SZENT BRÚNÓ ÁLDOZÓPAP ~ OKTÓBER 6.

 Kölnben született 1035 körül. Párizsban nevelkedett, és pappá szentelése után hittudományt tanított. A magányos élet után vágyódva 1084-ben megalapította a karthauziak rendjét. II. Orbán pápa magához hívta, hogy segítse őt az Egyház problémáinak megoldásában. A calabriai Squillace melletti Szent István-kolostorban halt meg 1101. október 6-án.

'Istenünk, te Szent Brúnót arra hívtad, hogy a magányban szolgáljon neked. Közbenjárására add, hogy a világ forgatagában is szüntelenül neked éljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. október 6. – Csütörtök

Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványainak: 'Tegyük fel, hogy valamelyiteknek van egy barátja, aki éjfélkor bekopog hozzá és ezt mondja: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs mivel megkínálnom. De az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak neked. Mondom nektek: Ha nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból, erőszakossága miatt mégis fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Mondom tehát nektek: Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.' Lk 11,5-13

Elmélkedés

A Miatyánk kezdetű imával Jézus arra bátorít minket, hogy kéréseinkkel bátran forduljunk Istenhez, hiszen ő gyermekeiként tekint ránk. A mai evangélium újabb megerősítést ad azzal kapcsolatban, hogy van létjogosultsága a kérő imának. Természetesen nem érdemes abba a szélsőségbe esnünk, hogy soha nem jut időnk Istent dicsőíteni, magasztalni és áldani, és csupán csak akkor imádkozunk, amikor azt érezzük, hogy valamire szükségünk van Istentől. Ha a különféle imamódokban erőteljes eltolódás mutatkozik a kérések irányába, akkor valójában Istent eszközként akarjuk felhasználni saját céljaink megvalósításához. Arra is ügyelnünk kell, hogy milyen lelkülettel kérünk. A kiinduló helyzet mindig az legyen, hogy Isten jól tudja, mire van szükségünk a földi boldogsághoz s az örök boldogság elnyeréséhez. Ne akarjunk okosabbak, bölcsebbek lenni Istennél, azt a látszatot keltve, hogy mi jobban tudjuk, mi szolgál lelkünk javára. Lényeges továbbá, hogy azzal a bizalommal forduljunk kéréseinkkel Istenhez, hogy ő képes nekünk segíteni. Ugyanakkor fogadjuk el azt, hogy Isten csak azokat a kéréseinket teljesíti, ami lelkünk üdvösségére szolgál. Az imában legyünk mindig türelmesek és soha ne követelőzzünk. S végezetül, a mai evangéliumi példabeszéd tanulságaként: legyünk kitartóak az imádkozásban!

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te a mi emberi közreműködésünkkel akarsz csodákat tenni napjainkban, hogy jelenléted és segítséged megtapasztalható legyen minden ember számára. Adj nekünk igazi bölcsességet, hogy felismerjük azt az utat, amelyet te mutatsz nekünk, s amelyen te vezetsz minket az üdvösség felé!

'Újuljatok meg hitben, amely az Úr teste, és szeretetben, amely az Úr vére!'

Legyetek szelídek, és újuljatok meg hitben; a hit az Úr teste; újuljatok meg szeretetben, amely Jézus Krisztus vére. Ne legyen semmi bajotok egymással. Ne szolgáltassatok a pogányoknak ürügyet arra, hogy néhány esztelen miatt az Istenben élő közösséget káromolják. Mert jaj annak, aki miatt gyalázva káromolják nevemet egyesek! (Vö. Iz 52,5)

Fogjátok be hát fületeket, ha valaki úgy akar benneteket oktatni, hogy mellőzi Jézus Krisztust, aki Dávid nemzetségéből származott, Máriától született, valóban megszületett, evett, ivott, valóban kínzatást szenvedett Poncius Pilátus alatt; igazán keresztre feszítették, és meghalt; látták ezt az égiek és a földiek meg az alvilág, ő igazán fel is támadt a halálból, feltámasztotta őt Atyja, mint ahogy az ő hasonlatosságára az Atya támaszt majd fel minket is Jézus Krisztusban, akik hiszünk őbenne; aki nélkül nincs igaz életünk.

Óvakodjatok tehát a vadhajtásoktól, amelyeken halált hozó gyümölcs terem; aki megízleli, tüstént meghal. Ezeket nem az Atya ültette. Mert ha az Atya ültetvénye volnának, meglátszanának rajtuk a kereszt ágai, és a gyümölcsük romolhatatlan volna. Kínszenvedésében Krisztus ezzel a kereszttel hív benneteket, akik az ő tagjai vagytok. Nem születhet külön a fej, külön a tagok; megígérte ugyanis az egységet Isten, aki maga az egység.

Üdvözöllek benneteket Szmirnából Isten azon egyházaival együtt, amelyek mellettem állnak. Ezek minden testi-lelki jókkal elláttak engem. Bilincseim - amelyeket Jézus Krisztusért hordok esdekelve, hogy elérjem Istent - arra kérlek titeket: maradjatok meg egyetértésben és kölcsönös imádságban. Úgy illik ugyanis mindnyájatokhoz, és különösen a presbiterekhez, hogy az Atya, Jézus Krisztus és az apostolok tiszteletére püspökötöknek örömet szerezzetek.

Óhajtom, hogy szeretettel hallgassatok rám, nehogy ez a levelem vádirat legyen ellenetek. Imádkozzatok értem is, aki Isten irgalmából a ti szeretetetekre szorulok, hogy méltó legyek elérni a rám váró sorsot, és ne legyek elvetésre méltó.

Köszönt titeket a szmirnaiak és efezusiak szeretetközössége. Minden imádságtokban gondoljatok a szíriai egyházra, amelynek nem vagyok méltó a nevét viselni, hiszen az utolsó vagyok közülük. Köszöntlek benneteket Jézus Krisztusban. Engedelmeskedjetek a püspöknek, mint Isten parancsának; éppúgy a presbitereknek is. Osztatlan szívvel szeressétek egymást.

Értetek áldozom fel magamat, nemcsak most, hanem majd, amikor Istent is elnyerem. Még mindig veszélyben vagyok, de hűséges az Atya Jézus Krisztusban, hogy megtegye az én kérésemet és a tiéteket is. Az a vágyam, hogy benne makulátlannak bizonyuljatok. 

 Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak a trallesziekhez írt leveléből

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. október 5. – Szerda

Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát; Ekkor egyik tanítványa arra kérte: 'Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.' Jézus erre így szólt hozzájuk: 'Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vígy minket kísértésbe.' Lk 11,1-4

Elmélkedés

A múlt szombati evangélium kapcsán már megemlítettük, hogy Jézus Atyaként mutatja be Istent az embereknek. A legtöbb esetben úgy beszél Istenről, mint saját Atyjáról, máskor pedig arra bátorítja követőit, tanítványait, egész hallgatóságát, hogy Atyaként tekintsenek Istenre. Ugyanez a gondolat figyelhető meg akkor is, amikor imádkozni tanítja őket. A Jézus által tanított ima egészen közel hozza hozzánk Istent. Nem a magunk bűnös világába akarjuk őt lerántani, hanem gyermeki lelkülettel, egyszerűséggel, bizalommal szeretnénk Istenre tekinteni. Egyik tanítványa ezzel a kéréssel fordul Jézushoz: 'Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.' E kérést tehát azzal indokolja, hogy Keresztelő János is tanította imádkozni tanítványait, ahogyan ezt más rabbik, tanítók is tették. A tanítványok látták imádkozni Mesterüket, és akkor hangzik el a kérés, amikor Jézus éppen befejezte imádságát. Talán jogosan érezzük azt, hogy a kérés a következőt is tartalmazza: taníts minket úgy imádkozni, ahogyan te imádkozol! És valóban, miként Jézus Atyjának szólítja Istent, ugyanerre bíztatja a kérdezőt és valamennyi tanítványát.Imádságom mindig abból induljon ki, hogy Isten gyermeke vagyok és bátran atyámnak szólíthatom Istent.

© Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására!

Szent Ágoston

'Legyünk egyszerűek, alázatosak és tiszták!'

Az örök Atya Szent Gábor főangyalt azzal az üzenettel küldte a Boldogságos Szent Szűzhöz, Máriához, hogy az ő fölséges, szent és dicsőséges Igéje leszáll majd a mennyből, és a Szűzanya méhében magára veszi gyarló emberi természetünket. Isten Igéje, bár végtelenül gazdag volt, mégis a szegénységet választotta a maga és Boldogságos Édesanyja számára. Szenvedése előtt megünnepelte tanítványaival együtt a Húsvétot. Azután pedig így imádkozott Atyjához: Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely (Mt 26,39).

De ugyanakkor a saját akaratát egészen az Atya akaratára bízta. Az Atya akarata pedig az volt, hogy áldott és dicsőséges szent Fia, ez a nekünk adott és értünk emberré lett Fia, tulajdon vére árán áldozatul adja oda magát értünk a kereszt oltárán. Nem saját magáért áldozta fel magát - hiszen minden általa lett -, hanem a mi bűneinkért adta oda áldozatul magát, példát hagyva nekünk, hogy nyomdokaiba lépjünk (vö. 1 Pét 2, 21). Azt is akarja, hogy általa mindnyájan elnyerjük az üdvösséget, és befogadjuk őt tiszta szívünk, tiszta lelkünk templomába.

Milyen boldogok és áldottak azok, akik szeretik Urunkat, és úgy cselekszenek, ahogy Urunk meghagyta az evangéliumban: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből; embertársadat pedig, mint saját magadat (Mt 22,37). Szeressük tehát Istent, és imádjuk őt tiszta szívvel, tiszta lélekkel, mert mindenekelőtt ezt óhajtja.

 Ezért mondja: Az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát (Jn 4,23). Vagyis mindazoknak, akik őt imádják, lelkük benső hűségében kell imádniuk. Terjesszük is eléje dicsérő imádságainkat éjjel-nappal, és mondjuk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy (Mt 6,9), mert szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni (Lk 18,1).

Azonkívül igyekezzünk megteremni a bűnbánat méltó gyümölcseit (Mt 3,8). Szeressük embertársainkat, mint saját magunkat! Legyen szeretetünk, legyünk alázatosak, adjunk alamizsnát, mert az lemossa a lélekről a bűnök szennyét. Az ember mindazt elveszíti, amit itthagy e világon. Csak a szeretetből végzett jó cselekedetei érdemét és kiosztott alamizsnáit viszi magával: ezekért kap majd az Úrtól jutalmat és méltó viszonzást.

Ne akarjunk okosak és bölcsek lenni e világ szerint. Inkább legyünk egyszerűek, alázatosak és tiszták. Soha ne akarjunk mások fölé kerekedni, hanem inkább legyünk minden ember szolgája és alárendeltje Isten kedvéért. Mindazokon, akik így tesznek, és mindvégig állhatatosan kitartanak, megnyugszik az Úr Lelke, sőt bennük fog lakni, mint hajlékában. A mennyei Atya gyermekei lesznek, mert az ő tetteit teljesítik, így a mi Urunk, Jézus Krisztus jegyesei, testvérei, sőt anyja lesznek. 

 Assisi Szent Ferencnek az összes hívőhöz írt leveléből

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. október 4. – Kedd

Abban az időben: Jézus és tanítványai miközben Jeruzsálem felé haladtak, betértek az egyik faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: 'Uram - méltatlankodott -, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem.' Az Úr azonban így válaszolt: 'Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.' Lk 10,38-42

Elmélkedés

A mai evangéliumban szereplő Márta és Mária annak a Lázárnak voltak a testvérei, aki Jézusnak volt a barátja, s akit az Úr feltámasztott a halálból. A testvérek a Jeruzsálemhez közeli Betánia nevű településen laktak. Jézus talán többször is megszállhatott náluk útja során, most is hozzájuk tér be. A korabeli zsidó szokások szerint a nőkkel, az asszonyokkal éppúgy tilos volt közölni Isten titkait, az Istenről szóló tanítást, mint a pogányokkal. A vallásosság csupán a férfiak, mégpedig a felnőtt korú férfiak ügye volt. Az asszonyok dolga a házimunka végzése és a gyermekek felnevelése volt. Márta azt a női szerepet gyakorolja, amit elvártak tőle. Vendég érkezett a házhoz, akit ki kell szolgálni. Helyzetéből érthető a méltatlankodása, hiszen a hagyományos szereposztás szerint testvérének, Máriának is ugyanez lett volna a kötelessége. A történet első meglepetése az, hogy Mária nem női szerepe szerint cselekszik. Nem a munkát akarja ő megtagadni, hanem hallgatni szeretné Jézust, s ezzel olyat tesz, amit egy nőtől nem vártak abban az időben. Ugyanakkor Jézus is meglepetést okoz, mert férfiként nem teszi helyre Máriát, nem utasítja őt, hogy inkább végezze az asszonyi munkát, akkor sem, amikor Márta méltatlankodik. Jézus tanításának hallgatása kedvéért, némelykor át kell lépnünk a megszokottság, a szokások határait.

© Horváth István Sándor

Imádság

Vezesd, ó, Krisztus az ifjúságot igazságban, hogy ne hagyják magukat tévútra vezetni új bálványok által, mint amilyen a magamutogató fogyasztás, a mindenáron való jólét, az erkölcsi lazaság, vagy az erőszakos tiltakozás. Hadd éljék meg inkább a te üzenetedet örömben, mely a nyolc boldogság üzenete, az isteni és felebaráti szeretet üzenete, az erkölcsi elkötelezettség üzenete a társadalom hiteles alakítása érdekében.

'Elsősorban az egész Egyházért kell imádkozni'

Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát, és amit fogadtál a Magasságbelinek, teljesítsd! (Zsolt 49,14) Istent dicsőíteni annyi, mint hálaadást ígérni és teljesíteni. A szamaritánust is azért tartjuk nagyobbra a többieknél, mert miután az Úr parancsára kilenc társával együtt megtisztult a leprától, egyedül ő tért vissza Krisztushoz, és Istent magasztalva hálát adott. Róla mondta Jézus: Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy dicsőítse az Istent? Aztán hozzá fordult: állj föl, és menj! A hited meggyógyított (Lk 17,18-19).

Továbbá az Úr Jézus isteni tekintéllyel egyrészt arra tanított téged, hogy az Atya jó, és ő tud jót adni, hogy mindazt, ami jó, azt tőle, a Jótól kérd; másrészt sürgetően és gyakran buzdított is az imádságra, de nem úgy, hogy unalmassá váljék, hanem hogy állhatatos és gyakori legyen. A hosszan tartó imádság ugyanis többnyire tartalmatlanná válik, ha viszont ritkán imádkozunk, akkor hanyagságból lassanként teljesen elmarad.

Ezután arra figyelmeztet, hogy ha bocsánatért könyörögsz, előbb bocsáss meg te is szívből másoknak, hogy könyörgésedet tetteddel összhangban terjeszd Isten elé. Az Apostol is azt tanítja, hogy ne haragos és viszálykodó lelkülettel imádkozzál, nehogy ez megzavarja vagy meghamisítsa imádságodat. Amikor az Üdvözítő azt mondja, hogy menj be a szobádba (Mt 6,6), egyúttal arra is tanít, hogy mindenütt kell imádkozni.

De ezt ne úgy értsd, hogy a testedet zárd be falakkal körülhatárolt szobába, hanem hogy a gondolataidat zárd a benned lévő kamrába, amelyben belső világod van. Imádságodnak ez a kamrája mindenütt veled van, benne mindenütt egyedül vagy, és ott rajtad kívül csak Isten figyel reád.

Továbbá azt tanulod, hogy különösen imádkozni kell a népért is, azaz az egész testért, Anyaszentegyházad minden tagjáért, amelyben a kölcsönös szeretet az ismertető jel. Ha ugyanis magadért könyörögsz, csupán önmagadért imádkozol. Ha az egyes emberek csak önmagukért imádkoznak, akkor a bűnös kevesebb kegyelmet nyer, mint a közbenjáró. Amikor pedig az egyes emberek mindenkiért imádkoznak, akkor mindnyájan könyörögnek minden egyes emberért is.

Összefoglalva tehát, ha csak magadért imádkozol, amint már mondtuk, egyedül önmagadért fogsz imádkozni. Ha viszont mindenkiért könyörögsz, akkor majd érted is mindnyájan imádkoznak, mert a mindenkibe te is beletartozol. Ennek az a nagy lelki haszna, hogy az egyes emberek imái kölcsönösen növelik a közbenjárást az egész nép minden tagja számára. Ebben egyáltalán nincs semmi elbizakodottság, hanem inkább nagyobb lesz az alázat, és ez bőségesebb gyümölcsöt is hoz. 

 Szent Ambrus püspöknek 'Káin és Ábel' című értekezéséből

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. október 3. – Hétfő

Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt. 'Mester - szólította meg -, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?' Jézus így felelt: 'Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?' A törvénytudó így válaszolt: 'Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.' Jézus ezt mondta neki: 'Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.' A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: 'De hát ki az én felebarátom?'

Válaszul Jézus ezt mondta neki: 'Történt, hogy egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra, ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?' A törvénytudó így válaszolt: 'Aki irgalmasságot cselekedett vele.' Jézus így folytatta: 'Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!' Lk 10,25-37

Elmélkedés

Az irgalmas szamaritánusról szóló történet Jézus egyik legismertebb példabeszéde. A történet egyszerű leírással kezdődik, egy úton lévő embert kifosztanak, súlyosan bántalmaznak, majd magára hagyják. Ez a kezdet felkelti a kíváncsiságunkat, vajon mi lesz ennek az embernek a sorsa. Ugyanakkor felébred bennünk az együttérzés és gondolatban rögtön elkezdjük tervezgetni, hogyan lehetne rajta segíteni. Szinte fellélegzünk, amikor az elbeszélés folytatásában közeledik egy pap. Ő, aki a jeruzsálemi templomban ellátja a szolgálatot az istentiszteleteken, biztosan segíteni fog - gondoljuk. De nem így történt. Utána egy templomszolga jár arra, de ő is hasonlóan tesz. Nincs mentségük, hiszen mindkettőjük esetében arról van szó, hogy meglátták a bajba jutott embert, de továbbmentek, nem segítettek neki. Harmadikként egy szamaritánus ember jár arra. Jézus zsidó hallgatósága ellenséges módon viselkedett velük, ezért tőle semmi jót sem vártak. De az előítéletek nem igazolódtak, a szamaritánusnak megesett a szíve a bajba jutott emberen, segített neki és gondoskodott róla, hogy felépüljön. A két csalódás után, a szamaritánus meglepetést okoz, hiszen éppen ő gyakorol irgalmasságot, akitől ez nem volt várható. Én is tudok olyan élethelyzetekben segíteni, amikor ezt mások nem is várnák tőlem. Érdemes kipróbálni.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te feltámadásodat követően számos alkalommal megjelentél tanítványaidnak, s élőként mutattad meg magad nekik. Mielőtt a földről a mennybe távoztál megbízást adtál nekik tanításod, örömhíred továbbadására. E küldetés nekem, mint a te követődnek is szól. Segíts engem kegyelmeddel és a Szentlélekkel, hogy e küldetésemet teljesítve törekedjek szüntelenül a menny felé!

'A lelkipásztor tudjon megfontoltan hallgatni és okosan beszélni!'

A lelkipásztor tudjon megfontoltan hallgatni és okosan beszélni; ne mondjon el olyasmit, amiről jobb lenne hallgatni, és ne hallgasson el semmit, amit hasznos lenne elmondani. Mert miként az óvatlan beszéd tévútra vezet, úgy a nem helyes hallgatás meghagyja a tévedésben azokat, akiket fel lehetett volna világosítani. Bizony megtörténik, hogy a meggondolatlan lelkipásztorok félnek elveszíteni a rájuk bízottak kegyét, ezért azután visszariadnak az őszinte beszédtől. Az Igazság azt mondja az ilyenekről, hogy ezek nem a pásztorok törődésével őrzik a nyájat, hanem csak béresek módjára szolgálnak; mert ha jön a farkas, elfutnak, azaz gyáván hallgatásba burkolóznak.

Az Úr ezért feddi őket a próféta szavával: Néma kutyák mind, nem tudnak ugatni (Iz 56,10). Máskor pedig így panaszkodik: Nem álltatok ellen, nem építettetek falat Izrael háza számára, hogy erősen tartsátok magatokat a harcban az Úr napján (Ez 13,5). Ellenállni tehát annyit jelent, mint a nyáj védelmében nyíltan szót emelni a világ hatalmasai előtt. Az Úr napján a harcban erősen tartani magunkat annyi, mint az igaz ügy szeretetéből szembeszállni a gonosz elnyomókkal.

A pásztor esetében a szükséges szót félelemből ki nem mondani mi más, mint csendben megfutamodni? Aki pedig a nyájáért helytáll, mintegy védőfalat húz az ellenség elé a választott nép háza védelmében. Ezért mondja Isten egy másik alkalommal a bűnös népnek: Amit prófétáid jövendöltek neked, az csalárdság volt, és balgaság. Sohasem tárták fel vétkedet, és így nem buzdítottak téged bűnbánatra (Siral 2,14). 

Tudnunk kell, hogy a Szentírás néha a nép tanítóit nevezi prófétáknak: ezeknek ugyanis az a dolguk, hogy hirdessék a jelen világ mulandóságát, és közöljék a jövendőt. Isten szava tehát azzal vádolja őket, hogy csalárdságokat jövendöltek, mert nem merték a vétkeket ostorozni, sőt biztonságról fecsegve hazug módon hízelegtek a bűnösöknek. A vétkesek gonoszságát világért sem tárták fel, mert attól féltek, hogy támadás éri őket miatta.

A lelkek zárainak kulcsa a korholó beszéd; a vádoló szó feltárja a bűnöket, néha olyan bűnöket is, amelyeknek már az elkövetőjük sincs tudatában. Ezért írja Pál apostol: Képes legyen józan tanítással buzdítani, de képes legyen az ellentmondókat meg is cáfolni (Tit 1,9). Malakiás szavai is ide illenek: A pap ajkának kell a tudást őriznie, és az ő szájából várják a tanítást, mert a Seregek Urának követe (Mal 2,7). Izajás által pedig így figyelmeztet az Úr: Kiálts, ne kíméld magad, emeld föl hangodat, mint a harsona! (Iz 58,1)

A hírnök tisztét vállalja ugyanis mindaz, aki a papságot vállalja. A bíró félelmetes érkezése előtt neki kell tehát mindenfelé járnia, és folyton kiáltania. Az igehirdetésben járatlan pap olyan, mint a néma hírnök. De akkor hogyan tud majd kiáltani? Itt a magyarázata annak, hogy a lelkek első pásztoraira a Szentlélek nyelvek alakjában szállt le, betöltötte őket, és mindjárt ékesszólókká is tette. 

 Nagy Szent Gergely pápa 'A Lelkipásztorkodás kézikönyve' című munkájából

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. október 2. – Évközi 27. vasárnap

Abban az időben: Az apostolok kérték az Urat: Növeld bennünk a hitet. Az Úr így válaszolt: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben, engedelmeskedik nektek. Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere ide tüstént és ülj asztalhoz. Nem ezt mondja-e inkább: Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is! S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük. Lk 17,5-10

Elmélkedés ~ 'Kegyelem és döntés'

Általános iskolás diák voltam, amikor 1980-ban első magyar űrhajósként Farkas Bertalan a világűrben járt. A jelentős eseményről a mi iskolánk is megemlékezett. Egyik tanárunk nagyon lelkiismeretesen összeállította az űrhajózás addigi történetét és érdekfeszítő előadást tartott a témában. Többek között szó esett Jurij Gagarinról is, ő volt a világon az első ember, aki a világűrben járt egy rakétával. Lelkes tanárunk azt is megemlítette, hogy Gagarin azt mondta, hogy a világűrből nem látni semmiféle Istent. Azóta persze már kiderült, hogy Gagarin nem is mondott ilyet, de akkor még élt a legenda az istentagadó mondásról. Én már jónéhány éve jártam templomi hittanra, ezért bátorkodtam megjegyezni, hogy Gagarin nélkül is tudtuk, hogy Isten láthatatlan, mert ő lélek, ezért kár volt neki ekkora utat megtennie, biztosan megtalálta volna Istent, ha máshol keresi. Tanárunk ekkor jobbnak látta, ha visszatér az űrhajózás témájához.nEgyesek próbálják a tudományos és a hitbeli dolgokat szembeállítani egymással, mintha a tudományos ismeretek ellentmondanának a hitbeli igazságoknak. Mások odáig jutnak, hogy tudományos módszerekkel próbálják cáfolni Isten létezését és mindazt, ami a hit világába tartozik. E kísérletek és szándékok ugyan nem mindig fakadnak jóindulatból, de azt igazolják, hogy hitünk értelmi megalapozottságot kíván és ez az igény nagyon is jogos. Hitünk igazságait szeretnénk értelmünkkel is mind jobban felfogni és megismerni. Ebből a szempontból a hit egy tanulási, megismerési folyamat, értelmi tevékenység, párbeszéd Istennel, aki egyre jobban feltárja önmagát azok számára, akik őszinte szívvel keresik őt. Ugyanakkor azt is el kell fogadnunk, hogy emberi értelmünkkel nem vagyunk képesek a végtelen Istent teljes valóságában megismerni. Megismerésünk annak köszönhető, hogy Isten kinyilatkoztatja önmagát számunkra. Ebből a szempontból a hit kegyelem, Isten ajándéka. Egy harmadik igazságot is hozzá kell ehhez tennünk: a hit döntés, az ember szabad döntése. Az önmagát kinyilatkoztató, az önmagát nekünk megmutató Isten ugyanis válaszunkat várja. Elmondja szándékát, törvényei által megmutatja a boldogság útját és meghív minket az üdvösségre. Isten megszólít minket a Szentírás üzenete által, megszólít Jézus Krisztus személye által és megszólít Szentlelke által. Isten megszólítása, hívása vonzást jelent az ember számára, Isten be akar vonni minket életébe, az ő szeretetébe. Felkínálja, hogy éljünk őbenne, éljünk a szeretetében, éljünk közösségben vele. A hit pozitív, azaz elfogadó, a hitetlenség negatív, azaz elutasító válasz az ember részéről. A mai evangéliumban az apostolok a következő kéréssel fordulnak Mesterükhöz: növeld bennünk a hitet. Jézus nagyon bátorító választ ad nekik, amikor a mustármag kicsinységéről beszél, amely magból hatalmas növény lesz. A hit nagyra nőhet, megerősödhet az emberben, s ez Isten kegyelmének köszönhető. Nem véletlen, hogy az igehirdetésben oly sokszor beszélünk a hit útjáról, amelyet mindenkinek személyesen kell végigjárnia. Értelmem segítségével megismerem hitünk igazságait, kegyelme által Isten magához vonz, én pedig szabad akaratommal döntést hozok. Senki nem kényszeríthet a hit igazságainak elfogadására, sem a hit szerinti életre. Ez az én döntésem, ez az én felelősségem és ez az én személyes utam.

Imádság

Mindenható Istenünk! Emberi értelmünk végessége nem képes felfogni téged, a végtelen Istent. A te titkaiddal, hitünk titkaival találkozunk, amikor feltárod, kinyilatkoztatod számunkra önmagadat. Nem a véletlenben, a sorsban, hanem a te gondviselésedben hiszünk. Hiszünk a feltárt titkokban és elfogadjuk, hogy földi életünk során nem ismerhetünk meg mindent, hanem majd az örök életben tárul fel számunkra mindaz, amire evilágban homály borul. Hisszük, hogy itt a földön veled és a mennyben benned élhetünk.

'Az Egyház szívében én a szeretet leszek'

Amikor a vértanúság vágya nagyon elfogott, Szent Pál leveleit vettem kezembe, hogy végre válaszra találjak. Éppen A korintusiakhoz írt első levél tizenkettedik és tizenharmadik fejezetét pillantottam meg. Az előbbiben azt olvastam: nem lehet mindenki egyszerre apostol, próféta és tanító, és hogy az Egyház különböző tagokból áll, és a szem nem lehet egyszersmind kéz is. Noha világosan érthető válasz volt ez számomra, de mégsem olyan, ami csillapította volna vágyamat, és nem hozott békét a lelkemnek.

Tovább olvastam, és nem csüggedtem; és e felemelő eligazításra találtam: Törekedjetek az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek (1 Kor 12,31). Az Apostol tényleg megmutatja, hogy szeretet nélkül ezek az értékesebb adományok semmit sem érnek, és hogy a szeretet a magasztos út, amely biztosan Istenhez vezet. Végre megnyugodott a lelkem.

Amikor az Egyház misztikus testét vizsgálgattam, ahogy Szent Pál leírta, én egyik tagjában sem ismertem rá magamra, vagy inkább mindegyik tagban magamat szerettem volna látni. A szeretet adott új fordulatot a hivatásomnak. Ekkor megértettem, hogy az Egyház valóban különböző tagokból álló test, de akkor ebből a testből sem hiányozhat egy fontos és nagyon nemes tag. Ekkor értettem meg, hogy az Egyháznak szíve is van, s ez a szív szeretettől lángol. 

Megértettem, hogy egyedül ez a szeretet serkenti cselekvésre az Egyház tagjait, de ha kihalna benne ez a szeretet, akkor az apostolok sem hirdetnék azután már tovább az evangéliumot, a vértanúk sem ontanák már tovább a vérüket. Teljesen beláttam és megértettem, hogy a szeretet magában foglal minden hivatást; hogy a szeretet minden, és hogy a szeretet összekapcsol minden kort és helyet, egyszóval: hogy a szeretet örök.

Ekkor megittasult lelkem nagy örömében felkiáltottam: Ó, Jézusom, Szerelmem, végre megtaláltam hivatásomat; az én hivatásom: a szeretet. Én ugyanígy megtaláltam helyemet is az Egyházban, és ezt a helyet te adtad nekem, Istenem. Az Egyháznak, az én anyámnak a szívében én a szeretet leszek; így minden leszek, és így megvalósul a lelkem vágya. 

 A Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz szűz Önéletrajzából

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. október 1. – Szombat 

A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött, nagy örömmel tért vissza. 'Uram - mondták Jézusnak -, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.' Ő így válaszolt: 'Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.' Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: 'Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosak elől, és feltártad az egyszerűeknek, így van ez, Atyám, mert így tetszett neked. Az Atya mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.' Jézus azután tanítványaihoz fordult, és így szólt: 'Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.' Lk 10,17-24 

Elmélkedés 

Az evangéliumokat olvasva sok olyan részt találhatunk, amikor Jézus Istenről és az ő tulajdonságairól tanít. Főként Lukács evangéliumában olvasunk olyan kijelentéseket és példabeszédeket, amelyek az irgalmas Istent mutatják be, aki bűnei ellenére is szeretettel fordul az ember felé. Isten irgalmas Atyaként fordul felénk, gyermekeihez. Jézus Istent az ő Atyjának tekinti, s arra bátorít minket, hogy mi is úgy tekintsünk Istenre, mint Atyánkra. Azért jött el emberi világunkba, hogy megismertesse velünk az Atyát. A mai evangélium így fogalmazza ezt meg: 'Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.' Sok emberben téves kép él Istenről, s azt hiszik, hogy ő egy haragvó, büntető, az emberi vétkeket megtorló Isten. Jézus egészen mást tanít. Ő is elmondja, hogy Isten igazságos, azaz a jókat megjutalmazza, a gonoszokat pedig megbünteti, de emellett nagyobb hangsúlyt kap beszédeiben az irgalmas, a megbocsátó, az embert a bűnből kiemelő, az embereket az életszentségre törekvésben segítő Isten, aki mindig új lehetőséget ad nekünk. Ha bűneink miatt eltávolodunk tőle, ő mindig visszavár minket, s ha bűnbánattal közeledünk felé, akkor visszafogad szeretetébe. Ennek a végtelen isteni irgalomnak köszönhetjük, hogy Istenben élhetünk.

 Imádság 

Urunk, Jézus Krisztus! Te az alázatos, bizakodó, gyermeki lelkületet állítod elénk példaként, s ezzel megmutatod számunkra az utat, a lehetőséget, amely az üdvösségre vezet. Nem másokhoz akarjuk magunkat hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten szemében növekedjünk, az ő akarata szerint éljünk. Az Atya által számunkra kijelölt úton szeretnénk járni, miként te is neki engedelmeskedtél keresztutadon. Isten dicsőségét szeretnénk szolgálni szavainkkal, tetteinkkel és egész életünkkel. Taníts bennünket a gyermeki bizalomra! Taníts minket keresztünk hordozására! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!