'Mindannyian, akik megkeresztelkedtünk, Krisztust öltöttük magunkra: Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő. Mindannyian ugyanis eggyé lettünk a mi Urunkban, Jézus Krisztusban.'

 Galatáknak írt levél 3. fejezet 27-28.

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. január 3. – Karácsony utáni 2. vasárnap

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: 'Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.' Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki. Jn 1,1-18

Elmélkedés ~ 'Az igazi világosság'

Karácsony napján, az ünnepi szentmise evangéliumában már találkoztunk Szent János írásának bevezetőjével, az úgynevezett Ige-himnusszal, amelyet ma, a karácsony utáni második vasárnapon olvasunk a liturgikus év rendjének megfelelően. Ma e szövegrész egyetlen kijelentéséről elmélkedjünk, amely így szól: Jézus Krisztus, 'az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert.'

A fény mindig igazodási, tájékozódási pont. Gondoljunk csak a világítótornyokra, amelyek fénye figyelmezteti a hajósokat a veszélyes zátonyokra és sziklaszirtekre. A tornyok fénye segít, hogy megtalálják a biztonságos utat céljuk felé. Jézus az igazi világosság, aki megmutatja nekünk, embereknek, hogy milyen úton érdemes elindulnunk és haladnunk. Tanításának fénye megvilágítja az Isten felé vezető utat. Jézus szavainak igazsága beragyogja életünket, örömmel tölti el szívünket, mert Istenben meglátjuk azt, aki felé tart az életünk.

A teljes sötétségben nem tudunk tájékozódni, botorkálunk, tapogatózunk, elbizonytalanodunk, eltölt minket a félelem. A sötétség a hitetlenséget és a bűnös állapotot is jelképezi. Jézus, az Isten Fia azért jött el a világba, hogy a bűn sötétségét eloszlassa, a hitetlenség homályát megszüntesse, és minden embert elvezessen a hit világosságára. Ebből a szempontból értjük meg, hogy miért olyan különlegesek Jézusnak azok a csodái, amikor vak embereket gyógyít meg, adja vissza látásukat. E csodák azt jelképezik, hogy a mi Urunk felnyitja az emberek szemét, elvezeti őket a hit világosságára.

A világtörténelem hallatlan eseménye, hogy Isten emberré lesz és eljön a földre. Jézus nem színész módjára játssza el az ember-szerepet és nem jelmezként veszi magára az emberi testet, hanem valóságos emberként születik meg, él és hal meg. Ezt a küldetést kapja az Atyától: születésétől a haláláig éljen emberként! Jézus, a valóságos ember meghív minket, hogy éljünk vele, éljünk az ő szeretetében, éljünk az ő világosságában.

Az egész adventi időszak és a karácsonyi ünnepkör a fényről, a világosságról és annak növekedéséről szól. Advent elejétől kezdve mindig eggyel több gyertyát gyújtottunk meg az adventi koszorún és ennek köszönhetően egyre nagyobb lett a fény. Nem csak a templomban és nem csak az otthonunkban, hanem a szívünkben is növekedett a fény, ahogyan egyre közelebb kerültünk Jézus születéséhez. Karácsony éjszakáján mennyei fényben jöttek el az angyalok, hogy meghirdessék a Megváltó születését, s ez a mennyei fény megmutatta a pásztoroknak és nekünk az ő jelenkori utódaiknak a betlehemi istálló jászlában fekvő gyermekhez az utat. A napkeleti bölcseket vezető csillag fénye tovább növelte a világosságot a világban és a lelkünkben.

Jézus a hegyi beszédben a benne hívőkről ezt állította: 'Ti vagytok a világ világossága. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van' (Mt 5,14.16). Csak akkor válhatunk világossággá, ha Krisztusban, az ő fényében, az ő világosságában élünk. Ha hiszek Jézusban és közösségben élek vele, akkor életemet eltölti az ő világossága, és ezt fogom sugározni a világ felé.

© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! Te Fiadban, Jézus Krisztusban újjáteremtetted az embert. Amikor pedig arra hívsz minket, hogy éljünk veled, éljünk a te szeretetedben, akkor meghívást kapunk az újjászületésre. Te az embert a saját képedre és hasonlatosságodra teremtetted. Neked köszönhetjük létünket, a te teremtményeid és a te képmásod vagyunk. Atyánk! A te Fiad, Jézus, aki valóságos ember és valóságos Isten, a te tökéletes képmásod, hasonmásod, akit azért állítasz elénk, hogy benne felismerjük, milyenné kell válnunk. Irgalmas Jézus, mutasd meg nekünk, miként válhatunk a mennyei Atya kedves gyermekeivé!

'Új élet Krisztusban'

    

Testvéreim!Senki se ítélkezzék fölöttetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban. Hiszen ezek csak árnyékai a jövendőnek; a valóság Krisztusban van. Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik, érzékies gondolkodásban ostobán felfuvalkodik, s elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik.

     Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok magatokra olyan kötöttségeket, mintha még a világban élnétek, hogy tudniillik: 'Ne fogd meg, ne ízleld, ne érintsd!' Hiszen ezek mind arra valók, hogy használat közben elpusztuljanak. Csak emberi parancsok és tanítások, amelyek a bölcsesség látszatát keltik az önkényes vallási gyakorlatokkal, az alázatoskodással és az önsanyargatással, de valójában nincs semmi értékük, csak a test kielégítésére szolgálnak. 

     Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen. 

Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből

 2.fejezet 16. - 3. fejezet 4.

Forrás ~Interner

'Két testben egy lélek'

    Athénban úgy voltunk, mint egy folyónak két ága, amelyek közös hazai forrásból fakadtak, de a tudásvágyuk szétszakította őket, majd szinte egy akarat folytán, tudniillik az Isten ösztönzésére, újra egyesültek. 

     Akkoriban nemcsak magam vettem körül csodálattal az én nagy Vazulomat, mivel láttam erkölcsi komolyságát, érett és bölcs beszédét, hanem hasonló viselkedésre bírtam másokat is, akik kevésbé ismerték őt. Így sokan mások is megbecsülésükbe fogadták, mivel már hírből ismerték.
     Mindennek mi lett az eredménye? Az, hogy így csaknem ő volt az egyetlen kivétel azok között, akik Athénba jöttek tanulni; mert nagyobb megbecsülésben részesült, mint ami a kezdő tanulónak kijárt volna. Ez lett barátságunk bevezetője, kapcsolatunk gyújtószikrája, így sebzett meg minket a kölcsönös szeretet. 

     Amikor idők múltával kölcsönös vonzalmunkat feltártuk egymás előtt, és azt is, hogy a filozófiáért lelkesedünk, akkor már mindene lettünk egymásnak: lakótársak, elválaszthatatlan barátok voltunk, egyetértettünk, egyformán gondolkodtunk, és napról napra forróbbá és erősebbé szőttük egymás közt a szeretet szálait. 

     Egyforma tudásszomj vezetett bennünket, és - noha ez a féltékenység egyik legerősebb indítéka – mégis távol állt tőlünk az irigység, bár a vetélkedést nagyra tartottuk. Ez a kettőnk közötti versengés egyikünket sem emelte a másik fölé, mert mindegyikünk a másiknak engedte át az elsőséget, hiszen mindegyikünk sajátjának tartotta a másik dicsőségét. 

     Úgy tetszett, hogy egy lélek lakik kettőnkben, két testet éltetve egyszerre. Ha nem is lehet igazat adni azoknak, akik szerint a dolgok mind átjárják egymást, nekünk mégis nyugodtan elhiheti bárki, hogy mindketten egymásban és egymásnál éltünk. 

     Mindkettőnk munkája és törekvése egyformán az erényre irányult, hogy a jövendő reménységnek éljünk és így felkészüljünk arra, hogy már halálunk előtt kiköltözzünk ebből a világból. Ezt tartottuk szem előtt életünk és minden cselekedetünk irányításában. Egyrészt az isteni parancsok útmutatását követtük, másrészt pedig egymást támogattuk erényeink tökéletesítésében. Talán nem tűnik elbizakodott beszédnek, ha azt mondom: mi egymásnak szabályul és mértékül szolgáltunk a jónak a rossztól való megkülönböztetésében. 

     Az embereknek más és más nevük van, amelyet vagy szüleiktől kaptak, vagy maguk szereztek az életben tanúsított törekvéseik, illetve elért eredményeik alapján. Nekünk viszont az volt nagy dicsőségünk és nagy nevünk, hogy Krisztus-követők legyünk, és kereszténynek hívjanak minket. 

Nazianzi Szent Gergely püspök beszédeiből

Forrás ~Internet

 

 NAZIANZI SZENT GERGELY PÜSPÖK ÉS EGYHÁZTANÍTÓ ~JANUÁR 2.

Nagy Szent Gergely 330-ban született Nazianz mellett, Arianz városkában. Apja a keresztény közösség püspöke volt. Athénben tanult, itt ismerkedett meg Nagy Szent Vazullal - Bazileiosz. Tudása gyarapítása érdekében sokat utazott. Apja kívánságának engedve 361-ben pappá szentelték, de a szíve a szerzetességhez vonzotta.

Barátját, Vazult még a remeteségbe is követte. A magányban megerősödve visszatért apjához, segítette az egyház vezetésében és az igaz hit védelmében. Vazul 370-ben Szaszima püspökévé szentelte, de ő soha nem foglalta el püspökségét, hanem Pontusban élt szerzetesi életet. 374-ben Nazianzoszban kormányozta apja egyházmegyéjét. Ezután újból szerzetes lett. Kitűnően küzdött az ariánusok ellen. Teodóziusz hatalomra jutása után elfogadta a meghívást, és 381-ben a konstantinápolyi zsinaton Konstantinápoly püspökévé választották. A széthúzások miatt le kellett mondania és visszatért Nazianzba. 389. vagy 390. január 25-én halt meg, Írásai, levelei és versei az ókeresztény irodalom értékes darabjai. Kiváló tanítása és ékesszólása miatt 'Teológusnak' is nevezik.

Példája: Értékes barátokat keress, de te is kincs legyél másoknak!

'Istenünk, ki Nazianzi Szent Gergelyt és Nagy Szent Vazult azért adtad Egyházadnak, hogy példájuk és tanításuk világosságul szolgáljon, kérünk, engedd, hogy igazságodat alázatosan megtanuljuk és hűséges szeretetben tettekre is váltsuk!' Amen.

Forrás ~ Internet

 

NAGY SZENT VAZUL PÜSPÖK ÉS EGYHÁZTANÍTÓ ~JANUÁR 2.

Nagy Szent Vazul valószínüleg 330-ban született, a cezáreai Kappadókiában. Neve eredetileg görögösen Bazileiosz volt. Családjában hat szent is volt: édesapja, édesanyja (Emmélia), nagyanyja valamint testvérei: Makrina, Gergely és Péter. Apja a város jónevű ügyvédje, szónoka volt. Vazul Konstantinápolyban, majd Athénben tanult felsőfokon, itt ismerkedett meg kiváló barátjával, későbbi társával, Nazianzi Gergellyel.

Húszéves elmúlt, amikor megkeresztelkedett. Keresztségét olyan komolyan vette, hogy szerzetbe akart vonulni. Végiglátogatta az akkoriban már virágzó szerzetes-közösségeket Szíriában, Palesztínában és Egyiptomban. Hazatérve Kisázsia Pontusz nevű tartományába, Neocezaraea környékénlevő birtokán megalapította a bazilita-rendet, a bensőségesebb, közös életre vágyók számára. Két regulát is írt, egy rövidebbet és egy hosszabbat

Ő maga példát mutatott társainak, a liturgiában, a közös munkában, a tanulásban és az önfegyelmezésben. Cezarea püspökének a kérésére elhagyta a visszavonultságot. Küzdöttek az arianizmus ellen. 364-ben pappá szentelték Vazult, majd 370-ben Cezárea püspökévé lett, elnyerte a Kappadóciai metropolita és Pontusz tartomány császári exarkája címet. Az ariánussá lett császár Vazult is meg akarta nyerni a tévtanításnak, eredménytelenül, a császár küldötte, Modesztusz nem tudta őt megnyerni.

Sokat tett a szentháromságtani fogalmak kialakítása érdekében. Megadta a szentháromság dogmájának végleges megfogalmazását: egy természet (mia ouszia) és három személy (treisz hüposztaszeisz). A különleges személyi sajátosságok: az atyaság, a fiúság és a megszentelés az isteni személyek, ezeknek más és más a létmódja - a 'troposztész hüprkszósz'-a.

Vazul püspök 379. január 1-én halt meg. II. János Pál pápa 1980. január 2-án 'Patres Ecclesiae' című írásában összefoglalta Vazul tanítását, a szent halálának 1600. évfordulója alkalmából.

Példája: Tanulj, hogy rendíthetetlen és megingathatatlan légy!

'Istenünk, ki Nazianzi Szent Gergelyt és Nagy Szent Vazult azért adtad Egyházadnak, hogy példájuk és tanításuk világosságul szolgáljon, kérünk, engedd, hogy igazságodat alázatosan megtanuljuk és hűséges szeretetben tettekre is váltsuk!' Amen.

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2016. január 2. - Szombat

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: 'Ki vagy te?' Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: 'Nem én vagyok a Messiás.' Ezért megkérdezték tőle: 'Hát akkor? Talán Illés vagy?' 'Nem vagyok' - felelte. 'A próféta vagy?' Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: 'Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?' János ezt felelte: 'A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját', amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: 'Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?'János így válaszolt: 'Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.' Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt. Jn 1,19-28

Elmélkedés

A mai evangéliumban Keresztelő János önmagáról, saját küldetéséről szóló tanúságtételét olvassuk. Nem kell csodálkoznunk azon, hogy János kissé furcsa életmódja feltűnést kelt a nép és a vallási vezetők körében. A pusztában él, sáska és vadméz az eledele, teveszőrből készült ruhát visel. Mindez nem különc viselkedés vagy magamutogatás, hanem prófétai jel az emberek számára. Szavaiban, tanításában szintén a prófétai figyelmeztetést hallják meg az emberek, akik megszívlelik a bűnbánatra hívó szót, és kimennek hozzá a Jordán folyóhoz, hogy bűnbánatuk jeleként megkeresztelkedjenek. János tevékenysége egyesekben azt a gondolatot ébresztette, hogy ő lehet a Messiás. E vélekedést tükrözi a Jánoshoz érkezők kérdése. Ő azonban visszautasítja a kérdezők feltételezését és kijelenti, hogy nem ő a várt Messiás.

Bár látszólag János önmagával kapcsolatban tesz kijelentéseket, tanúságtételének leglényegesebb eleme valójában Jézusról szól, aki a Messiás. János csupán az ő előhírnökének tartja magát, aki azt a küldetést kapta Istentől, hogy meghirdesse a nép számára a Megváltó érkezését és a bűnbánat keresztsége által felkészítse az embereket az ő jövetelére. János tanúskodása ilyen szempontból előremutató, és a szavára figyelőket segíti abban, hogy felismerjék majd Jézusban a Megváltót.

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram és Üdvözítőm, Jézus Krisztus! Adj nekem kedvet és lehetőséget, hogy téged mindinkább megismerhesselek, mindjobban megszeresselek és egyre hívebben kövesselek! Buzdító kegyelmed hívása nálam ne süket fülekre találjon, hanem legyek mindenkor kész, hogy akaratodat odaadással teljesítsem! Szembefordulok önszeretetemmel és önzésemmel, s követlek a gyalázatban, szegénységben és üldöztetésben. Teljesen újjá akarok születni, a régi magamat levetkőzni, hogy már ne én éljek, hanem te énbennem.

'Krisztus mindenben hasonlóvá vált testvéreihez'

    Testvéreim! Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koronáját nyerte el, hiszen az Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált.  Illett ugyanis, hogy azt, akiért és aki által minden lett, mivel számtalan fiát elvezette az üdvösségre, az üdvösség szerzőjeként a szenvedésben megdicsőítse. Mert ugyanattól az egytől valók mind: a megszentelő és azok, akiket megszentelt. Ezért nem szégyelli testvérnek nevezni őket, amikor ezt mondja: 'Hirdetni foglak testvéreimnek, zengem dicséreted az egybegyűltek előtt.' Majd: 'Bizalommal ráhagyatkozom.' Aztán: 'Nézd, én és gyermekeim, az Úr adta nekem őket.'

     Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt, és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett. Hiszen nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel. Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és levezekelje a nép bűneit.

A Zsidókhoz írt levélből 2. fejezet 9-17.

Forrás ~ Internet

 

HIMNUSZ AZ ISTENANYÁHOZ

Feltárul Krisztus kapuja,

minden kegyelmek ajtaja,

s ha átvonult a nagy Király,

mint volt, örökre zárva lesz.

Legfőbb Atyának szent Fia

a Szűz házából lép elénk:

Jegyes, Megváltó, Alkotó,

Egyháza győztes harcosa,

Anyjának dísze, öröme,

a hívő népnek egy remény,

hegyről leváló sziklakő,

az üdvösségnek kútfeje.

Örvendjen minden lélek itt:

eljött a mindenség Ura!

A népek Megváltója ő,

megmenti mind, kit alkotott.

Minden dicsőség Krisztusé,

ki Atyja keblén született,

akit Szentlélektől fogant,

és szült világra Mária. Amen.

Forrás ~ Internet

'Az Ige a mi emberi természetünket Máriától vette fel'

    Az Ige Ábrahám leszármazottait karolta fel, és amint az Apostol mondja: Minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez (Zsid 2,16), és a miénkhez hasonló testet felvennie. Azért választotta ki Máriát, hogy belőle vegye fel emberi testét, és azt mint sajátját ajánlja fel értünk. A szülést megemlíti a Szentírás, és azt mondja: Pólyába takarta (Lk 2,7); és boldognak hirdeti a kebleket is, amelyek táplálták; s az anyaméhet megnyitó szüléssel mintegy megvalósult az áldozat. Gábor angyal pontosan és okosan adta hírül Máriának Isten üzenetét, amikor nem egyszerűen a benned születik kifejezést használta, hanem azt mondta belőled születik, és ezzel jelezte, hogy akit Mária a méhében hordott, az valóban belőle származik; nehogy úgy tűnjék, mintha az Ige csak látszólag vette volna fel az emberi testet. 

     Valóban úgy áll a dolog, hogy az Ige a mi természetünket vette fel, felajánlotta áldozatként, teljesen fel is emésztette, és végül a sajátjába öltöztetett minket. Az Apostol pedig ennek az okát is megadja: Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romolhatatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot (1 Kor 15,53).   Ezek pedig nem képzelet szüleményei, mint ahogy némelyek vélik, – ez távol legyen tőlünk! Az Üdvözítő valóban emberré lett, és így valósította meg a teljes ember üdvösségét. Valóban a mi üdvösségünk semmiképpen sem valami kitalált dolog, s nem egyedül a test üdvössége, hanem az egész emberé, a léleké és a testé; magában az Igében valósult meg az üdvösség.
     

A Szentírás szerint valóságos emberi természet volt, amely Máriától származott, és az Úr teste valóságos volt: valóságos – amint mondtam –, ugyanolyan testtel létezett, mint a miénk. Mária ugyanis nővérünk, tudniillik mindannyian Ádámtól származunk. Az, amit János mond: Az Ige testté lett (Jn 1,14), ugyanazt jelenti, amit Pál, hasonló kifejezésmóddal így ír: Krisztus magára vállalta helyettünk a törvényszegés átkát (vö. Gal 3,13). Az Igével való közössége és kapcsolata azt a mérhetetlenül nagy ajándékot adta az emberi testnek, hogy a halandóból halhatatlanná, érzékiből szellemivé lett, és bár a földből származott, eljutott az égbe.

    Viszont a Szentháromság, bár az Ige Máriából testet öltött, örökké Szentháromság, és nem lehetséges benne gyarapodás, sem csökkenés, hanem mindig teljes, és a Szentháromságban az egy Istenséget valljuk, és az Egyházban az Igét Atyjával egy Istennek hirdetjük. 

Szent Atanáz püspök leveleiből

Forrás ~ Internet

 

SZŰZ MÁRIA, ISTEN ANYJA ~ JANUÁR 1.

Ősi idők óta tisztelik a Boldogságos szűzanyát az 'Istenszülő' címmel - Lumen Gentium 66. 431-ben az efezusi zsinat mondta ki ezt a dogmát, Nesztóriusz tévtanításával szemben. A város ifjúsága nagy izgalommal várta a zsinati atyák döntését. A kihirdetést határtalan lelkesedés fogadta. Az ifjúság vállára vette a zsinati atyákat és fáklyás menettel vitték őket körül a városban, óriási üdvrivalgás közepett.

II. János Pál pápa írja: 'Máriát maga az Isten vezette be a Megváltás misztériumába. Ebben áll az istenanyaság kegyelmének egyedülálló volta. Nem csak az emberi történelemben egyedülálló és megismételhetetlen ennek az anyaságnak a méltósága, hanem abban is egyedülálló, - és ez a megváltás mélységéhez és magasságához tartozik - hogy soha nem tapasztalt módon válik részesévé Mária, anyasága révén, annak az üdvözítő tervnek, amely a Megváltás misztériumában vált valóra.'

Régen ezen a napon Szűz Mária születését ünnepelték, a 8. századi római Breviárium szerint. Mária, Isten Anyja ünnepét a keleti szertartású keresztények közül a bizánciak, a keleti és nyugat-szír keresztények december 26-án, a koptok január 16-án ünneplik.

Gondolat! Ez az év legyen egy újrakezdés!

'Istenünk, ki a boldogságos Szűz Mária szűz anyasága által adtad az örök üdvösséget az emberi nemnek, kérünk, engedd, hogy érezhessük annak közbenjárását, aki által eljött hozzánk az élet Szerzője, a mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.' Amen.

'Gondviselő Atyánk! A Boldogságos Istenanya személyében hatalmas pártfogót adtál gyermekeidnek. Add, kérünk, hogy akik Fiadnak hűséges hívei akarunk maradni, mindhalálig élvezzük Szűz Anyjának hathatós segítségét. Krisztus, a mi Urunk által.' Amen.

Forrás ~ Internet

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

2016. január 1. – Péntek, Szűz Mária, Isten Anyja

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna. Lk 2,16-21

Elmélkedés ~ 'Különleges ajándék'

 

Az egyik évben karácsony délutánján már csak néhány perc volt a templomi betlehemes játék kezdetéig. A gyerekek szépen felöltözve, izgatottan várták a kezdést. A pásztorok és a háromkirályok kezükben szorongatták az ajándékokat, amit majd a Megváltónak adnak, amikor hódolnak előtte. Ebben a pillanatban érkezett egy egészen kicsiny fiú kisbojtárnak öltözve. Valójában nem is érkezett, hanem az édesanyja vezette, hiszen még csak óvodás volt, kiscsoportos. Rögtön megismertem Menyhért király anyukáját, aki csendesen kérte: hadd álljon az ő fia is a pásztorok közé, ha már a bátyja is szerepel. Végigpillantottam a gyereken, subája, kucsmája, pásztorbotja rendben, a próbákon ugyan nem volt, de miért ne állhatna a betlehemi pásztorok közé. Annyi idő még éppen volt, hogy szóljak a Kulcsár Bandinak, aki abban az évben öregpásztor volt, figyeljen majd a kicsire. A műsor szépen ment, elérkezett a pásztorok jelenete. Az elsőpásztor egyesével szólította a többieket: 'Mit hoztál pásztortársam a világ Megváltójának?' Ők meg sorban válaszoltak, hogy sajtot, túrót, friss cipót, kisbárányt hoztak a Megváltónak, majd letérdelve hódoltak neki és letették elébe ajándékukat. Végül már csak az újonnan beállt kisbojtár maradt és az elsőpásztor neki is feltette a kérdést: 'Mit hoztál pásztortársam a világ Megváltójának?' Az előadás előtt erre a helyzetre nem volt időm gondolni, az édesanyjára pillantottam, akinek elállt a lélegzete. Az újdonsült kisbojtár nem ijedt meg nagyon, megilletődötten belenyúlt zsebébe, elővette majd kezével magasra tartotta ajándékát és hangosan kiáltotta: 'Játékcsörgőt hoztam a Megváltónak!' Ebben a pillanatban az oldalt várakozó Menyhért kezéből kiesett a tömjén, a pásztorok térdelés helyett a földön feküdtek a nevetéstől, Szűz Mária pedig úgy tett, mintha a könnyeit törölgetné. A rögtönzött jelenet annyira tetszett mindenkinek, hogy kiegészítettük a betlehemes játékot és a következő évtől már a csörgő is a pásztorok ajándéka között volt. Sok év után is szívesen emlékszem az ilyen kedves jelenetekre és elmosolyodok, amikor a leleményes gyerekszereplőkre gondolok. Jézus születésének eseményét Szűz Mária is jól megjegyezte egykor. Lukács evangélista ezt írja: 'Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk.' Hogyan is felejthette volna el a pásztorok kedvességét, akik elsőként érkeztek az újszülött Gyermekhez, az Isten Fiához? 

 Ma figyelmünk Máriára, Jézus édesanyára irányul, akit Isten Anyjaként tisztelünk. Ha földi élete során Jézus, aki valóságos ember és valóságos Isten volt, anyjának nevezte Máriát, mi is bátran állíthatjuk, hogy nem csupán az ember Jézusnak volt édesanyja, hanem Isten Anyja is ő. Mária a jászoltól a keresztig elkísérte fiát. A születésekor karjában tartotta gyermekként Jézust és a keresztről való levételkor is karjába vehette fiát, aki a kereszten Isten Fiának bizonyult. Mária a születéstől a halálig minden nap kimutatta szeretetét fia iránt. Mi is fejezzük ki szeretetünket és hódolatunkat az esztendő és életünk minden napján Jézus iránt! Tekintsük az új év és életünk minden napját Isten ajándékának!

© Horváth István Sándor

Imádság

Szűz Mária, Megváltónk édesanyja! A te életedben számtalanszor megmutatkozott Isten irgalma. Mutass utat számunkra az irgalmas Istenhez, hogy méltók legyünk az ő áldására az új esztendő minden napján. Téged áldottnak hirdet minden nemzedék, mert igent mondtál az isteni üdvözítő tervre és átengedted egész személyiségedet Istennek, hogy általad szülessen meg Jézus. Egész életed során érezted Isten áldását, hiszen mindig fiad, Jézus közelében éltél. Irgalmasság édesanyja, segíts minket, hogy az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásában felismerjük a mennyország kulcsát!