'Az evangélium Isten üdvösségét hozó ereje minden hívőnek. Isten igazsága nyilvánul meg benne, amelyet a hívő a hittel nyer el, ahogy írva van: Az igaz a hitből él.'

Rómaiaknak írt levél 1. fejezet 16b-17.
  
EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
 
2016. január 29. – Péntek

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: 'Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.' Majd folytatta: 'Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.' Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik. Mk 4,26-34

Elmélkedés

Az elvetett és termést hozó magról, valamint a hatalmas növénnyé terebélyesedő kicsiny mustármagról szóló két példabeszéd Isten országa növekedését szemlélteti. A hasonlat középpontjában nem a magot elvető földműves és nem is a talaj minősége áll, hanem figyelmünk magára a történésre, a növekedésre irányul, amelyben már nincs szerepe az emberi tevékenységnek. Az ember már elvégezte munkáját és most várnia kell türelmesen az aratásig. Közben a mag titokzatos módon növekedésnek indul és kifejlődik a növény. Jézus példázatai alapján Isten országának különböző arculatait fedezhetjük fel. Egyrészt az ország már megvalósult, másrészt eljövendő. Jézus fellépésével már elkezdődött, de még nem teljesedett be. Megtapasztalható a jelenben, de még várni is kell rá. Az ország jellemzője továbbá, hogy egyrészt személyes, bensőséges, az egyénre vonatkozik, másrészt külső megnyilvánulásai is vannak. Aki magába fogadja Isten országát, az ettől kezdve azon is munkálkodik, hogy mások is ugyanezt tegyék. További szempont, hogy az ország elsősorban Isten kegyelmének köszönhetően növekszik, ugyanakkor az emberi közreműködésnek is szerepe van terjedésében, sőt, Isten ezt adja feladatként nekünk. Ahol megvalósul az Isten országa, ott az embereket nem a hatalomvágy vezeti, hanem elfogadják életükben Isten uralmát.
© Horváth István Sándor

Imádság

Aki benned bízik, Uram, és őszinte szívvel téged keres, az nem könnyen botlik el. Ha pedig mégis bajba jut, ha mégannyira belékeveredik is, te egykettőre kimented, megvigasztalod, mert te nem hagyod el véglegesen a benned bizakodót. Ritka a hű barát, aki barátja mellett minden rosszban kitart. Te, Uram, csak te vagy a fogyhatatlanul hű mindenben, kívüled senki más.
Kempis Tamás


ADORO TE DEVOTE

Aquinói Szent Tamás ~ Imádlak és áldlak, Isten rejtelem

Imádlak és áldlak, Isten, rejtelem!
Kenyér- és borszínben titkon vagy jelen.
Néked szívem, lelkem átadja magát,
Mert Téged szemlélve elveszti magát.

Látás, ízlés, érzék megcsalódhatik,
De a hallás rólad hittel biztosít:
Hiszem azt, mit hinnem Isten Fia szab,
Igéd igazánál mi van igazabb?!

A keresztfán rejtéd Isten-voltodat,
Itt a színek rejtik emberarcodat,
De én mind a kettőt hiszem s vallhatom,
Kérve, amit kért a bűnbánó lator.

Ahogy Tamás látta, nem látom sebed,
Mégis Istenemnek vallak tégedet.
Add, hogy egyre jobban hinni tudjalak,
Tebenned reméljek, s téged vágyjalak.

Urunk halálára emlékeztető
Áldott Kenyér, élő s embert éltető!
Add, hogy éljen lelkem belőled csupán,
S jóízét tebenned ne veszítse szám!

Kegyes Pelikánom, Uram Jézusom!
Szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom.
Elég volna egy csepp, hogyha hullna rá.
Világ minden bűnét meggyógyítaná.

Jézus, kit csak rejtve szemlélhetek itt!
Mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik?
Hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat,
leljem szent fényedben boldogságomat! Amen

Babits Mihály fordítása

ADORO TE DEVOTE

Adoro te devote, latens Deitas,
Quæ sub his figuris vere latitas;
Tibi se cor meum totum subjicit,
Quia te contemplans totum deficit.

Visus, tactus, gustus in te fallitur,
Sed auditu solo tuto creditur.
Credo quidquid dixit Dei Filius;
Nil hoc verbo veritátis verius.
In cruce latebat sola Deitas,
At hic latet simul et Humanitas,
Ambo tamen credens atque confitens,
Peto quod petivit latro pœnitens.

Plagas, sicut Thomas, non intueor:
Deum tamen meum te confiteor.
Fac me tibi semper magis credere,
In te spem habere, te diligere.

O memoriale mortis Domini!
Panis vivus, vitam præstans homini!
Præsta meæ menti de te vívere,
Et te illi semper dulce sapere.

Pie Pelicane, Jesu Domine,
Me immundum munda tuo sanguine:
Cujus una stilla salvum facere
Totum mundum quit ab omni scelere.

Jesu, quem velatum nunc aspicio,
Oro, fiat illud quod tam sitio:
Ut te revelata cernens facie,
Visus sim beátus tuæ gloriæ. Amen.
 
VIDEÓ I.

 
 VIDEÓ II.
 

Forrás ~ Internet


'Minden erényre példát ad a kereszt'

    Miért kellett az Isten Fiának értünk szenvednie? Nagy szükség volt erre. Két okot is fel lehet hozni: először, hogy bűneinktől megváltson, másodszor, hogy saját példájával tanítson meg minket, miként kell élnünk. Ami a megváltásunkat illeti, Krisztus szenvedése váltott meg bennünket attól, amit bűneinkért megérdemeltünk volna. De nem kisebb jelentőségű az sem, amit példaadása jelent nekünk. Krisztus szenvedése ugyanis megújította egész életünket. Aki ugyanis tökéletes akar lenni, az vesse meg azt, amit Krisztus megvetett a kereszten, és vágyódjék arra, amire Krisztus vágyott. Mert minden erényre példát ad a kereszt.

     Gondoljunk csak a szeretetben való példaadásra: 'Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért' (Jn 15,13). Ezt tette Krisztus a keresztfán. Ha tehát ő életét adta értünk, akkor semmi szenvedés nem lehet nehéz, amit őérte vállalunk.Vagy gondoljunk a türelemben való példaadásra, erről szintén a kereszt tanúskodik kiváló módon. A türelem két szempontból is értékes: vagy úgy, hogy valaki súlyos szenvedéseket türelmesen visel el, vagy pedig úgy, hogy elfogadja azt is, amit el lehetne hárítani, de nem tér ki előle. Krisztus türelemmel viselte el a legnagyobb szenvedést is a keresztfán, 'mert amikor szenvedett, nem fenyegetőzött (1 Pét 2,23); mint a juhot, úgy vitték feláldozni, és nem nyitotta szóra ajkát' (vö. ApCsel 8,32). Krisztus türelmes kitartása a kereszten csodálatraméltó! 'Mi tehát fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, és nem törődött a gyalázattal' (Zsid 12,2).
    
 Ha az alázatosság példáját keresed: nézz a keresztre, mert Jézus, Isten létére, vállalta, hogy Poncius Pilátus elítélje, és meghaljon. Ha az engedelmességre keresel példát, kövesd azt, aki engedelmes volt Atyjának mindhalálig: 'Ahogy egy embernek, azaz Ádámnak engedetlensége miatt mindnyájan bűnössé váltak, ugyanúgy egynek engedelmességéért meg is igazultak' (Róm 5,19) Ha a földiek megvetésére keresel példát, kövesd azt, 'aki a Királyok Királya és az Urak Ura' (1 Tim 6,15), 'akiben a bölcsesség és tudomány minden kincse rejlik' (Kol 2,3), de mégis eltűrte, hogy mezítelen legyen a kereszten, hogy kigúnyolják, leköpdössék, összeverjék, tövissel koronázzák, aztán ecettel és epével itassák.
  
   Te se áhítozz hát díszes ruhákra és gazdagságra, hiszen 'elosztották maguk közt ruháimat' (vö. Mt 27,35). Ne törekedj arra, hogy tiszteljenek, hiszen ő gúnyt és verést szenvedett! Ne törekedj magas rangokra, hiszen 'tövisből koszorút fontak, és fejére tették' (vö. Mk 15,17). Ne törekedjél élvezetekre, hiszen szomjúságomban ecettel itattak (Zsolt 68,22).

 Aquinói Szent Tamás áldozópap rövid szentbeszédeiből

Forrás ~ Internet


IMA ÉLETÜNK BÖLCS ELRENDEZÉSÉÉRT

Add könyörületes Istenem, hogy a Neked tetsző dolgok után vágyódjam lángolón, azokat kutassam, igazán megértsem és tökéletesen teljesítsem neved dicséretére és dicsőségére. Rendezd el Istenem életemet és tedd, hogy tudjam, mit kívánsz tőlem és megtegyem, amit kívánsz és úgy tegyem meg, amint kell és amint lelkemnek javára válik.

Add Uram, Istenem, hogy erőim se a jóban se a rosszban ne fogyatkozzanak meg: amaz ne tegyen kevéllyé, emez ne ernyesszen el, Ne örüljek semminek, csak annak, ami Hozzád vezet, ne fájlaljak semmit, csak azt, ami eltávolít Tőled. Ne keressem más tetszését csak a Tiedet, ne féljek más rosszallásától csak a Tiedtől. Silányuljon el előttem Uram mindaz, ami mulandó és legyen előttem kedves mindaz, ami örök. Töltsön el visszatetszéssel az öröm, amely Nélküled való és ne kívánjak semmit Rajtad kívül. Gyönyörűségemet az érted végzett munkában találjam, a pihenés Nélküled ne legyen számomra kívánatos.

Add meg Istenem, hogy szívemet Feléd irányítsam és fogyatkozásaimat a javulás szándékával szüntelenül fájlaljam. Tedd Uram, Istenem, hogy engedelmes legyek ellentmondás nélkül, szegény csüggedés nélkül, tiszta romlottság nélkül, alázatos képmutatás nélkül, vidám könnyelműség nélkül, éretten komoly nehézkesség nélkül, tevékeny felületesség nélkül, Téged félő kétségbeesés nélkül, igazmondó kétszínűség nélkül, tedd, hogy a jót cselekedjem fellengzés nélkül, felebarátomat elbizakodottság nélkül intsem meg és példával épülésére legyek színlelés nélkül.
 
Adj Uram, Istenem éber szívet, amelyet semmiféle hiú gondolat nem tántorít el Tőled nemes szívet, amelyet semmiféle nemtelen hajlam nem ránt magával a mélybe, egyenes szívet, amelyet semmiféle ferde szándék nem térít ki útjából, erős szívet, amelyet semmiféle megpróbáltatás nem tör meg, szabad szívet, amelyet semmiféle erőszak nem sajátít ki.
 
Ajándékozz meg Uram, Istenem értelemmel, amely Téged ismer meg, bölcsességgel, amely Téged talál meg, életmóddal, amely a Te tetszésedet nyeri el, állhatatossággal, amely bizalommal vár Rád és bizalommal, amely majd Téged ölel át véglegesen. Add, hogy idelent büntetésed sújtson a bűnbánat által, útközben jótéteményeiddel éljek kegyelmed által, a hazában pedig örömeidet élvezzem dicsőséged által: ki élsz és uralkodol Isten, mind örökkön-örökké Amen.

Aquinói Szent Tamás

Forrás ~ Internet
 
AQUINÓI SZENT TAMÁS ÁLDOZÓPAP ÉS EGYHÁZTANÍTÓ ~ JANUÁR 28.

Élete: 1225-ben született az aquinói gróf gyermekeként Roccasicca (ejtsd: rokkaszikka) várában. Öt évig tanult a bencéseknél a Monte Cassinó-i kolostorban, majd Nápolyba került, ahol a domonkosokkal ismerkedett meg. 17 évesen lett domonkosrendi, a családja akarata ellenére: testvérei elrabolták, több mint egy évre egy várba zárták kötélen kimászott, Nápolyban lett domonkos.

20 évesen Párizsba viszik tanulni, később Kölnben tanul tovább, mestere Nagy Szent Albert. Néma ökörnek csúfolták társai, de Nagy Szent Albert megvédte, és tehetségét felismerve, külön feladatokat adott Tamásnak. 27 évesen tanár volt a Párizsi egyetemen, majd Rómában és Nápolyban is tanított 32 kötetet írt, tekintélyét mindenütt elismerték. Mégis megmaradt szerzetesnek, alázatosan. A lyoni zsinatra főteológusnak hívta meg X. Gergely pápa, azonban útközben megbetegedett, ágynak esett. 1274. március 7-én halt meg Terracina közelében, a fossanuovai ciszterci kolostorban. Emléknapját azért január 28-án üljük meg, mert földi maradványait 1369-ben ezen a napon vitték át Toulouse-ba, és március 7. már nagyböjtre esik. Legfőbb műve a 'Summa theologica' évszázadokon át az Egyházi ismeretek legfőbb kézikönyve volt. Aquinói Szent Tamás a teológiai főiskolák és egyetemek védőszentje.

Példája: Csendes, alázatos munkával szorgoskodj!

Istenünk, te Aquinói Szent Tamást kitüntetted az életszentségre való buzgó törekvéssel és a szent tudomány szenvedélyes szeretetével. Kérünk, add segítségedet, hogy világosan megértsük tanítását, és híven kövessük jótetteinek példáját. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen.

Forrás ~ Internet

'Mindnyájan legyetek egyetértők, együttérzők, testvériesek, irgalmasok, alázatosak. Ne fizessetek a rosszért rosszal, sem a szidalomért szidalommal. Mondjatok inkább áldást, mert arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek.'

Péter I. levele 3. fejezet 8-9.
 
 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
 
2016. január 28. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: 'Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!' Majd így folytatta: 'Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.' Mk 4,21-25

Elmélkedés

Jézus korában a palesztin lakóházak egyszerű építmények voltak, tulajdonképpen egyetlen helyiségből álltak. Egyetlen olajlámpás elég volt tehát ahhoz, hogy a helyiséget, azaz az egész házat bevilágítsa. Értelmetlen lett volna meggyújtani egy lámpást, ha annak fényét azonnal el akarták volna rejteni. Jézus mondása a lámpatartóra helyezendő és az egész házat megvilágító lámpásról azt szemlélteti, hogy az Isten országa fényként, világosságként terjed. Értelmetlen volna eltitkolni vagy elrejteni Isten országának fényét, mert éppen azért valósul meg a világban, hogy minden embert megvilágítson az igazság tanítása. Jézus örömhírének fénye elárasztja a világot, hogy többé már senki ne botorkáljon a sötétségben, ne keresgélje tovább a helyes utat a homályban, hanem mindenki előtt napvilágra kerüljön az üdvösség útja. Ha valami most még rejtve is van vagy titokban történik, a megfelelő időben nyilvánosságra fog kerülni. Eljön majd az idő, amikor lehull a fátyol a most még rejtett dolgokról és mindenki felismerheti az Isten országát. A fény forrása, az igazi világosság Jézus Krisztus, akinek személyében felismerhetjük utunkat és vezetőnket a mennyei Atya felé. Aki vele járja az élet útját, az nem jár már a bűnök sötétségében, hanem az üdvösség fényét követi.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram! Te mondtad: én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők. Ne engedd, hogy a megváltás meddő maradjon bennem és embertársaimban! Ne engedd, hogy valaha is elszakadjak az igazi szőlőtőtől! Hadd éljek szent életközösségben, s hadd járja át kegyelmed ereje minden tettemet!
Fernand Lelotte jezsuita

'Isten a mindenséget üdvösen igazgatja'

    Kedves Anyák és Nővérek Jézus Krisztusban!
     Először is arra törekedjetek minden erőtökkel és jó szándékotokkal, hogy Isten segítségével olyan jó elhatározásra jussatok, hogy egyedül az Isten szeretetétől és a lelkek üdvözítésére való buzgóságtól vezetve teljesítsétek minden nevelő munkátokat és fáradozásotokat. 

     Mert egyedül csak e kettős szeretetben gyökerező és erre támaszkodó munka és fáradozás hoz majd jó és üdvösséget biztosító gyümölcsöket, hiszen Üdvözítőnk is ezt mondja: 'Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt' (Mt 7,18). Azt mondja: a jó fa, azaz a jó szív, a szeretettől égő lélek csak jó és szent gyümölcsöt fog teremni, amint Szent Ágoston is mondja: 'Szeress, és tégy, amit akarsz!' Vagyis: ha megvan bennünk a szeretet és a jóakarat, bármit tehetünk! Szinte azt lehetne mondani:  'A szeretet nem vétkezhet' (vö. 1 Kor 13, 8). 

     Kérlek is titeket, hogy viseljétek gondját minden rátok bízott leánynak! Mindegyik legyen szinte a szívetekbe vésve: ne csak a nevüket ismerjétek, hanem életkörülményeiket is. Nem lesz ez nehéz feladat, ha igazán egész szívből szeretitek őket. 

     Ugye, az igazi anyák szívükön viselik minden egyes gyermekük életét, akárhány gyermekük legyen is? Soha el nem feledkeznek egyikükről sem: mert igazán szeretik őket. Sőt: talán azt is el lehet mondani, hogy minél több gyerekük van, annál inkább törődnek mindegyikkel. Ti lelki anyáik vagytok nekik, tehát nektek még inkább így kell cselekednetek, hiszen a lelki szeretet nagyobb, mint a vérségi kötelék. 

     Ha tehát, kedves Anyák, ezeket a leányaitokat igazán és őszintén szeretitek, az nem is képzelhető másképp, mint hogy valamennyit és mindegyiket külön-külön is jól ismeritek, és a szívetekbe zárjátok.
     Még arra is kérlek, hogy vezessétek őket szeretettel, szerényen és barátsággal, semmiképpen sem zsarnokoskodva és keménységgel. Úgy illik, hogy mindig mindegyikhez kedvesek legyetek, amint a mi Urunk is mondta: 'Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szívű' (Mt 11,29). Utánozzátok a jó Istent, akiről azt olvassuk, hogy a mindenséget üdvösen igazgatta (Bölcs 8,1). Jézus pedig még azt is mondja: 'Az én igám édes, és az én terhem könnyű' (Mt 11, 30). 

     Legyetek hát mindenkihez kedvesek, és ügyeljetek arra, nehogy erőszakkal akarjátok megvalósítani azt, amit parancsoltok. Isten ugyanis szabadságot adott mindenkinek, és ezért ő senkit sem kényszerít, csak hív, biztat és bátorít. Ha pedig alkalomadtán mégis szigorúnak kell lennetek, mert így kívánja a leányok helyzete és jól felfogott java, akkor ebben is a szeretet és a lelkekért való buzgóság vezessen benneteket. 

Merici Szent Angéla szűz Lelki végrendeletéből

Forrás ~ Internet




MERICI SZENT ANGÉLA ~ JANUÁR 27.

1474 március 21-én született Desenzanoban. Korán árvaságra jutott, és hamar elvesztette egyetlen nővérét is. 13 éves volt, amikor elsőáldozó lett. Nemsokára Szent Ferenc harmadik rendjébe lépett. 1497 nyarán látomása volt, és attól kezdve érett lelkében a leány-ifjúság nevelésének gondolata. 1516-ban Bresciába költözött. 1524-ben elzarándokolt a Szentföldre, a következő évben pedig Rómában részt vett a Szentéven. 1530-ban 12 leánnyal társulatot alapított, és Szent Orsolya oltalmába helyezte művét. Tíz év alatt már 76-an lettek, akik a leányok nevelésére szentelték életüket. 1540 január 24-én halt meg Bresciában.

'Urunk, Jézus Krisztus! Te azt akartad, hogy a fiatal szívek ifjúságunk tiszta lelkesedésével szolgáljanak Neked. Kérünk, Merici Szent Angéla közbenjárására adj példás életű nevelőket, akik az örök élet tudományát is továbbadják tanítványaiknak. Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet


'A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig!'
 Tesszalonikaiaknak írt I. levél 5. fejezet 23.
 
EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
 
2016. január 27. – Szerda

Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje. Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik.
Így kezdte tanítását: 'Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.' Jézus így fejezte be szavait: 'Akinek füle van, hallja meg!'
Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: 'Ti megtudhatjátok Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: 'Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert állhatatlanok, csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig, akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.' Mk 4,1-20

Elmélkedés

Jézus példabeszédet mond a magvetőről, majd pedig részletesen meg is magyarázza azt. A hasonlat szerint a magvető az igehirdetőket jelképezi, akik az isteni tanítás terjesztésén fáradoznak, a különböző talajok, a más-más lelkű embereket, akik vagy magukba fogadják a tanítást vagy elutasítják azt.
Hogyan indult az igehirdetés a kezdeti időkben? Jézus kereszthalála elbizonytalanítja az apostolokat. Bezárkóznak és hallgatnak. Legfeljebb egymással beszélik meg csalódottságukat. A Mester halála romba döntötte hitüket. Valóban ő lett volna a Megváltó? Valóban ő lett volna az Isten Fia? A kételkedés hallgataggá, némává teszi őket. Aztán harmadnap váratlanul megjelenik nekik a feltámadt Krisztus, majd a következő napokban újra találkozhatnak vele. Ennek hatására minden átértékelődik bennük, megértik a korábbi tanítások lényegét, megértik a csodák jelentőségét, és legfőképpen megértik Isten akaratát az Úr szenvedése, halála és feltámadása hátterében. Megértik Jézus parancsát is a misszióra és az igehirdetésre vonatkozóan. Néhány nap múlva eltölti őket a Szentlélek, s ettől kezdve beszélni kezdenek, elkezdik hirdetni Krisztus halált és feltámadását. Oly sokan hallják meg az örömhírt és térnek meg a krisztusi hitre, hogy a százszoros termés hamar megmutatkozik.
© Horváth István Sándor

Imádság

Szűz Mária, Jézus Anyja, őrizd meg szívemet, hogy gyermeki, tiszta és átlátszó legyen, mint a forrás! Adj nekem egyszerű szívet, amelynek nincs kedvére a komor töprengés! Szívet, amely nagylelkűen odaajándékozza magát, és bensőségesen osztozik a fájdalomban. Hű, és nemesen érző szívet, amely semmi jót nem feled, és semmi rosszért nem neheztel. Hűséges és nemes szívet, ami semmi jót nem felejt, és semmi rosszat nem tesz. Tedd, hogy szívem szelíd és alázatos legyen, szeressen a viszontszeretés igénye nélkül, boldog legyen, ha más szívekben háttérbe szorul az isteni szív mögött. Adj nekem nagy, győzhetetlen szívet, amelyet semmi hálátlanság be nem zár, semmi közömbösség ki nem fáraszt. Szívet, amely Jézus Krisztus dicsőségéért felemészti magát, és szeretetétől olyan sebet hord, amely csak a mennyben gyógyul be.
Léonce de Grandmaison jezsuita