EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. május 9. – Hétfő

Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai megjegyezték: 'Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.' Jézus így felelt: 'Most hisztek? Eljön az óra - már el is jött -, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.' Jn 16,29-33

Elmélkedés

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus arra törekedett, hogy felkészítse övéit arra az időszakra, amikor ő már nem lesz velük. Így fogalmaz: 'A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.' Figyelmeztetés és bátorítás is ez egyben. Vajon Jézus miért érzi szükségesnek, hogy a rájuk váró nehézségekre figyelmeztesse és egyúttal a kitartás fontosságára emlékeztesse tanítványait egy olyan helyzetben, amikor ők kifejezetten megvallották hitüket? Hiszen szavai azt követően hangzanak el, hogy tanítványai örömmel jelentették ki: 'Hisszük, hogy Istentől jöttél.' Hitvallásuk azt sugallja, hogy a Jézussal töltött mintegy három esztendő nem volt hiábavaló. A Mester tanítása meghozta gyümölcsét. Jézus szándéka, hogy elindítsa őket a hit útján, megvalósulni látszik. Miért hangzik el mégis a figyelmeztetés? A tanítványok valóban sokat haladtak előre a hit útján, de még hátra van hitük legnagyobb próbája, Jézus halála, majd pedig a másik próbatétel az lesz számukra, hogy hitükért bántalmazni, üldözni fogják őket. Erre szeretné Jézus felkészíteni őket. Ezért bátorítása nem szólhat másról, mint az ő győzelméről a világ fölött. Az ő segítségével minden követője képes arra, hogy hűséggel kitartson a hitben. Az Úr imája, figyelmeztetése és bátorítása nekem is szól.

© Horváth István Sándor

Imádság

Boldogabbak legyenek az emberek Uram, érezze és tudja meg mindenki, akit ma elém küldesz, legyen akár ellenség vagy jó barát, hogy csak a javát akarom, és őszintén megbízhat bennem. Kérlek, adj erőt, hogy a mai napom utolsó percéig mindenkivel csak jót tehessek, hogy elviselhetőbbé, jobbá váljék a világ s körülöttem boldogabbak legyenek az emberek!

'Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből'

A mi Urunk, Jézus Krisztus a mai napon felment a mennybe, szálljon fel vele a mi szívünk is. Halljuk, mit mond az Apostol: Ha Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre (Kol 3,1-2). Amint ugyanis ő felment a mennybe, és mégsem távozott el tőlünk, úgy mi is már ott vagyunk vele, jóllehet testünkben még nem ment végbe az, amire ígéretet kaptunk.

Ő már felmagasztalódott az egek fölé, de mégis elszenvedi azt, ami nyomorúságot csak érzünk mi, itt a földön élő tagjai. Ennek bizonyságát nyújtotta, amikor a mennyből megszólalt: Saul, Saul, miért üldözöl engem? (ApCsel 9,4) Máskor meg azt mondta: Éhes voltam, és adtatok ennem (Mt 25,35).

Miért ne fáradoznánk mi is úgy itt a földön, hogy a hit, a remény és a szeretet által, amely minket hozzá köt, már vele ott nyugodhassunk a mennyben? Ő, amikor ott van, velünk is itt van. És mi, amikor itt vagyunk, vele ott is vagyunk. Ő itt van istenségével, hatalmával és szeretetével; mi pedig ott vagyunk, jóllehet istenségével nem rendelkezünk, mint ő, de az iránta való szeretetünkkel mégis ott lehetünk.

Ő a mennyet el nem hagyta, amikor onnét leszállt hozzánk; de tőlünk sem távozott el, midőn ismét visszament a mennybe. Mert ő ott volt akkor is, amikor itt tartózkodott, amint ő maga is állítja szavával: Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia, aki a mennyben van (Jn 3,13).

A vele való egység miatt mondta ezt, mivel ő a mi Fejünk, és mi az ő teste vagyunk. Ez tehát nem más, mint ő, mert mi is ő vagyunk, amint ő ember Fia lett miattunk, mi pedig az Isten fiai lettünk őmiatta. 

Hiszen így mondja az Apostol: Ahogyan a test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test, így Krisztus is (1 Kor 12,12). Nem azt mondja: így Krisztus, hanem azt, hogy: így Krisztus is. Krisztus tehát sok tag, de csak egy test.

Leszállt a mennyből irgalma miatt, és nemcsak ő maga szállt fel a mennybe, hanem vele és benne mi is a kegyelem által, így nemcsak Krisztus szállt le, és nemcsak Krisztus szállt fel; éspedig nem azért, hogy a Fej méltósága elhalványuljon a testben, hanem azért, hogy a test egysége elválaszthatatlan legyen a Fejtől. 

 Szent Ágoston püspök beszédeiből

Forrás ~ Internet

HIMNUSZ URUNK MENNYBEMENETELÉNEK ÜNNEPÉN

Örök fölségű nagy Király,

megtörtél poklot, zord halált,
megváltottad hű népedet,

s ülsz most győzelmi ünnepet:

Atyád jobbjára mennybe szállsz,
öröktől nála volt hazád,
most emberként is elnyered

a kormányt ég és föld felett.

A hármas embernemzedék:
eget nyerők és földi nép,
s melyet sötétség, éj borít

nevedre térdre hull ma mind.

Reszketve nézik angyalok,
az embersors hogy változott:
vétett és tisztított a test,

s Krisztusban égi trónra lelt.

Ó, Jézus, szívünk óhaja,
te légy jutalmunk, ég Ura,
ki győzve földi élveken

uralkodol már mindenen.

Alázattal megkérlelünk,
bocsáss meg minden bűnt nekünk,
emeljen fel magas kegyed,

s szívünket égbe elvezesd.

Ha majd felhőkön hirtelen
dicsőn ítélni megjelensz,
elvetve méltó büntetést

Atyánk házába visszavégy!

Ki győztesen az égbe szállsz,
Jézus, szavunk most téged áld,
Atyát s a Lelket egyaránt

időtlen századok során. Amen.

HIMNUSZ URUNK MENNYBEMENETELÉNEK ÜNNEPÉN

Betelt a földnek óhaja,

fölkelt tündöklő napja már,
biztos reménye, Krisztusa,

az élő Isten mennybe száll.

A szerteáradt bűnt s fejét
küzdelmes harcban győzte le,
s dicsőült teste fényeit

Atyjának most mutatja be.

Sugárzó felhőn égbe megy,
hívő szívekben gyújt reményt,
feltárva mennynek ajtaját,

mit elzárt Ádám bűne rég.

Ujjongva örvend ég s a föld,
hogy ő, kit Szűznek méhe szült,
ostor, kereszt kit meggyötört,

ím Atyja jobbján trónra ült.

Mondjunk most hálás éneket,
hogy üdvünkért így szenvedett,
hogy testünk mennybe felveszi,

s örök hazában ad helyet.

Egy szívvel örvendezzenek
az églakók, a földfiak,
azok, hogy mennybe érkezett,

ezek, hogy egyben itt maradt.

Jézus, dicsőült Istenünk,
emeld hozzád a szíveket, s
Atyáddal együtt küldd nekünk

vigasztaló Szentlelkedet! Ámen.

Forrás ~ Internet 

Jézus fölment a mennybe, és véget vetett rabságunknak

Testvéreim! Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelekével fenntartsátok a lelki egységet! Egy a Test, és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat, és mindenben benne van.

Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben. Ezért mondja az Írás: 'Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat.' Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt a lenti, földi tájakra? Aki leszállt, az emelkedett minden ég fölé, hogy betöltse a mindenséget.

Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, amíg mindnyájan el nem jutunk a hitben és az Isten Fia megismerésében az egységre, és meglett emberré nem leszünk, elérve a krisztusi teljességet. Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor. Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. Ő az, aki az egész testet egybefogja, és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben.

Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket. Sötétség borult elméjükre, és elidegenedtek az istenes élettől tudatlanságukban, amely szívük megátalkodottságának következménye. Lelkileg eltompulva, kicsapongásokra adták magukat, és kapzsiságból mindenféle ocsmányságot űztek.

Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól, ha valóban őrá hallgattatok, és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság. Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg lélekben és érzületben, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Istenhez hasonlóvá alkotott, megigazult és valóban szent teremtmény. 

 Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből 4. fejezet 1-24.

Forrás ~ Internet

¹⁷Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek. ¹⁸Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg benneteket, milyen gazdag az a felséges örökség, amely övé a szentek között, ¹⁹és milyen mérhetetlenül nagy a hatalma rajtunk, hívőkön. ²⁰Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a halálból feltámasztotta, s a mennyben jobbjára ültette, ²¹minden fejedelemségnek, hatalomnak, erőnek és uralomnak, s minden néven nevezhető méltóságnak fölé emelte, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is. ²²Mindent lába alá vetett, őt magát meg mindenek fölött az egész Egyház fejévé tette: ²³ez az ő teste és a teljessége annak, aki mindenben mindent teljessé tesz. 

 Efezusiaknak írt levél 1. fejezet 17-23.

 KRISZTUS A DICSŐSÉG KIRÁLYA

Ujjongva köszöntsük Urunkat, aki a földről felmagasztalva mindeneket magához vonzott, és mondjuk:

Krisztus, te vagy a dicsőség Királya!

Urunk, Jézus, dicsőség Királya, bűneinkért egyszer s mindenkorra felajánlott engesztelő áldozat, aki győzelmesen Atyád jobbjára emelkedtél;

add meg az örök dicsőséget azoknak, akiket megszenteltél!

Krisztus, te vagy a dicsőség Királya!

Örök Főpapunk, Újszövetség Szerzője, aki mindenkor élsz, és közbenjársz értünk;

üdvözítsd hozzád esdeklő népedet!

Krisztus, te vagy a dicsőség Királya!

Te kínszenvedésed után megmutattad, hogy élsz, és negyven napon át megjelentél apostolaidnak;

a mai ünnepen erősítsd meg hitünket!

Krisztus, te vagy a dicsőség Királya!

Te a Szentlelket ma megígérted apostolaidnak, hogy tanúid legyenek a föld végső határáig;

támogasd a Szentlélek erejével a mi tanúságtételünket is!

Krisztus, te vagy a dicsőség Királya! Amen.

Forrás ~ Internet

  KRISZTUS A DICSŐSÉG KIRÁLYA

Dicsőítsük a lélek nagy örömével Krisztust, aki az Atya jobbján ül:

Krisztus, te vagy a dicsőség Királya!

Dicsőség Királya, te gyarló emberségünket mennybemeneteleddel égi dicsőségbe emelted;

vedd le rólunk régi bűneink terhét, és add vissza életünk eredeti szépségét!

Krisztus, te vagy a dicsőség Királya!

Te a szeretet útján jöttél le közénk;

engedd, hogy mi is ezen az úton járva, eljussunk hozzád!

Krisztus, te vagy a dicsőség Királya!

Te megígérted, hogy mindenkit magadhoz vonzol;

ne engedd, hogy közülünk egy is elszakadjon tőled!

Krisztus, te vagy a dicsőség Királya!

Te megdicsőülve a mennybe mentél,

add, hogy lélekben már most veled legyünk!

Krisztus, te vagy a dicsőség Királya!

Téged, igaz Istenünket egykor mint bíránkat várunk;

add, hogy a megholtakkal együtt mint irgalmas Urunkat láthassunk az örök dicsőségben!

Krisztus, te vagy a dicsőség Királya!

 

 

 SÍK SÁNDOR ~ GALILEAI FÉRFIAK 

Galileai férfiak,
mért néztek az égre?
Mért, hogy forró könny fakad
férfiak szemébe? -
Jézus Krisztus visszajön,
Jézus Krisztus él!
Galileai férfiak,
mért, hogy tétlen álltok?
Vár a Kelet és Nyugat,
Krisztus bízta rátok.
Hirdessétek mindenütt:
Jézus Krisztus él!

Galileai férfiak,
Fel a küzdőtérre,
Minden népek szomjasak
Az Élet Vizére,
Választottak, bennetek
Jézus Krisztus él!

Galileai férfiak,
milyen jelre vártok?
Ő tinéktek Lángot ad,
Égből küldi rátok.
Várjatok még tíz napig,
Jézus Krisztus él!

Galileai férfiak,
Mért, hogy sírva néztek,
Jézus Krisztus itt marad,
Úgy ígérte néktek!
Világvégig véletek,
Jézus Krisztus él!

Galileai férfiak,
ha majd jön az óra,
élőket és holtakat
hív majd számadóra:
a nagy Bíró visszajön,
Jézus Krisztus él.  

  Apostoli Hitvallás - Apostles' Creed - Credo

    Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában,
    mennynek és földnek Teremtőjében.
    És Jézus Krisztusban,
    az Ő egyszülött Fiában,
    a mi Urunkban,
    aki fogantatott Szentlélektől,
    született Szűz Máriától,
    szenvedett Poncius Pilátus alatt;
    megfeszítették, meghalt és eltemették.
    Alászállt a poklokra,
    harmadnapon feltámadt a halottak közül,
    fölment a mennybe,
    ott ül a mindenható Atya Isten jobbján,
    onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben.
Hiszem az egyetemes katolikus anyaszentegyházat,
a szentek közösségét,
a bűnök bocsánatát,
a test feltámadását
és az örök életet. Amen.

 

  SZENT ÁGOSTON IMÁJA

Feltámadásod, Uram, a mi reménységünk,
Mennybemeneteled a mi megdicsőülésünk.
Add, hogy veled együtt mi is a mennybe menjünk,
és szívünk hozzád emelkedjék.

 De azt is add meg, hogy fölemelkedve
ne váljunk gőgössé, se ne bizakodjunk el
erényeink miatt, mintha a mi tulajdonunk volna.

Add, hogy a szívünk a magasban legyen, de melletted,
mert a szív felemelése, de nem tehozzád, az kevélység,
Hozzád emelése viszont biztonság. Te, aki fölmentél
a mennybe, menedékünk lettél. Amen.

Forrás ~ Internet

A Jézustól búcsúzó apostolok imája

A JÉZUSTÓL BÚCSÚZÓ APOSTOLOK IMÁJA

Jézusunk!

Áldott légy azért, hogy velünk voltál!

Áldott légy azért, hogy tanítottál minket!

Áldott légy azért, hogy szenvedtél értünk!

Áldott légy azért, hogy legyőzted a halált!

Áldott légy azért, hogy megáldasz minket!

Áldott légy azért, hogy örömet adsz nekünk!

Áldunk és hirdetünk, mindenkinek, szüntelen, örökké! Amen.

'Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!'

János evangéliuma 14. fejezet 1-2. 27.

'Ne legyen nyugtalan a szívetek, higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek, hiszen azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek!' János evangéliuma 14. fejezet 1-2.

 

  Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!' János evangéliuma 14. fejezet 27.

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. május 8. – Vasárnap, Urunk mennybemenetele

Feltámadása után Jézus utoljára jelent meg az apostoloknak, és így búcsúzott el tőlük: 'Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel kell támadnia a halálból. Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból.' Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent. Lk 24,46-53

Elmélkedés ~ 'Az Úrnak szüksége van rám'

Egy Pápua Új-Guinea szigetén szolgáló misszionáriust meglátogat a rendi elöljárója. Érdeklődve hallgatja a bennszülöttek életéről szóló beszámolókat és járja végig a kis falvak egyszerű templomait. Szívesen beszélget a helyiekkel. Nem a messziről jött ember bölcsességével akarja elkápráztatni a helyieket és még jótanácsokkal sem igyekszik ellátni a misszionáriust, hanem inkább tanulni akar, tapasztalatokat szeretne szerezni. Maga is meglepődik azon, hogy az egyszerű emberek mennyire fogékonyak a krisztusi igazságra, örömhírre, és mennyire önfeledten tudnak ünnepelni a szentmisén. A látogatás során a misszionárius atya egyszerű lakását is megnézi. A szobát szinte uralja egy hatalmas kép egy szamárról. Mondja is az atyának: más misszionáriusok szobájában mindenhol nagyméretű kereszteket találtam. Mit keres itt ez a szamár? Az idős atya mosolyogva válaszolja: én vagyok a szamár, az Úr szamara. Életem során mindig azt tapasztaltam, hogy az Úrnak szüksége van rám és én örömmel álltam rendelkezésére. A misszionárius története Jézus jeruzsálemi bevonulását juttatja eszünkbe, és ő is erre utalt, amikor püspökének a szamárról beszélt. Jeruzsálembe érkezése előtt Jézus arra kérte tanítványait, hogy menjenek be a városba, ahol találnak majd egy szamarat és azt hozzák el neki. Ha valaki megkérdezi őket, hogy miért viszik el a szamarat, akkor válaszolják azt, hogy az Úrnak van rá szüksége. Krisztus missziós parancsát csak ezzel a lelkülettel lehet teljesíteni: az Úrnak szüksége van rám, miként egykor szüksége volt a jeruzsálemi szamárra. Ezt a lelkületet alázat és szolgálatkészség jellemzi. Az Úr parancsát olvassuk a mai ünnep evangéliumában, amelyet mennybemenetele előtt mondott tanítványainak: 'Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni.' Jézus befejezte földi küldetését, teljesítette mindazt, amire az Atya kérte. Engedelmes, mindhalálig engedelmes szolgának bizonyult, aki ilyen módon is példát mutat minden követőjének, nekünk is, hogy milyen lelkülettel érdemes Istent szolgálnunk. Soha nem kereshetjük önmagunk dicsőségét, hanem az Egyház szándékának megfelelően kell tanúságot tennünk Isten szeretetéről. Jézus nem csupán apostolait és egykori tanítványait kéri a tanúságtételre, hanem bennünket is. Jézus felszólítása minden keresztény embert arra indít, hogy elinduljunk a másik ember felé és találkozzunk vele. Isten szeretetét, a megváltás örömhírét visszük nekik és az üdvösség útját szeretnénk megmutatni. Mennyire csodálatos, hogy Isten munkatársai lehetünk ebben, mert ő megbízik bennünk és számít ránk. És mennyire csodálatos az, hogy amikor találkozunk a másik emberrel, akkor benne magát Istent ismerhetjük fel! A világ felé elindulást és az önmagunkból való kilépést egyaránt jelenti ez. Ha önző módon magunkba zárkózunk és csak önmagunk világának megvédésére törekszünk, akkor aligha közvetíthetjük Isten szeretetét. A másik emberrel való szeretetteljes találkozás Istennel egyesít minket, mert ahol megvalósul a szeretet az emberek között, ott jelen van Isten.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Földi küldetésedet befejezvén visszatértél a mennybe, az Atya közösségébe, s ezzel megmutattad, hogy hová vársz bennünket. Megígérted, hogy elküldöd a Szentlelket, aki megerősít minket a tanúságtételben. Várjuk Szentlelked eljövetelét, aki megtanít bennünket arra, hogy az Egyház tagjaiként az evangélium örömhírét terjesszük a világban. E küldetésünk teljesítése közben sem feledkezünk el végső célunkról, azaz arról, hogy a mennybe jussunk.

'Átadtam nekik a dicsőséget, amelyet nekem adtál'

Ha a szeretet végül is teljesen elűzi a félelmet, a félelem pedig átváltozik, és szeretetté válik, akkor majd úgy találjuk, hogy az üdvözülés után az egység következik, tudniillik minden egyesül az egy és egyedüli Jóval abban a tökéletes formában, amelyet az Énekek énekének a galambjában látunk. Mert valami ilyesmi tűnik ki a következő szavakból: Ez az én galambom, az én tökéletesem. Egyetlenje anyjának, szülője választottja (Én 6,8).

Mindezt az evangéliumban az Úr szava világosabban is kifejezi. Miután minden hatalmat átadott tanítványainak, és megáldotta őket, az Atyához szóló imádságában még más ajándékot is ad az arra méltóknak. 

A legfontosabb és legnagyobb ajándékot adja, azt, hogy többé ne forduljon elő náluk sohase a széthúzás semmi választásban vagy döntésben, hanem mindnyájan egyek legyenek szorosan egybekapcsolódva az egy és egyedüli Jóval, hogy így a Szentlélek által létrehozott egységben - miként az Apostol mondja - a béke köteléke fűzze össze őket, s mindnyájan egy test legyenek, és egy lélek, az egy reményben, amelyre a hivatásuk is szól.

De igazán jobban tennénk, ha pontosan sorra vennénk a szent evangélium szavait, így olvassuk: Legyenek mindnyájan egy! Amint te, Atyám, bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is egy bennünk (Jn 17,21).

Ennek az egységnek összetartó ereje a dicsőség; és hogy a Szentlélek ez a dicsőség, senki sem vonja kétségbe, aki okosabb, és tovább olvassa azt, amit az Úr maga az eddigiekhez hozzátesz: A dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam (Jn 17,22). Valóban ugyanazt a dicsőséget adta tanítványainak akkor is, amikor így szólt hozzájuk: Vegyétek a Szentlelket (Jn 20,22).

Ezt a dicsőséget - amely mindig is az övé volt, mielőtt e világ lett volna - akkor kapta meg, amikor magára öltötte az emberi természetet, amelyet a dicsőséggel a Szentlélek dicsőített meg, s ezután az apostoloktól kezdve mindaz, aki ővele kapcsolatba jutott, részesedett e dicsőségben, azaz a Szentlélekben is.

Ezért mondja: A dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egy legyenek, amint mi egy vagyunk: én őbennük, és te énbennem, hogy ők is eggyé teljesedjenek (Jn 17,22-23). Éppen ezért az, aki gyermekből felnövekedve tökéletes férfiúvá válik, eléri a szellemi életkor mértékét, amit eszünkkel fel tudunk fogni; végül pedig képes lesz a Szentlélek dicsőségének befogadására a minden bűntől mentes állapota és tisztasága által. Ez tehát az a tökéletes galamb, akire a jegyes tekint, amikor azt mondja: Ez az én galambom, az én tökéletesem. 

 Nyssai Szent Gergely püspöknek az Énekek énekéről mondott szentbeszédeiből

Forrás ~ Internet

Őseitek szent örökségét adjátok át utódaitoknak

Ami a magyar népet leginkább megindította, és a keresztény élet elfogadására bírta, az Szent István példás vallásossága és ennek megfelelő életmódja volt. Ehhez járult családja kimagasló példaadása, amelyet hitvese, Boldog Gizella és fia, Szent Imre nyújtott. Így történt, hogy az a nép, amelyet egykor „a keresztények ostorának” tartottak, a hithirdetők munkája révén olyan nemzetté vált, amely mint a kereszténységnek századokon át hűséges követője, a hit bátor védőjének kitüntető nevét érdemelte ki.

A hit, az Istennek ez a felbecsülhetetlen ajándéka természeténél fogva rendületlenül áll, mert Krisztusra, a sziklára épült az Egyház, vagyis azoknak a közössége, „akik Jézus Krisztusban az üdvösség szerzőjét és az egység és a béke alapját látják”. Hiszen már Szent Pál apostol figyelmeztet, hogy Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké (Zsid 13, 8).

Valóban, a hit semmiképp sem minősíthető emberileg kigondolt rendszernek, egy letűnt szociális helyzet tükörképének: a hit a Szentlélek ajándéka, a szellem szabad hódolata, amellyel az ember nagylelkűen válaszol Istennek, s a hozzá intézett isteni sugallatnak engedelmeskedik; a hit az Istennel való kapcsolatunk természetfeletti bizonysága, amely a feltámadás és az örök élet reményéből él és cselekszik.

A hit, amely összeköt bennünket az örök Istennel, és a hívők közössége, az Egyház, nem egy távoli kornak ránk hagyott maradványa, hanem élő, lobogó, lüktető valóság. „Krisztus az egyetlen közvetítő ugyanis Egyházát, a hit, a remény és a szeretet közösségét, látható szervezetnek alapította a földön, s azt szüntelenül fenntartja. Az Egyház, amely emberi és isteni elemekből tevődik össze, a keresztet és az Úr Krisztus halálát hirdeti, amíg az újra el nem jön.”

Amikor tehát a magyar katolikus Egyház történelmének évkönyveit lapozgatjátok, legyetek mélyen meggyőződve róla, hogy ezek a régi dicső emlékek nem tűntek el egyszer s mindenkorra, hanem új életre kelnek, s megújulnak a jelenben. Tartsátok tehát kitüntető kötelességteknek, hogy a múlt eseményeiről nemcsak emlékezzetek, hanem egyúttal tanúságot is tegyetek erről a régi és mégis mindig új hitről, és őseitek szent örökségét a maga tisztaságában és érintetlenségében adjátok át utódaitoknak.

Szilárd bizalommal fogjatok tehát munkába, és bízva Isten kegyelmében, kövessétek ezt a buzdítást: Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik az Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére, és kövessétek őket a hitben (Zsid 13, 7).

Ti vagytok mintegy a láncszem, amely hazátokban a múltat összeköti a jövővel. Fontoljátok meg alaposan az ebből eredő kötelességteket Isten és az eljövendő századok előtt. Mint az Egyház és Krisztus titokzatos testének tagjai, az Igazság munkatársai (3 Jn 8) kell, hogy legyetek: a ti feladatotok ugyanis, hogy az evangélium igazsága hirdettessék. Azon kell lennetek, hogy Krisztus szava el ne fojttassék. Hiszen maga Pál apostol mondja: Hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? (Róm 10, 14)

Kitartó, nagy buzgalommal kérjétek tehát a gondviselő Istent, hogy támasszon köztetek apostoli hivatásokat, papokat, szerzeteseket, férfiakat és nőket, világi apostolokat, szent szolgákat az Egyháznak, hűséges tanítványokat az isteni Mesternek, nagylelkű, serény, önzetlen szolgálókat Istennek és népének.

Titeket pedig, kedves hívek, kiváltképpen kérünk, hogy pótoljátok azt, amit paptestvéreitek elvégezni nem tudnak, legyetek azon, hogy otthonotokban, családjaitokban, az emberek között, akikkel érintkeztek, az evangélium világossága soha el ne homályosodjék. Az ilyen tanúságtétel néha bátor helytállást kíván, nehézségekkel jár, önmagatokról és érdekeitekről való lemondásra kötelez: de mindezekért bőséges lesz a jutalmatok az Úr Krisztus ígérete szerint: Mondom nektek, hogy aki tanúságot tesz mellettem az emberek előtt, azt majd az Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai előtt (Lk 12, 8).

Legyetek meggyőződve arról, hogy nem vagytok egyedül, s a többiektől magatokra hagyatva, amikor fáradhatatlan munkával arra törekedtek, hogy az a hit, amely Szent István buzgó munkájának eredményeként rendkívüli módon megerősödött nemzetetekben, ne csak megmaradjon a maga érintetlenségében, hanem a mindennapi élet gyakorlatában új életerővel mintegy újra felvirágozzék, és új megnyilvánulási formákkal gyarapodjék a társadalom mai igényei szerint. Mint Krisztus titokzatos testének tagjai, legyetek meggyőződve róla, hogy ti annak az Egyháznak vagytok gyermekei, amely szerető lélekkel részt vesz minden egyes fiának aggodalmában, örömében és reményében. 

 VI. Pál pápa apostoli leveléből, amelyet az Egyház Magyarországon történt alapításának, s egyben Szent István születésének és megkeresztelésének ezredik jubileuma alkalmával írt

Forrás ~ Internet 

BOLDOG GIZELLA 

 

Boldog Gizella Bajorországban, Regensburgban született a 980-as évek elején, Veszekedő (Civódó) Henrik bajor herceg-fejedelem lányaként. Kiváló nevelésben részesült, a család lelki vezetője Szent Wolfgang (Farkas) püspök volt. Testvérei közül II. Henrik tette naggyá az uralkodóházat, Brúnó regensburgi püspök volt, Brigitta nővére pedig a regensburgi kolostor feje volt.

Regensburg után Gandersheimben tanult tovább. Kitűnően megtanult latinul. 996-ban a magyar Géza fejedelem megkérte fia, István herceg számára Gizella kezét. Gizellának más álmai voltak ugyan, de engedve a rábeszélésnek, végül is igent mondott. István herceget meghívták Bajorországba, itt találkozott először Gizellával. Scheyern várában a német császári család jelenlétében világra szóló mennyegzőt tartottak. Gizella ezután népes kisérettel (lovagok, papok, mesteremberek) a magyar fejedelmi udvarba, Esztergomba költözött, és 1000-ben, Géza halála után István is megkapta a magyar koronát és Gizella is királynévá lett koronázva.

Egész életét a királyi család szolgálatára szentelte. Veszprém városát, királynéi városát felfejlesztette. Sajnos nem tudjuk, hogy hány gyermeket szült, de mindegyiket kiváló nevelésben részesítette. Erre Szent Imre példája is ékes bizonyíték. Veszprémben női szerzetes kolostort alapított. Egyházi felszereléseket készítettek. A koronázási paláston, valamint a XVIII. János pápának ajándékozott miseruhán valószínűleg személyesen is dolgozott.

István halála után az utódok nem sokra becsülték az özvegy királynét, előbb Veszprémben tartották fogva, és csak III. Henrik seregei tudták 1045-ben az országból kiszabadítani. Passauban élt ezután, és állítólag 1060-ban - más forrás szerint 115 éves korában, tehát 1110-ben halt meg. Hazai hagyomány úgy tudja, hogy Veszprémben hunyt el. Halála után nemsokára már szentként tisztelték, 1911-ben kezdődött azonban csak el a szentté avatási eljárás. Passaui sírja a magyarok zarándokhelye.

Lázas betegségekben, bőrbetegségekben szokták segítségét kérni.

Példája: Ha több hivatást is felismersz magadban, a magasabbrendűt válaszd!

Istenünk, ki első királynőnkül adtad Boldog Gizellát, és ő önfeláldozó buzgósággal fáradozott népünk megtéréséért, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy e nép, mint egykor, az igaz hitben eggyé váljon! 

 Urunk, Istenünk, te megtanítottad Boldog Gizellát, hogy már itt a földön országodat keresse és az élet különféle útjain neked szolgáljon. Közbenjárására engedd, hogy hivatásunkban hűségesek maradjunk és egykor beléphessünk a megígért országba. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
 

2016. május 7. – Szombat

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához. Jn 16,23b-28

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus a következő kijelentést teszi: 'Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek.' E szavakat sokan félreértik, s ennek köszönhetően szabadon engedik fantáziájukat és nagyszabású dolgokat kérnek Istentől. Ennek vége természetesen csalódás lesz, mert mégsem nyerheti meg mindenki a lottó főnyereményét, aki ezért imádkozik. Sokan hangoztatják, hogy rengeteget imádkoztak valamiért, amit jónak gondoltak, de Isten mégsem hallgatta meg őket, nem teljesítette kívánságukat. Először is azon érdemes elgondolkozni, hogy valóban jót kértek-e? Aztán az is lényeges lehet, hogy kinek a számára kértek valamit? Önmagunk számára földi javakat kérni valójában önzés, amely a mértéktelen birtoklási vágyból táplálkozik. Miért is teljesítené Isten ezeket az önző kéréseket? És az is kérdés, hogy valóban Jézus nevében imádkozunk, az ő nevében terjesztjük-e kéréseinket a mennyei Atya elé? Ha megértjük Jézus szeretetét és megérezzük a megváltottság örömét, akkor nem evilági javakat kérünk Istentől, hanem azt, hogy üdvözítsen minket és másokat is segítsen az üdvösségre! Ha mindaz, amit kérsz megegyezik Isten üdvözítő tervével, kérésed valóra fog válni. Ha viszont ellenkezik azzal, legyél hálás Istennek, hogy nem teljesült önző vágyad!

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra! Taníts meg engem arra, hogy téged érdemes várnom, a veled való végső találkozást! Taníts meg engem arra, hogy ne azonnali eredményt várjak, hanem türelemmel várjam a te kegyelmed növekedését bennem.

'A két élet'

Két, Istentől kinyilatkoztatott és ajánlott életet ismer az Egyház. Az egyik a hitben, a másik a színről színre való látásban van. Az egyik a földi zarándoklásunk idejére szól, a másik a mennyei lakóhely örökkévalóságában. Munkálkodásban áll az egyik, örök nyugalom a másik. Az egyik égi haza felé vezető úton való élet, a másik már az örök hazában van. Egyik a munkálkodásban cselekvő élet, a másik a jutalmul kapott Istent látó élet.

Az elsőt Péter apostol jelzi, a másikat pedig János. Az teljesen itt a földön zajlik le, e világ végéig tart, és akkor lesz vége; emez abban különbözik attól, hogy a világ vége után fog majd kiteljesedni, de abban a jövő világban nem lesz soha vége. Ezért hangzik Péter felé: Te kövess engem (Jn 21,19); Jánosra vonatkozólag pedig így rendelkezik: Ha azt akarom, hogy így maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele? Te kövess engem! (Jn 21,22)

Te úgy kövess engem, hogy utánozzál a földi szenvedések elviselésében; ő maradjon, míg el nem jövök, hogy örök boldogságot osztogassak. Még nyíltabban így is mondhatta volna: Az engem követő tökéletes munkálkodás az, amelyet szenvedésem példája formál, viszont a megkezdett szemlélődés maradjon meg, míg el nem jövök, hogy tökéletessé tegyem azt, amikor már eljöttem.

Egészen a halálig követi ugyanis Krisztust a szeretetből fakadó türelemmel teli élet, de Krisztus ismeretének teljességére még várni kell, amíg dicsőségesen el nem jön. Itt a halandók földjén ugyanis el kell viselnünk e világ szenvedéseit, ott az élők földjén pedig majd látni fogjuk az Úr jóságát.

E szavait ugyanis: Akarom, hogy így maradjon, míg el nem jövök (Jn 21,23), nem úgy kell értenünk, mintha azt mondta volna, hogy: lemaradjon; vagy pedig: megmaradjon, hanem: várakozzék, hiszen amit János jelez, az természetesen nem most, hanem csak akkor fog beteljesedni, amikor Krisztus eljön. Amit pedig Péter jelez, akinek ezt mondta: Te kövess engem! (Jn 21,22), az csak akkor juthat el oda, amire várakozik, ha most nekiáll a szenvedések elviselésének.

Azért mégse válassza külön senki e két dicső apostolt! Abban is benne voltak mindketten, amit Péter jelzett, és amit János jelzett, abban is részesültek később mindketten. Jel, hogy az egyik követte, és a másik maradt; viszont elviselte mindkettő a jelen nyomorúság minden szenvedését, és mindketten hittel várták az örök boldogság eljövendő jutalmát.

Nem csupán ők, de ezt cselekszi Krisztus jegyese, az egész Anyaszentegyház is, amelyet ki kell szabadítani abból a szenvedésből, és meg kell őrizni ebben a boldogságban. E két életutat Péter és János ábrázolta, egyik az egyiket, másik a másikat. Valóban a hit vezette mindkettőjüket ebben a mulandó életben, és azt az életet is, amelyben színről színre látnak, később mindketten élvezik is egy örökkévalóságon át.

A Krisztus testével elválaszthatatlanul egyesült szentek közül tehát - hogy e nagyon viharos élet tengerén legyen kormányosunk - Péter, mint az első az apostolok között, kapta meg bűneink oldására-kötésére a mennyek országának kulcsait; és mind e szentek közül - hogy annak a másik, kimeríthetetlen titkú életünknek is legyen biztos békességet nyújtó kikötője - János evangélista pihenhetett Krisztus keblén.

Mivel nemcsak egyedül Péter hivatott a bűnök megbocsátására, illetve megtartására, hanem az Egyház, éppen így nemcsak János az egyetlen, aki az Úr keblén az ő lelkének a legmélyéről meríti és azután hirdeti is azt, hogy kezdetben az Ige-Isten az Istennél volt, és a többi magasztos tanítást, amely Krisztus istenségéről és a teljes Szentháromság egységéről szól, s amelyet abban az országban majd színről színre fogunk szemlélni, most azonban, míg az Úr el nem jön, csupán homályosan, mintegy tükörben láthatunk; de maga az Úr is az egész földkerekségre kiárasztotta evangéliumát, hogy mindenki merítsen belőle ki-ki saját felfogóképességének a mértéke szerint. 

 Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumáról szóló fejtegetéseiből

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. május 6. – Péntek

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem. Jn 16,20-23a

Elmélkedés

A Szentlélek által hozott örömről azt állítja Jézus a mai evangéliumban, hogy ezt senki nem veheti el tanítványaitól. Örömteli pillanatokat, boldog órákat megtapasztalhatunk földi életünk során. Azt kívánjuk ilyenkor, hogy ne múljon el az öröm érzése. De bármennyire is erős bennünk ez a kívánság, mégis elmúlik. Aztán várjuk a boldogság következő időszakát. Mindez annak a jele, hogy a tartós, a maradandó örömre vágyakozunk, amelyet valójában Isten adhat nekünk. Rácsodálkozva mindarra, amivel Isten nap mint nap segíti életünket, örülhetünk ezeknek. De még nagyobb lesz az örömünk, ha arra gondolunk, hogy Isten az üdvösségre, az örök életre hív minket és az ő segítségének, kegyelmének köszönhetően el is juthatunk hozzá. Nem a mi személyes érdemünk ez, hanem Isten ajándéka számunkra. A megváltottság öröme ez, amelyet senki nem vehet el tőlünk. Ez az öröm valóban megszünteti kérdéseinket, mert megértjük Isten szeretetének lényegét és egyesülünk vele. Legyünk hálásak mindig az Úrnak, hogy megváltott és üdvözít minket! A hála és az öröm érzése legyen bennünk, amikor Istenünk jelenlétét, szeretetét érezzük! Legyen bennünk öröme, amikor szavát hallgatjuk és váljon bennünk életté! Legyen bennünk a szabadulás öröme, amikor a szentgyónásban bűneinket megbocsátja!

© Horváth István Sándor

Imádság

Édes Jézusom, eléd borulok, abban a biztos tudatban, hogy te megteheted azt is, amit én még csak el sem tudok képzelni. Ott akarlak szolgálni, ahol te akarod, bármi áron, bármi áldozat árán. Én magamtól semmit sem tudok tenni: nem tudok megalázkodni, de mondom neked és határozottan mondom: meg akarok alázkodni, szeretni akarom a megalázkodást, hogy testvéreim ne vegyenek sokba. Csukott szemmel és bizonyos örömmel vetem magam a megvetés, a szenvedés és elutasítás azon áradatába, ahová a te akaratod helyez. A szívembe hasít az ellenérzés, míg ezt mondom, de mégis megígérem neked: akarok szenvedni, akarok érted megvetett lenni!

Szent XXIII. János pápa

'Krisztus mennybemenetele erősíti hitünket'

Húsvét ünnepén az Úr feltámadása volt vigasságunk forrása, most pedig mennybemenetelén örvendezünk. Felidézzük, és illendően tiszteljük azt a napot, amelyen szegényes emberi természetünk Krisztusban az összes mennyei sereg fölé, az összes angyali kar fölé, az összes égi hatalmon is túl, az Atyaisten trónusáig emelkedett. A mi hitünk megalapozására, a mi épülésünkre szolgált Isten műveinek ez a sorrendje, hogy Isten kegyelme még csodálatosabbnak mutatkozzék: mert akkor sem fogyatkozott meg a hit, akkor sem ingadozott a remény, akkor sem lanyhult el a szeretet, amikor az emberi tekintetek elől eltűnt mindaz, amiről érezhették, milyen méltán kelt maga iránt tiszteletet.

A nagy szellemek erőssége, a hívő lelkek nagy megvilágosodása abban mutatkozik meg, hogy vonakodás nélkül hiszik azt, ami a testi szemnek nem látható, és arra vágyakoznak, ami érzékszervekkel fel nem fogható. Ekkora vallásos készség hogyan is jelenhetnék meg szívünkben, sőt: hogyan igazulhatna meg bárki a hit által, ha üdvösségünk csak azoktól a dolgoktól függene, amelyeket szemünkkel is láthatunk?

Ami tehát Megváltónkból láthatóvá lett, az átment a szentségekbe; és hogy a hit is kiválóbb és szilárdabb legyen, a látást felváltotta a tanítás, amelynek tekintélyét követi a hívőknek mennyei fénysugár által megvilágosított szíve.

Ezt a hitet növelte az Úr mennybemenetele, és erőssé tette a Szentlélek ajándéka: nem is rendítette meg a bilincs, börtön, számkivetés, kiéheztetés vagy tűzhalál, sem a vadállatok foga, sem a kegyetlen üldözők válogatott kínzása. Ezért a hitért a föld minden pontján vérüket ontva vívták meg végső harcukat nemcsak férfiak, hanem nők is, sőt serdületlen gyermekek és gyönge szüzek is. Ez a hit ördögöket űzött ki, betegeket gyógyított meg, halottakat támasztott fel.

Maguk a szent apostolok is nagy lépést tettek előre a mennybemenetel láttán. Azelőtt mennyi csodának voltak tanúi, mily sok oktatásban volt részük, és mégis: az Úr szenvedését látva megijedtek, és feltámadása igazát is csak ingadozva tudták elfogadni. Most azonban már öröm töltötte el a szívüket, pedig azelőtt az ilyen látvány rettegésbe ejtette volna őket. Lelkük egész figyelmével fordultak Krisztus istensége felé, aki az Atya jobbjára ült; most már nem vonta el figyelmüket Krisztus testének látható jelenléte attól, hogy figyelmükkel egészen az Ige felé forduljanak, aki a megtestesüléssel sem távolodott el az Atyától, s aki a mennybemenetelkor sem hagyta el a tanítványokat.

Az Emberfia, az Isten Fia, szeretteim, akkor nyilatkoztatta ki tehát önmagát kiválóbban és istenibb módon, amikor visszavonult fönséges Atyja dicsőségébe, így istensége révén kimondhatatlanul jelenvalóbbá lett köztünk az, aki testi mivoltában tőlünk eltávolodott.

A kiműveltebb hit ekkor kezdett a szellem lépésével, az Atyával egylényegű Fiúhoz közeledni; ez a hit mostantól fogva nem szorult rá arra, hogy érintse azt a testi valóságot, amely által Krisztus kisebb az Atyánál. Mert bár a megdicsőült test is test maradt ugyan, de az a hívők hitét már oda vonzotta, ahol már nem a kéz tapintásával, hanem hívő értelemmel kell érteni a Szülőjével egyenrangú Egyszülöttet.

Nagy Szent Leó pápa beszédeiből

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. május 5. – Csütörtök

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: 'Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem, mert az Atyához megyek.' Tanítványai erre így tanakodtak: 'Mit akar mondani ezzel: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy: Még egy kis idő? Nem értjük, mit beszél.' Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, így szólt tehát hozzájuk: 'Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.' Jn 16,16-20

Elmélkedés

A mai evangéliumban folytatódik Jézus utolsó vacsorán mondott búcsúbeszéde, amelyben felkészítette apostolait a távozása utáni időkre és a Szentlélek eljövetelére. Többek között ezt mondja: 'Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.' Hogyan értsük ezt a kijelentést? Egyrészt arra gondolhatunk, hogy az Úr kereszthalála szomorúságot jelent az apostolok számára, de a feltámadás újra örömet ad nekik. Másrészt az Úr végső távozása a világból, azaz mennybemenetele szintén szomorúságot jelent, de a Szentlélek eljövetele örömet hoz számukra. Láthatjuk tehát, hogy amikor valami lezárul, befejeződik, akkor az ember képes átadni önmagát a csüggedésnek, a szomorúságnak. Így vagyunk ezzel akkor is, amikor Krisztus küldetésére gondolunk. Szomorúságunk oka talán sok esetben az, hogy rövidlátóak vagyunk és nem gondolunk előre, a jövőre. Isten viszont új távlatokat nyit számunkra, olyan dolgokat tesz, amelyek emberi elképzeléseinkben nem is szerepeltek. Ezek felismerése, az üdvözítő isteni szándék megértése új kezdetet jelent számunkra, amely új utakon örömmel indulunk el. Az emberi szomorúságot le kell vetnünk és el kell fogadnunk Isten tervét, amely sokszor valóban titokzatos és kezdetben érthetetlen. Várjuk lelkesen a Szentlelket, aki minden nap új örömmel ajándékoz meg bennünket!

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, akarod a kezemet, hogy ez a nap a rászoruló szegények és betegek megsegítésével teljen? Uram, neked adom ma a kezemet. Uram, akarod a lábamat, hogy a mai nap azok látogatásával teljen, akiknek barátra van szükségük? Uram, ma neked adom lábamat. Uram, akarod ma a hangomat, hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal, akik a szeretet szavát szomjazzák? Uram, neked adom ma a hangomat. Uram, akarod a szívemet, hogy ez a nap a magányosok szeretetével múljon el, mert hiszen ők is emberek? Uram, ma neked adom a szívemet.

Boldog Kalkuttai Teréz

'Az Úr feltámadása és mennybemenetele közé eső napok'

Szeretteim! Az Úr feltámadása és mennybemenetele közé eső napok egyáltalában nem semmittevésben teltek el, hanem nagy és szent igazságokat erősített meg, fönséges titkokat nyilatkoztatott ki e napokban az Úr.

Eloszlatja a kegyetlen haláltól való félelmet, mert meghirdeti, hogy nemcsak a lélek, de a test is halhatatlan. Ebben az időben kapja meg valamennyi apostol a Szentlelket azzal, hogy Urunk rájuk lehel. Szent Péter apostolra, akit a többiek fölé rendelt, miután neki adta az Ország kulcsait, most rábízza a krisztusi nyáj gondozását is.

Ezekben a napokban szegődik hozzá Urunk a két tanítványhoz harmadikként, és hogy a mi kételkedésünk homályát szétoszlassa, szemére hányja e két félénk és kétkedő embernek, hogy milyen nehezen hisznek. Megvilágosított szívük tüzet fog: hisznek; eddig hidegek voltak, de most lángol a szívük, mert az Úr megmagyarázta nekik az írásokat.

 Amikor pedig megtörte a kenyeret, asztaltársai szeme megnyílt. Amikor emberi természetünk felmagasztalásának megpillantásakor megnyílt a szemük, mennyivel boldogabbak voltak ők az ősszülőknél, akiknek ugyan megnyílt a szemük, de csak saját engedetlenségük szégyenét láthatták.

Íme tehát, szeretteim, az Úr feltámadása és mennybemenetele közötti egész idő alatt Isten gondviselése azon volt, tanítása arra vonatkozott, olyasmit láttatott meg szemükkel, és vésett elméjükbe, ami által felismerték: az Úr Jézus Krisztus valóban feltámadt, mint ahogy valóságos volt a születése, a szenvedése és a halála is.

A szent apostolok és tanítványok, akik azelőtt remegtek az ő kereszthalála miatt, és kételkedő hittel fogadták a feltámadását, a nyilvánvaló igazság által úgy megerősödtek, hogy amikor az Úr felment az ég fenségébe, nemcsak nem szomorkodtak, hanem még szinte túl is csordult a szívükben az öröm.

Erre az örömre kimondhatatlanul nagy okuk volt: mivel a kiválasztottak közösségének szeme láttára maga az emberi természet került az összes mennyei teremtmény méltósága fölé, hogy felemelkedjék az angyali karok fölé, és felhatoljon a főangyaloknál is magasabbra. Semmiféle fölséges lény sem volt, aki emelkedésének határt szabhatott volna, míg el nem foglalta székét örök Atyja mellett, és trónusán maga is fel nem öltötte annak dicsőségét, akinek a természetéhez már hozzákapcsolódott a Fiú személyén keresztül. 

 Nagy Szent Leó pápa beszédeiből

Forrás ~ Internet