'Ima a jó Pásztorhoz'

Hol legeltetsz, jó Pásztorom, aki válladon hordozod az egész nyájat? (Hiszen egyetlen juh az egész emberiség, amelyet felemeltél, és most a válladon viszel.) Mutasd meg nekem a pihenőhelyet, vezess el a zöldellő rétre, a dús legelőkre, szólíts nevemen, hogy meghalljam hangodat én, a te báránykád. S ha valóban meghallom hangodat, akkor add meg nekem az örök életet: Te, akit szeret a lelkem, mondd, hol legeltetsz? (Én 1, 7)

Így emlegetlek ugyanis téged, hiszen a te neved felülmúl minden más nevet, minden értelmet, és minden értelmes teremtmény számára kimondhatatlan és felfoghatatlan. A te neved feltárja jóságodat, én pedig neved hangoztatásával fejezem ki lelkem irántad való ragaszkodását. Miért is ne szeretnélek én téged, aki engem - ha mégannyira fekete voltam is - olyan nagyon szerettél, hogy életedet adtad bárányaidért, akiket te legeltetsz? Életedet cserébe adtad, hogy engem üdvözíts; ennél nagyobb szeretetet kigondolni sem lehet.

Mutasd meg hát nekem, mondja a lélek, hol legeltetsz (Én 1,7): szeretném megtalálni azt az életet adó legelőt, hadd töltekezzem a mennyei táplálékkal. Mert aki abból nem eszik, az nem juthat be az örök életbe. Odafutok a forráshoz, iszom abból az isteni italból, amelyet te mint forrás árasztasz ki a szomjazóknak; hiszen vizet fakasztottál oldaladból, amikor a lándzsa megnyitotta szívedet. Aki e vizet megízleli, annak számára ez az örök életre szökellő vízforrás lesz (Jn 4,14).

Ha te ilyen helyeken legeltetsz engem, és ha déltájban nyugvóhelyre vezetsz, akkor békességben szendergünk mindannyian, és az árnyéktalan verőfényben pihenünk. Árnyékmentes ugyanis a délidő, teljes fényét ontja a delelő nap. Te ekkor pihenteted le azokat, akiket legeltettél, és ekkor adsz magad mellett helyet gyermekeidnek a pihenőhelyen. Senki sem méltó erre a délidei nyugvásra, csak az, aki már a világosságnak és a nappalnak gyermeke lett. Azt pihenteti le délidőben az igazságosság Napja, aki úgy, amint kell, elszakadt az esti és a hajnali árnyéktól, azaz mindattól, ahol kezdődik, illetve ahol végződik a bűn.

Taníts meg tehát engem, kéri a lélek, hogyan jutok el ehhez a pihenéshez és ehhez az életet adó legelőhöz, milyen út vezet ehhez a délidei nyugváshoz. Nehogy esetleg a te nyájadtól idegen nyájhoz tereljenek engem azért, mert nem ismerem az igazságot, és akkor így nem élvezhetem többé kezed jóságos vezetését.

Így beszélt a lélek arról a gyönyörűségről, amelyben Isten jóvoltából részesült. Szeretné megtudni azt is, hogy miként szerezheti meg és miként biztosíthatja a maga számára ezt a boldogságot mindörökre. 

 Nyssai Szent Gergely püspöknek az Énekek énekéhez írt magyarázatából

Forrás ~ Internet

'A békesség gondolatait gondoltad rólam'

A békesség gondolatait gondoltad rólam. Áldjon téged a lelkem, Uram, Istenem és Teremtőm, áldjon téged a lelkem, és szívem legbenseje magasztalja könyörületességedet, mert méltatlan létemre is határtalan jósággal vettél körül! Amennyire csak képes vagyok, hálát adok mérhetetlen irgalmasságodért, és áldva dicsőítem hosszan tartó türelmedet. Elnézted ugyanis, hogy mint csecsemő és gyermek, serdülő és fiatalkorú oly elvakult balgaságban töltöttem életemet majdnem huszonöt éves korom végéig. 

Most látom már, hogy gondolatban, szóban és cselekedetben lelkiismeret-furdalás nélkül megtettem volna mindazt, amire alkalmam nyílt, ha te eleve meg nem óvsz engem azzal, hogy természetembe oltottad a rossztól való irtózást és a jóban való gyönyörűséget, és ha embertársaim feddésben nem részesítenek. Mintha pogányok között magam is pogányként éltem volna, és mintha nem lett volna tudomásom arról, hogy te, Istenem, a jót megjutalmazod, s a gonoszat megbünteted, jóllehet gyermekkoromtól, ötödik évemtől kezdve arra választottál ki, hogy legbizalmasabb barátaid között a szent szerzetesélet közösségében váljak alkalmas eszközöddé.

Ezért felajánlom neked elégtételül, szerető Atyám, a te szeretett Fiadnak minden szenvedését attól az órától kezdve, amikor jászolba fektetve a szénán sírdogált; továbbá mindazt, amit csecsemő- és gyermekkorában nélkülözött, amit növekedésének éveiben és ifjúsága idején szenvedett egészen addig az óráig, amikor a keresztfán lehajtotta fejét, és hangos kiáltással kiadta lelkét. 

Szerető Atyám, minden hanyagságom jóvátételére ugyancsak felajánlom neked azt a szentséges életmódot, amely az ő minden gondolatában, szavában és cselekedetében a legtökéletesebb volt attól a pillanattól kezdve, amikor Egyszülötted a trón magasáról küldve leszállt hozzánk a földre, egészen addig az óráig, amikor a halálon győzelmes testének dicsőségét atyai színed előtt bemutatta.

Hálát rebegve, a legmélyebb alázattal magasztalom és imádom mindent felülmúló irgalmadat és gyengéd jóságodat, hogy rólam, aki elvetemülten éltem, te, az irgalmasság Atyja, a békességnek, és nem a büntetésnek gondolatait gondoltad, és hogy jótéteményeid sokaságával és nagyságával ennyire felmagasztaltál engem. Ajándékaid között kitüntettél felbecsülhetetlen bizalmas barátságoddal is, különböző módon nekem nyújtva istenséged szeretetének tárházát, azaz isteni Szívedet, amely számomra minden gyönyörűség forrása.

Ezenfelül olyan hűséges ígéretekkel vonzottad lelkemet, hogy miként akarsz jót tenni velem a halálban és a halál után. Ha soha más ajándékot nem is nyertem volna tőled, ezért az egyért is folyton élő reménységgel epedne utánad a szívem. 

 Szent Gertrúd szűznek 'Az isteni szeretet követe' című könyvéből

Forrás ~ Internet

 

  NAGY SZENT GERTRÚD SZŰZ ~ NOVEMBER 17.

Nagy Szent Gertrúd 1256. január 6-án, Vízkeresztkor született Eislebenben - Türingia. Már ötévesen a helftai, ciszterci apácákkal benépesített, de bencés szellemben élő kolostorba került, ahol két másik szentéletű apácával sokat tanultak együtt. Huszonöt éven keresztül élte a szerzetes-mindennapokat, a tökéletesedés felé vezető szokásos életet. Sokat tanult, a latinban kiváló lett.

1281-ben volt az első misztikus látomása: Krisztus barátságába fogadta. Ettől az időtől kezdve mindig vele maradt: jelen volt lelki olvasmányaiban, tanulmányaiban, a liturgiában, de főkép az Oltáriszentségben és Krisztus Szent szívében. Kezdett könyveket összeállítani a testvérek számára, tanította őket a lélektisztításnak és Isten-szeretésnek tudományára. Ezek a könyvek sajnos számunkra elvesztek.

Évekig titka volt Isten közelsége, 1289-ben parancsot kapott Istentől, hogy írja le lelki életének útjait és kegyelmeit. Először vonakodott, majd leírta egy részét. 1300-1301-ben folytatta, de gyengesége miatt már csak diktálni tudta. Így született meg 'Az isteni kegyes szeretet követe' - Legatus divinae pietatis - című könyve. Ez elragadó erővel hirdeti küldőjének, az emberszerető kegyes Jézusnak üdvözítő, kegyelemadó, éltető nagy erejét.

A középkori misztika egyik legnagyobb alakja volt, sok könyvet írt, a Jézus Szíve tisztelet előhírnöke.

Meghalt 1302. november 17-én. Neki köszönhetjük, hogy elsőnek nyitott utat az áhítat számára Jézus Szívéhez; hogy első és leghatásosabb mestere volt az Oltáriszentségben rejtőző Krisztus állandó és bensőséges imádásának; hogy a katolikus igazságnak megfelelő helyes érzékkel elsőnek mutatta meg a szűzies lélek és az Úr Krisztus meghitt és tiszta jegyesi viszonyát.

Fontold meg:

Jézus életét adta érted, annyira szeretet.
Szentséges Szíve megérdemli a tiszteletedet!
Első péntekeken áldozzál Szent Szíve tiszteletére.

'Istenünk, ki Szent Gertrúd szüzet boldoggá tetted azzal, hogy szívében hajlékot készítettél magadnak, kérünk, az ő közbenjárására világosítsd meg irgalmasan szívünk sötétségét, hogy örömmel tapasztalhassuk: jelen vagy és munkálkodsz bennünk!' Amen.

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. november 17. – Csütörtök

Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta: 'Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.' Lk 19,41-44

Elmélkedés

Jézus útjának végső állomásához, Jeruzsálemhez érkezünk a mai evangéliummal. Az Úr próféta módon előre meglátja a most virágzó város közeli pusztulását. Szomorúság tölti el lelkét, megsiratja a várost és lakóit. Itt áll a szent város közelében, amelyben a templom, az Isten lakóhelye van. Hívők sokasága érkezik vele, de rajta kívül senki nem sejti a katasztrófát, a város pusztulását, amely néhány évtizeddel később valóban bekövetkezik: a zsidó háborúban a rómaiak lerombolják. Jézus szavaiból úgy tűnik, hogy a várost és lakosságát hitetlenségük és Jézus elutasítása miatt éri utol az isteni büntetés. Nem ismerték fel a messiási idők jeleit, nem tértek meg. Bárcsak felismernéd te is, ami üdvösségedre szolgál - mondja Jézus, s ezen szavai nem csupán Jeruzsálem egykori lakóinak, hanem minden idők emberének is szólnak. Bárcsak minden ember szerte a világon felismerné, ami üdvösségére szolgál! Nem attól kell félnünk, aki elveheti életünket, hanem attól, aki lelkünket a kárhozatra taszíthatja, azaz meghiúsítja üdvösségünket. Ha szeretnénk elkerülni a kárhozatot, akkor fel kell ismernünk Jézus Krisztus személyében az egyedüli Üdvözítőt! El kell fogadnunk, hogy nincs üdvösség senki másban, csak őbenne! Ma gondolkozzunk el azon, hová vezet életünk? Felismerjük-e azokat a jeleket, amelyekkel Isten vezet minket az üdvösség útján?

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te szeretettel fordulsz felénk és a szeretet gyakorlására hívsz minket. Azt kéred tőlünk, hogy mutassuk ki szeretetünket Isten iránt és embertársaink iránt. A szeretet gyakorlásához szükségünk van szívünk odaadó szándékára, lelkünk beleegyezésére, értelmünk belátására és akaratunk erejére. Taníts minket az önzetlen szeretetre! Tégy minket készségessé, hogy le tudjunk mondani saját érdekeinkről és mások szolgálatában találjuk meg életünk örömét! Taníts minket, hogy teljes szívvel szeressünk mindenkit! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

'Az igaz örvend az Úrban'

Ezt mondja az Úr: Az igaz örvend az Úrban, és őbenne bízik, őbenne dicsekszik minden igaz szívű (Zsolt 63,11). Ezt énekeltük tényleg a szavunkkal és a szívünkkel. Ezeket a szavakat Istenhez intézte a keresztény lelkület és nyelv is: az igaz örvend, nem ennek a világnak, hanem az Úrban örvend. Fényesség virrad az igazra, mondja a Zsoltáros máshol, s az igaz szívűre vigasság (Zsolt 96,11). Azt kérdezed, honnan van ez az örvendezés? Itt meghallod: Az igaz örvend az Úrban (Zsolt 63,11). És máshol ezt hallod: Örömed az Úrban keresd, ő majd teljesíti szíved vágyait (Zsolt 36, 4).

Mit mondanak nekünk? Mit ajándékoznak? Mit parancsolnak? Mit adnak? Azt, hogy örvendezzünk az Úrban! Ki fog abban örvendezni, amit nem lát? Avagy talán látjuk az Urat? Erre még csak ígéretünk van. Most még a hitben élünk, amíg a testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól (2 Kor 5,7. 6). Tehát még a hitben, és nem a látásban élünk.

 Mikor kerül sor erre a látásra? Akkor, amikor majd beteljesedik, amit Szent János mond: Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van (1 Jn 3,2).

Tehát akkor lesz majd nagy és tökéletes ez az örvendezés, akkor lesz teljes boldogság, amikor már nem a remény táplál bennünket, hanem a tiszta látás éltet. De már most is, mielőtt ez a látás elérkeznék hozzánk, vagy még mielőtt mi magunk eljutnánk erre a látásra, már most is örvendezzünk az Úrban! Nem kis örvendezést kelt az a remény, amelyet végül is a látás vált fel.

Most tehát a reményben gyakoroljuk a szeretetet. Ezért az igaz örvend az Úrban. Majd így folytatja, mivel még nem látja: és őbenne bízik (Zsolt 63,11). Lélekben azt az örömet már talán meg is kezdtük, mert egyrészt, akit szeretünk, ahhoz már közeledünk, másrészt pedig, amit majd ott boldogan fogunk enni és inni, azt már egy kissé most is ízlelgetjük és kóstolgatjuk. 

Ezért tehát örvendezzünk az Úrban, ha az Úr távol is van tőlünk? De nincs is távol! A te cselekedeteid miatt van az, hogy távol van tőled az Úr. Szeresd őt, és majd közeledik hozzád, szeresd őt, és majd benned lakozik. Az Úr közel van, ne aggódjatok semmi miatt! (Fil 4,6) Akarod tudni, hogy mennyire veled együtt van, ha szeretsz? Íme: Az Isten a Szeretet (1 Jn 4,8).

Azt fogod majd nekem mondani: 'Tudod-e, mi a szeretet?' A szeretet az a valóság, amivel szeretünk. Mit szeretünk? A kimondhatatlan jót, az ajándékozó jót, minden jónak jóságos Teremtőjét szeretjük. Ő ad neked minden örömet, mert tőle kaptad mindazt, aminek te örülsz. Nem a bűnről beszélek most, mert egyedül a bűnöd az, ami nem tőle származik. A bűnödet kivéve mindent, amid csak van, ő adott neked. 

 Szent Ágoston püspök beszédeiből

Forrás ~ Internet

SKÓCIAI SZENT MARGIT ~ NOVEMBER 16.

Skóciai Szent Margit Szent István királyunk unokája volt. Édesapja a hazánkban emigrációban élő angol Eduárd herceg, édesanyja pedig Ágota, Szent István lánya volt. Margit Mecseknádasd mellett született 1046 körül.

Visszatérve Angliába, belső viszályok és a normann támadások miatt megint menekülniük kellett, és egy tengeri vihar juttatta őket Skóciába, ahol menedéket nyertek.

III. Malcolm skót király felesége lett Margit, 1070-ben skót királynévá koronázták, nyolc gyermekük született.

Jósága közismert volt, szorgalmazta a húsvéti szentáldozást, megszüntette Skócia pogány hagyományait, férjének hirtelen fellobbanó haragját is megszelídítette

Edinburgban halt meg 1093. november 16-án.

Példája: Légy jóságos, minden helyzetben legyél kiváló!

'Istenünk, ki Szent Margitot arra választottad, hogy különös szeretettel szeresse a szegényeket, kérünk, segíts, hogy közbenjárására és példáját követve mi is megmutathassuk felebarátainknak, mennyire jó vagy! '

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. november 16. – Szerda

Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: 'Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: 'Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!' Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: 'Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!' Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Előlépett az első, és így szólt: 'Uram, mínád tíz mínát hozott.' Erre azt mondta neki: 'Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.' Jött a másik szolga, és így szólt: 'Uram, mínád öt mínát hozott. 'Ennek azt mondta: 'Te öt város kormányzója leszel.' Jött a harmadik, és így szólt: 'Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.' Ezt így büntette meg: 'A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?' Aztán a körülállókhoz fordult: 'Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!' Azok megjegyezték: 'Uram, hiszen már van tíz mínája.' De ő így válaszolt: 'Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!' E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé. Lk 19,11-28

Elmélkedés

Lukács evangélista írásában megfigyelhetjük, hogy Jézus Jeruzsálemhez közeledtével egyre több szó esik a végső időkről. Bizonyára egyre többen voltak olyanok, akik felismerték benne a Messiást és azt képzelték, hogy a fővárosba érve megvalósítja messiási uralmát. Jézus azonban nem uralkodni akar, hanem szolgálni. A végső időkről azzal a szándékkal beszél, hogy felkészítse tanítványait és követőit a várakozásra. Küldetése befejeztével ő el fog távozni ebből a világból, de egyszer vissza fog térni. A példabeszéd értelme ennek fényében a következő: az előkelő ember Jézust jelképezi, aki távozik övéi köréből, de vissza fog egyszer térni. Visszatérésének idejét nem tudja senki. Távollétének idejére javait szolgáira bízza. Akik felelősen kamatoztatják azt, jutalomban részesülnek a visszatérés napján, akik viszont elmulasztották ezt, azok büntetést kapnak a számonkérés napján. Érdekes kijelentés hangzik el a példabeszéd tanulságaként: 'Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.' Aki saját lustasága miatt nem kezdett nyereséget hozó tevékenységbe, az elveszíti az Úr bizalmát, aki a jövőben nem fog semmit rábízni. Aki viszont szorgalmával és leleményességével bizonyítja rátermettségét, arra még többet lehet bízni.

© Horváth István Sándor

 

Imádság

Istenünk, hálát adunk az egész teremtett világért, amelyet atyai jóságodból ránk bíztál, hogy otthonunk legyen benne. Hálát adunk, mert minket, esendő embereket a te Fiad által felemelsz, mert úgy szeretted a világot, hogy Egyszülöttedet küldted közénk, hogy a hit által életünk legyen.

'Íme, jön a te igaz és üdvözítő királyod'

Kiáltsuk mi is Krisztus felé, kiáltsuk: Áldott, aki jön az Úr nevében, Izrael királya (vö. Mt 21,9; Zsolt 117,26). Figyeljünk, mint pálmaágakra, a kereszten elhangzott utolsó szavaira. Ne is az olajfaágakkal, hanem az egymásnak nyújtott alamizsnálkodás jó cselekedeteivel dicsőítsük meg őt. Ruháink helyett terítsük lába elé szívünk égő vágyait, hogy szívünkbe vonulva már egészen bennünk is maradjon, s mi egészen őbenne, ő pedig egészen mibennünk legyen. Zengjük el Sionnak a próféta ujjongó szavait: Bízzál, Sion leánya, és többé már ne félj: Nézd, Királyod vonul be hozzád, szerényen, szamárháton, a teherhordó állat csikaján (Mt 21,5).

Az jön hozzád, aki mindenütt jelen van, mindent betölt, hogy benned is munkálja a megváltás mindenkinek szóló művét. Az érkezik most hozzád, aki nem azért jött, hogy az igazakat hívja, hanem a bűnösöket a megtérésre (vö. Mt 9, 13), hogy a vétekben tévelygőket magához visszaédesgesse. Ne félj tehát! Mert körödben van az Isten, hogy meg ne inogj (vö. MTörv 7,21).

Fogadd őt tárt karokkal! Fogadd azt, aki saját tenyerébe rajzolta városod falait! Azt fogadd be, aki saját kezével rakta le alapköveidet, őt fogadd, aki egész embertermészetünket magára vállalta, a bűnt kivéve. Örvendezz, anyavárosunk, Sion, és ne félj: Tartsd meg ünnepeidet! (Náh 2,1) Dicsőítsd őt irgalmas szeretetéért, aki most falaid között jön hozzánk. De te is, Jeruzsálem leánya, te is ujjongj örömödben, és énekelj, táncolj! Ragyogj fel, ragyogj fel, Jeruzsálem (zengjük mi is Izajással, ezzel a harsogó szent kürttel), mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted (Iz 60,1).

De milyen világosság ez? Bizonyára az, amely megvilágosít minden e világra jövő embert (vö. Jn 1,9). Világosság, de örök világosság; időtlenül sugárzó, mégis az időbe belépő világosság, emberi testben megjelent, de abban el is rejtett világosság. Világosság, amely körülragyogta a pásztorokat, és a napkeleti bölcseknek megmutatta az utat. Világosság, amely kezdettől e világon volt, és a világ őáltala lett, de mégsem ismerte fel őt a világ. Világosság, amely a tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.

Az Úr dicsősége… Mire kell itt gondolnunk? Természetesen a keresztre, amelyen Krisztus megdicsőült. Ő, igenis ő az Atya dicsőségének kisugárzása, amint maga is mondotta, amikor közeledni látta szenvedését: Most dicsőül meg az Emberfia, és benne megdicsőül az Isten is, és szüntelen meg fogja őt dicsőíteni (Jn 13,31-32). Ezen a helyen dicsőségnek nevezi a kereszten történő felmagasztaltatását. Mert Krisztus keresztje valóban az ő dicsősége, és ugyanakkor az ő felmagasztaltatása is. Hiszen erről mondja: És én, ha majd felmagasztaltatom, mindenkit magamhoz vonzok (Jn 12,32). 

 Szent András krétai püspök szónoklataiból

Forrás ~ Internet

 

NAGY SZENT ALBERT PÜSPÖK ÉS EGYHÁZTANÍTÓ ~ NOVEMBER 15.

Nagy Szent Albert 1200 körül, esetleg 1193-ban Németországban született lovagi családból, Lauingenben -a Duna mellett, Augsburg közelében. Erős, de igen okos ember volt, a család lovagi pályára szánta. Apját elkísérte a háborúkba is, ám míg atyja Lombardiában harcolt, ő Pádovában egyetemre és templomokba járt.

A domonkos rendbe lépett 1223-ban a család minden ellenkezése ellenére, és itt nagyon sokat tanult a különböző egyetemeken. Párizsban is tanult és tanított, tanára volt Aquinói Szent Tamásnak. Tudása miatt a Kölni egyetem megalapításával bízták meg. Igen sok művet írt, a szent tudományban is, de a természettudományban is, sokat imádkozott, több helyen kitűnő eredménnyel tanított, prédikált, gyóntatott, soha nem pihent.

Megválasztották 1254-ben a német domonkosok rendtartományának főnökévé. Feladatát pontosan és következetesen látta el. Közben II. Sándor pápa Rómába hívta, a kolduló rendeket ért vádak kivédésére. Sikeresen látta el feladatát. Ő volt az első 'magister sacri palatii', aki a pápa és a bíborosok előtt tanított.

Hároméves tartományfőnöki megbízatása lejártával, 1260-ban, akarata ellenére regensburgi püspökké nevezték ki. Sokat tett a népek és városok közti békéért. Lemondva később püspöki rangjáról, remélte, hogy most már jámbor szerzetes lehet, de 1263-64-ben megbízták keresztes sereg szervezésével. Végül mégis visszatérhetett cellájába. Kölnben ismét taníthatott, prédikált, gyóntatott. 1273-ban a lyoni zsinatra utazott, ott bemutatta Habsburg Rudolfot, az újonnan megválasztott német királyt, mint az igazságos ügy harcosát, a rend emberét. X. Gergely pápa jóvá is hagyta a választást. Ezzel Albert Európa egységét mentette meg. 1277-ben gyorsan Párizsba utazott, mert Aquinói Tamást, a három éve elhunyt volt tanítványát támadták, és 84 évesen fényesen megvédte az egyetem színe előtt.

Élete utolsó szakaszában Isten újabb kemény próbának vetette alá: két évvel halála előtt teljesen elvesztette emlékező tehetségét. Alázattal fogadta a megpróbáltatást. Gyermeki szeretettel imádkozott, böjtölt. Kölnben halt meg 1280. november 15-én, ott temették el az általa épített dominikánus templomban. A 19. század elején ezt a templomot lerombolták, azóta a szomszédos Szent András-templomban nyugszik. 1931. december 16-án XI. Piusz pápa egyháztanítónak jelentette ki.

Példája:

Sokat tanulj és légy végtelenül szorgalmas.

Tudj egészen nagy áldozatot hozni, ha kell.

'Istenünk, ki Nagy Szent Albertet arra választottad, hogy a tudományt összhangba hozza a hittel, kérünk, segíts minket, hogy hűségesek maradjunk az ő tanításához, és a tudományok fejlődésével egyre mélyebben megismerjünk és megszeressünk téged!' Amen.

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. november 15. – Kedd

Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert Jézusnak arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: 'Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.' Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: 'Bűnös embernél száll meg.' Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: 'Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.' Jézus kijelentette: 'Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.' Lk 19,1-10

Elmélkedés

A jerikói vak meggyógyítása kapcsán tegnapi elmélkedésünket azzal zártuk, hogy a csodás gyógyítás gyökeresen megváltoztatta Bartimeus életét. A mai evangéliumban szintén a változás mozzanatára érdemes odafigyelnünk. Zakeus nem beteg, hanem egy egészséges, életerős ember. Alacsony termete miatt ugyan sokszor gúnyolják, de ez őt nem zavarja. Az ő figyelmét is az érkező sokaság kelti fel és irányítja Jézusra. Őt, a Jézust látni akaró embert a tömeg éppúgy elválasztja Jézustól, mint a jerikói vakot. Ahogyan a vak gyors megoldást talált arra, hogy felhívja magára Jézus figyelmét, ezért kiáltozni kezdett, ugyanúgy Zakeus is azonnal cselekszik, felmászik egy fára, hogy a tömeg ne akadályozza őt vágya teljesülésében. Megelégedett volna azzal, ha megpillanthatja Jézust, de még ennél is nagyobb dolog történik, az Úr veszi őt észre, hívja magához és tér be a házába. A találkozás Zakeus életébe is változást hoz. Korábban vámszedőként állandóan becsapta az embereket, így tett szert nagy vagyonra. Most viszont elhatározza, hogy mindenkit kárpótolni fog. Jézus így dicséri meg őt: 'Ma üdvösség köszöntött erre a házra.' A Jézussal való személyes találkozás változást, megújulást, lelki újjászületést hoz életembe. Érdemes keresnem a találkozás lehetőségét.

© Horváth István Sándor

Imádság

Híveid teremtő, megváltó és hazaváró Istene. Töröld el elhunyt szeretteink minden bűnét és vétkét. Tekints esdeklő könyörgésünkre szent Fiad, Jézus Krisztus egyetlen és elegendő áldozata miatt. Add meg nekik és nekünk is a bűneink bocsánatát. Szent Lelked ereje által, vezess bennünket az igazak útján, hogy kegyelmed segítségével elérjük az élet teljességét és viszontláthassuk azokat, akikről ma szeretettel, hálával és megbocsátással emlékezünk meg.

'A győztesen nem vesz erőt a második halál'

Hirtelen, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra, amikor megszólal a harsona, a halottak feltámadnak a romolhatatlanságra, mi pedig elváltozunk (1 Kor 15,52). Amikor azt mondja Pál apostol: 'mi', akkor arra gondol, hogy vele együtt részesülnek e jövendő elváltozás ajándékában mindazok, akik abban az időben vele és társaival együtt az Egyházhoz és a szent életre törekvők közösségéhez tartoznak.

 Magának az átalakulásnak a módját pedig így fejezi ki: Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romolhatatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot (1 Kor 15,53). Hogy pedig ezek számára valóra váljék majd igazságos jutalomként a végső átalakulás, ezt meg kell előznie most az önként vállalt lelki átalakulásnak. Mert azoknak van megígérve a jövendő átalakulás jutalma, akik a jelen életben a rosszból a jóra változtak át. 

A kegyelem hatására ugyanis ez történik: először is a megigazulás által, amikor lelkileg feltámadnak, az átalakulás itt megkezdődik bennük Isten ajándékából, aztán majd a testi feltámadáskor, amikor a megigazultak átalakulása tökéletessé válik, az átalakulás, mint tökéletes dicsőség, örökre megmarad, és többé nem változik. Azért változtatja meg őket előbb a megigazulás, és azután a megdicsőülés kegyelme, hogy maga a megdicsőülés már változhatatlanul és örökre megmaradjon.

Itt a földön az első feltámadás által alakulnak át, amikor megvilágosodnak és megtérnek, vagyis amikor átmennek a halálból az életbe, a bűnből az igazlelkűségbe, a hitetlenségből a hitbe, a gonosz tettekből a szent életbe. Ezért a második halálnak már nincs hatalma rajtuk. Róluk mondja a Jelenések könyve: Boldog, akinek része van az első feltámadásban, a második halálnak ezeken nincs hatalma (Jel 20,6). Ugyanebben a könyvben olvashatjuk: A győztesen nem vesz erőt a második halál (Jel 2,11). Amint a szívbeli megtérés jelenti az első feltámadást, úgy az örök gyötrelem a második halált.

Siessen tehát az első feltámadásban még itt részesedni mindaz, aki nem akar elkárhozni a második halál örök büntetésében. Azok ugyanis, akiket a jelen életben az istenfélelem átalakított, átmennek a gonosz életből az igazi életbe, eljutnak a halálból az életre, végül pedig a dicstelenségből is átkerülnek a dicsőségbe. 

 Szent Fulgentius ruspei püspöknek 'A bűnbocsánat' című értekezéséből

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. november 14. – Hétfő

Amikor Jeruzsálembe menet Jézus Jerikó városához közeledett, egy vak koldus ült az út szélén. Amint ez meghallotta, hogy sokan vonulnak arra, megkérdezte, mi történik. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus jön errefelé. Erre kiáltozni kezdett: 'Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!' Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltotta: 'Dávid fia, könyörülj rajtam!' Jézus ekkor megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte: 'Mit akarsz, mit tegyek veled?' A vak könyörgött: 'Uram, hogy lássak!' Jézus így szólt hozzá: 'Láss! Hited meggyógyított téged.' Azonnal visszanyerte látását. Dicsőítette Istent, és követte őt. Ennek láttára az egész nép áldotta Istent. Lk 18,35-43

Elmélkedés

Szent Lukács evangélista úgy írja le Jézus Jerikóba érkezését, hogy az elbeszéléssel előkészíti a jeruzsálemi bevonulást. Az Úr nem egyedül zarándokol Jeruzsálem felé, hanem tanítványai és nagyszámú nép kíséretében. Az úton vonuló sokaság megérkezik Jerikó kapuihoz, s érkezésük zaját meghallja a vak koldus. Látszik, hogy Jézus a sokaság középpontjában áll, személyéről beszélgetnek egymással az útitársak, mintegy ő mozgatja a sokaságot. Útközben egyre többen csatlakoznak hozzá. Amikor a vak megtudja, hogy Jézus közeledik, a segítségét kéri: 'Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!' A 'Dávid fia' megnevezés Jézus messiási küldetésére utal. Amit most a vak koldus kijelent, hogy tudniillik Jézus a Messiás, azt az egész sokaság fennhangon fogja kiáltani, amikor Jézus bevonul Jeruzsálembe. A jerikói vak bizonyos szempontból élesebben lát, mint a sokaság, akiknek semmi baj nem volt a szemével. A vak meglátta Jézus személyében az egész emberiség Messiását és személyes szabadítóját, gyógyítóját. Ezt a különleges látást a hite tette lehetővé és ezt a hitet jutalmazta meg Jézus a gyógyítással. A csoda változást hoz az ember életébe, már nem ül többé az út mellett, hogy alamizsnáért könyörögjön, hanem követi Jézust, aki minden más alamizsnánál értékesebbet adott neki.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Tudjuk, hogy az életszentség útja a szeretet útja, a szeretet megélésének útja. Segíts minket abban, hogy egyre jobban törekedjünk akaratod megismerésére és teljesítésére! Segíts bennünket a szeretet gyakorlásában mindenki felé! Segíts minket szentté válni!