EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

 2015. október 26. - Hétfő

 

Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához hívta, és így szólt hozzá: 'Asszony, megszabadultál betegségedtől.' Közben rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton gyógyított, és a sokasághoz fordult: 'Hat napotok van a munkára. Akkor jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!' Jézus feléje fordult, és megfelelt neki: 'Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?' Ellenfelei e szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus ilyen csodát művelt. Lk 13,10-17

Elmélkedés

Lukács evangélista nem nevezi meg a várost, ahol a mai evangélium gyógyítása történt, de feltehetően valamelyik Kafarnaum közeli település zsinagógájában járunk. Jézus szokása szerint részt vesz a szombati istentiszteleten. Talán nem mindenhol olvasott fel a szent szövegekből és nem mindenütt tanított, de jelenléte nem maradt titokban, bárhol is járt. Az emberek keresték őt, s tudhatták, hogy a zsinagógában biztosan megtalálják szombatonként, ezért is vihették oda betegeiket, miként erre a zsinagóga elöljárójának szavai utalnak. Lukács röviden írja le a meggörnyedt asszonnyal való találkozást, csupán az Úr együttérzésére és az eredményre koncentrálva. A sikeres gyógyítás tényét így emeli ki: 'Az asszony rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent' (Lk 13,13). Aki tehát korábban erősen meghajolva csak a földet nézhette, most felegyenesedve az égre emeli tekintetét és hálát ad a mindenható Istennek gyógyulásáért. Ezzel kapcsolatban két dologra gondolhatunk: egyrészt hitt abban, hogy Jézus valóban Isten és isteni erejével tudta őt meggyógyítani. Másrészt megérthette, hogy Jézus gyógyító cselekedete mögött a hozzá lehajló irgalmas Atya áll.
A csodás gyógyítás, amely minden jelenlévő számára nyilvánvaló volt nem hagyta közömbösen az embereket. A zsinagóga elöljárója bosszankodik, a nép pedig örvendezik. Én hogyan fogadom Isten érintését?
© Horváth István Sándor

Imádság

Köszönöm, Uram, hogy szereteted egyesít minket. És megköszönöm azokat az embereket, akiket rám bíztál. Köszönöm, hogy egymásnak szolgálhatunk. Tarts meg a szeretetben, hogy egymás számára követeid legyünk. Add, hogy egyetértésünk jele legyen annak, hogy te egyesítesz minket.  A. Pereira
 

HIMNUSZ SZENT MÓR PÜSPÖKHÖZ

Jertek, hívek, tiszta szívvel
hódolatra gyűljetek.
Mór, az első szent magyar pap
tiszteletét tiszta ajkak
zengjék a nagy ünnepen.

Szálljon hála és dicséret
a ragyogó égre fel.
Mert az Isten küldte nekünk
szent Püspökünk, példaképünk,
kit most szívünk ünnepel.

Áldj meg minket, Szent Mór püspök,
Isten kedvelt embere,
pártfogásod küldd e népre;
bú és balsors annyi érte,
s mindig könnyes a szeme.

Hódolatra eléd gyűltünk,
te szent ember, hű barát;
segítséged esdve kérjük,
oltalmazd és védd a népünk
s ezt a szegény kis hazát. Amen.

Forrás ~ Internet

 

  LITÁNIA A MAGYAR SZENTEK TISZTELETÉRE

Uram, irgalmazz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!

Uram, irgalmazz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass minket!

Krisztus, hallgass meg minket!
Krisztus, hallgass meg minket!

Mennyei Atyaisten - Irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten - Irgalmazz nekünk!
Szentlélek Úristen  - Irgalmazz nekünk!
Szentháromság egy Isten - Irgalmazz nekünk!

Szentséges Szűz Mária  - Könyörögj érettünk!
Magyarok Nagyasszonya  - Könyörögj érettünk!
Szent István király - Könyörögj érettünk!
Boldog Gizella királyné - Könyörögj érettünk!
Szent Imre herceg  - Könyörögj érettünk!
Szent László király - Könyörögj érettünk!
Árpád-házi Szent Margit - Könyörögj érettünk!
Árpád-házi Szent Kinga - Könyörögj érettünk!
Árpád-házi Boldog Jolán  - Könyörögj érettünk!
Árpád-házi Szent Erzsébet - Könyörögj érettünk!
Prágai Szent Ágnes - Könyörögj érettünk!
Skóciai Szent Margit  - Könyörögj érettünk!
Az Árpád-ház minden szentjei - Könyörögjetek érettünk!

Szent Adalbert - Könyörögj érettünk!
Szent Gellért - Könyörögj érettünk!
Szent Márton - Könyörögj érettünk!
Kapisztrán Szent János - Könyörögj érettünk!
Szent Márk, István és Menyhért kassai vértanúk -
Könyörögjetek érettünk!
Boldog Apor Vilmos - Könyörögj érettünk!
Boldog Romzsa Tódor - Könyörögj érettünk!
Boldog Batthyány-Strattmann László - Könyörögj érettünk!
Magyar szentek - Könyörögjetek érettünk!
Istennek minden szentjei  - Könyörögjetek érettünk!

Légy irgalmas!  - Ments meg, Uram, minket!
Minden gonosztól  - Ments meg, Uram, minket!
Minden bűntől  - Ments meg, Uram, minket!
Az ördög cselvetéseitől - Ments meg, Uram, minket!
Haragtól, gyűlölségtől, és minden gonosz akarattól  -
Ments meg, Uram, minket!
Az örök haláltól - Ments meg, Uram, minket!
Megtestesülésed által - Ments meg, Uram, minket!
Születésed által - Ments meg, Uram, minket!
Keresztséged és szent böjtölésed által - Ments meg, Uram, minket!
Kínszenvedésed és halálod által - Ments meg, Uram, minket!
Szentséges föltámadásod által - Ments meg, Uram, minket!
Csodálatos mennybemeneteled által - Ments meg, Uram, minket!
A Szentlélek kiáradása által - Ments meg, Uram, minket!
Dicsőséges eljöveteled által - Ments meg, Uram, minket!

Hogy nekünk kegyelmezz
- Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Hogy minket igaz bűnbánatra vezérelj
- Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Hogy minket szent szolgálatodban megőrizz és megtarts
- Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Hogy minden jótevőnknek örökkévaló javaidat megadd
- Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Hogy a földnek bő gyümölcsét megadd és megtartsd
- Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Hogy az Anyaszentegyházat kormányozd és megerősítsd
- Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Hogy a római pápát és az egész papi rendet a szent vallásban megtartsd
- Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Hogy az egész kereszténységnek egységet adj
- Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Hogy minden embert az evangélium világosságára elvezess
- Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Krisztus, hallgass minket!  - Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!  - Krisztus, hallgass meg minket!

Könyörögjünk!

Istenünk! Te látod, hogy gyengeségünk mennyire megbénít bennünket. Szentjeid példájával kelts bennünk új erőt, hogy a Tőled nyert szeretettel szolgálhassuk környezetünket, hazánkat. Krisztus,
a mi Urunk áltat. Amen.

Forrás ~ Internet

'Mór egész életén át szűzi életet élt'

    Egy alkalommal Szent István király a fiával együtt Szent Márton egyházába tért imádkozni, amelyet Pannónia szent hegyén ő maga kezdett építtetni, és a szerzetesek jeles gyülekezetével ékesített. A király, ismerve a gyermek nagy érdemét, megadta fiának azt a tisztességet, amely őt megillette. Mert amikor az említett szerzetesek a körmenet befejeztével a királyhoz járultak tiszteletadásra, fiát előrebocsátotta üdvözlésükre. A gyermek Imre pedig Szentlélekkel eltelve: amint az isteni kegyelem sugallatára kinek-kinek érdemeit ismerte, a csókokat úgy osztotta egyenlőtlenül: az egyiknek csak egyet, a másiknak hármat, egy harmadiknak ötöt, végül pedig egynek hét csókot adott.

     Ezen a dolgon - a többiekkel együtt - Szent István király csendben igen elcsodálkozott. A mise végeztével azután bizalmas beszélgetésben szorgalmasan megtudakolta tőle, miért osztotta a csókokat egyenlőtlen számban. Szent Imre külön-külön mindegyiknek érdemeit feltárta atyja előtt, tudniillik, hogy aszerint adta a csókokat, egyiknek kevesebbet, másiknak többet, hogy ki-ki mennyi időn át tartott ki a megtartóztatás erényében. Azt is megmondta, hogy az, akinek hétre sokszorozta a csókok számát, egész életén át szűzi életet élt.

     Ó, minden erényeket keltegető Kegyelem, te a mi természetünk gyarlóságát bőségesen felülhaladod, te a mélységes titkokat a kicsinyeknek felfeded, te voltál szent Imrének is tanítója, te adtad meg neki mások rejtett dolgainak megértését!

     Ennek a belső kinyilatkoztatásnak igazsága pedig a következőképpen igazolódott. Néhány nappal azután, hogy eltávozott a szent hegyről, István király - csak két szolgáját vivén magával - visszatért ugyanoda, és a szerzetesek virrasztását és imádkozását titokban megfigyelte. Vége volt már a hajnali zsolozsmának, s a többiek leheveredtek ágyukra, csak azok maradtak ott a templomban, akiknek Szent Imre több csókot adott, és a templom titkosabb szegleteiben meghúzódva Isten színe előtt zsoltárokkal virrasztottak. A szent király külön-külön hozzájuk lépett, felfedte előttük arcát, és az áldás igéivel köszöntötte őket. Miközben egyesek a királyi felséget a csendet megszegve megtisztelték, ő a Mórnak nevezett testvérhez ért, akit Szent Imre hét csókkal különböztetett meg: de sem köszöntésének szép szavával, sem a királyi fenyegetés erejével nem tudta szóra bírni.

     Megvirradván a reggel, amikor is a szerzetesek összegyülekeztek, a király maga is megjelent köztük, és hogy Mór testvér lelkét az alázatosságban kipróbálja, mindenki előtt a szerzeteshez méltatlan cselekedetekkel vádolta. De a király állításaira Mór semmiféle ellenvetést nem tett, hanem alázatát el nem veszítve, reménykedőn Istenhez fordult, aki az emberi lélek szemlélője. Ebből pedig Szent István király megismerte, hogy fiának szavai nem tévednek, és a dolgot rendre előadva Mórt dicséretekkel halmozta el, és hogy püspöki székhely is dicsekedhessék vele, kevéssel utána a pécsi püspökségre emelte.

Szent Imre herceg legendájából

Forrás ~ Internet

SZENT MÓR BENCÉS SZERZETES ~ OKTÓBER 25.

Szent Mór Pannonhalmán volt bencés szerzetes, ide gyermekkorában, 1000 körül került. Szülei magyarok voltak.

Szent István legendája beszél róla és neve a tihanyi alapítólevélen is szerepel. Tiszta lelke miatt Szent Imre hét csókkal különböztette meg köszöntéskor társaitól. Szent István kemény próbára tette szerzetesi fegyelemtartását.

Apát lett 1030-ban, majd 1036-tól pécsi püspökké választották. A Dunántúlon nagy missziós tevékenységet fejtett ki. 1073-ban halt meg. A pécsi egyházmegye társvédőszentje.

Latinul ugyan, de megírta András és Benedek remeték életét. Így ő volt az első magyar író.

Példája: 'Legyél csodálatosan alázatos és vallásos!'

'Kérünk, mindenható Istenünk, engedd, hogy Boldog Mór, a Te püspököd és hitvallód érdemei segítsenek minket, hogy imádsága és példája nyomán tiszta és alázatos szívvel szolgálhassunk Neked!' Amen

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 2015. október 25. - Évközi 30. vasárnap

Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: 'Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!' Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban kiáltotta: 'Dávid fia, könyörülj rajtam!' Jézus megállt, és így szólt: 'Hívjátok ide!' Odaszóltak a vaknak: 'Bátorság! Gyere, téged hív!' Az eldobta köntösét, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte: 'Mit akarsz, mit tegyek veled?' A vak ezt felelte: 'Mester, hogy lássak.' Jézus erre így szólt hozzá: 'Menj, a hited megmentett téged.' Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az úton. Mk 10,46-52

Elmélkedés - Első lépések a hit útján

 
Valamikor Noé idejében kezdődhetett az egész. Felnézett az égre, a nap ragyogóan sütött, egy tenyérnyi felhőcske sem látszott az égen. 'Özönvíz? Miféle özönvíz?' - tűnődött magában. Aztán mégis kiválasztott egy magas hegyet és a tetején építeni kezdte a bárkát. Később jött Ábrahám, aki a sivatagba terelte a nyáját, ment egész családjával, bár fogalma sem volt róla, miként lesz nagy néppé. Évszázadokkal később Mózes odaállt a Vörös-tenger partjára, háta mögött az egész nép. 'Mekkora hatalmas tenger! Ezen fogunk mi átkelni? Itt fogunk megszabadulni a minket fenyegető egyiptomiaktól?' - forogtak a gondolatok a fejében. Aztán mégis ráütött botjával a tengerre. Ismét később a názáreti leány, Mária szemlesütve hallgatta az angyal szavait. 'Gyermekem fog születni? Hogyan? Hiszen még férjem sincs?' - kérdezte csodálkozva, aztán mégis kimondta az igent. Néhány évvel később a galileai halász Péter fejében született meg a kérdés: 'Emberhalász? Miféle emberhalász leszek én?'  Aztán otthagyta bárkáját, hálóit és elindult az őt megszólító vándortanító után.
Idézhettünk volna még jónéhányat az ószövetség vagy az újszövetség alakjai közül, s folytathatnánk a sort az egyháztörténelem nagy személyiségeivel, de talán ez a néhány példa is elegendő annak bemutatására, hogy milyen az, amikor valaki rálép a hit útjára. Milyen az, amikor valaki minden bizonytalanságot félretesz és hisz annak az ígéretnek, amit Isten tesz neki.
Napjainkban sok embernél a hit elvesztette jelentőségét. Ennek több oka is lehet. Vannak, akik azt gondolják, hogy a hit mankót jelent a gyenge emberek számára. Nehezen állják meg helyüket a világban, szükségük van támaszra és úgy gondolják, hogy a vallásban találják meg azt a támogatást. Mások azt állítják, hogy ők erősek, nincs szükségük erre a mankóra, megállják helyüket az életben. Életük gondjait, problémáit a maguk erejéből meg tudják oldani, nincs szükségük égi segítségre. E gondolkodás hátterében tulajdonképpen az áll, hogy az ember önmagában hisz. A másik ok az lehet, hogy sokan önbecsapásnak tartják a vallásos hitet. Olyan dolognak, amely nem igazolható tudományos módszerekkel és az emberek csak azért találták ki maguknak, hogy biztonságérzetük legyen, de hamis ez az érzés, mert lám, Isten, akiben és akinek gondviselésében annyira bíznak, éppen a legnehezebb helyzetekben csak hallgat, nem segít, nem mutatja meg erejét.
Ha megnézzük a példaként említett személyek életét, akkor láthatjuk, hogy a hit szilárd alap, kiindulópont, amelyre az ember egész életét felépítheti. Az első lépés a hit útján valóban az ismeretlenbe, a bizonytalanba való belépés. Ilyen bizonytalanok lehettek a vak Bartimeus első lépései is Jézus felé. Már kifejezte, hogy hisz abban, hogy Jézus a Messiás és azért kéri tőle a látást. Hiszi, hogy egyedül ő képes meggyógyítani. A bizonytalan lépések után megérkezik Jézushoz, aki csodát tesz vele, s ettől kezdve megszűnik benne mindenféle bizonytalanság.
Van-e bátorságom elindulni a hit útján, Isten titkainak útján?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus! Első lépéseinket óvatosan, bizonytalanul tesszük meg a hit útján. Az úton, amely az Isten-látás élményéhez vezet. Beismerem lelki vakságomat és segítségedet kérem, hogy láthassalak, felismerhesselek téged. Te meghallod, amikor téged szólítalak, mindig meghallod, amikor hozzád fordulok. Most is azzal a hittel járulok eléd, hogy segíts hitetlenségemen, gyógyítsd lelkemet! Add, hogy a hit által mindig felismerjelek téged!
 

'Krisztus szeretete sürget minket'

    A szent apostolok a Szentlélek tüzétől vezetve bejárták az egész földet. Ugyanettől a tűztől föllelkesítve az apostoli hithirdetők is eljutottak, eljutnak és el fognak jutni a világ végéig, a föld egyik sarkától a másikig, hogy hirdessék Isten igéjét úgy, hogy Szent Pál e szavait méltán elmondhassák magukról is: Krisztus szeretete sürget minket (2 Kor 5, 14).

   Krisztus szeretete sürget, késztet minket, hogy elmenjünk, és hogy a szent buzgóság szárnyain felemelkedve repüljünk. Aki igazán szereti Istent, az szereti embertársát is; az igazán buzgó ember szeret is, de egy magasabb fokú szeretet mértéke szerint, úgy, hogy minél inkább lángol a szeretettől, annál inkább hajtja a buzgóság. Ha valakiben nincs buzgóság, az már annak a bizonyítéka, hogy az illető szívéből kihalt minden szeretet. Akiben viszont buzgóság lakik, az azt szeretné, és mindent meg is tesz azért, hogy Istent mindig jobban megismerjék, szeressék, és neki szolgáljanak e földön és a másvilági életben, mivel ez a szent szeretet határtalan. A buzgó ember ugyanígy tesz az embertársával is. Azt akarja, és arra törekszik, hogy itt, e földön mindenki megelégedett, a mennyei hazában pedig áldott és boldog legyen; hogy mindenki üdvözüljön; hogy örökre senki el ne vesszen, és meg ne bántsa Istent; hogy semeddig se maradjon meg bűnében; hogy meglássuk Istent a szent apostolokkal és mindazokkal együtt, akik apostoli lélekkel buzgólkodnak.

    Magamnak mondom: a szeplőtelen Szívű Máriának fia az az ember, aki a szeretettől lángol, és ahol csak megfordul, e szeretetre gyullaszt mindenkit, és hathatósan kívánja, és minden segítséget megad azért, hogy minden ember ennek az isteni szeretetnek a tüzétől égjen. Az ilyen ember semmitől sem riad vissza. Örül annak, ha kifosztják, elviseli a megpróbáltatásokat, átöleli a szenvedéseket, mosolyog, ha gyalázzák, örül a gyötrelmeknek. Semmi másra nem gondol, csak arra, hogy Jézus Krisztust hogyan kövesse, és hasonlóvá legyen hozzá imádságában, munkájában, szenvedésében és Isten dicsőségének, valamint a lelkek üdvözítésének szüntelen és kizárólagos szolgálatában.

Claret Szent Antal Mária püspök műveiből

Forrás ~ Internet

 

CLARET SZENT ANTAL MÁRIA ~ OKTÓBER 24.

.

Claret Szent Antal Mária Spanyolországban - Katalóniában, a Barcelona közelében található Sallentben született, 1807. december 23-án. Gyermekkorától pap szeretett volna lenni, ezért sokat imádkozott. Apja szövő üzemében kellett dolgoznia, tehetséges volt, egy szövöde igazgatója lehetett volna. Nem fogadta el a lehetőséget, 1835-ben pappá szentelték. Mivel hazájában pap-többlet volt, Rómába ment, szolgálatait felajánlani. Egy jezsuita lelkigyakorlat hatására jelentkezett a rendbe, azonban reumatikus lábfájdalmai miatt noviciátusa megszakadt.

Visszaküldték Spanyolországba. Itt polgárháború dúlt, nagyhatású beszédei miatt üldözték a politikai pártok, de a nép csodálattal hallgatta beszédeit. 1843-tól Katalóniában sok éven keresztül prédikált a népnek. Sokat gyóntatott, mondják róla, hogy megérezte, ki él körülötte súlyos bűnben. Az emberek szentnek tartották. Sok könyvet írt, sikere óriási volt.

Nem volt biztonságban hazájában, ezért püspöke a Kanári szigetekre küldte 1848-ban. Ott is folytatta eredményes munkáját. Egy év múlva hazatért és a vichi papi szemináriumban 1849-ben megalapította a claretinus missziós társaságot, Mária szeplőtlen Szívének missziós társaságát. 1850 és 1857 közt Kuba szigetének érseke lett akarata ellenére. Kubában is sok ellenfele volt, még merényletet is el kellett szenvednie. Az orvosok tehetetlenül álltak a súlyosan sérült főpap körül. Ő felgyógyult.

Váratlanul Madridba hívták, a spanyol királynő és lánya gyóntatója és tanácsadója lett. Az udvar élete is megváltozott tevékenysége nyomán, de a királyi család házassága is rendeződött. 1868-ban a spanyolországi forradalom miatt a királyi családdal Franciaországba ment, visszavonultan a fontfroide-i ciszter apátságban halt meg 1870. október 24-én.

Kitűnő szónok volt, aszketikus könyveket írt. A saját rendje mellett nagy gondot fordított azokra a mozgalmakra, ahol a világiak apostolkodtak. 1950-ben avatta szentté XII. Piusz pápa.

Példája: Mindég a napi feladatodat végezd, de azt teljesen!

'Istenünk, ki Szent Antal püspöknek csodálatos türelmet

és szeretetet adtál az evangélium hirdetéséhez, kérünk,

add meg az ő közbenjárására, hogy az odafönt valókat keresve

buzgón törekedjünk testvéreinket megnyerni Krisztusnak! '

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

  
2015. október 24. – Szombat

 

Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre Jézus megjegyezte: 'Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.'
Aztán egy példabeszédet mondott. 'Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.' Lk 13,1-9

Elmélkedés

A mai evangéliumi részlet bevezetése bepillantást enged Jézus korának politikai viszonyaiba, mindabba a félelembe és borzalomba, amit a rómaiak megszállása, fennhatósága jelentett a zsidók számára. Az idegen hatalom uralkodását a zsidók nehezen viselték, s emiatt rendszeresek voltak a fegyveres lázadások, amelyeket a rómaiak a nép megfélemlítése érdekében kegyetlenül levertek. Egy ilyen lázadás leverésére, a lázadók megölésére utal Jézus, amely Jeruzsálemben a templomban, az áldozatbemutatás helyén történhetett. A rómaiak vérengzése feltehetően nem csak a tényleges lázadókat érintette, hanem a jeruzsálemi zarándoklaton részt vevő ártatlan emberek is áldozatul eshettek. Lukács evangélista nem az eseményre figyel, hanem az ennek kapcsán Jézus részéről elhangzó figyelmeztetésre. Az áldozatok nem azért jártak így, mert másoknál bűnösebbek voltak, s nem Isten büntette meg őket ilyen módon a rómaiak keze által titkos bűneikért. Ugyanez a helyzet azokkal az emberekkel, akikre rádőlt egy torony s ezzel halálukat lelték. A tragédia nem Isten büntetése ez esetben sem.
De eljön az idő, az isteni számonkérés ideje. Mégpedig akkor, amikor azt Isten akarja. Ezt szemlélteti a fügefáról mondott hasonlat. Számomra is eljött a megtérés ideje. Nem élhetek vissza a nagylelkű Isten türelmével.
© Horváth István Sándor

Imádság

Szentlélek Isten, vigaszom vagy; alakíts át engem, mert bűnös ember vagyok. Kelts életre, mert halott vagyok. Ébressz fel álmomból és tégy alkalmassá az örök életre. Légy velem, lakj nálam, maradj bennem dicsőséges Szentháromság! C. Neumann

'Az igaz lelkű pap élete világosságot áraszt, és derűt sugároz'

    Azok, akik az Úr oltárához vannak rendelve, fényként világítsanak, és az erkölcsi feddhetetlenség tiszteletreméltó példájával járjanak elöl, kerüljék a bűnök minden szennyét és tisztátalanságát. Erényes életük által legyenek saját maguk és embertársaik számára a föld sója, tetteik ragyogó fényességével a világ világossága, és világítsák meg mások életét, hiszen isteni tanítónk, Jézus Krisztus nemcsak apostolainak és tanítványainak, hanem az ő összes utódainak és a papoknak is mondta: Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, és az emberek eltapossák (Mt 5, 13).

    Valóban eltapodják az emberek, mint hitvány szemetet, a tisztátalan és szennyes lelkű papot, akit átjárt a bűn utálatossága, és foglyul ejtettek a gonoszság bilincsei. Értéktelennek tartják őt, mint aki nem használ sem önmagának, sem másoknak. Szent Gergely pápa így tanítja: 'Ha valakinek az életét megvetik az emberek, a prédikációját sem fogják megbecsülni.'

     A papok, akik tisztüket jól töltik be, kétszeres megbecsülést érdemelnek, főképpen, ha az evangélium hirdetésében és a tanításban fáradoznak (1 Tim 5, 17). Valóban kétszeres tiszteletet érdemelnek az ilyen méltó életű papok. Megbecsülést szereznek hivatásuk és egyéni életük által. Az ideigvaló javakat összekapcsolják a lelkiekkel, a mulandókat pedig az örökkévalókkal. A földön élnek halandó teremtmények között a természet viszontagságainak igájában, de szorgosan keresik az ég angyalainak társaságát, hogy mint éber szolgák tetszést találjanak a király előtt. Így, miként a nap is odafönt kel föl Isten magasságában, de a föld számára világít, ugyanígy a papok világossága is világítson az embereknek, hogy a papok jótetteit látva dicsőítsék a mennyei Atyát (vö. Mt 5, 16).

     Ti vagytok a világ világossága (Mt 5, 14). A világosság ugyanis nemcsak magának világít, hanem szétszórja sugarait mindenfelé, és megvilágít mindent, amit csak maga körül talál, így világítja meg az igaz lelkű papság sugárzó élete mások életét is a szentség fényével, és így árasztja derűjét mindazokra, akik életét szemmel tartják. A papot arra rendelték, hogy másokat gondozzon, de saját élete példájával kell megmutatnia az embereknek, hogy miként éljenek az Úr Egyházában. 

Kapisztrán Szent János áldozópapnak 'A papság tükre' című értekezéséből

Forrás ~ Internet

KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS ~ OKTÓBER 23.

Kapisztrán Szent János 1386. június 24-én született az olaszországi Kapesztrano városkában. Apja német zsoldoskapitány volt, akit hét évesen elveszített. Otthon nagyon tehetséges tanulónak mutatkozott, majd Perugiában jogot tanult, és egy ideig bíróként dolgozott. Később Perugia és környéke kormányzójává nevezték ki. Vezetését az önállóságát nemrég elvesztett terület lakói ellenszenvvel fogadták. Fellázadtak ellene, fogságba is ejtették.

Alattvalóinak erőszakoskodásai miatt lemondott, csaknem megkötött házasságát is érvényteleníttette és 1415-ben ferences szerzetes lett. Szigorú feltételekkel vették csak fel a rendbe. Sienai Szent Bernardinnál végezte el hittudományi tanulmányait, és 1420-ban pappá szentelték.

Európát bejárva óriási feladatokat látott el: apostolkodott, bűnbánati szónok volt, az erkölcsöt erősítette, küzdött az eretnekek ellen, vitázott velük, dolgozott rendje megújulásán, fáradozott a keleti egyházszakadás megszüntetésén, gyakran eljárt pápai megbízatásokban, kereszteseket toborzott. Sok írása is ránk maradt. 1455 tavaszán Magyarországon is fáradozott az országgyűlésen a pártoskodás megszüntetése és a török elleni hadjárat megindítása érdekében.

A törökök ellen harcolt 1456-ban Nándorfehérvárnál a keresztesek élén, szorosan együttműködve Hunyadi Jánossal. Közreműködése nagyban hozzájárult a hármas győzelemhez, a török hajóhad tönkretételéhez, Nándorfehérvár felszabadításához és a szárazföldi török sereg elleni diadalhoz. Európa szerte felhangzott a Te Deum. III. Kalixtusz pápa elrendelte hálából augusztus 6-ára Urunk színeváltozásának ünnepét, valamint a déli harangszót.

A győzelem után röviddel Hunyadi János, majd három hónapra rá, 1456. október 23-án Kapisztrán János is elhunyt Szerémújlakon, a kitört pestis járvány következtében. Ünnepét március 28-án tartották, de XXIII. János pápa halála napjára tette át. Teste a török hódoltság alatt eltűnt. Szobra 1921 óta a budai várban áll.

Példája:

Tanulj keményen, és rendíthetetlenül harcolj a hitedért!

'Istenünk, ki Szent János hitvallód által híveidnek győzelmet adtál a kereszt ellenségeivel szemben, kérünk, engedd, hogy közbenjárására a lelki ellenség minden cselvetésén győzelmet arassunk, és az igazság koronáját Tőled elnyerhessük!' Amen.

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

 2015. október 23. - Péntek

 

Abban az időben Jézus így szólt a sokasághoz: Ha látjátok, hogy nyugaton felhő támad, mindjárt mondjátok: 'Eső jön!', és úgy is történik. Ha déli szél fúj, azt mondjátok: 'Hőség lesz!', és megjön az is. Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni; a mai idők jeleit miért nem ismeritek fel? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság? Amikor ellenfeleddel a hatóságokhoz mégy, igyekezzél még az úton kibékülni vele, hogy a bíróhoz ne hurcoljon. Mert ha a bíró elé visz, akkor a bíró átad a börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vet téged. Mondom neked, ki nem szabadulsz onnan, amíg tartozásodat az utolsó fillérig le nem fizeted. Lk 12,54-59

Elmélkedés

Nem kell különösebben sok értelem ahhoz, hogy az ember többé-kevésbé kiismerje a természetet. Idővel egyre több tapasztalatot szerez, s ezek alapján következtetni tud a várható időjárásra. Az ókori ember a modern kor eszközei nélkül is jól boldogult az előrejelzés területén. Erről a tapasztalatról beszél Jézus: a nyugatról érkező felhők esőt hoznak, a déli szél pedig hőséget. Nemzedékek adták tovább egymásnak a tapasztalatot az égi jelekről, jelenségekről.
Jézus szavai panaszként hatnak, elégedetlenséget tükröznek. Az égi jeleket és természeti jelenségeket értő emberek miért nem veszik észre az idők jeleit, Isten országának jeleit? Miért nem ismerik fel Krisztusban a Megváltót? Miért nem fedezik fel tanításában az igazság üzenetét? Miért keményítik meg szívüket, s zárkóznak el az üdvösség tanításától? Miért nem hisznek csodái láttán, amelyek jelként szolgálnak? Az örömhír hirdetésével elkezdődött a messiási idő, az üdvösség korszaka. A Jézus által hozott új korszak új viselkedésmódot kíván az embertől.
Észreveszem-e mindennapjaim során azokat a jeleket, amelyeket Isten mutat számomra? Meghallom-e üzeneteit, amelyekkel szándékait, útmutatásait közli velem? Felismerem-e küldötteit, azokat az embereket, akiket mellém állít, hogy segítsen és vezessen?
© Horváth István Sándor

Imádság

Hűséges Jézusom, ölelj bennünket, gyarló embereket szívedhez. Ha nem vonzol bennünket, nem tudunk követni. Ha elgyengülünk, ne hagyjon el kegyelmed, mert nélküled semmit sem tehetünk; főleg nem vállalhatjuk a halált éretted. Adj tiszta akarást és félelem nélküli szívet, igaz hitet, szilárd reményt és tökéletes szeretetet, hogy mindent elviselve örömmel adjuk életünket neked.