'Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem. A győztest magam mellé ültetem a trónra, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a trónon.'

Jelenések könyve 3. fejezet 20-21.

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. július 7. – Csütörtök

Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: 'Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok. Ha valaki nem fogad be titeket, sem szavatokra nem hallgat, akkor menjetek ki a házból, de még a városból is, és rázzátok le a port a lábatokról! Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak. Mt 10,7-15

Elmélkedés

Mielőtt útnak indítaná Jézus az általa kiválasztottakat, tanítást ad nekik arra vonatkozóan, hogy mi lesz a feladatuk és azt milyen módon, milyen lelkülettel végezzék. Útmutatásait azzal kezdi, hogy küldöttei hirdessék az embereknek: Elközelgett a mennyek országa! Ő is ennek meghirdetésével kezdte meg nyilvános működését és tanítványaitól is ezt kéri. Feladatuk lesz továbbá a betegek, köztük a leprások gyógyítása, a halottak feltámasztása, illetve az ördögök, a gonosz lelkek kiűzése a megszállottakból. Hatalmuk tehát arra van, amire Jézus megbízást ad nekik s amit Mesterük is tett. Az általuk végzendő feladatok felsorolása után Jézus felhívja figyelmüket, hogy szolgálatukat ingyenesen kell végezniük, s arra sincs szükség, hogy pénzt vigyenek magukkal az útra. Tulajdonképpen teljesen eszköztelenül, mindössze az Úrtól kapott tanítás és erő birtokában indulnak, hogy küldetésüket teljesítsék. Látszik, hogy teljesen megbíznak Jézusban, mert nincs ellenvetésük, nem tesznek fel kérdéseket, hanem lelkesen indulnak. Erre a missziós és apostoli lelkületre, a feltétlen bizalomra és az eszköztelenség elfogadására van napjainkban is szüksége mindazoknak, akik Krisztus követségében elindulnak, hogy örömhírét terjesszék. Szolgálatuk által növekszik az Isten országa.

© Horváth István Sándor

Imádság

Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne gyengüljön el! Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk téged! Add, hogy felismerhessünk téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat! Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni neked. Add, hogy tudjunk mindig leborulni istenséged titka előtt!

'Az Eukarisztia'

Így adjatok hálát: Először a kehely fölött mondjátok: 'Hálát adunk neked, Atyánk, szolgádnak, Dávidnak szent szőlőtövéért, amelyet nekünk a te Fiad, Jézus által nyilatkoztattál ki; dicsőség neked mindörökké!'

A kenyértörés után pedig ekképpen: 'Hálát adunk neked, Atyánk, azért az életért és tanításért, amelyet nekünk a te Fiad, Jézus által nyilatkoztattál ki; dicsőség neked mindörökké! Miként ez a kenyér szét volt hintve a földeken, és egybegyűjtve egy kenyérré vált, úgy gyűljön össze Egyházad is a föld határairól a te országodba; mert tiéd a hatalom és a dicsőség Jézus Krisztus által mindörökké!'

Eukarisztiátokból pedig senki más ne egyék és igyék, csak az, aki meg van keresztelve az Úr nevében; erről mondotta ugyanis az Úr: Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak! (Mt 7,6)

Miután pedig magatokhoz vettétek, így adjatok hálát: 'Hálát adunk neked, szent Atyánk, szent nevedért, amelynek szívünkben trónust készítettél; hálát adunk a tanításért, a hitért és a halhatatlanságért, amelyet a te Fiad, Jézus által kinyilvánítottál nekünk; dicsőség neked mindörökké!

Mindenható Urunk, te mindent nevedért teremtettél, és ételt meg italt adtál az embernek, hogy éljenek vele és neked hálát adjanak. Nekünk pedig lelki ételt és italt adtál és örök életet Fiad által. Mindenekelőtt hálát adunk neked, mert hatalmas vagy; dicsőség neked mindörökké!

Emlékezzél meg, Urunk, Egyházadról! Védd meg minden bajtól, és tedd tökéletessé szeretetedben! Megszentelve gyűjtsd össze a négy égtáj felől országodba, amelyet számára készítettél; mert tiéd a hatalom és a dicsőség mindörökké!

Jöjjön el a te kegyelmed, és szűnjék meg a bűnös világ! Hozsanna Dávid Istenének! Ha valaki szent, járuljon ide; ha nem az, tartson bűnbánatot; Marana tha. - Jöjj el, Urunk! Ámen.'

Az Úr napján összegyülekezve végezzétek a kenyértörést, és adjatok hálát, miután bűneiteket megvallottátok, hogy tiszta legyen áldozatotok. Akinek pedig viszálya van testvérével, ne vegyen részt a gyülekezetben, amíg ki nem békül, hogy csorbát ne szenvedjen áldozatotok szentsége. Mert ezt mondta az Úr: Tiszta áldozatot mutassanak be nekem minden helyen és minden időben, mert én vagyok a nagy Király, úgymond az Úr, és nevem csodálatos a nemzetek között (vö. Mal 1, 11). 

 'A tizenkét apostol tanításá'-nak nevezett őskeresztény írásból

Forrás ~ Internet

 GORETTI SZENT MÁRIA SZŰZ ÉS VÉRTANÚ ~ JÚLIUS 6.

Goretti Szent Mária szegény parasztcsaládban született 1890-ben, első gyermekként, Rómától délre, Corinaldóban - Ancona tartomány. Apjuk korán meghalt maláriában. Nettunó közelében, Ferriere di Conca-ban édesanyjának Máriával együtt kellett ellátnia a földet és a háztartást. Amíg a nagyobbak a földön dolgoztak, Mária az öt kisebbeket gondozta és főzött. Volt egy bérlőtársuk is a szomszédban, egy özvegyember és fia, Alessandro, nekik is Mária főzött. A fiúnak tetszett Mária, szeretett volna vele szórakozni, azonban közeledése eredménytelen volt. A kislány többre becsülte a tisztaság erényét.

Mária mélyen vallásos életet élt, rendszeresen imádkozta az olvasót, most tizenkét évesen volt elsőáldozó. Alig győzte a vasárnapot kivárni, hogy újra áldozhasson. Mindig engedelmes volt, ha megszidták nem mentegetődzött, nem duzzogott. Minden apróságnak örült, mindenért hálás volt. Szerény volt, sohasem hazudott.

A fiú zaklatását nem merte elmondani édesanyjának, nehogy az amúgyis feszült viszonyukat még jobban megrontsa, vagy terhelje, meg aztán a fiú meg is fenyegette, megöli, ha el meri árulni őt. Inkább még többet imádkozott az Égi Anyához erőért.

Így érkezett el 1902. július 5-e, ez a végzetes szombat, amikor Mária megint egyedül maradt Alessandróval. A fiú a szobájába akarta csalogatni a leányt, amikor azonban megint sikertelen maradt csábítása, erőszakkal cipelte be. A kislány szüzessége védelmében keményen ellenállt, kiabált, védekezett. A felbőszült fiú ekkor felkapott egy kést, és 18 szúrással, vágással sebesítette meg a szerencsétlen gyermeket.

Az elősiető szomszédok segítségével kórházba került Mária, kétórás műtéttel próbálták megmenteni, hasztalan. Másnapra meghalt. Halála előtt megbocsátott gyilkosának, mint Jézus is megbocsátott a bűnbánó latornak, és megáldozott.

A fiút 30 évi kényszermunkára ítélték. Pár év után Goretti Mária megjelent neki, ettől kezdve a gyilkos megváltozott, megtért. Szabadulása után Mária édesanyjától is bocsánatot kért, együtt áldoztak az éjféli misén.

Goretti Máriát 1947-ben boldoggá, majd 1950. június 24-én szentté avatták. A hatalmas tömeg miatt először történt, hogy a Szent Péter téren kellett az ünnepséget megtartani. Az eseményeken jelen volt a kislány édesanyja is, gyilkosa is, ami szintén egyedülálló volt az egyháztörténelemben.

Példája: Őrizd Máriás tisztaságodat, de becsüld is meg mindenkiben ezt!

'Istenünk, ki az ártatlanság szerzője és a szüzesség kedvelője vagy, és szolgálódnak, Goretti Szent Máriának egész fiatalon megadtad a vértanúság kegyelmét, kérünk, az ő közbenjárására add meg, hogy állhatatosak legyünk parancsaid megtartásában.' Amen. 

 Forrás ~ Internet

'Nem félek semmi bajtól, hiszen te vagy énvelem'

Ez a védtelen szűz, mint ismeretes, egy nagyon szörnyű harcba kényszerült bele; váratlanul zúdult rá a legsötétebb szenvedély vak vihara, amely arra tört, hogy angyali tisztaságán foltot ejtsen, és tönkretegye. De amikor szörnyű küzdelmében vergődött, ő akkor is a „Krisztus követése” sorait ismételgette isteni Megváltója felé: 'Ha a legnagyobb gyötrelmek kísértése és küzdelme szakad is reám, nem félek a bajoktól, hiszen velem van a te kegyelmed. Ez az én erősségem. Ez ad nekem jó tanácsot és segítő erőt. Kegyelmed erősebb minden ellenségnél.' Tehát ő, aki ezzel az égi kegyelemmel volt felruházva, s akinek nemes és erős akarata mindig erre a kegyelemre volt hangolva, ha életét fel is áldozta, tisztasága szűzi dicsőségét el nem veszítette.

Ennek az alázatos leánynak az életét - amelyről csak nagy vonásokban szóltunk - nemcsak úgy kell szemlélnünk, mint az égiek számára méltó látványt, hanem azt úgy kell tekintenünk, mint amely méltó, hogy korunk csodálatát és tiszteletét kiérdemelje. Tanulják meg belőle a családapák és családanyák: Istentől kapott gyermekeiket hogyan kell komolyan és szentül nevelniük bátor helytállásra és a katolikus vallás parancsainak megtartására olyannyira, hogy ha gyermekeik erkölcsi veszélybe kerülnek, az Úr kegyelmének segítségével mégis legyőzhetetleneknek, sérthetetleneknek és szeplő nélkülieknek bizonyuljanak.

Tanulják meg tőle az ártatlan gyermekek és a lelkesedő fiatalok, hogy a haszontalan és gyorsan eliramló érzéki örömök és mindenfajta rafinált vétkezés szánalmas gyönyöre helyett tudjanak erős és gyors léptekkel - ha kemény küzdelem árán is  a keresztény erények elsajátításának arra a magas fokára törekedni, amelyet isteni ajándékokkal segítve és csakis ezekre építve: bátor törekvéssel, az imádság és munka kitaposott útján, kisebb vagy nagyobb fokban mindnyájan megközelíthetünk.

Valóban, nem mindnyájan nyerünk vértanúi hivatást, de a keresztény erényesség megvalósítására mindnyájan hivatva vagyunk. Az erényesség pedig erőt tételez fel, amely, ha nem is versenyezhet ennek az angyali tisztaságú leánynak kegyelmi nagyságával, mégis megkívánja mindannyiunk részéről a mindhalálig tartó mindennapos szorgos munkálkodást és soha el nem hagyható éber erőfeszítést. Emiatt nyugodtan nevezhetjük ezt is egy lassú, de kitartóan véghezvitt mártíromságnak, amelynek vállalására az Úr Jézusnak ezek az isteni szavai figyelmeztetnek: A mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok szerzik meg (Mt 11,12).

Isten kegyelmére támaszkodva tehát törekedjünk erre mindnyájan, ahogyan ezt Goretti Szent Mária szűz és vértanú tanácsolja nekünk. És ez a kedves szűz eszközölje ki imádságával számunkra is az isteni Megváltó színe előtt – akinek jelenlétében az égiek örök boldogságát élvezi –, hogy mi is mindnyájan készséges jóakarattal, sajátos körülményeinknek megfelelően lépjünk dicső nyomdokaiba, és méltó cselekedetekkel kövessük őt. 

 XII. Piusz pápának Goretti Mária szentté avatásakor mondott szentbeszédéből

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. július 6. – Szerda

Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: 'Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa.' Mt 10,1-7

Elmélkedés

Máté evangélista az előzményekben részletesen bemutatta Jézus tanítását a hegyi beszédben és cselekedeteit, azaz tíz csodáját. A történet középpontjában mindeddig elsősorban Jézus állt. Az események menetében továbblépést jelent, hogy színre lépnek az Úr tanítványai is. Először a tizenkettő kiválasztásáról olvashatunk, majd az ő küldetésükről és misszióba küldésükről, sorsukról, amely nem nélkülözi az üldöztetéseket, jutalmukról, amit Istentől kapnak lemondásaikért, s végezetül szolgálatuk fogadtatásáról. Az elkövetkezendő napok evangéliumi részletei ezt fogják nekünk bemutatni. Miközben ezeket az elbeszéléseket olvassuk, bepillantást nyerhetünk abba, hogy miként alakult meg az Úr kezdeményezésére a közösség és hogyan indult el élete. Ugyanakkor azt is észre fogjuk venni, hogy a meghívásnak és a küldésnek ez a formája a későbbi évszázadokban is megismétlődik a krisztusi közösség, az Egyház életében. Jézus ma is kiválaszt követői, tanítványai közül olyanokat, akiknek megbízást adhat arra, hogy az üdvösség szolgálatát folytassák a világban. Mindannyian meghívást kapunk, hogy küldöttei, örömhírének hirdetői legyünk. Küldetésünk és sorsunk ugyanaz, mint az apostoloké, és ugyanarra a jutalomra számíthatunk szolgálatunkért, mint az apostolok.

© Horváth István Sándor

Imádság

Légy kegyes gyermekeidhez, isteni nevelőnk! Add, hogy parancsaid hűséges követői legyünk, a te képmásodra hasonlítsunk, és amennyire rajtunk áll, téged mint jóságos Istent, és ne mint kérlelhetetlen bírót ismerjünk meg! Hadd éljünk a te békédben, és jussunk el a te városodba! A kimondhatatlan bölcsességben akarunk élni nappal és éjjel, az utolsó ítélet napjáig dicsérettel neked hálát adni. Minden jóért, szépért, bölcsért, igazért neked legyen tisztelet örökké. Ámen.

Alexandriai Szent Kelemen

'Akik távol vannak, akár akarják, akár nem, a mi testvéreink'

Testvéreim! Leginkább arra a szeretetre buzdítunk titeket, amely nemcsak egymásra, hanem azokra is kiterjed, akik távol vannak. Akár a pogányokra, akik még nem hisznek Krisztusban, akár a tőlünk elszakadtakra, akik Főnket elismerik, de testétől távol vannak. Érezzünk fájdalmat miattuk, testvérek, úgy mint testvéreink felett. Akár akarják, akár nem akarják, a mi testvéreink ők. Csak akkor szűnnének meg testvéreink lenni, ha felhagynának azt mondani: Mi Atyánk (Mt 6, 9).

A Próféta egyesekről így szólt: Azoknak, akik azt mondják nektek: 'Nem vagytok a mi testvéreink' mondjátok: - Testvéreink vagytok' (Iz 66, 5 a LXX szerint). Nézzetek körül, vajon kikről mondhatta ezt? Vajon a pogányokról? Nem, hiszen a Szentírás és az egyházi szóhasználat szerint ezeket nem nevezzük testvéreknek. Vajon a zsidókról, akik nem hittek Krisztusban?

Olvassátok az Apostolt és lássátok, hogy amikor 'testvért' mond minden hozzáadás nélkül, csak a keresztényeket érti ez alatt: Miért ítéled el tehát testvéredet, vagy miért nézed le testvéredet? (Róm 14,10) És más helyen így szól: Ti igazságtalanságot követtek el, és kárt okoztok, méghozzá testvéreiteknek (vö. 1 Kor 6,8).

Azok tehát, akik ezt mondják: 'Nem vagytok a mi testvéreink', pogányoknak mondanak minket. Ezért akarnak tehát minket újrakeresztelni, mondván, hogy amit ők adnak, az nincs meg nekünk. Ebből nyilvánvaló a tévedésük, midőn tagadják, hogy mi az ő testvéreik lennénk. 

De miért mondja nekünk a Próféta: Mondjátok nekik: 'Testvéreink vagytok', hacsak nem azért, mivel mi elismerjük bennük a keresztséget, amelyet nem kívánunk megismételni náluk? Ők ugyanis amikor nem ismerik el a mi keresztségünket, tagadják, hogy testvérek vagyunk. Mi viszont elismerve a mienket, nem követeljük az ő keresztségük megismétlését, mert azt mondjuk nekik: Testvéreink vagytok.

Mondják csak ők: 'Mit kerestek minket, mit akartok tőlünk?' Azt feleljük erre: Testvéreink vagytok. Ők azt mondják: 'Menjetek tőlünk, nincs veletek közös ügyünk.' Nekünk viszont van veletek közös ügyünk: egy Krisztusban hiszünk, tehát egy testben egy Fő alatt kell lennünk.

Testvérek! Esküvel kérünk titeket a szeretet belső érzése által, a mi Urunk, Jézus Krisztus által, akinek kenyere megerősít minket, akinek teje táplál minket, a szelídsége által, esküvel kérünk titeket, hogy szeretetetek belső érzéseivel könyörögjetek Istennél érettük. Itt van ugyanis az ideje, hogy igen nagy szeretetet tanúsítsunk velük szemben, túláradó irgalommal könyörögjünk értük Istennél, hogy végre megadja nekik a tisztánlátást, hogy észre térjenek és meglássák, hogy semmijük sincs, amikor az igazság ellen beszélnek. 

Nem maradt nekik más, mint csak a heveskedés, amely annál erőtlenebb, minél erősebbnek érzi magát. Könyörögjetek a betegekért, a testileg bölcsekért, az állatiasságban, testiségben levőkért, de mégis csak testvéreinkért, akik ugyanazon szentségeket ünneplik, még ha nem is velünk együtt, de mégis ugyanazokat. Akik ugyanazt az Áment válaszolják, még ha nem is velünk együtt, de mégis ugyanazt. 

 Szent Ágoston püspök zsoltármagyarázataiból

Forrás ~ Internet

'Legyünk Pál apostol tanítványai!'

Mi oktalanok vagyunk Krisztusért (1 Kor 4,10). Szent Pál, a mi égi vezérünk és szent pártfogónk mondta e szavakat önmagáról és a többi apostolról, és velük együtt mindazokról, akik keresztény módra élnek és apostolkodnak. Ne csodálkozzunk, és ne ütközzünk meg e kijelentésen, kedves testvérek, hiszen nem nagyobb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga uránál (Mt 10,24). 

Akik ellenünk vannak, azok önmaguk lelkének ártanak, nekünk pedig használnak: örök dicsőségünk koronáját növelik, önmagukra pedig kihívják Isten haragját. Éppen ezért nem szabad őket szidnunk és gyűlölnünk, sőt inkább részvéttel kell lennünk irántuk, és szeretnünk kell őket. Imádkozzunk is értük! Ne engedjük, hogy legyőzzön minket a rossz, inkább mi győzzük le jóval a rosszat. 

Az Apostol is arra figyelmeztet bennünket, hogy jó cselekedeteinket, mint a lángoló szeretet izzó parazsát, gyűjtsük a fejükre (Róm 12,20), hogy meglássák türelmünket, szelídségünket, és így jobb útra térjenek, s ők is az istenszeretet lángjára gyulladjanak.

Isten irgalmasan kiválasztott minket a világból, bár erre érdemtelenek voltunk. Azt akarja, hogy szolgáljuk őt az erények útján, türelemben teremjük meg a szeretet sok gyümölcsét, és dicsérjük őt nemcsak az Isten gyermekeire váró örök boldogság reményében, hanem a megpróbáltatások között is.

Gondoljatok csak meghívástokra (1 Kor 1,26), kedves testvérek. 

Mert ha ezt komolyan megfontoljuk, azonnal belátjuk azt is, hogy ha már a szent apostoloknak és Krisztus többi hősének a nyomdokaiba léptünk – noha még messze vagyunk tőlük –, akkor szükségszerűen azt sem utasíthatjuk vissza, hogy mi is részt vegyünk szenvedéseikben. Fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát, és emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra (Zsid 12,1).

Mi tehát, akik ezt a nagy Apostolt választottuk vezetőnkül és pártfogónkul, ígérjük meg, hogy példáját követni is akarjuk. Törekedjünk életünkben megvalósítani tanítását és példáját. Nem illik ugyanis, hogy az ilyen kiváló vezérnek gyávák és árulók legyenek katonái, de az sem illik, hogy az ilyen dicső atyának méltatlan fiai legyenek. 

 Zaccaria Szent Antal Mária áldozópapnak szerzetestársaihoz mondott beszédéből

Forrás ~ Internet

ZACCARIA SZENT ANTAL MÁRIA ÁLDOZÓPAP ~ JÚLIUS 5.

A lombardiai Cremonában született 1502-ben. Páduában orvostudományt tanult, majd pappá lett. Mint misszionárius Szent Pált tartotta példaképének. Megalapította a Szent Pálról nevezett férfi kongregációt, a Barnabiták rendjét. Sokat fáradozott a hívek erkölcsi megújításán. Ô kezdeményezte a 40 órás szentségimádást és Jézus halálának emlékére a péntek délutáni harangszót. Szülővárosában halt meg 1539 július 5-én.

'Istenünk, kérünk, add meg, hogy Szent Pál apostol szeretetével törekedjünk Jézus Krisztus mindent felülmúló ismeretére, amint Zaccaria Szent Antal is e megismerés birtokában hirdette Egyházadban fáradhatatlanul az üdvösség igéjét.'

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. július 5. – Kedd

Egyszer egy ördögtől megszállott néma embert hoztak Jézus elé. Mihelyt kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma. A nép elámult ezen, és azt mondogatta: 'Ilyen még sohasem történt Izraelben.' A farizeusok azonban megjegyezték: 'Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.' Jézus ezután bejárta az összes városokat és falvakat. Tanított a zsinagógákban, hirdette Isten országának örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Amikor látta a népsokaságot, megesett rajtuk a szíve, mert olyan fáradtak és kimerültek voltak, mint a nyáj, amelynek nincsen pásztora. Akkor így szólt tanítványaihoz: 'Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!' Mt 9,32-38

Elmélkedés

Jézus csodáinak sorozatát Máté evangélista azzal az esettel zárja, amikor egy néma emberből űzi ki az ördögöt. A sorozatban ez a tízedik csodás gyógyítás. A leírás meglehetősen egyszerű és szegényes, mintha csak arra törekedett volna az evangélista, hogy még egy esetet megörökítsen annak érdekében, hogy kijöjjön a tízes szám. Az ördögtől megszállott néma ember nincs abban a helyzetben, hogy kifejezze, kimutassa Jézus iránti hitét vagy bármilyen módon is segítséget kérjen. Az őt Jézus elé vivő személyekről nem tudunk meg semmit, az evangélista nem tesz említést arról, hogy ők hittel kérték volna Jézus segítségét, bár nyilvánvalóan ennek megnyilvánulása már az a tény is, hogy a beteget Jézushoz viszik.Az elbeszélésben inkább a nép reakciója kap hangsúlyt. Az emberek elcsodálkoznak, ámulva nézik a történteket, így ujjonganak: 'Ilyen még sohasem történt Izraelben.' Felkiáltásuk nem csupán a mostani ördögűzésnek, hanem a korábbi csodáknak is szól. Jézus olyan dolgokat tesz, amilyenekkel korábban nem találkozott senki. Érthető tehát, hogy arra a kérdésre keresik a választ, honnan van ehhez hatalma? A farizeusok ördögi fondorlatot sejtenek, mert hitetlenségük elvakítja őket. A további események választ adnak majd Jézus különleges erejére.

© Horváth István Sándor

Imádság

Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled!

'Mindegyikünk azt keresse, ami mindenkinek hasznos, és nemcsak saját magának'

Írva van: Legyetek a szentek társai, mert akik hozzájuk csatlakoznak, maguk is szentek lesznek (vö. Ef 2, 19). És egy más helyen ismét: Az ártatlannal ártatlan leszel, a választottal kiválasztott, a gonosszal elvetemülsz (vö. Zsolt 17,26). Ezért az ártatlanokkal és igazakkal társuljunk; ők ugyanis Isten választottai. Miért van köztetek viszály, harag, pártoskodás, szakadás és háborúság? Nemde, egy a mi Istenünk, egy a Krisztusunk, egy a kegyelemnek ránk áradó Lelke, és egy a mi hivatásunk Krisztusban? Miért tépjük, szaggatjuk szét Krisztus tagjait, és miért lázadunk saját testünk ellen? Elvakultságunkban megfeledkezünk arról, hogy egymásnak tagjai vagyunk?

Emlékezzetek Urunk, Jézus szavaira. Azt mondotta: Jaj annak az embernek! Jobb lett volna neki, ha nem született volna, minthogy megbotránkoztasson egyet is választottaim közül; jobb lett volna, ha malomkövet kötöttek volna a nyakára, és a tengerbe vetették volna, mint hogy egyet is megrontson választottaim közül (vö. Lk 17,1-2). A köztetek levő szakadás sokakat megront, sokakat lelkileg elcsüggeszt, sokakat megingat, mindnyájunknak szomorúságot okoz, mindnyájunkat fájdalommal tölt el. Mégis megmarad köztetek ez a lázongás.

Vegyétek csak kezetekbe Szent Pál apostol levelét. Mit ír nektek üzenetének elején? Bizonyosan isteni sugalmazásra magáról, Kéfásról és Apollóról ír hozzátok, mivel akkor is szakadás és pártoskodás volt közöttetek. De akkori pártoskodástok kisebb bűn volt, mert a legkiválóbb apostolok és az őáltaluk ajánlott férfiú között oszoltatok meg.

Hamar szüntessük ezt meg; boruljunk le az Úr lábához, és esdeklőn, sírva könyörögjünk: legyen irgalmas hozzánk, engesztelődjön meg, és állítsa vissza köztünk a régi dicső és tiszta testvéries életmódot. Mert ez az élethez vezető igazság kapuja, amint írva van: Nyissátok meg az igazság kapuit; belépvén rajta magasztalom az Urat. Ez az igazság kapuja; az igazak mennek be rajta (vö. Zsolt 117,19). 

Sok kapu van nyitva, de az, amely az igazság kapuja, ugyanaz, mint amely Krisztushoz vezet. Boldogok mindazok, akik rajta bemennek, és útjukat szentségben és igazságban irányították, mindent zavartalanul teljesítve. Legyen bár valaki hűséges, legyen bár tehetsége az isteni tanítás hirdetésében, legyen bár bölcs a beszédek megítélésében, legyen bár tiszta tetteiben: annál alázatosabbnak kell lennie, minél nagyobbnak látszik. Azt keresse, ami mindenkinek hasznos, és nemcsak saját magának. 

 Szent I. Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből

Forrás ~ Internet

'Boldogok a békességesek'

Szeretteim, azt mondja az evangélista, hogy boldogok a békességesek, mert Isten fiainak hívják őket (Mt 5,9). Valóban dúsan fejlődnek a keresztény erények abban az emberben, aki keresztényi békében ápolja az egyetértést. Csak azok nevezhetők Isten fiainak, akik békességben élnek.

Kedveseim, a béke az, ami kiemeli az embert a szolgasorból. A béke tesz szabaddá, és még Isten előtt is megváltoztatja az ember személyi helyzetét, hiszen a szolgát fiúvá, a rabszolgát szabad emberré teszi. A testvérek közötti béke az Isten akarata, Krisztus öröme, a szent élet betetőzése, az igazság mércéje, a tudományok mestere, az erkölcsök őre, és minden dologban dicséretreméltó életszabály.

 A béke az imádság támogatója, könyörgéseink könnyen járható és hathatós útja, és minden vágyunk megvalósult teljessége. A béke a szeretet szülőanyja, az egyetértés köteléke, és annak a tiszta lelkületnek a nyilvánvaló jele, amely csak Istentől várja azt, amit el akar érni. Mindazt, amit akar, tőle kéri, s amit csak kér, azt meg is kapja. 

A békét királyi parancs folytán kell megőriznünk, hiszen maga Krisztus Urunk mondta: Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek (Jn 14,27). Ez annyit jelent: Békében hagylak el titeket, és békében találjak majd rátok. Amikor eltávozni készült tőlük, azt akarta odaadni nekik, amit, majd ha visszatér, mindnyájukban meg akar találni.

Isteni parancs, hogy megőrizzük azt, amit ő nekünk adott. Nem érthetők félre szavai: Meg akarom találni, amit rátok hagytam. A békét teljesen Isten ülteti lelkünkbe, a sátán viszont onnét gyökerestől ki szeretné tépni. Mert miként a testvéri szeretet Istentől ered, éppen úgy a sátántól származik a gyűlölet. Ezért kell kárhoztatnunk a gyűlölködést, hiszen írva van: Aki gyűlöli testvérét, gyilkos (1 Jn 3,15).

Látjátok tehát, kedves testvéreim, szeretnünk kell a békét, és kedvelnünk az egyetértést, mert ezekből származik és ezekből táplálkozik a szeretet. Hiszen tudjátok, hogy az Apostol szerint is a szeretet az Istentől van (Jn 4,7). Tehát Isten nincs azzal, akiből hiányzik a szeretet.

Tartsuk meg, testvérek, a parancsokat, mert azok jelentik számunkra az életet. Éljen bennünk az a testvériség, amelyet a túláradó béke köteléke tart össze. Fűzzön bennünket egységbe a szeretet üdvösségtermő köteléke azzal a kölcsönös szeretettel, amely leplet borít a rengeteg bűnre. Minden vágyunkkal a szeretetre kell tehát törekednünk, amely oly sok jót képes művelni, mint amilyen nagy jutalomra is érdemes. Az erények közül pedig mindenekelőtt a békességet gyakoroljuk, mert abban lakik az Isten.

Szeressétek a békét, és akkor nyugalmatok lesz mindenben. Ezzel nekünk jutalmat, magatoknak pedig örömet szereztek. De azért is, hogy Istennek a béke egységében alapított Egyháza majd örüljön a Krisztussal való tökéletes egységben. 

 Az Aranyszavú Szent Péternek tulajdonított beszédből

PORTUGÁLIAI SZENT ERZSÉBET IZABELLA ~ JÚLIUS 4.

Árpád-házi Szent Erzsébet unokahúga, nevét is tőle kapta. 1271-ben született Aragóniában királyi családból, anyja Jolánta volt, II. Endre magyar király leánya. Hazájában Izabellának nevezik. Már születése békét szerzett: az örömre kibékült atyja, Péter trónörökös és nagyapja, Jakab aragóniai király, akik éppen háborúban álltak egymással. 12-13 éves gyermeklányként felesége lett a portugál Dénes királynak. Két gyermeket szült.

Hősies volt a gyötrelmekben és a nehézségekben: imádkozott és jót cselekedett. Férje hűtlenségét és iszákosságát türelemmel viselte. Még törvénytelen gyermekeit is nagy szeretettel nevelte. Szeretete győzött, anélkül, hogy férje legyőzötté vált volna. A jámborság és emberszeretet mintaképe lett: betegeket gondozott, szegényeket ruházott, táplálta őket, gyakran szegény lányokat kiházasított, csakhogy megvédje őket a zülléstől. Férjét annyira megváltoztatta, hogy a néptől az “igazságos” jelzőt kapta.

Békeszerző működése hozta a legáldásosabb eredményeket. Közvetített Portugália, Kasztília, Aragónia között, békét szerzett Nápoly és Szicília között is. Okossága és személyes varázsa hatásosabb volt mint a hadszíntér pokla.

Férje halála után javait a szegényekre hagyta és ferences harmadrendi lett. De még a zárdából is segítséget kellett nyújtani nagy problémákban. Szeretett volna békét teremteni egymás ellen háborúzni készülő fia és veje között. Ez az utazás volt utolsó útja, a békekötést már nem érte meg, lázba esett. Életereje gyorsan fogyott, már csak néhány napig élt csupán.

1336. július 4-én Estremosban hunyt el menye és fia karjaiban. A coimbrai klarissza zárdában temették el. 1612-ben sírját felbontották és testét teljes épségben találták. 1625-ben avatta szentté VIII. Orbán pápa.

 Példája: A szeretet kitartó csendessége hatékonyabb, mint a látványos “fellángolások!”

'Istenünk, ki a béke forrása és a szeretet kedvelője vagy, és Szent Erzsébetet a viszálykodók megbékítésének csodálatos kegyelmével ékesítetted, add meg nekünk az ő közbenjárására, hogy békét teremtsünk magunk körül, s ezért Isten fiainak hívhassanak minket.' Amen.

Forrás ~ Internet