'Térjetek meg - mondja az Úr. Nem haragszom többé rátok, hiszen irgalmas vagyok, és nem haragszom mindvégig. Térjetek vissza hozzám, elpártolt fiaim - mondja az Úr.'

Jeremiás könyve 3. fejezet 12-14a.

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. március 4. – Péntek

Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: 'Melyik az első a parancsok közül?' Jézus így válaszolt: 'Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.' Az írástudó erre azt válaszolta: 'Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.' Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: 'Nem jársz messze Isten országától.' Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni. Mk 12,28b-34

Elmélkedés

Jézus korában az írástudók gyakran vitatkoztak egymással a törvények helyes megtartásának módjáról és a parancsok sorrendiségéről. Előfordulhatott, hogy a különféle tanító iskolákhoz tartozók más véleményen voltak e kérdésben. Az evangéliumi jelenetből nem az érződik, hogy Jézust is egy ilyen beszélgetésbe, vitába akarják bevonni. Az őt kérdező írástudó csak egyszerűen kíváncsi a véleményére. A kérdezés ténye elárulja, hogy az írástudó ad Jézus szavára, elismeri, hogy ismeri a törvényeket és ért azok értelmezéséhez. Melyik a legfőbb parancsolat? - hangzik a kérdés. A válasz szerint az Isten iránti szeretetnél nincs fontosabb s ehhez kapcsolódik a felebaráti szeretet. A kettő összekapcsolását Jézus következő szavaiból érthetjük meg: 'Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem teszitek' (Mt 25,40). Az Isten iránti szeretetünket kifejezhetjük imáinkkal, áldozatainkkal, imádásunkkal. De ugyanilyen biztos út, ha felebarátainkat szeretjük, mert ha bennük észrevesszük Isten arcát, akkor az ő személyükön keresztül szintén Isten felé irányul szeretetünk. Ennek megvalósításában Jézus a legfőbb példaképünk. A szenvedés és a halál vállalásával kifejezte tökéletes szeretetét és engedelmességét a mennyei Atya felé, és kimutatta végtelen szeretetét az emberek iránt.

© Horváth István Sándor

Imádság

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb szíve oltalmaz. Az ő keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad mindenhatóságát dicsérjük mindörökké.

 SZENT KÁZMÉR HITVALLÓ ~ MÁRCIUS 4.

 

Kázmér IV. Kázmér lengyel király hat fia közül másodikként született 1458. október 3-án a krakkói királyi várban. Testvéreivel együtt alapos és átfogó műveltségre tett szert. Szellemi iskoláztatásával egy időben folyt kiképzése a lovagi szolgálatban is.

Nemeslelkűsége és jó emlékezőtehetsége révén kiemelkedett testvérei közül. Mivel szülei anyai örökösödés jogán igényt tartottak a cseh és a magyar koronára, 1471-ben Wladiszlávot, az elsőszülöttet Prágában királlyá tették, Kázmérnak ugyanabban az évben a magyar koronát kellett volna megszereznie. A magyar hadjárat azonban Korvin Mátyás ellen balul ütött ki, s a történtek mély és tartós benyomást tettek Kázmérra. Apja viszont egyre jobban bevonta a lengyel államügyekbe, és utódjául jelölte őt.
Amikor 1481-ben leleplezték az orosz fejedelmek Jagelló-ellenes összeesküvését, a király egy időre Litvániába tette át székhelyét, hogy ott megszilárdítsa uralmát. Családja Lengyelországban maradt, és ennek következtében Kázmér mint királyi helytartó székelt Radomban. Fiatal kora ellenére két éven át ellátta ezt a hivatalt. Igazságossága és a rablóvilág fölszámolására irányuló tettei általános elismerést, sőt szeretetet és ragaszkodást váltottak ki a nép körében. 1483 tavaszán apja a litvániai Vilniuszba hívta és ott alkancellárrá tette. Néhány hónap után azonban Kázmér kénytelen volt megromlott egészségi állapota miatt Grodnóba menni, hogy ott kezeltesse magát. Tuberkulózisban szenvedett, az akkori gyógymódokkal nem tudták egészségét helyreállítani, s 1484. március 4-én a krakkói püspök jelenlétében meghalt. A király Vilniuszba vitette holttestét, és az ottani dóm Mária-kápolnájában temettette el. Általános volt a gyász Kázmér felett, s tisztelete hamarosan kialakult, különösen a vilniuszi keresztények között. Litvánia lovagjai az ő közbenjárását kérték harcaikban.

Szentté avatását I. Zsigmond lengyel király kérte az V. lateráni zsinat idején. 1521-ben ez már meg is történt, a kanonizáló bulla azonban sohasem jutott el Lengyelországba, mert a püspök, akire rábízták, Rómában pestisben meghalt. A reformáció után III. Wasa Zsigmond király újra kérte Kázmér kanonizációját, és 1602-ben VIII. Kelemen pápától új okiratot kapott, mely X. Leó korábbi iratára hivatkozott. 1604. május 10-én Szent Kázmér ereklyéit egy új kápolnába vitték át Vilniuszban.

 A Szent Bernátnak tulajdonított Omni die dic Mariae... (Minden nap mondj Máriának...) kezdetű imát saját kezűleg írta pergamenre, és ismételten megtette imádsága és elmélkedése tárgyává. Ettől a pergamentől sohasem vált meg, még a halálos ágyán sem. Amikor 1604-ben fölnyitották a koporsóját, ezt az írást találták a feje alatt. Jámborságában távol állt tőle minden magamutogatás. A tanúk állítása szerint szívesen használta föl az éjszaka vagy a kora reggel csendes óráit, hogy észrevétlenül imádkozhasson a templomban. Istennel való együttélése személyes, kimunkált, következetes és mély volt. Különösen fontosnak tartotta az erkölcsi tisztaság megőrzését és szeretetben való elmélyítését.

 

 

'Mindenható Istenünk, kinek szolgálata uralkodást jelent, kérünk, add meg Szent Kázmér közbenjárására, hogy szentségben és igazságban élve szolgáljunk Neked! ' Amen.

Forrás ~ Internet

 

 

Szent Kázmérnak egy csaknem vele egykorú szerzőtől írt életrajzából

(Cap. 2-3, Acta Sanctorum Martii 1, 347-348)

Kincsét a Magasságbeli törvényeiben találta meg

Szinte hihetetlen, hogy a mindenható Isten iránt mekkora szeretet lángolt a Szentlélek kegyelméből Kázmér szívében, mégpedig tettetés nélküli, túláradó, igaz szeretet, amely aztán bensejéből embertársaira is kiáradt. Nem létezett számára a világon kedvesebb és kívánatosabb öröm, mint amikor saját javait kioszthatta, és önmagát is mindenestül Krisztus szegényeinek, az utasoknak és betegeknek, a foglyoknak és a bajbajutottaknak adhatta.

Az özvegyek, árvák és elnyomottak nemcsak egyszerűen oltalmazót találtak benne, nem is csak gondviselőt, hanem atyjuk, fiuk és testvérük is lett.

Itt most bizony hosszú történeteket kellene elmondanom, ha minden egyes megnyilatkozását el akarnám sorolni annak a csodálatos szeretetnek, amely őbenne Isten és az emberek iránt lángolt.

Hogy mennyire eltöltötte az igazságosság, mennyire mértékletesen élt, mennyire vezette az okosság, és milyen erős lelkű és állhatatos volt, mindezek elmondására gyenge a szó, és erőtlen a gondolat. Főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy abban a fiatal életkorban élt így, amikor az emberek természetes hajlamaikat követve meggondolatlanok szoktak lenni, és könnyen hajlanak a rosszra.

Nap nap után kérlelte atyját, hogy az uralkodásban és alattvalói kormányzásában tartsa szem előtt az igazságosságot. Ha aztán olykor hanyagságból vagy emberi gyengeségből valami hiba mégis előfordult, sohasem mulasztotta el, hogy királyatyját szerényen figyelmeztesse.

A szűkölködők és a nyomorgók ügyét egészen a saját ügyének tekintette. Ezért a nép körében a szegények védelmezőjének nevezték. Jóllehet igen magasra emelte őt a királyi vér és a fejedelmi származás, mégsem esett nehezére soha akár a legegyszerűbb vagy legalantasabb emberekkel való érintkezés vagy társalgás.

Mindig azt kívánta, hogy azon szelídek és lélekben szegények közé tartozhassék, akiké a mennyek országa, mintsem a hatalmasok és dicsők közé, akiké a világ. Az uralkodás magas szerepét sem kívánta magának, sőt akkor sem akarta elfogadni, amikor atyja ajánlotta fel neki. Attól félt, hogy a gazdagság fullánkjai, amelyeket a mi Urunk, Jézus Krisztus töviseknek nevezett, valamiképpen lelkét is megronthatják, és hogy a földi érdekek mételye őt is megfertőzheti.

Mindvégig szűzi módon élt, és élete utolsó napjáig megőrizte szűzi ártatlanságát. Ezt mindenki tanúsítja és állítja, akár legbensőbb szolgái, akár bizalmasai, vagyis olyan kiváló és előkelő férfiak, akik közül egyesek ma is élnek, és akik előtt egész külső és belső élete ismerős volt.

'A lelki áldozat'

    Az imádság lelki áldozat, amely a korábbi áldozatokat eltörölte. Minek nekem megannyi véres áldozatotok? - úgymond az Úr. Elegem volt már a kosokból készült égőáldozataitokból és a hizlalt borjak hájából. A bikák és bakok vérét nem kívánom (Iz 1,11). Ki kívánja ezeket kezetekből? (Vö. Iz 1,12) 

     Hogy mit kíván tőlünk Isten, arra az evangélium tanít: Elérkezik az óra, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Lélek az Isten (Jn 4, 23-24), tehát ilyen imádókat kíván. Mi vagyunk az igazi imádók és az igazi papok. Midőn ugyanis lélekben imádkozunk, lelki áldozatként mutatjuk be imádságunkat, mint Istennek tetsző és kedves áldozatot, így kívánta ezt az Úr, és ilyen imádókról gondoskodott. 

     Ezt a tiszta szívből áhítatos, hittel táplált, az igazsággal gyógyított, az ártatlanságban érintetlen, a megtartóztatásban tiszta, szeretettel megkoszorúzott, jó cselekedeteink által zsoltárokkal és himnuszokkal kísért áldozatot kell nekünk Isten oltárához vinni, amely mindent ki fog eszközölni nekünk Istentől. 

     Megtagad-e Isten bármit is attól az imádságtól, amely lélekből és igazságból fakad? Hiszen ilyent kíván. Olvassuk, halljuk és hisszük, mennyi bizonyság szól az ilyen imádság hatékonyságáról. Az ószövetségi imádság is megszabadított tűzvésztől, vadállatoktól és éhínségtől, pedig nem Krisztustól nyerte erejét. 

     Mennyivel hatékonyabb a keresztény imádság! Nem az enyhülés angyalát állítja a lángok közé, az oroszlánok száját nem zárja be, az éhezőknek sem nyújt bőséges eledelt, és a kegyelem ajándéka a szenvedés érzéséből semmit sem vesz el, de helytállással vértezi fel a tűrőket, a szenvedőket és a fájdalomtól gyötörteket; erőt ad a kegyelem mellé, hogy megtudja a hit, mit nyer el az Úrtól, és megértse, mit kell Isten nevéért szenvednünk. 

     De fordítva is áll. Egykor az imádság büntető csapásért folyamodott, ellenséges hadakat zúdított a népre, és távol tartotta a jótékony esőt. Most viszont a megigazultságból fakadó imádság elfordítja Isten minden haragját, gondoskodik az ellenségről is, és az üldözőkért könyörög. Csoda-e, ha esőt tud kieszközölni az égből, amikor már tüzet is ki tudott esdeni? Egyedül az imádság indítja meg Istent. Krisztus azonban úgy akarta, hogy az imádság semmiféle rosszat se eredményezzen többé, hanem minden ereje a jó ügyet mozdítsa elő. 

     Ezért az imádság nemcsak arra szolgálhat, hogy az elhunytak lelkét a halál ösvényéről visszahívja, a nyomorékokat meggyógyítsa, a betegeket egészségessé tegye, az ördögtől megszállottakat meggyógyítsa, a börtönök ajtaját megnyissa, az ártatlanul szenvedők bilincseit összetörje, hanem ugyanez az imádság eltörli a bűnöket, messze űzi a kísértéseket, megszünteti az üldözéseket, megvigasztalja a kislelkűeket, örömmel tölti el a nagylelkűeket, irányt mutat a vándoroknak, lecsendesíti a viharokat, elrémíti a rablókat, táplálja a szegényeket, vezeti a gazdagokat, felemeli az elbukottakat, fenntartja a botladozókat, megerősíti az állókat. 

     Az angyalok is mindnyájan imádkoznak. Imádkozik minden teremtmény. Imádkoznak a háziállatok és a vadállatok, meghajtják térdüket, és az istállókból vagy a barlangokból kijővén nem néma szájukat emelik az égre, hanem a maguk módján hallatják hangjukat. Sőt az ébredő madarak is az ég felé röppennek, és kezek helyett szárnyukat terjesztik ki kereszt alakban, és daluk imádságnak tűnik.

     De mondjunk még többet is arról, hogy miért kell imádkozni? Maga az Úr is imádkozott, akinek tisztelet és dicsőség mindörökkön-örökké. Amen.

Tertullianus áldozópapnak 'Az imádság' című értekezéséből

Forrás ~ Internet

 

'A te néped és tulajdonod vagyunk, Urunk. Tartsd nyitva szemed szolgádnak és népednek könyörgésére, s hallgass meg minket mindenben, amiért csak hozzád kiáltunk! Hisz kiválasztottál minket magadnak a föld népei közül.'

Királyok I. könyve 8. fejezet 51-53a.

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. március 3. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: 'Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.' Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: 'Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával - vagyis Isten erejével - űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi, elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór.' Lk 11,14-23

Elmélkedés

Az ókorban a zsidóságnál és más keleti népeknél úgy tartották, hogy a betegség a gonosz lelkek által okozott csapás vagy az istenek - túlvilági hatalmak és erők - büntetése. Számos könyörgő ima és áldozat azt a célt szolgálta, hogy az ember megszabaduljon az ártó hatalmak befolyásától, azaz meggyógyuljon. A zsidóságnál megjelent az a gondolat is, hogy a betegséggel Isten a bűnös embereket sújtja. Az emberi bűnt és a betegséget, mint annak büntetését szorosan összekapcsolták. Erre utal az a tény, hogy néhány gyógyítása alkalmával Jézus az egészségét visszanyert személy bűneinek megbocsátását is kijelenti. Azt a helytelen nézetet, miszerint az embert a bűnei miatt érik büntetések és aki beteg, az mindenképpen bűnös, Jézus több alkalommal visszautasítja. Gyógyításai és csodái azt tanúsítják, hogy nem a betegség, hanem a gyógyulás köszönhető Istennek. Jézus kortársait erősen foglalkoztatta az a kérdés, hogy milyen hatalommal képes gyógyítani. Ha olyan dolgokat tesz, amire emberek nem képesek, akkor a túlvilági hatalmak segítik őt. Vagy az ördög vagy az Isten. Innen származik a mai evangéliumban megfogalmazódó képtelen vád, miszerint az ördögök fejedelme segíti Jézust. E vélekedés belső ellentmondására mutat rá a mi Urunk válaszában: az ördögnek nem lehet célja, hogy elveszítse befolyását egy ember felett.

Az embernek pedig nem lehet célja, hogy az ördög uralkodjék rajta.

© Horváth István Sándor

Imádság

Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!

'Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent'

    Ha valaki azt mondja: Mutasd meg nekem a te Istenedet, én azt válaszolom neki: Mutasd meg nekem előbb a te emberedet, és én azután megmutatom neked az én Istenemet, így lesz aztán nyilvánvalóvá, hogy lelked szeme lát-e, és szíved füle hall-e. 

     Amint ugyanis azok, akik testi szemükkel látnak, felfogják a földi dolgokon végbemenő változásokat, vizsgálják a dolgok közötti különbségeket, így: a fényt és a sötétséget, a fehéret és a feketét, az alaktalant és a szép formájút, az egymáshoz illőt vagy nem illőt, a szabályosat vagy szabálytalant, a tagjaiban arányosat vagy csonkát, s ugyanez elmondható a füllel kapcsolatban a hangok magasságáról vagy mélységéről, illetve a vidám hangzatok megkülönböztetéséről: ugyanígy működik a szívnek a füle és a léleknek a szeme is, hogy Istent érzékelni tudja. 

     Istent is megláthatják az emberek, ha lelkük szeme nyitva van. Bár mindenkinek van szeme, de mégis némelyek előtt örök fátyol takarja el a nap szép világát. Az a tény pedig, hogy e vakok nem látnak, nem jelenti azt, hogy a napnak nincs világossága, hanem éppen azt mutatja meg nekik, hogy vak az ő szemük. Ugyanígy vakítja meg az ember lelki szemét a bűn és a gonosz cselekedet is. 

     Amint illő, hogy a tükör ragyogó tiszta legyen, éppúgy tisztán kell tündökölnie az emberi léleknek is. Mert amikor rozsda rágódott be a tükörbe, akkor már az ember nem láthatja benne tisztán az arcát, ugyanígy, ha bűn homályosítja el a lelket, az már nem képes vele többé meglátni az Istent. 

     De ha akarod, meggyógyulhatsz: bízd magad az orvosra, s kioperálja a lélek és a szív hályogát. Ki ez az orvos? Az Isten, aki az Ige és a Bölcsesség által gyógyít és éltet. Isten mindent Igéje és Bölcsessége által alkotott, mert: Igéjével erősítette meg az egeket, és Lelkével annak összes erőit (vö. Zsolt 32,6). Legkiválóbb tulajdonsága: bölcsessége. Bölcsességében teremtette Isten a földet, az egeket okossága rendezte be; tudása nyitotta meg az örvények mélységeit és permetez harmatot a felhőkből.
  

   Ó, ember, ha mindezt felfogod, és tisztán, szentül és igaz módra élsz, megláthatod az Istent; de mindenekelőtt szívedben első helyet a hitnek és az istenfélelemnek biztosíts, akkor a többit már könnyen fogod érteni. Amikor halandóságod köntösét leteszed, és felöltöd a halhatatlanságot, akkor látod majd igazán Istent érdemeid mértéke szerint. Isten ugyanis testedet lelkeddel együtt új életre kelti, és akkor már mint halhatatlan lény láthatod a Halhatatlant, de csak úgy, ha már most hiszel benne. 

Szent Theophilus antiochiai püspöknek Autolycushoz írt könyvéből

Forrás ~ Internet

 

'Most van a kellő idő, most van az üdvösség napja; tanúsítsunk nagy türelmet a megpróbáltatásban és a böjtölésekben. Azt mondja ugyanis: A kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad. Nos, most van a kellő idő, most van az üdvösség napja! Ehelyett mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája: nagy türelmet tanúsítva a megpróbáltatásban, a szükségben, a szorongattatásban; ha vernek, fogságba vetnek, fellázadnak, ha elfáradunk, virrasztunk, böjtölünk; az igazság hirdetésében kitartva, az Isten erejével, az igazság támadó és védő fegyverzetében.'

Korintusiaknak írt II. levél 6. fejezet 2-5.7.

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. március 2. – Szerda

A hegyi beszédben Jézus ezt mondta tanítványainak: 'Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.' Mt 5,17-19

Elmélkedés

A zsidóság törvénynek nevezte az Isten által adott tanítást, amely az emberek közösségi és egyéni magatartását, valamint vallási életét szabályozta. Elsősorban a tízparancsolatot és a mózesi időkből származó előírásokat nevezték törvénynek. Az Isten által adott eredeti törvényhez az évszázadok során számos szabály kapcsolódott, és ezek az emberek által hozott szabályok szinte egyenlő szintre kerültek az isteni törvényekkel. Nem csoda, hogy Jézus korában mindennaposak voltak a viták a törvénytudók között a törvények értelmezésével kapcsolatban. Jézus azért kerül ellentétbe a korabeli írástudókkal és törvénymagyarázókkal, mert világosan megkülönbözteti az isteni törvényeket a későbbi időkből származó emberi szabályoktól, és az előbbi megtartását tartja lényegesnek. Erre vonatkozóan mondja: 'Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni.' Kijelentése felszólítást jelent: minden törvény és parancs mögött az Isten szándékát kell keresni! Nem a törvények megtartásának látszatára kell törekedni, hanem annak a szándéknak kell megfelelni, amit Isten eredetileg akart a törvénnyel! A törvények lényege a szeretet, az igazságosság és az irgalmasság! Isten törvényei az üdvösségre vezetnek.

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te győzz a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és megerősít engem és az egész Egyházat a küldetésben!

'Amit imádkozva kérünk, amiért böjtöléssel esdeklünk,
azt az irgalmasság cselekedetei által nyerjük el'

    Testvérek, három dolog élteti a hitet, állandósítja a buzgóságot, és őrzi meg az erényt: az imádság, a böjt és az irgalmasság. Amit imádkozva kérünk, amiért böjtöléssel esdeklünk, azt az irgalmasság cselekedetei által nyerjük el. Imádság, böjt, irgalmasság; ez a három egységbe tartozik, és egymást élteti.

     Az imádságnak ugyanis a böjt a lelke, a böjtöt pedig az irgalmasság élteti. Ne próbáljuk szétválasztani őket, mert nem választhatók el egymástól. Ha valakinek a lelkében csak az egyik van meg, vagy ha nincs meg valakiben egyszerre mind a három, az annyi, mintha egyik se volna benne. Tehát, aki imádkozik, böjtöljön is; aki böjtöl, irgalmasságot is gyakoroljon; hallgasson a kérő szóra, mert aki kér, azt szeretné, hogy meghallgatást nyerjen; Isten annak az embernek a kérését hallgatja meg, akinél mások kérő szava nem talál süket fülekre.

     Aki böjtöl, értse meg a böjt szellemét. Érezzen együtt az éhezővel, mert aki éhezik, azt szeretné, hogy az Isten is együtt érezzen vele. Gyakorolja az irgalmasságot, aki magának is irgalmat remél. Buzgólkodjék, aki életszentségre törekszik. Aki azt kívánja, hogy adjanak neki, maga is adakozzék. Vakmerő módon kér az, aki megtagadja másoktól azt, amit önmagának követel.

     Ember, légy önmagad számára az irgalmasság mintája. Ezért másokkal szemben éppúgy haladék nélkül, ugyanolyan módon és éppen olyan mértékben gyakorold az irgalmasságot, mint ahogyan, amennyire és amilyen gyorsan kívánod azt magadnak. Tehát az imádság, az irgalmasság és a böjt legyen számunkra együttes oltalom Istennél: legyen együttes közbenjárónk és értünk való hármas könyörgés.

     Amit tehát a gőg miatt elvesztettünk, szerezzük vissza böjtöléssel. Lelkünket böjtölés által tegyük áldozattá, mert a próféta tanúsága szerint ennél semmi kedvesebbet sem ajánlhatnánk fel Istennek, hiszen ezt tanítja: Áldozat Istennek a töredelmes lélek: a megtört és megalázott szívet Isten nem veti meg (vö. Zsolt 50,19).

     Ember, ajánld fel tehát lelkedet Istennek. Ajánld fel böjtölésed áldozatát, hogy tiszta, szent és élő áldozat legyen, amely magad számára is maradjon meg, de ugyanakkor legyen adomány Istennek. Nincs mentsége annak, aki ezt megtagadja Istentől; mert ha oda tudja magát adni, lesz mentsége.

     Ha elfogadjuk a fentieket, akkor szóljunk most még az irgalmasságról. A böjt vetése nem sarjad ki, ha az irgalmasság azt nem öntözi, hiszen ha elapad az irgalmas lelkület, akkor kiszárad a lélekből a böjtre való készség is. Amit az eső jelent a termőföldnek, azt jelenti a böjtölő lelkületnek az irgalmasság. Nemesítse meg bárki bármennyire is a szívét, őrizze meg tisztaságban a testét, gyökeresen irtsa ki vétkeit, fűzzön bár koszorúba erényeket, de ha az irgalmasság folyamának árjával nem öntözi ezeket, az ilyen böjtölő nem gyűjt be gyümölcsöt.

     Böjtölő, hiábavaló a te böjtölésed, ha hiányzik belőled az irgalmasság. Böjtölő testvér, csak az áramlik majd vissza bőségesen a te csűrödbe, amit irgalmasságod által előbb te kiárasztottál. Vigyázz tehát, ember, nehogy elveszítsd azt, amit magadnak akarsz megőrizni; azzal gyűjts magadnak, hogy másoknak bőségesen adsz. Ember, amit a szegénynek adsz, azt magadnak adod, mert nem lesz az a tied, amit másoknak oda nem adsz. 

Aranyszavú Szent Péter püspök beszédeiből

Forrás ~ Internet

'Kérünk és intünk titeket, testvérek, Urunkban, Jézusban: Megtanultátok tőlünk, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek; éljetek is hát így, s haladjatok egyre előbbre. Hiszen az Úr nem bűnös életre hívott bennünket, hanem szentségre.'

Tesszalonikaiaknak írt I. levél 4. fejezet 1.7.

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. március 1. – Kedd

Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: 'Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?' Jézus így felelt: 'Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer! A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.' Mt 18,21-35

Elmélkedés

Jézus tanításának egyik fő témája az irgalmasság, a megbocsátás. Példabeszédek sora szól erről, gondoljunk csak az elveszett bárányról, a tékozló fiúról vagy az irgalmas szamaritánusról szóló hasonlatokra. E példázatok egyrészt bemutatják Istent, aki jelen van a világban, megbocsát az embernek, ugyanakkor az irgalomban gazdag Isten minden embert arra hív, hogy bocsásson meg embertársának. Ilyen módon Jézus tanításában összekapcsolódik Istennek az emberek felé áradó irgalma, az emberek egymás iránti megbocsátásával. Ez a gondolat jelenik meg a mai evangéliumban is. A történetben szereplő király rendkívül nagy összegű tartozást engedett el egyik szolgájának, aki ezt követően gonosz módon viselkedett, és még egy csekélynek számító tartozást sem volt hajlandó elengedni egy társának. Hamar megfeledkezett arról, hogy mennyire irgalmas volt hozzá a király. Jézus nem egyszerűen azzal a szándékkal mondja el a történetet, hogy kinyilatkoztatást adjon az irgalmas Istenről, hanem tanítása felszólítást jelent a hallgatóság számára. Akkor lépünk az evangéliumi erkölcs útjára, ha mi magunk is gyakoroljuk az irgalmasságot. Minden megbocsátás mögött a szeretet és a nagylelkűség húzódik meg. Ma azok felé is kinyilvánítom a megbocsátást, akik észre sem veszik, hogy valamivel megbántottak vagy nem kérnek tőlem bocsánatot.

© Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt, amin úgysem változtathatok! Adj bátorságot, hogy változtassak azon, aminek megváltoztatására képes vagyok! És adj bölcsességet, hogy mindig tudjam, mi a különbség a kettő között.