TOTUS TUUS

Monsignor Frisina ~ Totus tuus

Totus tuus sum, Maria,
Mater nostri Redemptoris,
Virgo Dei, Virgo pia,
Mater mundi Salvatoris.
Amen.

Egészen a tied vagyok Mária,
Megváltónknak Anyja,
 Isten Szülője, jámbor Szűz,
világ Megmentőjének Anyja! Amen.

 VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?time_continue=45&v=_b3VzYEvHVI

  Forrás ~ Internet

HIMNUSZ A SZŰZANYÁHOZ

Ég dicsőséges Asszonya,
fénylőbb, mint minden csillaga!
Te gondviselő Alkotód
áldott kebledből szoptatod.

Mit Éva bűne elvetélt,
Fiadban újra visszatért,
a síró emberi nemet
a csillagokhoz vezeted.

Te nagy Királyunk kapuja,
fényben tündöklő ajtaja.
A Szűztől árad életed,
megváltott nép, ülj ünnepet!

Dicsérjük most Szülöttedet,
Atyánkat és a Lelket is,
a nagy kegyelmek köntösét,
csodás Szűz, ők szőtték neked. Amen.

Forrás ~ Internet 


'A Szűzanya az Egyház ősmintája'

    A Boldogságos Szűz az Egyházzal is bensőséges kapcsolatban van, nemcsak az istenanyaság ajándéka és tisztsége által, amely egységbe fűzi őt Fiával, a Megváltóval, hanem páratlan kegyelmi adományai révén is. Az Istenszülő ugyanis – miként már Szent Ambrus tanította – ősmintája az Egyháznak, mégpedig a hit, a szeretet és a Krisztussal való tökéletes egység rendjében. 

     Az Egyház misztériumában – és az Egyház is joggal mondható anyának és szűznek – a Boldogságos Szűz Mária áll az első helyen, mert a szüzesség és az anyaság nagyszerű és páratlan példáját adja. Telve hittel és engedelmességgel magát az Atya Fiát szülte a világra, mégpedig férfit nem ismerve, a Szentlélek erejéből, új Évaként nem az őskígyóra, hanem az Isten hírnökére hagyatkozva, kételytől meg nem fertőzött hittel. Olyan Fiút szült, akit Isten elsőszülötté tett a sok testvér (vö. Róm 8, 29), vagyis a hívők közt, és anyai szeretettel működik közre életre hívásukban és felnevelésükben. 

     Az Egyház, miközben Mária titokzatos szentségét szemléli, szeretetét utánozza, és hűségesen teljesíti az Atya akaratát, az Isten igéjének hívő elfogadása által maga is anya lesz. Az igehirdetéssel és a keresztséggel ugyanis új, halhatatlan életre szüli a Szentlélektől fogant és az Istenből született fiakat. És szűz is az Egyház: sértetlenül és tisztán megőrzi a Vőlegényének adott szavát, és Urának anyját követve, a Szentlélek erejével szűziesen őrzi meg a sértetlen hitet, a szilárd reményt, az őszinte szeretetet. 

     De mialatt az Egyház a Boldogságos Szűz személyében már elérkezett a tökéletességre, és ez őbenne ránc és szeplő nélkül való (vö. Ef 5, 27), a keresztények még csak törekszenek a bűn legyőzésére és az életszentségben való növekedésre; Máriára emelik tehát szemüket, minthogy ő az erények példájaként tündöklik a kiválasztottak egész közössége előtt. Amidőn az Egyház áhítattal elmélkedik róla, és az emberré lett Igének világosságában szemléli őt: tisztelettudó lélekkel hatol beljebb a megtestesülés mélységes titkába, és egyre jobban hozzáhasonul Vőlegényéhez. 

     Mária ugyanis oly benső helyet foglal el az üdvösség történetében, hogy valamiképp egyesíti és visszatükrözi magában a hit legfőbb titkait; ezért az ő dicsérete és tisztelete hatékonyan hívja Fiához, Fiának áldozatához és az Atya szeretetéhez a hívőket. Az Egyház viszont – amikor Krisztus dicsőségéért fárad – egyre hasonlóbbá lesz magasztos ősmintájához, mert folytonosan fejlődik a hitben, a reményben, a szeretetben, és mindenütt keresi és megteszi Isten akaratát. 

     Következőleg az Egyház az apostoli munkában is méltán tekint fel Krisztus szülőanyjára; Krisztus ugyanis avégett fogantatott a Szentlélektől, és született a Szűztől, hogy az Egyház által a hívők szívében is megszülessék és növekedjék. A Szent Szűz élete példa arra az anyai szeretetre, amelynek el kell töltenie az apostoli küldetésű Egyház minden munkatársát, hogy az emberek újjászületéséért odaadóan fáradozzék. 

 A II. vatikáni zsinat 'Lumen gentium' kezdetű, az Egyházról szóló dogmatikai konstitúciójából

Forrás ~ Internet


EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. november 7. – Szombat

Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: 'Mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.' Hallották mindezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták őt. De Jézus kijelentette: 'Ti igazaknak mutatjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami ugyanis az emberek szemében nagy, Isten előtt semmiség.' Lk 16,9-15

Elmélkedés

Témáját tekintve a mai evangélium kapcsolódik az előző napihoz, ismét vagyonról van szó. A hűtlen intéző magatartásával ellentétben most annak bemutatása következik, hogy miként kell hűen bánni a vagyonnal, de itt már az anyagi javakról Jézus áttér a lelki javakra, a lelki kincsekre. Ezek már nem mulandóak és veszendőek, mint az anyagiak, hanem maradandóak. 'Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen' (Jn 16,10) - mondja Jézus. Kijelentése azt jelenti, hogy a becstelenség általában kicsiben kezdődik, aztán egyre nagyobb méreteket ölt, mert a gátlástalan ember mohóságának semmi nem szab határt. A bűnnek és a rossznak, helytelen vágyainknak és kívánságainknak még akkor megálljt kell parancsolnunk, amikor kisebb mértékűek, mert később már nehezebb lesz. A fokozatosság a hűségre és a jóban való növekedésre is vonatkozik. 'Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű' (Jn 16,10) - hangzik Jézus tanítása. Az emberi jóság és erény csúcsára nem azonnal juthatunk el, hanem a jó szüntelen gyakorlásával.
Ez a példázat is úgy mutatja be a gazdagok világát, mint ahol az ember elveszíti szabadságát és a pénz, a vagyon rabjává válik. Minden gondolatát és cselekedetét az határozza meg, hogy miként tud magának még nagyobb vagyont szerezni. A tanulság világos: vagy a pénz rabjává válunk vagy szabadon Istennek szolgálunk.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek, ott vagy te is. Benne vagy minden kézfogásban, minden találkozásban. De különösen ott vagy, amikor szent áldozatod körül gyűlünk egybe. A szeretet szent találkozása ez, ne engedd hát, hogy figyelmetlen, érzéketlen szívvel vegyek részt benne. A. Pereira


ANIMA CHRISTI

Monsignor Frisina ~ Anima christi

Anima Christi, sanctifica me.
Corpus Christi, salva me.
Sanguis Christi, inebria me.
Aqua lateris Christi, lava me.
Passio Christi, conforta me.
O bone Jesu, exaudi me.
Intra tua vulnera absconde me.
Ne permittas me separari a te.
Ab hoste maligno defende me.
In hora mortis meae voca me.
Et iube me venire ad te,
Ut cum Sanctis tuis laudem te.
In saecula saeculorum.
Amen.

Krisztus lelke, szentelj meg engem!
Krisztus teste, üdvözíts engem!
Krisztus vére, ihless meg engem!
Krisztus oldalából kifolyó víz,
moss tisztára engem!
Krisztus kínszenvedése, erősíts meg engem!
Ó, jóságos Jézus, hallgass meg engem!
Szent sebeidbe rejts el engem!
Ne engedd, hogy elszakadjak tőled!
A gonosz ellenségtől oltalmazz engem!
Halálom óráján hívj magadhoz engem!
Add, hogy eljussak hozzád,
és szentjeiddel dicsérjelek téged,
mindörökkön-örökké. Amen.

VIDEÓ


Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. november 6. – Péntek

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: 'Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet - mondta neki - és írj nyolcvanat. Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.' Lk 16,1-8

Elmélkedés

Jézus példabeszéde a gazdagok világát mutatja be. Szavait tanítványaihoz intézi, akik ugyan nem tartoztak a társadalom tehetősebb rétegéhez, de ismerhették azt. Jézus korában a munkások napi bére egy dénár volt. A száz korsó olaj vagy a száz véka búza ennél jóval nagyobb értéket jelentett. Akik a példázatban szereplő gazdának tartoztak, azok nem kétkezi munkások lehettek, hanem például üzletelő kereskedők. Jézus beszéde bepillantást enged a gazdagok világába, amelyet az ügyeskedés, egymás becsapása és szélhámosság jellemez. Nem feltétlenül minden gazdag emberre jellemzőek mindezek, de a történetben szereplőkre igen. Az intéző belenyúl a gazdagok amúgy is kétes ügyleteibe, hogy a maga javára fordítsa a helyzetet. A példázat végén Jézus nem az ő ravaszságát és becstelenségét dicséri meg, hiszen valóban kárt okozott, csupán előrelátását, hogy jövőjét akarja biztosítani barátok szerzésével. Az újabb csalást nem helyesli Jézus.
Hogyan gondolkozzon a keresztény ember, a 'világosság fia' a vagyonról? Hogyan használja azt? A vagyon, a tulajdon nem örök érték. Ezen a világon használjuk, de a halál mindenkit megfoszt tőle. A vagyonnak az adja meg az értékét, ha az ember szétosztja azt, segíti vele a szegényeket és így barátokat szerez magának. Nem a hála miatt teszi ezt, hanem mert az igazságosság ezt kívánja.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, megköszönöm Neked azokat az örömöket, amelyekben a lelkem segítségével részesedem. Köszönöm a költészet és a zene szépségeit, az életemet eligazító és betöltő igazságokat. Köszönöm a sok jót, amelyet felismertem és megtettem. Köszönöm minden szavadat, amelyet nekem kinyilatkoztattál, és minden indítást, amely megérintette bensőmet. Köszönöm Uram, hogy te magad vagy az igazság, és hogy benned megtalálom életem értelmét. P. Haschek

'Kiváló dolog a szüzesség'

    Szent Imre, megelégedve kevés alvással, éjszakánként, amikor már mindenki aludni tért, s előtte, mint a király fiához illik, két gyertyatartó világított, Istennek zsoltárokat énekelve virrasztott, és minden egyes zsoltár végén szívének töredelmével bűnbocsánatért könyörgött. Atyja óvatosan, a fal nyílásán keresztül gyakran megfigyelte ezt, de övéi közül senkinek sem akarta elárulni. 

    Mindezekben meg kell gondolnunk, mily kegyesen, mily irgalommal gondoskodott Isten a mi gyarlóságunkról, mert nemcsak szóban kapjuk meg az igazság mintáját, hanem szentjeinek élete is feltárul előttünk, mint követendő, egyenes út. Tehát senkinek ne essék nehezére a szegénység, mert az Úr kiválasztja a szegényeket, amint mondja is: Boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa (vö. Mt 5, 3). De senki ne bizonygassa, hogy a gazdagok kirekesztendők az Isten országából, tudniillik azok, akik megkívánás nélkül birtokolják a gazdagságot. Az Egyház az írásokban úgy jelenik meg ragyogva előttünk dicsőségben és ékességben, mint a haditábor félelmetes erejű rendje; a jó cselekedeteknek sokaságától tündöklik, és sokféle hívő nép veszi körül, hiszen a barbár népektől sem maradt távol az isteni látogatás: az igét, amelyet ezer és ezer nemzedéknek adott az Úr (vö. Zsolt 104, 8), immár az egész világ befogadta. A hithez pedig csaknem a mi időnkben tért meg Pannónia, amely mostanáig a pogányság oktalan szokásaival volt megfertőzve, de a keresztény királynak, azaz Istvánnak buzdítására és érdemei által a hit erejében és az istentisztelet gyarapodásában nagyon is sokat fejlődött. 

    Történt pedig egy éjszakán, hogy Imre egyetlen egy szolgája kíséretében titkon elment imádkozni az ősi templomba, amely Veszprém városában, Györgynek, Krisztus dicső vértanújának tiszteletére épült. Itt az oltár előtt imádságba merülve azon elmélkedett szívében, mi lenne az a mindennél kedvesebb áldozat, amelyet ő Istennek felajánlhatna. Hirtelen nagy fényességű ragyogás áradt szét a templom egész belsején, és isteni szózat hangzott fel a magasban: 'Kiváló dolog a szüzesség, kívánom tehát tőled szívednek és testednek szüzességét! Ezt ajánld fel nekem, és ebben tarts ki mindvégig.' Ő azonban nem hagyatkozott saját erejére, hanem mint orvossághoz, a kegyelemhez menekült, és így szólt: 'Uram, Istenem, te a világ gondviselője és az emberi gyengeség erősítője vagy, te megtöröd a fejedelmek büszkeségét, és rettenetes vagy a föld királyai előtt (vö. Zsolt 75, 13): teljesítsd bennem szándékodat, és az ártalmas indulatokat irgalmad hatalmával oltsd ki bennem!'

    Így Szent Imre abban az órában megerősítve Isten vigasztaló igéjével, ezt a titkot megtartotta szívében, és a szolgának, aki egyedül volt tanúja ennek az Istennel való társalgásnak, és a többinek is, megtiltotta, hogy haláláig e titkot valakinek is elárulják. 

    Ez, és még több jele az erényeknek mintegy szíve kamrájába zárva volt Szent Imrénél mindaddig, amíg csak el nem törött a korsó, és a kenetnek illata szét nem áradt

Szent Imre herceg legendájából
(Szentpétery: Scriptores rerum Hungaricarum Budapestini,
1938. Vol. II. p. 450-451. 453-454)

 Forrás ~ Internet

HIMNUSZ SZENT IMRE HERCEG ÜNNEPÉN

Örülj, anyánk, Pannónia,
áldott fiad dicséretén,
ujjong az angyalok kara
örömmel dús erényein.

Benned királyi sarjadék,
Szent Imre herceg születik,
s a földet, melyet szánt a nép,
üdvös magokkal bevetik.

Már mint növekvő kisgyerek
tanulta félni az Urat:
minden mulandót megvetett,
ösvényt neki az ég mutat.

Megóvta szűzen életét,
kerülte mind a vétkeket,
s legyőzte fiatal szívét
sosem élt házaséletet.

Dicsőség, áldás, hódolat
néked, Hármas-egy Istenünk,
Imre imája által add
a menny örömeit nekünk. Amen.

Forrás ~ Internet 

HIMNUSZ SZENT IMRE HERCEG ÜNNEPÉN

Óh, mily csodálatos,
ha szent biztosságban
megy át, aki fiatal
a fiatalságon!
Bazilika szent kövén
a szent fiú térden
Isten előtt könyörög
könnyekkel szemében.

Mit áldozzon föl neki?
tűnődik szívében:
hol a kincs? … És hirtelen
hang zendül az égben:
'Legdrágább a tisztaság:
ezt ajánljad nékem!'

És az ifjú megveti
unokák reményét:
vágya buzgón őrzeni
szüzessége fényét.
Fölgyújtja a mennyei
szerelem fáklyája.

Világi fényt nem keres:
nagyobb néz reája.
Mit neki a diadém
ingó glóriája?

Mit a földi feleség
ölelés-igája?
Herceg ő, de szívében
Isten katonája.
Nem kell néki hiúság:
csügg az igazságon.
Példa, hogy a hiúság
hogy csal e világon.

S az égi Király Fia
a mienknek sarját,
így mutatva iránta
különös vonzalmát,
hogy a föld ármányai
szűz lelkét ne csalják,
elvitte, még mielőtt
szennyeink zavarnák,
örök honnal cserélve
múló birodalmát.

S nehogy egy csöpp folttal is
jegyezze a vétek,
hamar szegett fiatal
életének véget. Amen.

Forrás ~ Internet


SZENT IMRE HERCEG ~ NOVEMBER 5.

A szüzessége példa, de példa harcra edzettsége is. Magyar ifjúságunk védőszentje, akitől bátorságot, alázatot, Isten iránti szeretetet, imádságos lelkületet tanulhatunk. Kérjük Isten kegyelmét, hogy jó példát mutathassunk a fiatalok számára.

Szent István királynak és Boldog Gizellának fiaként született 1000 és 1007 körül Székesfehérvárott. Hétéves korától Szent Gellért püspök nevelte életszentségre, és oktatta korának tudományára. Fiútestvérei korán meghaltak, és így ő volt a trón várományosa. A királyi udvarban is az imádság, a rejtettség és a teljes lemondás szentje lett. Kegyelmi sugallatra a legkedvesebbet: teljes lelki és testi tisztaságát ajánlotta fel Istennek a veszprémi Szent György kápolnában. Bár atyja kívánságára házasságra lépett, szűzi tisztaságát mégis megőrizte, élete így lett jel és példakép. Nem tudjuk ki volt a felesége, de méltó volt Imréhez, mert a házasságban a legnagyobb erényt többre értékelte mint a gyermekek utáni vágyat. Szent István király fiához, Imréhez intézett Intelmei, arról szólnak, hogy milyen legyen a jó keresztény uralkodó. Imre az is lett volna, ha egy vadászat alkalmával meg nem öli egy vadkan. Veszprém közelében halt meg 1031. szeptember 2-án. Szent László király uralkodása alatt, István király és Gellért püspök kanonizációjának évében, 1038. november 5-én őt is szentté avatták. Tiszta életével ma is útmutatója a jóra törekvő ifjaknak.

Szentként élő szülőktől, szent nevelő vezetésével növekedve, tanulva vált szentté szent Imre, a magyar ifjúság védőszentje.

'Istenünk, ki Szent Imre herceget viruló ifjúságában magasztaltad föl szentjeid közé, kérünk add, hogy ő, aki egészen neked szentelhette magát, mindörökké segítsen minket színed előtt!'

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
 
2015. november 5. - Csütörtök, Szent Imre herceg  ünnepe
 
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: 'Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.
Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.' Lk 12,35-40


 Elmélkedés
 
Az úr érkezésére várakozó szolgákról mondott jézusi példázatot korábban már olvastuk. A liturgia rendje szerint, ma Szent Imre herceg ünnepén ismét ez szerepel az evangéliumban. Szent Imréről elmondható, hogy bár fiatalon érte a halál, mégsem érte őt váratlanul az Úrral való találkozás. Gyermekkorától kezdve jellemző volt rá a vallásos buzgóság, a rendszeres imádkozás, a csendes elmélkedés. Apja, Szent István király és családja arra szánta, hogy uralkodó legyen. Mivel jól tudták, hogy az uralkodói képességek elsajátítása mellett hasznára lesz a keresztény erény is, ezért vallásos neveléséről is gondoskodtak. Szent Imre életében az uralkodás tekintetében nem valósult meg az emberi akarat, de a vallásos neveltetés meghozta gyümölcsét. Szülei, Szent István király és Boldog Gizella maguk is az életszentség útját járták. Elsőként ők tanították gyermeküket a hitre és a Krisztus iránti szeretetre, majd pedig nevelését Szent Gellértre bízták.
A szülőknek, a nagyszülőknek és a neveléssel foglalkozó személyeknek érdemes elgondolkozniuk: vajon személyes életpéldájuk milyen hatással van azokra, akiknek nevelését Isten rájuk bízta. Mert ezt a feladatot, szolgálatot mindenki Istentől kapja. Ennek a felelősségnek tudatában nevelje mindenki saját gyermekét és a rábízottakat!
© Horváth István Sándor


Imádság
 
Istenem! Hosszú az út! Sokan elfáradnak; feladják vagy azt gondolják: nem lehet segíteni, ezért együnk-igyunk, és vigadjunk. Ámde mi a te ajándékaidat fogadtuk magunkba. Szent ételeddel megerősítve új utakat kell keresnünk egymás felé. Add, hogy osztozkodjunk egymással azon, amit magunkhoz vettünk. A. Pereira
 

'Ne légy olyan, aki mást mond, mint amit cselekszik!'

    Be kell vallanunk: mindannyian gyengék vagyunk, de az Úristen adott nekünk annyi segítséget, amennyit, ha felhasználunk, könnyen segíthetünk magunkon. Felhasználhatja ezt az a pap is, aki belátja, hogy milyen feddhetetlen életet követelnek meg tőle, önmegtartóztatónak kell lennie, és mint illik is, angyali módon kell élnie, de még nem határozza el magát arra, hogy felhasználja ezeket a segítségeket: a böjtölést, az imádkozást, a rossz beszédek meg az ártalmas és veszélyes barátkozások elkerülését.

    Panaszkodik a másik, hogy midőn a kórusba lép zsolozsmára vagy amikor misézni megy, rögtön ezer olyan dolog jelenik meg a gondolatában, ami őt Istentől elvonja. De kérdem, mielőtt ez a pap a kórusba lép vagy misézni indulna, mit csinál a sekrestyében, hogyan készül elő, és figyelmének megőrzésére milyen eszközökhöz folyamodott, és mit használt fel?

    Akarod, hogy megtanítsalak arra, hogyan tudj haladni erényről erényre, és ha már a kórusban tudtál figyelni, akkor meg arra, hogyan lehetsz majd más alkalommal még figyelmesebb, és arra, hogyan lesz szolgálatod még kedvesebb Isten előtt? Jegyezd meg, amit mondok! Ha az isteni szeretet valami kis szikrája már meggyulladt benned, ne kívánd, hogy az rögtön melegítsen, de ne tedd ki a szélbe sem, hanem őrizd lelkedbe zárva, nehogy lehűljön, és elveszítse melegét. Azaz, amennyire csak lehet, kerüld el a szórakozottságot; maradj összeszedetten Istennel, kerüld az üres fecsegéseket!

    Feladatod a prédikálás és tanítás? Tanulj, és minden igyekezeteddel használd fel mindazt, ami e feladatod jó ellátásához szükséges, mindenekelőtt arra törekedj, hogy életeddel és erkölcsi magatartásoddal prédikálj; nehogy azt lássák az emberek, hogy te mást mondasz, mint amit cselekszel, mert akkor szavaidon gúnyolódva majd ide-oda csóválják fejüket.

    Lelkipásztori munkát végzel? El ne hanyagold ezért saját lelkedet, ne osztogasd olyan pazarlón magadat, hogy belőled neked semmi se maradjon; mert jól jegyezd meg, hogy - noha a lelkek pásztora vagy - a magad lelkéről se feledkezzél meg!

    Értsétek meg, testvérek, hogy nincs semmi sem, ami olyan szükséges lenne minden pap számára, mint az elmélkedés, ami minden cselekedetünket megelőzi, követi és bevégzi. A Próféta mondja: Néked éneklek zsoltárt, és figyelem életem útját (Zsolt 100, 1 Vulg.). Ha szentségeket szolgáltatsz ki, testvérem, elmélkedj arról, amit teszel; ha szentmiseáldozatot mutatsz be, elmélkedj arról, amit feláldozol; ha zsoltározol a kórusban, arról elmélkedj, kinek és mit mondasz; ha lelkeket vezetsz, elmélkedj arról, hogy kinek a vére mosta őket tisztára, és így minden dolgotokat intézzétek szeretettel! (1 Kor 16, 14) Így tudjuk majd könnyen legyőzni mindazt a nehézséget, amit szükségszerűen naponta tapasztalunk, hiszen még itt a földön élünk, így lesz majd erőnk arra, hogy megszülessék Krisztus bennünk is és másokban is. 

 Szent Károly püspöknek utolsó egyházmegyei zsinatán mondott beszédéből

(Acta Ecclesiae Mediolanensis, Mediolani 1599, 1177-1178)

Forrás ~ Internet



 BORROMEO SZENT KÁROLY PÜSPÖK ~ NOVEMBER 4.

Borromeo Szent Károly püspök ~ november 4.

Károly a tridenti zsinat megújulásának munkálója volt egyházmegyéjében. Tüzes lélekkel szolgálta Istent, élte és hirdette az Ő szeretetét. Példája nyomán merjünk mi is bátran tanúságot tenni Isten szeretetéről, hogy megerősödjön Egyházunk, és sokan hallhassák Isten Igéjének hirdetését.

Neves grófi családból született 1538-ban. 22 éves korában nagybátyja, IV. Pius pápa Rómába hívta, és nagy műveltsége és mély vallásossága miatt bíboros államtitkárává és a milánói érsekség adminisztrátorává tette. 1563-ban pappá szentelték, 1565-ben pedig elfoglalta a milánói érseki széket. Bölcs szervezőerő, égő apostoli buzgóság jellemezte. Az 1567. évi pestis idején, amikor a város vezetői valamennyien elmenekültek Milánóból, ő hősies önfeláldozással állt helyt a vész sújtotta városban, és ápolta a betegeket. Minden vagyonát az ínséget szenvedőkre költötte, és ahol orvossággal már nem tudott segíteni, vigaszt öntött a lelkekbe. Papjainak gondját viselte. Hatalmas egyházmegyéjét háromszor látogatta végig. A kolostorokban és a szerzetesrendekben szerető szigorral szüntette meg a visszaéléseket. Bár az egyházi és világi vezetők barátságukkal tüntették ki, megőrizte alázatát, a szegények szerető atyja maradt. Előkelő kapcsolatait sohasem használta fel családi vagy baráti érdekek előmozdítására, csupán a lelkek és Isten Országának előmenetelére. Sokat tett a tridenti zsinat szerencsés befejezéséért, és ő volt az első, aki a zsinati határozatokat végre is hajtotta.

'Kérünk, Istenünk, őrizd meg Egyházadban azt a lelkületet, amellyel Borromei Szent Károlyt eltöltötted, hogy Egyházad mindig megújulhasson, és meg tudja mutatni a világnak a te Fiadat, a mi Urunkat, Jézus Krisztust!' Amen.

Forrás ~ Internet