EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. február 5. – Péntek

Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes továbbra is azt gondolta magában: 'Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a halálból.' Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: 'Nem szabad elvenned testvéred feleségét.' Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: 'Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked'. Sőt meg is esküdött: 'Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is'. A leány kiment, és megkérdezte anyjától: 'Mit kérjek?' Anyja ezt felelte: 'Keresztelő János fejét'. Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: 'Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!' A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették. Mk 6,14-29

Elmélkedés

Az apostolok Jézus általi küldése és visszaérkezése közé Szent Márk evangélista beilleszti Keresztelő János halála elbeszélését. A történetben szereplő Heródes Antipász nem tévesztendő össze az apjával, a Jézus születése körüli időkben uralkodó Nagy Heródes alakjával. Heródes Antipász valójában nem király volt, - eredménytelenül folyamodott a római császárhoz a királyi címért - hanem ún. negyedes fejedelemként irányította az apja halála után neki jutó országrészt, így Galileát is.

Amikor Jézus galileai területen, Názáretben és környékén járt, az uralkodó is értesült cselekedeteiről és próbált magyarázatot találni a rendkívüli csodákra. Úgy tűnik, adott arra a korabeli szóbeszédre, amely szerint Keresztelő János támadt fel a halálból és él tovább Jézus személyében. Bár Heródes is elismerte, hogy János 'igaz és szent' ember, mégis rossz néven vette tőle, hogy bűnére és törvényszegésére figyelmeztette, hogy tudniillik nem szabadott volna házasságot kötnie testvére feleségével, ezért elhallgattatása érdekében bebörtönözte. János végül mégsem Heródes haragjának, hanem inkább gyengeségének lett az áldozata, amit a felesége bosszúálló módon kihasznált.

Keresztelő János példája azt mutatja, hogy az igazság kimondása és a bűnre való figyelmeztetés minden esetben kötelesség.

© Horváth István Sándor

Imádság

Ó, Jézusom, Megváltóm, itt vagyok lábaidnál! Szeretem, dicsérem és áldom egész szívemből isteni gondviselésedet mindenért, amit rám küldtél vagy megengedtél. Mert mindaz, ami általad történik, jó és csodálatra méltó. Szent akaratod történik mindenben és minden által, bármennyire lázadozzék is ellene természetem. Legyen áldott és imádott isteni végzésed mindörökké! Ég és föld előtt megvallom, teljes szívemből hiszem, Uram, hogy igazságos vagy, és hogy ezt a szenvedést, sőt, sokkal többet is megérdemlek bűneimért. Azért ezt a megpróbáltatást szívemből vállalom a te dicsőségedre, igazságod kiengesztelésére, szent akaratod teljesítésére, szenvedésed iránti tiszteletből, melyet bűneimért viseltél el. Eudes Szent János

'A megpróbáltatás idején is a keresztben legyen örömünk'

    Krisztus Urunknak minden egyes cselekedetét dicsekedve emlegeti a katolikus Egyház, de amivel a legszívesebben dicsekszik, az a szent kereszt. Nagyon helyesen mondja Szent Pál: Nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével (Gal 6,14). 

     Valóban csodálatra méltó volt az is, hogy az a vakon született ember a Silóé tavában megmosakodva visszakapta látását, de mi ez az egy, ha a világ minden vakjára gondolunk? Nagyszerű és a természet erőit meghaladó esemény volt Lázárnak, a négynapos halottnak a feltámasztása is, de mi ez azoknak a tömegéhez képest, akik az egész világon a bűn halottai? Csodálatos esemény volt az is, hogy az öt kenyér, mint valami ki nem apadó forrás, ötezer embert táplált, de mi ez azokhoz képest, akik itt a földön egy másik éhségben, a tudatlanságban lankadnak el? Ámultak az emberek, amikor meggyógyult a sátán rabságában tizennyolc éven át szenvedő asszony, de milyen semmiség ez, ha arra gondolunk, hogy mindnyájan bűneink bilincsében sínylődtünk? 

     A keresztből sugárzó dicsőség megvilágosította a tudatlanságban vakoskodókat, feloldotta a bűn minden rabját, és megváltotta az egész emberiséget. Ezért tehát ne szégyelljük mi se Üdvözítőnk keresztjét, sőt inkább dicsekedjünk vele. A keresztről szóló tanítás a zsidóknak ugyan botrány, a pogányok szemében pedig balgaság, nekünk azonban: üdvösség. Igen, akik elvesznek, azoknak balgaság, nekünk azonban, akik üdvözülünk, Isten ereje. Mert nemcsak ember volt, aki meghalt értünk, hanem az Isten Fia, az érettünk emberré lett Isten.

     Egykor Mózes intézkedése nyomán az a leölt bárány távol tartotta a pusztító angyalt; mennyivel inkább megszabadított a bűnöktől az Isten Báránya, aki eltörli a világ bűneit? Ha megmenekülést nyújtott annak az oktalan báránynak a vére, mennyivel inkább hoz üdvösséget Isten Egyszülöttjének vére! 

     Nem kényszerűségből vált meg az élettől, nem egy nagyobb erő győzte le: ő önként lett áldozat. Figyeljük meg, ezt ő maga mondja: Van rá hatalmam, hogy odaadjam az életemet, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem (Jn 10,18). Szabad elhatározásából indult a szenvedésbe, lelke mélyén örült a nagyszerű feladatnak, boldogította a koszorú, lelkesítette az a tudat, hogy üdvözülnek az emberek. Nem szégyellte a keresztet, hiszen a kereszt üdvösséget szerzett az emberiségnek. Mert bizony nem valami hitvány, becstelen ember szenvedett, hanem maga az emberré lett Isten, aki az engedelmesség jutalmáért vállalta harcát. 

     Ügyeljünk tehát arra, hogy ne csak békességes időkben legyen örömünk forrása a kereszt, hanem a megpróbáltatás idején is ugyanaz maradjon a bizodalmunk. Nem való az, hogy a béke idején Jézus barátai legyünk, az üldöztetésben pedig ellenségei. Most megkapjuk bűneinkre a bocsánatot és a Királynak a Szentlélekben gazdag kegyelmi adományait. Ha tehát küzdelemre kerül a sor, nagylelkűen harcoljunk Királyunkért. 

     Jézus semmi bűnt sem követett el, mégis elszenvedte értünk a keresztet; mi pedig ne vállalnánk a keresztet őérte, akit üdvösségünkért feszítettek keresztre? Nem mi gyakorlunk kegyet, hiszen mi részesültünk előbb ingyen kegyelemben, így csak viszonozhatjuk jótéteményét. Adósságunkat fizetjük meg annak, aki értünk halt kereszthalált a Golgotán. 

Jeruzsálemi Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból

Forrás ~ Internet

'Krisztus példája a lelkierő forrása'

Ezért mi, akiket a tanúknak ilyen felhője övez, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődött a gyalázattal, és most Isten trónjának jobbján ül. Igen, gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensőleg el ne csüggedjetek. A bűn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen a véretek ontásáig. Megfeledkeztetek a vigasztalásról, amely nektek, a fiaknak szól: Fiam, ne vedd kevésbé az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor: Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hol van olyan fiú, akit az apja nem fenyít? Ha nem részesültök a fenyítésben, ami mindenkinek kijár, akkor fattyak vagytok, nem fiak. S aztán test szerinti apáink is fenyítettek bennünket, mégis tiszteltük őket. Nem kell-e hát sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy így elnyerjük az életet? Azok csak rövid ideig és hangulatuk szerint fenyítettek bennünket, ő ellenben a legjobbat akarja nekünk, hogy szentségének részesévé legyünk. Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez, később azonban a megigazulás békés gyümölcsét termi annak, aki elviseli. Ezért erősítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket. Lábatokat szoktassátok biztos járáshoz, nehogy kificamodjék, inkább gyógyuljon meg. 

Zsidóknak írt levél 12. fejezet 1-13.

 Forrás ~ Internet 

'Álljatok szilárdan és rendületlenül a hitben, és ne tántorodjatok el az evangéliumi reménytől, amelyről hallottatok, hiszen minden teremtménynek hirdették az ég alatt.'

Kolosszeieknek írt levél 1. fejezet 23.

'Ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely megnyilvánul rajtunk. Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára.'

Rómaiaknak írt levél 8. fejezet18-21.

'Az az Isten parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást parancsa szerint. Aki teljesíti parancsait, benne marad az Istenben, és az Isten is őbenne. Annak, hogy ő bennünk marad-e, a Lélek a próbaköve, akit adott nekünk.'

János I. levele 3. fejezet 23-24.

'Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek a föld fölött! Jó lélekkel gondolkodjatok az Úrról, és keressétek szívetek egyszerűségében! Mert azok, akik nem kísértik, megtalálják, és azoknak, akik nem bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja magát.'

Bölcsesség könyve 1. fejezet 1-2.

'Váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül.'

Zsidóknak írt levél 12. fejezet 1b.-2.

'Álljatok szilárdan és rendületlenül a hitben, és ne tántorodjatok el az evangéliumi reménytől, amelyről hallottatok, hiszen minden teremtménynek hirdették az ég alatt.'

Kolosszeieknek írt levél 1. fejezet 23.

Krisztus példája a lelkierő forrása.

Ezért mi, akiket a tanúknak ilyen felhője övez, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődött a gyalázattal, és most Isten trónjának jobbján ül. Igen, gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensőleg el ne csüggedjetek. A bűn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen a véretek ontásáig. Megfeledkeztetek a vigasztalásról, amely nektek, a fiaknak szól: Fiam, ne vedd kevésbé az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor: Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hol van olyan fiú, akit az apja nem fenyít? Ha nem részesültök a fenyítésben, ami mindenkinek kijár, akkor fattyak vagytok, nem fiak. S aztán test szerinti apáink is fenyítettek bennünket, mégis tiszteltük őket. Nem kell-e hát sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy így elnyerjük az életet? Azok csak rövid ideig és hangulatuk szerint fenyítettek bennünket, ő ellenben a legjobbat akarja nekünk, hogy szentségének részesévé legyünk. Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez, később azonban a megigazulás békés gyümölcsét termi annak, aki elviseli. Ezért erősítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket. Lábatokat szoktassátok biztos járáshoz, nehogy kificamodjék, inkább gyógyuljon meg.

Zsidóknak írt levél 12. fejezet 1-13.

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. február 4. – Csütörtök

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. Azután így folytatta: 'Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.' Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak. Mk 6,7-13

Elmélkedés

A názáreti zsinagógában történtek nem tántorítják meg Jézust küldetésében. Fellépése mindenképpen kudarc és csalódás volt, ő sem számíthatott arra, hogy földijei hitetlenül, elutasítóan fogadják őt. Mégsem csügged, hanem folytatja útját, továbbra is járja a környék településeit, hogy tanítsa az embereket. Tizenkét tanítványának missziós útra küldésével az volt a szándéka, hogy működését kiterjessze, tanítása minél több helyre eljusson. Jézus cselekedetét az evangélista azzal írja le, hogy először 'magához hívta,' majd pedig 'elküldte' őket. Ő tehát a kezdeményező, ő küldi a tanítványokat, tőle indulnak azok, akik küldetést kapnak. A tanítványok küldetése tehát nem független Jézustól, hanem Mesterükhöz kötődik. Ő látja el őket tanácsokkal az útra, ő ad nekik utasításokat az elvégzendő feladatra vonatkozóan és ő ad nekik erőt ahhoz, hogy szolgálatuk, munkájuk hatékony legyen. Bár ennél a résznél még nem szerepel az 'apostol' kifejezés az útnak indulókkal kapcsolatban, mégis a szó eredeti értelmében mondhatjuk rájuk, hiszen valóban küldöttek, azaz apostolok ők.

Keresztény emberként minden nap késztetést érzünk arra, hogy kezünkbe vegyük azt a vándorbotot, amiről Jézus beszél. Érezzük felelősségünket, hogy útnak kell indulnunk az emberek felé, hogy elvigyük nekik Jézus tanítását. Induljunk! Mindannyian küldöttek vagyunk!

© Horváth István Sándor

Imádság

Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak, elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy használjam e világ javait, mintha nem használnám.

Add, hogy értelmem bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti dolgokkal csak ideiglenesen foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben, de ugyanakkor örök vággyal öleljem át az örök valóságokat.

Clairvaux-i Szent Bernát

'Vállald a szenvedést juhaimért!'

    Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul sokakért (Mt 20,28). Íme, így szolgált az Úr, íme, ilyen szolgái legyünk, ezt parancsolta. Odaadta életét váltságul sokakért: megváltott minket. 

    Kicsoda képes közülünk valakit is megváltani? Hiszen az ő vére, az ő halála váltott meg minket a haláltól, az ő megalázkodása emelt föl bennünket elesettségünkből. De az ő tagjaihoz hozzá kell adnunk magunkat, mint parányi résztagokat, hiszen az ő tagjaivá lettünk, ő a fej, mi vagyunk testének a tagjai.
    Ezért buzdít bennünket János apostol a levelében, hogy kövessük az Úr példáját, aki azt mondta: Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul sokakért. Ennek az utánzására biztat minket János, amikor így ír: Krisztus életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért (1 Jn 3,16). 

    És feltámadása után maga az Úr kérdezi Pétert: Péter, szeretsz engem? Péter feleli: Szeretlek, Uram! Az Úr ezt háromszor kérdezte, Péter is ezt feleli háromszor. Mindháromszor az Úr rámondja: Legeltesd juhaimat! (Jn 21,17) 

    Ugyan mi mással mutatod ki, hogy szeretsz engem, mint hogy legelteted juhaimat? Ugyan mit akarsz nekem adni e szeretetből, amikor úgyis mindent tőlem vársz? Hogy mit kell tenned, ha szeretsz engem, íme itt van: Legeltesd juhaimat! 

    Ez hangzik el egyszer, még egyszer, meg harmadszor is: Szeretsz engem? Szeretlek! Legeltesd juhaimat! (Jn 21,16) Háromszor tagadta meg ugyanis félelemből, most háromszor vallotta meg szeretetből. 

    Amikor az Úr harmadszor is rábízza juhait - miután ő harmadszor is felelvén, megvallja szeretetét, és ezzel elítéli és kiirtja magából a hajdani félelmét -, akkor hozzáfűzi az Úr: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahová akartál. De ha majd megöregszel, más fog felövezni, aztán oda visz, ahová nem akarod. E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent (Jn 21,18). A keresztjét jövendölte meg neki, a kínszenvedését mondta meg előre neki.
    Az Úr tehát ezt mondja: Legeltesd juhaimat, azaz: vállald a szenvedést juhaimért!

Szent Ágoston püspök beszédeiből

Forrás ~ Internet

'Nagy bizalommal kell megismertetni Krisztus misztériumát'

    Krisztus minden tanítványának vállalnia kell ugyan a hitterjesztésnek ráeső részét, Krisztus Urunk mégis újra meg újra kiszólítja a tanítványok közül azokat, akiket választott, hogy vele legyenek, és elküldi őket a pogányokhoz prédikálni. 

    Éppen ezért, a Szentlélek által - aki tetszése szerint osztja a közösség hasznára a karizmákat - missziós hivatást ébreszt egyesek szívében, és egyúttal olyan intézményeket létesít az Egyházban, amelyek az evangéliumnak az egész Egyházra nézve kötelező hirdetését sajátos feladatként vállalják.
   

 Különleges hivatás részesei azok a papok, szerzetesek és világiak, akik természetes adottságokkal rendelkeznek, akik alkalmasak tehetségük és jellemességük folytán, és készek is a missziós munka végzésére, akár bennszülöttek, akár külföldiek. A törvényes tekintély küldi őket, a hit és az engedelmesség nevében mennek el azokhoz, akik távol vannak Krisztustól; a nekik szánt munkára vannak kirendelve, mint az evangélium szolgái, hogy a pogány népek a Szentlélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek (Róm 15,16). 

    Az Isten hívására pedig úgy kell válaszolni, hogy az ember nem hallgatva a testre és a vérre, egészen elkötelezi magát az evangélium ügyének. Ilyen választ azonban csak a Szentlélek indítására és erősítő kegyelméből lehet adni. 

    A küldött ugyanis annak életébe és küldetésébe lép be, aki szolgai alakot öltött, és kiüresítette magát (vö. Fil 2,7). Ezért késznek kell lennie arra, hogy egy életen át helytáll hivatásában, lemond önmagáról és mindenéről, amije eddig volt, és magát mindenkinek mindenévé teszi. 

    Mint az evangélium hirdetője a nemzetek között, nagy bizalommal ismertesse annak a Krisztusnak a misztériumát, akinek küldetésében jár, hogy - az ő nevében - úgy beszéljen, ahogyan kell, nem szégyellve a kereszt botrányát. 

    Szelíd és alázatos szívű Mesterének nyomában járjon, s mutassa meg, hogy Krisztus igája édes, és terhe könnyű. 

    Valódi evangéliumi élettel, nagy türelemmel, béketűréssel, jósággal és őszinte szeretettel tegyen tanúságot Uráról, ha szükséges, egészen vére ontásáig.
    Kérjen Istentől erőt és bátorságot, hogy megismerhesse: éppen a megtapasztalt sokféle megpróbáltatásban és a nyomasztó szegénységben található a túláradó öröm.

 A II. vatikáni zsinat 'Ad Gentes' kezdetű, az Egyház missziós tevékenységéről szóló határozatából

Forrás ~ Internet

'A világosság fiainak magatartása'

    Ami az időt és az órát illeti, testvérek, arról nem szükséges írnom. Magatok is pontosan tudjátok, hogy az Úr napja úgy érkezik el, mint éjjel a tolvaj. Amikor azt mondogatják: 'Béke és biztonság', akkor éri őket hirtelen a pusztulás, akárcsak a várandós asszonyt a fájdalom, és nem lesz menekvés számukra.

     De ti, testvérek, nem jártok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módjára lepjen meg benneteket. Hiszen mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.
     Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. Az alvók éjjel alszanak, a mulatozók éjjel részegeskednek. Mi azonban, akik a nappaléi vagyunk, legyünk józanok, s öltsük fel a hitnek és a szeretetnek páncélját, sisak gyanánt meg az üdvösség reményét. Hiszen Isten nem a haragra szánt minket, hanem az üdvösség elnyerésére Urunk, Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghalunk, vele együtt elnyerjük az életet. Ezért vigasztaljátok és bátorítsátok egymást, mint ahogy meg is teszitek.

     Kérünk titeket, testvérek, becsüljétek meg azokat, akik körötökben fáradnak, vezetnek és intenek benneteket az Úrban. Munkájukért legyetek irántuk minél nagyobb szeretettel, egymással meg éljetek békében.

     Kérünk továbbá benneteket, testvérek, feddjétek meg a nyughatatlanokat, bátorítsátok a kislelkűeket, gondozzátok a betegeket, tanúsítsatok mindenki iránt türelmet. Ügyeljetek, hogy senki ne fizessen rosszal a rosszért, hanem törekedjetek mindig jót tenni egymással és mindenkivel.
     Legyetek derűsek. Imádkozzatok szüntelenül. Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.

     Ne oltsátok ki a Lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg. Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg. Mindenféle rossztól óvakodjatok.

     A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek! Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig! Aki meghívott benneteket, az hűséges, és végbe is viszi.

     Testvérek, imádkozzatok értünk is! Köszöntsetek minden testvért szent csókkal! Az Úr nevében felszólítalak benneteket, hogy ezt a levelet minden szent testvér előtt olvassátok fel.
     A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! Ámen. 

Pál apostol a thesszaloniki hívekhez írt első levélből 5. fejezet 1-28.

Forrás ~ Internet

SZENT BALÁZS PÜSPÖK ÉS VÉRTANÚ ~ FEBRUÁR 3.

Szent Balázs III-IV. századi orvos, püspök, vértanú Örményországban élt. Püspökké választása után egy barlangba húzódott vissza, imádságos, csendes életet élt, tanította és gyógyította a hozzá érkezőket. Később a keresztényüldözések idején börtönbe vetették, rabságát csodás gyógyulásokról szóló legendák övezik. Miután a kínzások hatására sem tagadta meg hitét, 316-ban lefejezték. A hozzá kötődő gyógyulásokról szóló történetek és legendák miatt lett Szent Balázs az orvosoknak és a fúvós muzsikusoknak a védőszentje. A nép már a VI. századtól különösen a torokbajok ellen védő szentként tiszteli, ennek hagyományát a mai napig őrzi a balázsolás vagy balázs-áldás, amelyet Szent Balázs ünnepén és az azt követő vasárnap ad az Egyház. A balázs-áldást a Gyertyaszentelő Boldogasszony napján szentelt kétágú gyertyával adja a pap, ezekkel a szavakkal:

'Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbajtól és minden egyéb bajtól az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében.' Amen.

Forrás ~ Internet

 SZENT ANSZGÁR - OSZKÁR PÜSPÖK ~ FEBRUÁR 3.

Előkelő frank családból származó bencés szerzetes. Már egész fiatalon a Padeborn melletti új Korvey apátság kolostor-iskolájának vezetője. Nagy tudása és ékesszólása miatt az apátság templomának neves prédikátora. Hamburg-Brémai érsek lett. Harald dán király kérésére Jütlandba ment az üdvösség örömhírét hirdetni. Rövid időn belül iskolát alapított azoknak az ifjaknak a nevelésére, akiket egyházi szolgálatra szántak. Néhány év múlva Björn svéd király kérésére svéd földön ugyancsak eredményes térítő munkát végzett. Mivel elsőnek hirdette dán és svéd földön az Evangéliumot, 'Észak apostolának' nevezték. Életét szigorú önmegtagadásokkal élte, minden pénzt a szegények támogatására fordított. Térítő útjain kétkezi munkájával tartotta fenn magát és társait.

Példája: Ha komolyan akarsz élni, nem kényeztetheted magad…

'Istenünk, aki szent Oszkár püspököt arra választottad, hogy Észak népeinek megvigye a hit világát, kérünk, közbenjárására engedd, hogy szüntelenül igazságod fényében járjunk!' Amen. 

Forrás ~ Internet

'Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak, és nem embereknek tennétek. Hiszen tudjátok, hogy az Úrtól jutalmul kapjátok az örökséget. Urunknak, Krisztusnak szolgáljatok! '

Kolosszeieknek írt levél 3. fejezet 23-24.