A vértanúk az Oltáriszentségből merítettek erőt

Visszaszáll a lelkem a múltba. Szüzeket látok, és vértanúkat, akik liliomot tartanak kezükben, és pálmát lengetnek. Csodálva kérdezem őket: ti, virágai az emberiségnek, ti emberfeletti emberek, mi tett titeket oly naggyá, oly erőssé, hogy szembe tudtatok helyezkedni mindazzal, amit a test kíván, s az élet ígér?

S valamennyi egy titokzatos fehér kenyérre mutat, s az oltárra, amelyből mint élő szökőkútból árad a láthatatlan erő, a krisztusi lendület, a természetfölöttiség csodás varázsa, a hősiesség és a lelki nagyság vérhulláma. Látok férfiakat és nőket, ifjakat és leányokat, akik mind húsból és vérből valók, s mégis megállták helyüket a legnehezebb harcokban, és diadalra vitték törékeny testükben a lélek és keresztény eszmeiség örök igényeit. Honnan merítették erre az erőt? Kérdem tőlük, és valamennyi így felel: az Oltáriszentségből. Krisztus eleven testének s vérének vétele edzett meg bennünket, s az ojtott isteni erőt emberi erőtlenségünk törzsébe; az tisztította meg, s hasonlította át a mi vérünket, hogy Krisztus szívverése lett a mi szívünk dobogása. 

 Oltáriszentség! Ami jó és nemes, tiszta és hősi volt valaha a kereszténység történetében, mind a te csodád, a te varázsod, a te ihlető erőd nagyszerű eredménye! Még mélyebbre szállok vissza a múltba. Egy ember ül tizenkét hívétől környékezve tágas, Húsvétra díszített teremben. Szomorúság és szeretet ül az ember arcán, csodálkozás és ámulat a tanítványaién. A Megváltó és apostolai búcsúlakomát ülnek. A mester távozik, Golgotára, kereszthalálra készül. De nem tudja rászánni magát, hogy árván hagyja övéit. Nem hagylak árván benneteket (Jn 14,18) - mondja nekik a végrendelkező anya gyengédségével. S nem hagyta árván őket. Itt hagyta nekik örökségül önmagát. Ez az én testem, ez az én vérem kelyhe, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre (vö. Mt 26, 26-28). A tanítványok szent áhítattal veszik az ő testét, és isszák az ő vérét. Eszükbe jut, hogy hiszen a Mester erről a csodálatos eledelről és italról külön hosszú beszédet mondott már régebben, Kafarnaum vidékén, a Genezáreti-tó partján. Ott megmondotta, hogy csodálatos, mennyből szállt kenyeret fog adni nekik, és ez a kenyér nem lesz egyéb, mint az ő teste. És aki eszi majd ezt a kenyeret, az ő testét, és issza az ő vérét, azt ő a saját teste és vére részesének tekinti, és fel fogja támasztani az utolsó napon. És jaj annak, aki nem eszi élő hittel ezt a kenyeret, s nem issza ezt a vért, mert abban nem lesz élet, az elszárad, eltikkad, elhal, és nem lesz része őbenne. 

Most megtette a Mester, amit akkor ígért: odaadta nekik az ő testét és vérét, s megmondta, miként kívánja, hogy tanítványai a jövőben is hasonlóképp tegyenek az ő emlékezetére. Jézus van itt jelen, hogy áldozzon értünk, s a szentmise titokzatos aktusában megújítva, világ végéig egyre folytassa a keresztfán egykor értünk bemutatott áldozatát. Jézus van itt jelen, hogy tápláljon bennünket, hogy erőt, frissességet, lendületet adjon, hogy el ne fáradjunk, ki ne merüljünk, meg ne rokkanjunk a hosszú és keserves úton, amely az ő csillagos trónusáig vezet. Mint pelikánmadár a mondában, tulajdon vérével frissít fel bennünket, valahányszor lankadunk, egy egész életen át, első áldozásunk napjától addig a napig, amikor megtörő szemmel, szakadozó szívvel utoljára fogjuk magunkhoz venni halálos ágyunkon, mint a minden halálon diadalmaskodó örök élet biztos, édes, éltető zálogát!

Bangha Béla beszédeiből

Forrás ~ Internet

 

 

SZENT FLÓRIÁN VÉRTANÚ ~ MÁJUS 5.

 

Szent Flórián egy régi legenda szerint még gyermekkorában az imádságával megmentett egy házat a tűzvésztől.

Felső-Ausztriában, a Duna jobb partján szolgált, Lorch-ban - Laureacumban, mint egy csapat parancsnoka. 304-ben Diocletianus császár parancsára kegyetlen keresztényüldözés tört ki. Noricum tartomány székhelyén, Laureacumban is a kormányzó ítélőszéke elé állították a keresztényeket. Az elsők közt, önként jelentkezett Flórián. Megpróbált segíteni a hívőkön, de a kormányzó hajthatatlan volt.

Flóriánt malomkővel a nyakában a mai Enns folyóba vetették. Holttestét egy Valéria nevű asszony emelte ki a folyóból, ő temette el nagy tisztelettel. Ereklyéi részben Rómába, részben - III. Lucius pápa adományozásából - Krakkóba kerültek.

Flóriánt a lengyelek és a tűzoltók védőszentjükként tisztelik. Régebben szokás volt a házakra a szent szobrát állítani, amint egy égő házra sajtárból önti a vizet.

Példája: Segíts a kiszolgáltatottakon, küzdj az emberi jogokért!

 

Kérünk, Urunk, Szent Flórián érdemeiért és könyörgésére oltalmazz bennünket minden lelki és testi veszedelem, főként a tűz pusztításai és gonosz vágyaink lelket emésztőlángjai ellen! Amen.

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. május 4. – Szerda

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: 'Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.' Jn 16,12-15

Elmélkedés

Az eljövendő és elküldendő Szentlélekről szóló tanítás folytatódik a mai evangéliumi részben, amelyet Jézus az utolsó vacsorán mondott apostolainak. E helyen azt állítja, hogy a teljes igazságra, az igazság teljességére fogja elvezetni őket a harmadik isteni személy. Miért van szükség arra, hogy a Szentlélek az igazság újabb mélységeit tárja fel az apostolok számára, akik éveken keresztül Jézus közelében voltak, hallották tanítását és cselekedetei láttán személyesen is meggyőződhettek tanításának igazságáról? A válasz a 'kereszt botrányában' rejlik, ahogyan Szent Pál apostol nevezi Krisztus kereszthalálát (vö. 1Kor 1,23-24). Az Úr szenvedése és kereszthalála a hitetlen zsidóknak botrány volt, mert elképzelhetetlen volt számukra, hogy a Messiás ilyen módon haljon meg. Ugyanakkor az apostolokat, a tanítványokat és a Krisztusban hívő zsidókat is próbára tette a kereszthalál eseménye és ténye, az ő hitük is megrendült. A Szentlélek, akit az előző napok evangéliumaiban olvasottak alapján jogosan nevezünk az emberek legfőbb tanítójának és az igazság hirdetőjének, megvilágosítja értelmünket és megérteti velünk, hogy Krisztus szenvedése és önfeláldozó halála olyan tett, amelyet a mennyei Atya kívánt a mi megváltásunk érdekében, és amelyet Krisztus az irántunk való szeretetből vállalt.

© Horváth István Sándor

Imádság

Engedd, én Istenem, hogy a te szent Fiad áldozatának gyümölcsét érezzem. Az igaz hit és a keresztény szeretet által szent Fiadba olts be engem, hogy én őbenne és ő énbennem lakozzék. Engedd, Uram, hogy azt az üdvösséget, amelyet nekünk haláloddal nyertél, magunkhoz kapcsoljuk. Gyógyítsd meg lelki sebeinket; ne utáld meg, irgalmas szamaritánus, háládatlan szolgáidat. Azon szeretetért, mely téged a földre hozott, tisztítsd meg az én bűnös lelkemet.

Pázmány Péter

'Az apostoli igehirdetés'

Hogy kicsoda a mi Urunk, Jézus Krisztus, hogy ki volt, Atyjának milyen örök végzését teljesítette, és hogyan határozta meg a módot, amiként az embernek cselekednie kell, azt a földön jártában maga Krisztus jelentette ki. Olykor nyilvánosan nagy néptömeg előtt, máskor meg külön, csak a tanítványainak, akik közül a kiválasztott tizenkettőt maga mellé vette, mint a nemzetek leendő tanítóit.

Feltámadását követően, mielőtt Atyjához fölment volna, egyikük elbukása után a többi tizenegyet elküldötte, hogy tanítsanak minden népet, és kereszteljék meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.

Az apostolok tehát - ez a név küldöttet jelent - Júdás helyébe sorshúzás révén tizenkettediknek Mátyást maguk közé fogadták haladék nélkül, a Dávid zsoltárában levő jövendölés értelmében, majd elnyerték a Szentlélek megígért erejét a csodatevésre és a nyelveken való beszédre, először Júdeában tettek tanúbizonyságot Jézus Krisztusba vetett hitükről, és alapítottak egyházakat, majd innen a földkerekség más országaiba indulva, a többi nép között is ugyanazt a hitet, ugyanazt a tanítást hirdették.

Ugyanúgy minden egyes városban egyházat alapítottak, amelyektől átvette a hit palántáját és a keresztény tanítás magját a többi egyház, amint ma is átveszik, hogy újabb egyházak alakuljanak. Ezáltal mint az apostoli eredetű egyházak hajtásai, maguk is apostoli egyháznak számítanak.

Minden utódot eredete szerint kell számon tartani. Az oly nagy számú és annyira népes egyházaknak közös az eredete, tudniillik az apostolok által alapított első Egyház; az összes többi pedig ebből ered. Így mind első, és mind apostoli, mivel valamennyi egyetlen Egyház. Egységét bizonyítja, hogy egymással kölcsönös békességben vannak, hogy testvérnek nevezik, és igaz barátsággal fogadják vendégül egymást. Ennek a magatartásnak nincs más magyarázata, mint ugyanazon szent misztériumban való részesedés.

Amit az apostolok hirdettek, az ugyanaz, mint amit nekik Krisztus kinyilatkoztatott. Erről másképpen nem lehet bizonyságot szerezni csak azon egyházak által, amelyeket maguk az apostolok alapítottak. Ők ugyanis velük közölték a tanítást előbb élőszóval, később pedig levelek útján.

Világosan megmondta egykor az Úr: Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek; de hozzáfűzte: Amikor eljön az igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra (Jn 16,12-13). Ezzel jelezte, hogy semmi tudásnak sem voltak híjával, hiszen megígérte nekik, hogy az igazság Lelke majd elvezeti őket a teljes igazságra. Be is váltotta ígéretét, amikor elküldte a Szentlelket, amint erről az Apostolok Cselekedeteinek könyve tanúskodik. 

 Tertullianus áldozópapnak 'Az eretnekek jogának elévülése' című értekezéséből

Forrás ~ Internet

'Az apostolok működése az ősegyházban'

Abban az időben az apostolok keze sok jelet és csodát művelt a nép között. Mindnyájan egy emberként voltak a Salamon-csarnokban. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép magasztalta őket. A hívők - férfiak és nők - egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz. Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat. Sőt még a Jeruzsálemhez közel eső városok népe is odajött, hozták a betegeket, a tisztátalan szellemektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.

A főpap és akik vele tartottak, vagyis a szadduceusok pártja, féltékenységükben fölléptek ellenük. Elfogatták az apostolokat, és nyilvános börtönbe vetették őket. De az Úr angyala éjszaka kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, s így szólt hozzájuk: 'Menjetek, álljatok ki a templomban a nép elé, s hirdessétek ennek az életnek az igazságait!'

Megfogadták e szavakat, hajnalban bementek a templomba és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, egybehívták a főtanácsot és Izrael fiainak összes véneit, és üzentek a börtönbe, hogy vezessék őket elő. Amikor a szolgák elmentek, nem találták őket a börtönben. Visszatértek hát, és jelentették: 'A börtönt gondosan bezárva találtuk, az őrök is ott álltak az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, odabenn senkit sem találtunk.'

A templomőrség parancsnoka és a főpapok e hír hallatára nem tudták elképzelni, mi történhetett. Egyszer csak beállított valaki, és jelentette nekik: 'Azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban vannak, és tanítják a népet.' Ekkor a parancsnok elment a szolgákkal, és elővezette őket. Erőszakot nem alkalmaztak, mert féltek, hogy a nép kövekkel támad rájuk.

Elővezették hát, és a főtanács elé állították őket. A főpap kérdőre vonta őket: 'Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok abban a névben, és lám, egész Jeruzsálem tele van tanításotokkal. Ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét?' Péter és az apostolok így válaszoltak: 'Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek. Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit keresztfára feszítve megöltetek. Isten jobbjára emelte, fejedelemmé és Megváltóvá, hogy megtérítse Izraelt, és megbocsássa bűneit. Mi ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, és a Szentlélek is, akit az Isten megadott azoknak, akik engedelmeskednek neki.'

 Az Apostolok Cselekedeteiből 5. fejezet 12-32.

Forrás ~ Internet

SZENT APOSTOLOK HIMNUSZA

Bánkódtak az apostolok

a felfeszített Úr miatt:

dühöngő nép mondott reá

halált s kegyetlen kínokat.

Szelíd szavával angyal int,

s hallják a jámbor asszonyok:

'Az Úr Galileába megy,

ott kell őt majd meglátnotok!'

S míg futva mennek mondani

apostoloknak mint tanúk,

látják: valóban él az Úr.

s csókkal borítják lábait.

Hallván ezt az apostolok,

Galileába tartanak,

hogy lássák szemtől szembe ott,

kit várva vártak, az Urat.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újra szült,

oszd meg dicsőségedet velünk.

Dicsőség néked, Krisztusunk,

mert eltiportad a halált,

s apostolajkkal hirdeted

a fény s az élet útjait. Amen.

Forrás ~ Internet 

 

HIMNUSZ  SZENT FÜLÖP ÉS JAKAB APOSTOLHOZ

Örvendezzél, ó, Szent Fülöp,

hogy Jézus téged meghívott,
s mint Pétert, legfőbb társadat,

őhozzá buzgó szív csatolt.

Mert Jézus bensőségesen
osztotta Lelke zálogát,
közölte Atyja titkait,

s önmagáét bízta rád.

És szívedben is, Szent Jakab,
Krisztus szerelme lángra ,
rokon, mintegy testvére vagy,

és Egyházának oszlopa.

Első lettél Sion hegyén,
ki nyáját híven őrized,
s az üdvösségnek útjait

számunkra meghirdeted.

Ó, boldogok, ti Jézusért
ontjátok tiszta véretek;
ha minket ily nagy példa vonz,

bizton nyerünk el mennyeket.

Ha megtaláljuk otthonunk,
nyugszunk Atyánknak szent ölén,
és együtt zengjük boldogan

a Hármas-Egy dicséretét. Amen.

Forrás ~ Internet

SZENT JAKAB ÉS SZENT FÜLÖP APOSTOL ÜNNEPE ~ MÁJUS 3.

 

Fülöp és Jakab, a két apostol, Jézus feltámadásának tanúja, akik szavaikkal és életükkel tanúsították Jézus feltámadását, az Atya szeretetét. Példájuk minket is arra indít, hogy tanúságot tegyünk Húsvét öröméről.

Jakab az Úr unokatestvére, Alfeus fia. Ő az egyik szentírási úgynevezett 'katolikus levél' szerzője. Jeruzsálem első püspöke, aki az apostoli zsinaton a pogányságból megtért keresztények érdekeit képviselte. Kemény életet élt, és sok zsidót térített a hitre. 62-ben szenvedett vértanúságot.

 

Fülöp Betszaidában született. Eredetileg Keresztelő Szent János tanítványa volt. Az elsők között hívta meg őt Jézus apostollá. Az apostolok felsorolásában mindig az ötödik helyen említi őt a Szentírás. Vértanúhalált szenvedett: Hieropoliszban keresztre feszítették.

 'Istenünk, aki minden évben megadod nekünk Szent Fülöp és Szent Jakab apostol ünnepének örömét, kérünk, segíts, hogy Egyszülötted szenvedésében és feltámadásában részesülve eljussunk szent színed látására!' Amen.

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. május 3. – Kedd

Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: 'Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.' Jn 16,5-11

Elmélkedés

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus újabb kijelentéseket tesz az elküldendő Szentlélekről, erről olvasunk a mai napon az evangéliumban. A mi Urunk ezt mondja: az eljövendő Lélek 'meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.' Elsőként azt említi, hogy a Szentlélek meggyőzi az embereket a bűnről, pontosabban azokat, akik nem hittek Jézusban. Itt tulajdonképpen a hitetlenség úgy jelenik meg, mint a legfőbb bűn. Aki szembefordul Jézussal, a mennyei Atya küldöttével, és hitetlenül elutasítja őt, az bűnt követ el, még akkor is, ha ezt nem látja be. A Szentlélek ébreszti rá őt arra, hogy bűnt követ el, mert nem csak Jézus személyét utasítja el, hanem az üdvösséget is, amelynek a közvetítője egyedül az Úr. Az irgalmas Isten üdvözítő tervével való szembenállás az ember legnagyobb bűne, amely a hitetlenségben nyilvánul meg. Másodszor azt mondja, hogy a Lélek működésének köszönhetően Jézus távozását követően is megismerhetik az emberek az igazságot és követhetik azt. Harmadszor pedig azt állítja, hogy a 'világ fejedelmét,' a gonoszt már elítélte Isten, mert nem állt ki az igazság mellett és arra törekszik, hogy az embereket is a hazugság oldalára állítsa. Segítsen minket a Szentlélek abban, hogy Krisztusban felismerjük üdvösségünk közvetítőjét és mindig kövessük őt!

© Horváth István Sándor

Imádság

Szelíd és alázatos szívű Jézus, hallgass meg engem! A kívánságtól, hogy becsüljenek, hogy dicsérjenek, hogy előnyben részesítsenek: szabadíts meg engem! A félelemtől, hogy visszautasítanak, hogy elfelejtenek, hogy szidalmaznak: szabadíts meg engem! Hogy másokat jobban szeressenek, mint engem: add akarnom, jó Jézus! Szelíd és alázatos szívű Jézus, hallgasd meg könyörgésemet, és alakítsd szívemet a tied szerint!

Merry Del Val

'Az Ige megtestesülése'

Isten szellemi, romlást és anyagot nem ismerő Igéje a mi világunkba jött, bár előzőleg sem volt távol: soha nem volt a világnak egyetlen olyan része sem, amelyből hiányzott volna, hiszen Atyjával együttlétezve mindent mindenütt betöltött.

Eljött hozzánk jóságában, s mintegy felfedte magát előttünk. Megkönyörült emberi nemünk nyomorúságán, megindult a mi romlásunkon, s nem tűrve, hogy eluralkodjék rajtunk a halál – nehogy elpusztuljon a teremtmény, és nehogy meghiúsuljon Atyjának embert alkotó tevékenysége –, ő maga is olyan testet vett fel, amely nem különbözik a miénktől; és nem csupán csak jelen akart lenni ebben a testben, és nem is csak valami jelenés akart lenni.Ha ugyanis csak látszani akart volna előttünk,  nyilvánvalóan más valami dicsőbb testet is felvehetett volna; ő mégis a mi testünket öltötte magára.

A Szűzben templomot, testet épített magának, amelyben lakott, és megmutatkozott közöttünk, s azt mint engedelmes eszközt tette magáévá: így tehát a miénkhez hasonló testét - mivel mindnyájan alá voltunk vetve a halál romlásának, mindenkiért halálra adva - utolérhetetlen jósággal felajánlotta Atyjának. Részben azért, hogy mindazok számára, akik benne halnak meg, az embereket sújtó és a bűn miatt hozott törvény megszűnjék, hiszen az az Úr testében már érvényét veszítette, és hogy az ugyanolyan testtel rendelkező emberekkel szemben se legyen már hatálya; részben pedig azért, hogy a romlásba hullott embereket újra romolhatatlanná tegye, és visszahívja őket a halálból az életre. Magára vett testével és feltámadása kegyelmével teljesen száműzi tőlük a halált, mint ahogy a tűz megemészti a szalmát.

Krisztus azért vette magára a halandó emberi testet, hogy miután ez a mindenek fejedelmének, az Igének lett a teste, egyben elégtétel is legyen halálával az összes emberért, és mivel ebben a testben benne lakik az Ige, ezért maradjon is meg romolhatatlanságban, és végül az ő feltámadása kegyelméből romolhatatlan legyen minden emberi test is.Amikor ezt a magára vett testet halálában tiszta, szeplőtelen é s véres áldozatként felajánlotta, és önmagát másokért feláldozta, a halált a hozzá hasonló emberektől is elűzte.

Így Isten Igéje, aki mindenek felett áll, templomát és látható testét – amint mondta – mindenkiért felajánlva és feláldozva, halálával lerótt minden tartozást, s így Isten romlást nem ismerő Fia, aki emberi testével mindenkihez hozzá van kapcsolva, a feltámadás ígéretével méltán és joggal tett halhatatlanná minden embert. Ezek után a halál rontásának már nincs semmi ereje az emberek felett, hála az Igének, aki az egy test révén bennük lakik. 

 Szent Atanáz püspök szónoklataiból

Forrás ~ Internet

SZENT ATANÁZ PÜSPÖK ÉS EGYHÁZTANÍTÓ ~ MÁJUS 2.

295 körül Alexandriában született keresztény szülőktől. Elkísérte püspökét, Sándort a niceai zsinatra, az Egyház első egyetemes püspökévé választották. Egész életében nehéz feladat volt számára, hogy különbséget tegyen az emberek és az általuk képviselt vélemények között. Alexandriában újra kezdődtek az áskálódások Atanáz ellen, méghozzá olyan mértékben, hogy a püspök jobbnak látta, ha elhagyja a várost, és eltűnik egy felső-egyiptomi kolostorban. A császár Trierbe küldte. Atanáz öt száműzetése közül ez volt az első, püspökségének 46 évéből húszat száműzetésben töltött.

Kortársai csodálták tetteinek szilárdságáért és határozottságáért. Minden eszközt megragadott, hogy a győzelmet megszerezze és közben megkérdőjelezhető eszközöket is alkalmazott. Teológiája nem elmélet volt, hanem a tan szilárdsága, inkább állítás, mint fontolgatás. Hatalmával kímélet nélkül élt, energikus volt az erőszakosságig. 373. május 2-án halt meg Alexandriában. A római naptárba 1550-ben vették föl ünnepét.

'Mindenható, örökkévaló Isten, ki Szent Atanáz püspököt arra választottad, hogy a Fiad istenségéről szóló tanítás kiváló védelmezője legyen, kérünk, engedd, hogy tanításának és pártfogásának örvendezve egyre jobban megismerjünk, s mert ismerünk, egyre tüzesebben szeressünk Téged!' Amen.

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. május 2. – Hétfő

Jézus az utolsó vacsorán így szólt apostolaihoz: Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok! Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek, így tesznek majd veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek.

Jn 15,26-16,4a

Elmélkedés

Amikor az utolsó vacsorán Jézus megígéri apostolainak, hogy elküldi számukra a Szentlelket, akkor az Igazság Lelkének nevezi a harmadik isteni személyt. Olyan összefoglaló jellegű kijelentés ez a Szentlélekről, amely több mindent foglal magába. Egyrészt azt jelenti, hogy a Szentlélek mindig az igazság oldalán áll a hazugsággal szemben. Isten tehát az igazságot képviseli, míg a gonosz a hazugság képviselője, a hazugság atyja (vö. Jn 8,44). Krisztus szavainak igazságát a mennyei Atya igazolja a csodák által, s kettőjüktől származik a Szentlélek, az Igazság Lelke. A Szentlélek azért jön el a világba, hogy az embereket az igazság oldalára állítsa, azaz segítsen minket abban, hogy Isten mellett döntsünk. Másrészt a Krisztusban hívő embereket az Igazság Lelke tanítja meg a helyes imádkozásra és az Isten felé irányuló helyes tiszteletre, az imádásra. Jézus egy alkalommal kijelentette: 'az igazi imádók Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát' (Jn 4,23). Harmadrészt pedig a Szentlélek megerősíti a hívőket az igazság melletti hűségben és a tanúságtételben. A krisztusi igazságról akkor tudunk hitelesen tanúskodni, ha meggyőződéssel valljuk és éljük annak igazságát. Segítsen minket az Igazság Lelke abban, hogy Krisztusban felismerjük a követendő igazságot, akit az igaz Atya küldött hozzánk!

© Horváth István Sándor

Imádság

Atyám, rád hagyatkozom: tedd velem azt, ami neked tetszik. Bármit teszel is velem, megköszönöm. Kész vagyok mindenre, elfogadok mindent, csak akaratod teljesedjék bennem és minden teremtményedben. Semmi mást nem óhajtok, Istenem! A szeretet sürget, hogy egészen neked adjam magamat, hogy fenntartás nélkül kezedbe helyezzem életemet – határtalan bizalommal, mert te vagy az én Atyám.

Charles De Foucauld

 

'Krisztus kiengesztelte irántunk Istent, aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott'

Akik már megkapták a Szentlélek lefoglaló zálogát, és a feltámadás reményének a birtokosai, azok a jövendő feltámadást már jelenvalónak tartják, és azt hangoztatják, hogy ezentúl nem tekintenek senkit emberi szempontból. Mindnyájan lelkiek vagyunk ugyanis, és mentesek a testi romlandóságtól. Mert amikor felragyogott felettünk Isten egyszülött Fia, hasonlóvá lettünk a mindent éltető Igéhez. Amint a bűn uralma idején a halál kötelékei tartottak fogva minket, úgy vetettük el most a romlandóságot azóta, hogy közbelépett a megigazulást szerző Krisztus.

Ezért senki sem él már testben, azaz testi gyengeségben, amit pedig méltán és joggal tekintünk úgy, mint romlandóságot. Ezért mondja Szent Pál: Ha Krisztust azelőtt emberileg ismertük is, most már nem úgy ismerjük (2 Kor 5,16). Mintha ezt akarná mondani: Az Ige testté lett, és közöttünk élt (Jn 1,14), és mindannyiunk életéért elvállalta a testi halált. És ha mi így, testi valóságában ismertük is meg őt, ezután már nem így ismerjük. Mert ha meg is tartotta emberi testét, azt, amely harmadik napon feltámadt, és az Atyánál van az égben, mindazonáltal meg kell értenünk, hogy Krisztus testfölöttivé is lett: ő ugyanis egyszer meghalt, de többé meg nem hal, a halál nem lesz többé úrrá rajta. Halálával egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, élve azonban Istennek él (vö. Róm 6,9-10).

Ha tehát ilyen valaki az, aki életünk előtt mint zászlóvivő áll, akkor úgy kell nyomába törekednünk, hogy szinte már ne is testben élőknek, hanem már testfölöttieknek bizonyuljunk. Igaza van tehát Szent Pálnak, aki ezt írja: Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg (2 Kor 5,17). Megigazultunk ugyanis a hit által Krisztusban, és eltűnt az átok ereje. Hiszen ő miértünk támadt fel, eltiporva a halál hatalmát; így megismertük az igaz és tökéletes Istent – akit lélekben és igazságban imádunk - a Fiú közvetítésével, aki mennyei jótéteményeket eszközöl ki az Atyától a világ számára.

Ezért mondja igen bölcsen Szent Pál: Ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk (2 Kor 5,18). Mert egészen bizonyos, hogy az Atya akaratából valósult meg a megtestesülés misztériuma és az ebből következő megújulás. Hiszen Krisztus által nyertük el azt a lehetőséget is, hogy az Atyához járulhatunk. Az ő tanítása szerint ugyanis senki sem mehet az Atyához másként, mint őáltala. Tehát ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott (2 Kor 5,18). 

 Alexandriai Szent Cirill püspöknek a második korintusi levélhez írt magyarázatából

Forrás ~ Internet 

 

 

 ^'Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek.'

 

 János evangéliuma 14. fejezet 1-2.

Jézus és az Atya.

'Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek.' Erre Tamás azt mondta: 'Uram, nem tudjuk, hova mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?' 'Én vagyok az út, az igazság és az élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok.' Erre Fülöp kérte: 'Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.' 'Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, bármit kértek a nevemben, megteszem nektek. 

 

 János evangéliuma 14. fejezet 1-14.

 

Forrás ~ Internet

'Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam.'

János evangéliuma 14. fejezet 27-28.

Jézus megígéri a Szentlelket.

'Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van és bennetek marad. Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok. Rövid idő, s a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd. Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.' Ekkor Júdás - nem az iskarióti - megkérdezte: 'Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod magad kinyilatkoztatni, nem a világnak?' Jézus így folytatta: 'Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörtént volna, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma. De a világ így tudja meg, hogy szeretem az Atyát, és végbeviszem, amivel az Atya megbízott. Keljetek föl, menjünk innét! 

 

János evangéliuma 14. fejezet 15-31.

 

 Forrás ~ Internet 

 

Pál apostol második korintusi levél

http://szentiras.hu/SZIT/2Kor

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. május 1. – Húsvét 6. vasárnapja

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: 'Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.' Jn 14,23-29

Elmélkedés ~ 'Az Úr tanítása'

 

A mai evangéliumban Jézus pontosan megnevezi, hogy mi az alapja annak a kapcsolatnak, ami közte és követői között fennáll. Ezt mondja: 'Aki szeret engem, megtartja tanításomat.' A kapcsolat a szeretettel kezdődik. Megtapasztaljuk Krisztus szeretetét és viszonozzuk azt. Ez azonban nem merülhet ki szavak hangoztatásában vagy valamiféle kiüresedett érzésben, hanem abban mutatkozik meg, hogy az Úr tanítása szerint élünk. Ez utóbbi mutatja meg azt, hogy mennyire gondoljuk komolyan szeretetünket. Ha valóban szeretjük Istent, akkor tanításának egyre jobb megismerésére és megértésére törekszünk, illetve arra, hogy aszerint éljünk. 'Aki szeret engem, megtartja tanításomat.' Milyen tanításra gondol Jézus? Minek a megtartására kapunk keresztény emberként meghívást Istentől? Jézus nem parancsok sokaságával és törvények gyűjteményével áraszt el bennünket, hanem nagyon röviden és lényegretörően mondja el, hogy mit kíván tőlünk: életünk legfőbb vezérelve a szeretet parancsa legyen. Szeressük Istent mindenekfelett és szeressük felebarátainkat! Észre kell vennünk azt is, hogy Jézus esetében ez a parancs, ez a kérés olyan szóbeli kijelentés, amelyet ő a gyakorlatban megvalósított. Egészen odaadta magát Istennek a kereszten, hogy ilyen módon is kimutassa, semmit nem helyez Isten szeretete elé. És egészen odaadta magát az embereknek, hogy megmutassa szeretetét. Az utolsó vacsora megható jelenete, amikor az Úr megmossa tanítványai lábát. E cselekedetében is a teljes odaadást kell felismernünk. 'Aki szeret engem, megtartja tanításomat' - mondja Jézus. Jogosan támasztja ezt az igényt minden követője számára, hiszen ő ugyanezt megélte a mennyei Atyával való kapcsolatában. Azért tette meg mindazt, amit az Atya kért tőle és azért engedelmeskedett mindhalálig az Atyának, mert szereti az Atyát. Ha ez nem így volna, nem volna hiteles a kérése. 'Aki szeret engem, megtartja tanításomat.' Sokan nehéznek tartják Jézus tanítását és azt hangoztatják, hogy túl magasra tette a mércét, nem képesek megtartani Isten parancsait. Vajon miért nem képesek erre? Nemde az lehet ennek hátterében, hogy valójában nem szeretik Istent? Nemde a szeretet megtartását tagadják meg ők? Nemde felmentést adnak maguknak a szeretet parancsa alól? Jézus kijelentését kiegészíti a következő üzenet, amelyet János apostol és evangélista fogalmaz meg egyik levelében: 'Abból tudjuk meg, hogy ismerjük Jézust, ha megtartjuk parancsait. Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igazság. Aki azonban megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy is kell élnie, ahogyan ő élt' (1Jn 2,3-6). Megismerni, meghallgatni és követni Jézust azt jelenti, hogy teljesítjük amit mond. Teljes meggyőződéssel rálépünk arra az útra, amelyen a mi Urunk is járt, a szeretet útjára, az engedelmesség útjára, az igazság útjára és az öröm útjára. Krisztus tanításában felismerhetjük a szeretet teljességét, az engedelmesség értékét, az egyedül üdvözítő igazságot és az öröm kiáradását. Lépjünk rá erre az útra és megtapasztaljuk, hogy Krisztus vezet minket ezen az úton az örökkévalóság felé.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet oly titokzatos számunkra, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre, hogy mi lesz az a cselekedetünk vagy szavunk, amely alapján felebarátunk megértheti, hogy szeretjük őt, mert ez a tett a mi szeretetünknek a jele. Ahhoz kérjük segítségedet, hogy szeretetünk soha ne merüljön ki szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánuljon meg. Segíts minket abban, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!