EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. július 28. – Kedd

Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: 'Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!' Kérésükre így magyarázta meg: 'Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!' Mt 13,36-43

Elmélkedés

A mai evangélium megértésében segít, ha röviden felidézzük a búzáról és a konkolyról szóló példabeszédet (vö. Mt 13,24-30). A gazda szolgái jó magot vetnek a földbe, de éjszaka a gonosz konkolyt, azaz gyomnövényt vet közé. A gonosz mesterkedése azonban csak valamivel később, a vetés kikelése után derül ki. Ekkor a szolgák azonnal nekifognának a konkoly kiirtásának, de a gazda ezt nem engedi, hanem hagyja mindkettő növekedését, és csak az aratáskor történik meg a hasznos és a haszontalan növények szétválasztása. A tanítványok azért kérik Jézus magyarázatát a hasonlattal kapcsolatban, mert bizonyára ők sem értik a gazda viselkedését. Miért hagyja a gonosz növekedését, miért nem lehet azonnal elpusztítani? Erre a válasz az lehet, hogy Isten türelmes, s türelmével lehetőséget ad a gonoszoknak életük megváltoztatására, megjavítására.
A magyarázatban hangsúlyt kap a végső időkben bekövetkező ítélet. Elképzelhető, hogy az ezzel kapcsolatos kijelentéseket nem Jézus tette, hanem Máté evangélista az első keresztény közösségek várakozását fogalmazza meg, amely közösség tagjai az Emberfia közeli visszatértét és ítélkezését várták. Az Úr igehirdetésében, tanításában ugyanis az ítélet helyett inkább kerül előtérbe az emberek üdvözítése, mintsem megítélése, bár a bírói feladat valóban az Emberfiáé.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, jóságos Atyánk, egyetlen nap sem múlhatna el anélkül, hogy ne gondoljunk testvéreinkre is, akik Krisztus által egyek, egy test és egy lélek a te egyházadban. Még inkább meg kell emlékeznünk imáinkban papjaidról, hogy gyermekeiddé, igaz testvérekké tegyenek bennünket. Milyenek ők hozzád, egymáshoz és hozzánk? Ettől függ lelkileg az új és jobb világ felépítése. Add meg, Urunk, hogy papi szolgáid által, az ő fáradozásaikkal mind jobban érezzük egyházunkban a közös Atya szeretetét. Add, hogy mindnyájan testvérekké váljunk a Szentlélek örök, megfiatalító erejében.
Cserháti J.
KRISZTUS LEVELE

"A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember." 2Korinthus 3,2

Aki nem akarja olvasni az Igét, annak is olvasni kell az övéiben. Nem lehet nem olvasni. Isten a tõle messzire szakadt embernek utána megy a levelekkel. Ateista, istentagadó - minden ember olvas az övéi életébõl. Nem zárkózhat el elõle, ott él mellette. Mekkora szeretete ez az Istennek, hogy az Õt semmibe vevõ világgal levelezik! Neked is, nekem is ilyen levélnek kell lenni. Vajon illatos levél vagy-e, aki hordozza az Írójának az illatát? Istennek elsõ levele népével kapcsolatban a Tízparancsolat volt. Mózes összetörte, mert rettenetes volt, hogy mit csinált közben a nép. Isten újra megírta! Utána jött az embernek, testet öltött, hogy találkozhasson Vele. Isten Igéjén keresztül levelezik az övéivel. Olvastad ma reggel a neked szóló levelet? A szemeddel vagy a szíveddel olvastad? Tulajdon kezével írta: Lelke által. Az Õ megszakadt szíve itt van az Igében. A szívedig ért-e, amit ma küldött? Engeded-e, hogy írjon a szíved táblájára, vagy pedig elhúzod a papírt? Beleírhatja-e sze retetébõl az ítéleteit? Isten ítélete szent szeretet! Hiába mondták már mások, hogy türelmetlen és szeretetlen vagy, nem hitted. A szívbe nem lehet fájdalom nélkül írni. Isten szeretete a te életedben is szenvedõ szeretet. Miért engedte meg Isten, hogy úgy támadjon fel Jézus, hogy rajta voltak a sebek? Mert minden embernek látnia, olvasnia kellett, hogy ez már a sírból feltámadó, ragyogó, gyõztes szeretet. Csak akkor lesz gyõzelmes a szereteted, ha átmentél a halálon, a bántásokon. Ez már nem a te emberi, kedveskedõ, szíveskedõ szereteted. Nem olcsó dolog Isten leve-lének lenni. Légy Általa írott levéllé!

Assisi Szent Ferenc Hálaéneke

Te vagy a szentséges, Úristen,
Te vagy Isten minden Istenek fölött,
az egyetlen, aki csodákat művelsz.
Te vagy az erős, Te vagy a nagy,
Te vagy a felséges.
Te vagy a mindenható,
te vagy égnek és földnek
Szentséges atyja és királya.
Te vagy a hármas és egy, az Úr,
Te vagy Isten minden Istenek fölött.
Te vagy a jóság, Te vagy minden jóság,
Te vagy a legfőbb Jóság; az Úr,
az élő és igaz Isten.
Te vagy a szeretet,
Te vagy a bölcsesség,
Te vagy az alázatosság,
Te vagy a béketűrés.
Te vagy a szépség,
Te vagy a biztonság,
 Te vagy a békesség,
Te vagy az öröm.
Te vagy reménységünk,
Te vagy az igazság és a mértékletesség,
Te vagy minden gazdagságunk.
Te vagy a gyengédség,
Te vagy a mi védőnk, a mi oltalmazónk
 És védőbástyánk.
Te vagy a mi Menedékünk és erősségünk.
Te vagy a mi hitünk, reményünk és szeretetünk.
Te vagy a mi lelkünk édessége.
Te vagy a végtelen jóság,
 a nagy és csodálatos Úristen,
Mindenható, jóságos, irgalmas és a mi Megváltónk. 

Forrás ~ Internet

  A fölséges Isten dicsérete

Szent vagy, egyetlen Úristen,
ki csodákat művelsz.
Erős vagy, nagy vagy, fölséges vagy,
te vagy a mindenható király,
Szentséges Atya, ég és föld királya.
Hármas és egy Úr vagy, istenek Istene,
te vagy a jó, minden jó, a legfőbb jó,
az Úr, az élő és igaz Isten.
Te vagy a szerelem, a szeretet;
te vagy a bölcsesség,
te vagy az alázat,
te vagy a türelem.
te vagy a szépség,
te vagy a kedvesség,
te vagy a biztonság,
te vagy a megnyugvás,
te vagy az öröm,
te vagy reményünk és vígasságunk,
te vagy az igazságosság,
te vagy a mértékletesség,
te vagy a minket egészen betöltő gazdagság.
Te vagy a szépség,
te vagy a kedvesség,
te vagy védelmezőnk,
őrállónk és oltalmazónk;
te vagy az erősség, te vagy az enyhülés.
Te vagy a reményünk,
te vagy a hitünk,
te vagy a szeretetünk,
te vagy minden édességünk,
te vagy a mi örök életünk:
Nagy és csodálatos Úr,
mindenható Isten, irgalmas Üdvözítő.

 Forrás ~ Internet

 
 HIMNUSZ SZENT CHARBEL MAKHLOUFHOZ

Nagy hírű pásztor, bölcsességgel áldott,
itt kinek végső diadalát üljük,
hit megvallója, immár szünet nélkül
    boldog az égben.

Egyszerű pap volt, vezette a népet,
szent életével tanúságot tett ő,
kedvét kereste mindig az Istennek
    gyermeki szívvel.

Most azért kérjük, járjon közben értünk,
tengernyi vétkünk bocsánatot nyerjen,
s ő vezéreljen könyörgése által
    menny magasába.

Tisztelet, áldás adassék az Úrnak,
fent a magasban szakadatlan ének,
mert törvényével uralkodik bölcsen
    mind a világon. Amen.

Forrás ~ Internet

Szent Charbell Makhlouf áldozópap

Youssef Antoun Makhlouf az észak-libanoni Bkaakafra (Biqa-Kafra) nevű, hegyi faluban született 1828. május 8-án, a család ötödik gyermekeként. Maronita vallású édesanyja szigorúan megkövetelte a családban az imát, a napi rózsafüzért és a szentmisén való részvételt. Youssef két testvére is szerzetes lett.

A fiút a falubeliek szentnek kezdték nevezni alázatossága és imádságos lelkülete miatt. Sokat imádkozott egy barlangban, egy kis Szűzanya-kép előtt térdepelve. Gyakran felkereste Tanois nevű szerzetes nagybátyját lelki beszélgetésre, közös imádságra. Egy alkalommal, eltévedt kecskéjét keresve, egy cédrus közelében imádkozván hangot hallott: 'Hagyj el mindent, és kövess engem!'.

Hallgatva az isteni szóra, 1851-ben titokban elhagyta családját, és belépett a Mayfouki Boldogasszony kolostorba. Egy év noviciátus után átkerült az Annaya-i Szent Maron kolostorba, és a Libanoni Maronita Rend szerzetese lett. A korai antiochiai egyház mártírjának, Charbel nevét vette fel, aki 121-ben szenvedett vértanúságot. Édesanyja kétségbeesetten kereste és kerestette. A kolostroban megtalált fiát az elöljárók és Tanois jelenlétében kérlelte, hogy térjen haza; de a fiú kitartott döntése mellett, mondván, hogy ez útra Isten hívta meg. 'Ha nem lennél jó szerzetes, azt mondanám neked: gyere haza. De most már tudom, hogy az Úr az ő szolgálatára akar téged – mondta édesanyja a leírások szerint. Majd így fohászkodott az Úrhoz 'áldjon meg és tegyen szentté téged!'

Charbel engedelmes és alázatos szerzetes volt, sokat dolgozott és tanult, letette a hármas fogadalmat, majd elöljárói elküldték a Kfifan-i Szent Ciprián kolostorba, a szemináriumba. Lelkében hatalmas láng gyúlt a Szentírás, az Oltáriszentség és a Szűzanya iránt. 1859. július 23-án szentelték pappá. Szavai szerint papnak lenni csakis egyet jelent: a Golgota útját, és Isten jelenlétének a tanúja lenni a világban. Egész éjszakákat töltött imádsággal; de napközben élte a szerzetesek életét. Jó gyóntató pap lévén sokan felkeresték, s szentgyónás után nagy örömmel tértek haza tőle az emberek. 16 évet élt az Annaya-i Szent Maron kolostorban.

Példáértékűen gyakorolta az engedelmességet elöljárói iránt, szigorúan betartotta a monasztikus szabályokat. Aszkétikus életet élt, kereste a lemondásokat és az önmegtagadást, teljesen szabad volt a világtól; életét visszavonhatatlanul az Úr és a lelkek üdvösségének szolgálatába állította.

Isteni sugallatra arra kérte elöljáróját, hogy hadd vonuljon remeteségbe, az anyakolostorhoz tartozó Szent Péter és Szent Pál kolostorba. Elöljárója eleinte vonakodott megadni az engedélyt, ám egy csodálatos isteni jel hatására megkapta az engedélyt: Charbel olajat kért a lámpásába, ám, hogy próbára tegyék, vizet öntöttek bele. A lámpásban mégis fellobbant a láng. Így 1875. február 15-én megkezdte a vágyott remeteéletet: magány, csend, ima, az Oltáriszentség imádása, mezei munka. Sosem hagyta el a remeteséget, csak előljárója parancsára. Mindig térdre borulva imádkozott az Oltáriszentség előtt, nem egyszer az egész éjszakát imádságban töltve.

Már életében szentként tisztelték és egyszerű imájára csodák történtek. Súlyosan megbetegedett, 1898 decemberében az átváltoztatás után nem tudta folytatni a szentmisét. Szerzetestársa segített befejezni a szentmisét. Elkezdődött nyolc napig tartó agóniája. Ajkán nem szűnt meg az imádság: 'Igazság Atyja, íme a Te Fiad, aki halálra adta önmagát, hogy elégtételt adjon értem… Fogadd el kezemből az áldozatot, és felejtsd el minden bűnöm, amelyet a Te színed előtt követtem el…'. Jézus és Mária nevét hívta segítségül, valamint Szent Pétert és Szent Pált, a kolostor patrónusait. 1898. december 24-én, karácsony vigíliáján halt meg. A kolostor temploma mellett temették el.

Csodás események miatt a sírjából kiemelt koporsóját a kolostor templomának egyik oratóriumában helyezték el. Teste épen maradt. Sírját a világ négy égtája felől keresik fel a zarándokok. Közbenjárására sok csodás imameghallgatás és gyógyulás történt.

VI. Pál Pápa 1965. december 5-én boldoggá, majd 1977. október 9-én szentté avatta.

Forrás ~ Internet

 
 
'AZ ARAB PIÓ ATYA - avagy egy maronita pap, akit a római katolikus egyház szentté avatott'

Szent Charbel Makhlouf ünnepe ~ július 27. 
 
Szavai szerint papnak lenni csakis egyet jelent: a Golgota útját.

Szent Charbel Makhlouf
 
Kelet nagy misztikusa és aszkétája.

A 90’-es évek elején egy Bejrútban dolgozó vendégmunkás csodálatos meggyógyult, miután megkenték 'Szent Charbel olajjal', és kérték a Szent közbenjárását. Szent Charbel életrajza, tettei olyan csodálatosak, mint az ezeregyéjszaka meséi. Ő is az Oltáriszentség szentje, akárcsak Szent Paszkál ferences misztikus, és igazi nagy Mária-tisztelő.

Korunkban egy szerzetesnővér súlyosan megbetegedett, és a Szent segítségét kérte: ő megjelent álmában, és azt mondta neki, hogy aki minden hónap 22-én szentmisére megy és imádkozik, annak minden kérését az Úr elé viszi és közbenjár érte.

Életrajz:

Bejrúttól 140 km-re, Észak-Libanonban van egy kis falu, Bkaakafra (Biqa-Kafra), 1600 m magasan, cédrus erdőkkel övezve. Itt született 1828 május 8-án Youssef Antoun Makhlouf (József Antal) a család ötödik gyermekeként, apja Antoun Zaarour Makhlouf és anyja Brigitta Chidiac. Két fiútestvére volt: John és Beshara, és két nővére: Kawn és Wardeh. Nyolc napos korában keresztelték meg, találtam egy képet is a kis templom keresztelő kútjáról:

Édesanyja - mint többi maronita (ez a vallás a görögkatolikussal van legközelebbi rokonságban) – szigorúan megkövetelte a családban az imát, a napi rózsafüzért, és a szentmisén való részvételt. Youssef két testvére is szerzetes lett, a falutól egy 5 km-re levő kolostorban. A kisfiú alig 3 éves, amikor az apja meghal. Édesanyja újra férjhez megy a falu papjához (a maronita papok szentelés előtt nősülhetnek, mint a görög katolikusoknál), és felveszi az Elahad nevet. A kis Youssef arab és szír elemi iskolába járt, alig 14 éves, amikor a falubeliek 'szentnek' kezdik nevezni alázatossága és imádságos lelkülete miatt. Szabad idejében mindig igyekezett visszavonulni egy barlangba, ahol térdepelve imádkozott egy kis Szűzanya kép előtt, ma ez a barlang is zarándokhellyé vált:

Gyakran felkereste Tanois nevezetű szerzetes nagybátyját lelki beszélgetésre, és hogy együtt imádkozzanak. Egy alkalommal az eltévedt kecskéjét keresve, egy cédrus törzsében kialakított kis oratórium előtt imádkozott, amikor egy sürgető hangot hallott: 'Hagyj el mindent, és kövess engem!'. Hallgat az isteni szóra, 1851-ben titokban elhagyja a családját, senkinek nem szól, és belép a Mayfouki Boldogasszony kolostorba, majd egy év noviciátus után átkerült az Annaya-i Szent Maron kolostorba, és a Libanoni Maronita Rend szerzetese lesz, és felveszi a korai antiochiai egyház mártírjának a nevét (121-ben halt mártírhalált), a Charbel nevet.

Édesanyja kétségbeesetten kereste és kerestette, míg végül rátalált legkisebb fiára. Az elöljárók és Tanois nagybátyja jelenlétében kérlelte: térjen haza. De a fiú határozottan kitartott a döntése mellett, hogy erre az útra maga Isten hívta meg. Akkor az édesanyja fájdalommal eltelve így szólt: 'Ha te nem lennél jó szerzetes, azt mondanám neked: gyere haza! De most már tudom, hogy az Úr az ő szolgálatára akar téged! És az elválás miatti fájdalmamban most arra kérem az Úrat: áldjon meg és tegyen szentté téged!'

Charbel engedelmes és alázatos szerzetes volt, sokat dolgozott és tanult, letette a hármas fogadalmat, majd elöljárói elküldték a Kfifan-i Szent Ciprián kolostorba, a szemináriumba. Vezetője Szent Nimatullah Hardini atya lett, egy nagytudású pap, ki a sémita nyelv és a keleti egyházatyák műveinek jó ismerője volt, különösen Szent Efrém a kedvence. Szent Charbel lelkében hatalmas láng gyúlt a Szentírás, az Oltáriszentség iránt, és még inkább a Szűzanya iránt. Hat év tanulás után, 1859. július 23.-án pappá szentelték. Szavai szerint papnak lenni csakis egyet jelent: a Golgota útját, és Isten jelenlétének a tanúja lenni a világban. Egész éjszakákat töltött ibenső imába merülve, de ezalatt napközben élte a szerzetesek életét, jó gyóntató pap lett belőle, sokan felkeresték, és szentgyónás után hatalmas örömmel tértek haza tőle az emberek.

Charbel atya 16 évet élt az Annaya-i Szent Maron kolostorban, ahol kimagaslott az előljárók iránti engedelmességével, és a monasztikus szabályok precíz, lelkiismeretes betartásával. Ismert volt aszkétikus életéről, melyben kereste a lemondásokat és az önmegtagadásokat, teljesen szabad volt a világtól, és életét visszavonhatatlanul az Úr és a lelkek üdvösségének szolgálatába állította.

Tizenhat év után Isten azt sugallta Charbel atyának, hogy vonuljon vissza remeteségbe. Engedélyt kért hát az elöljárójától, hogy visszavonulhasson a Szent Péter és Szent Pál kolostorba, amely az anyakolostorhoz tartozott. Ám az előljáró vonakodott megadni az engedélyt, mert nem szívesen vált meg kedves szerzetesétől. Egy csodálatos isteni jel után az engedélyt meg is kapta: Charbel olajat kért a lámpásába, ám - hogy próbára tegyék, vizet öntöttek bele. Ám a lámpásban mégis fellobbant a láng, mintha mi sem történt volna. Ez volt szent Charbel első csodája, és az atya 1875 február 15-én megkezdte annyira vágyott remete életét: magány, csend, ima, az Oltáriszentség imádása, mezei munka.

Sosem hagyta el a remeteséget, csak előljárója parancsára. Mindig térden állva imádkozott a kitett Oltáriszentség előtt, akit olyan tűzzel imádott, hogy nem egyszer egész éjszakákat ébren, imádásban maradt ott.

Már életében szentként tisztelték és egyszerű imájára csodák történtek. 23 év után súlyosan megbetegedett, 1898 december 16-án az átváltoztatás után nem tudta folytatni a szentmisét. Makariosz atya látva fájdalmát, segített neki befejezni a szentmisét. Bevitték a cellájába, majd elkezdődött a nyolc napos agoniája. Ajkán nem szűnt meg a kedvenc fohásza: 'Igazság atyja, íme a Te Fiad, aki halálra adta önmagát, hogy elégtételt adjon értem...Fogadd el kezemből az Áldozatot, és felejtsd el minden bűnöm, amelyet a Te színed előtt követtem el...' ugyanakkor gyakran emlegette Jézus és Mária nevét, valamint Szent Pétert és Szent Pált, a kolostor patrónusait. 1898 december 24-én, 70 évesen, Karácsony vigíliáján szenderült örök életre, a kolostor temploma mellett temetik el. Itt volt az első sírja:

De ezzel nincs vége a történetnek!

A szomszédok figyelmét először néhány furcsa fény vonja magára 'Az otthonunkból láthattuk, úgy 10 percnyi távolságra, délen, hogy fény világítja meg a sírját, a szokásostól eltérő fény, amely hol megjelent, hol eltűnt.' Az emberek figyelmeztették a monostor a szerzeteseit, de ők nem hitték el. De mivel az emberek kitartottak, végül együtt kimentek arra a helyre, ahonnan a fényjelenség származott. Charbel Maklouf atya sírja volt az. Az előírt szokás szerint, az elhunyt be volt tekerve a saját szerzetesi ruhájába, egy egyszerű deszkára volt helyezve, koporsó nélkül, mint egy lépcsőfokon, 25 centire a talaj alatt a földben. Mivel ez a sír nyilvánvalóan a talajszint alatt található, ahogy esni kezdett az eső, elöntötte a víz.
 

A sírt megnyitották, ellenőrizték, és konstatálták, hogy a test a helyén van, majd újra nagy gonddal lezárták. Eltelt egy év. 1899 április 15-én a sírt ismét megnyitották az apát, a szerzetesek és több más tanú jelenlétében. Az esővíz ellepte a sírt (akárcsak a többi sírt), mocsárrá változtatta. A jelenlévők elképedve látták, hogy Szent Charbel holtteste a mocsár felszínén lebegett. A holttestet kiemelték, és miután megszabadították a penészgombáktól, sértetlennek találták. A bőre friss volt, ízületei rugalmasak, a végtagok teljesen behajlíthatók, a haja és a szakálla ép. Az egyik tanú, Younes József atya így írja le: 'Karjai keresztben a mellkason, kezében egy kereszt. A test lágy, friss és ruganyos, az arcán és a kezén fehér penész volt, a gyapothoz hasonló.'

A bordáiból vörös vér folyt, vízzel elegyedve. Lecserélték a fehérneműjét és a ruháját, és ezúttal a holttestet egy koporsóba zárták, amelynek felső része üvegből volt, hogy a látogatók megtekinthessék. A koporsót a kolostor templomának egyik oratóriumában tartották. Hatalmas zarándoklat kezdődött Charbel atya sírjához, sok csodás imameghallgatás és gyógyulás történt. A szerzetesek többször tanulmányozták a testet, de a koporsó mindig tele lett vörös folyadékkal, amely a pórusokból áradt ki. Ez a folyadék átitatta a fehérneműt és ruházatot, olyannyira, hogy hetente kétszer le kellett cserélni.

Ezt a folyadékot hivatalosan kivizsgálták, laboratóriumi vizsgálatoknak vetették alá, de az eredményeket még nem hoztak nyilvánosságra. Két évvel később, 1900-ban, annak érdekében, hogy véget vessenek e szivárgásnak, úgy döntöttek, a holttestet kiteszik a szabadba, a teraszra. De hiába, a test folyamatosan 'izzadt'. Dr. Elias El-Onaissi, 1921-ben írt nyilatkozatában megjegyzi: 'Láttam Charbel atya holttestét az Annaya kolostorban... Alaposan megvizsgáltam, és észrevettem a verejtéket: a bőr pórusai verejtékhez hasonló anyagot izzadnak... Megismételtem ugyanezt a vizsgálatot többször, különböző időpontokban. A jelenség mindig ugyanaz volt.' Többször is, mivel a tetemen nem fogott az enyészet, és folyamatosan 'verejtékezett' több mint 50 éven át... 1927-ben, a holttest egy fából készült, cinkkel borított koporsóba került, a talajtól elszigetelve, és alaposan bezárva a kripta falába, (a koporsóba bezártak egy fémhengert is, amely a holttest állapotáról szóló jelentést tartalmazta abban az időpontban. A jelentést franciául írta meg a bejrúti Orvostudományi Kar Armand Jouffroy professzora, és a Malkonien Balthazar orvos).

1950-ben, 23 évvel később, hogy a kripta fala is elkezdett rózsaszín és viszkózus folyadékot 'izzadni ... a sírt megnyitották: és láthatóvá vált, hogy a folyadék a koporsóból származott. A kánoni vizsgáló bizottság kinevezett három orvost, és szakvéleményük szerint 'a vérizzadásról megállapítást nyert, hogy 1899-től 1927-ig megszakítás nélkül csepegett, ugyanúgy, mint a korábbi exhumálások során és elterjedt az egész testen, átitatva a papi ruhákat is. A stóla egy része elrothadt, valamint a koporsó fából készült alsó fele is, a koporsó cinkje pedig a lábak mellett elhasadt...' Ahogy a folyadék egyre csepegett a már elhasadt koporsóban, telítette a kripta falát is. Ennek a hihetetlen jelenségnek a tanúi igazolták, hogy Szent Charbel holtteste megőrizte hajlékonyságát. Szintén 1950-ben valaki lefényképezte a Szent sírját, és amikor előhívták a fotót, egy arc rajzolódott ki rajta, néhány már nagyon öreg szerzetes Charbel atyára ismert benne, mert életében nem készült róla se festmény, se rajz. Azóta ez a fótó képviseli a jellegzetesen lesütött szemű, alázatosságában szép Szent Charbel arcot, íme:

Később egy másik koporsóba tették, és cementből és kőből épült sírba helyezték. Mivel a zarándokok egyre többen kezdtek jönni, az előljárók hozzájárultak, hogy átlátszó üvegkoporsóba tegyék. 1952-ben, mintegy 54 évvel a szent szerzetes halála után, sokan meg tudták állapítani, hogy a test ép és hogy még mindig csöpög a titokzatos folyadék. Dr. Georges Choukrallah, aki több mint 37-szer vizsgálta meg a holttestet 27 év alatt, és azt írja: „Miután több alkalommal felülvizsgáltam ezt az ép holttestet, mindig is lenyűgözött megőrzött állapota, és különösen a csepegő piros folyadék. Ez a jelenség teljesen egyedülálló, akármennyit kutakodtam utána, gyakorlatilag egy orvos sem látott ilyet még sohasem...”

VI. Pál Pápa 1965 december 5-én boldoggá, majd 1977 október 9-én szentté avatta.

Szent Charbel csodási

Szent Charbel csodái túllépték Libanon határait, melyről nagy számú levél és ajándék tanúskodik a kolostorban. Szent Charbel kedves személye azonban mégis elsősorban a lelki erényeket ébreszti fel, gyógyítja az egész emberiségben a hitet és a jó erkölcsöt. Sírjához a világ négy égtája felől jönnek a zarándokok, minden vallásból, minden korú ember. Hiszen mindnyájan egyenlőek vagyunk, elhívásunkban, hiszen mind Isten gyermekei vagyunk.

Több tízezernyi csodás gyógyulás van már összeírva a kolostorban. A gyógyulások 10 százaléka olyan emberekkel történt meg, akik nem voltak megkeresztelve. De vagy imádkozott értük valaki, vagy megérintette őt Szent Charbel olajával, vagy a sírjából való földdel, vagy pedig ő maga látogatta meg a sírt, és érintette annak ajtaját, képeit, szobrát.

A gyógyulások egy része testi gyógyulás, ám sokkal fontosabb az, ami a lélek mélyén történik. Számtalan eskű alatt tett beszámoló tanúsítja, hogy az emberekre - amint átlépték a kolostor kapuját -, rátört a bűnbánat, és hatalmas, felkavaró találkozásban fogadták be Istent ismét az életükbe, szent Charbel közbenjárására.

Forrás ~ Internet

 IMA SZENT CHARBELHEZ A KEGYELEM MEGSZERZÉSÉÉRT

Uram, aki végtelen szent és megdicsőült vagy szentjeid által, aki arra ösztönözted Szent Charbel szerzetest és remetét, hogy Jézus Krisztus útját járva éljen és haljon, aki megadtad neki az erőt, hogy el tudjon szakadni a világtól, hogy győztes legyen remeteségében, a szerzetesi erényekben: kérünk Téged, hogy ruházz fel bennünket a kegyelemmel, hogy szeressünk és szolgáljunk Téged, követve az ő példáját.

Mindenható Isten, aki nyilvánvalóvá tetted Szent Charbel közbenjárásának hatalmát számos csoda és támogatás által, add meg a hozzá fohászkodók részére a kegyelmet az ő közbenjárása által. Amen.

Miatyánk – Üdvözlégy – Dicsőség 
 
Forrás ~ Internet

SZENT CHARBEL MAKHLOUF

Youssef Antoun Makhlouf 1828-ban született Bekaa Kafrában, Észak-Libanonban. 1851-ben elhagyta szülőfaluját és követve két nagybátyja példáját remetének állt.

Annayába ment, ahol belépett a maronita rendbe, felvéve a Charbel nevet. Teológiai tanulmányait a Szent Kobriánusz és Jusztina monostorban végezte Batrounban.

1859. július 23-án szentelték pappá Bkerkyben. Ezt követően 16 évet élt Annayában, ahonnan 1875-ben átment a rend Szent Péter és Pál kolostorába.

Életét igazi remeteként és szentként élte, az imádságnak és szentségimádásnak szentelve idejét. A kolostort, ahol 23 évig élt, igen ritkán hagyta el. 1898. december 16-án hirtelen rosszul lett szentmise közben, december 24-én hunyt el. Annayában temettél el a monostor temetőjébe.

Néhány hónappal a halála után ragyogó fényességet láttak sírja körül. Testét, amely vérzett és verejtékezett, áthelyezték egy különleges koporsóba. Zarándokok ezrei özönlötték el a monostort, közbenjárásáért imádkozva, amelynek köszönhetően számos gyógyulás történt és sokan találtak lelki vigaszra.

1925-ben XI. Piusz kezdeményezte boldoggá- és szenttéavatását. 1950-ben az eljárás során felnyitották koporsóját. Amelyben teljes épségben találták meg testét. Ezt követően megsokszorozódtak a csodás gyógyulások, s sírjához különböző vallások híveinek sokasága zarándokolt közbenjárását kérve.

A csodák túlnyúltak Libanon határain, s ez az egyedülálló jelenség erkölcsi megújulást hozott, visszatérést a hithez, s a lelki értékek újjáéledését. VI. Pál Pápa 1965 december 5-én boldoggá, majd 1977 október 9-én szentté avatta.
 
 'Istenünk, te Szent Charbel Makhlouf áldozópapot a remeteség magányos harcára hívtad meg, és az életszentség sokféle adományával halmoztad el. Kérünk, add, hogy életünk keresztjeit mi is szent Fiadhoz hasonlóan készséges lélekkel vállaljuk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.'  Amen.

Forrás ~ Internet 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. július 27. – Hétfő

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak.
Jézus azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: A mennyek országa hasonló a kovászhoz. A gazdaasszony elvegyíti három véka lisztbe, és a kovász átjárja az egész tésztát. Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Beteljesedett, amit így jövendölt meg a próféta: 'Megnyitom ajkamat, és példabeszédekben hirdetem azt, ami titok volt a világ kezdete óta.' Mt 13,31-35

Elmélkedés

Az Isten országáról szóló jézusi példabeszédek sorozatában a mustármagról és a kovászról szólót olvassuk a mai evangéliumban. A mustármag egészen kicsiny, jelentéktelennek tűnik, s nem is gondolná az ember, mekkorára meg tud nőni. Akinek nincs tapasztalata a kovásszal, az élesztővel, az nem is gondolná, hogy milyen nagy hatással van a tésztára, amelybe belekeverik.
Mindkét hasonlatban Jézus a kezdeti állapotra és a végső eredményre irányítja figyelmünket, s azt a hatást reméli, hogy a hallgató rácsodálkozik a kettő hatalmas különbségére. Ezért mondja, hogy az elültetendő mustármag 'kisebb mindenféle magnál,' de végül minden más veteménynél nagyobb lesz. A kevés adag élesztő pedig képes három véka lisztet is megkeleszteni.
Az apostoli idők keresztényei jogosan gondolták, hogy az akkor még kicsiny krisztusi közösség idővel naggyá fog válni, el fog terjedni az egész világon, miként az a következő évszázadokban valóban történt. A hasonlat tehát egyrészt az Egyház szüntelen növekedésére, terjedésére utal, másrészt arra is, hogy Krisztus követőiben mind nagyobb lesz a hit és az Isten iránti szeretet. Miként a földbe ültetett mustármag kikelését, növekedését az ember nem képes befolyásolni, ugyanúgy nem emberi erőnkön, nem mirajtunk múlik Isten országának növekedése, hanem Isten kegyelmének köszönhetően növekszik a világban és bennünk.
© Horváth István Sándor

Imádság

Örök Atya Fia, aki bennünk élsz, te vagy dicsőségünk reménysége! Élj te bennünk, a te életed törvényei uralkodjanak felettünk, hogy életünk olyan legyen mint a tied! Te élj bennünk, te imádkozz bennünk, te szenvedj bennünk, többet nem is kérünk. Mert ha miénk vagy, gazdagok vagyunk. Aki Téged megtalált, megtalálta élete erejét és győzelmét.
K. Rahner

KEGYES SZENT ANNA! ÁLDJ MEG ÉS VÉDELMEZZ MINDEN CSALÁDOT'

A családom az életem szíve. Az én kis Templomom.
Szent Anna, oltalmazd családom tagjait
 minden testi és lelki veszéllyel szemben.
Te férjed, Joachim és leányod, Mária jelenlétében éltél.
Később üdvözölted vejedet, Szent Józsefet,
és mindenek fölött szeretted Jézust, Megváltónkat.
Hadd ihlesse a te családod a mi családunkat.
Hadd maradjunk egységben mély kölcsönös szeretetben.
Ha családunk törést szenvedne maradj számunkra
 a gyengédség Szentje, aki elvezet minket Istenhez. Szent Anna,
te házastárs, anya és nagymama voltál;
áldd meg családom minden tagját. Maradjunk hűek az Úrhoz.
 Hadd maradjunk készségesek más családok szüksége iránt.
Védelmezz minden családot. Amen.

Forrás ~ Internet

 IMA SZENT ANNÁHOZ ÉS SZENT JOACHIMHOZ

 Üdvünk Anyjának anyja, jöjj,
és Szent Joakim, jó atya

Az éj vak leple meghasad,
felváltja már a pirkadat,
s nyomában mar a hajnal ég,
azt hirdetvén, hogy kél a nap.

Krisztusban kél igaz napunk,
kegyelmek Anyja: hajnalunk.
De Anna volt a pirkadat,
jöttén az éj már felszakadt.

Ó, Anna, termékeny gyökér,
üdvösségtermő drága fa!
Rajtad virágos ág fakad,
mely Krisztust hozza meg nekünk!

Üdvünk Anyjának anyja, jöjj,
és Szent Joakim, jó atya,
Szülöttetek sok érdeme
az irgalmat ránk esdje le.

Dicsőség néked, Jézusunk,
világra kit szült tiszta Szűz,
Atyának, Léleknek veled,
örökre áldás, tisztelet. Amen.

Forrás ~ Internet

 KÖNYÖRGÉS

    Köszönjük hosszú életünk minden napját!
 Hogy sokat láttunk és hallottunk az Örömhír beteljesedéséből! 
Adj éveinknek minden korban jó termést, érett gyümölcsöket! 
Hallgass meg, Urunk!

    Adj jó egészséget a nagyszülőknek, szép és tartalmas éveket, 
áldd meg őket azzal, hogy meg nem szűnő reménnyel nézzenek a jövőbe! 
Hallgass meg, Urunk!

    Áldd meg őket azzal, hogy reményeiket merjék az unokáikra alapozni!
 Lássák bennük a jövő zálogát, mivel a fiatalok is jó úton járnak! 
Hallgass meg, Urunk!

    Hallgasd meg sok nagymama és nagypapa imádságát, 
akik gyermekeik, unokáik megtéréséért könyörögnek!
 Hallgass meg, Urunk!
    Legyen ez az ünnep sok tiszta boldogság napja a nagyszülőknek 
és minden névnapját ünneplő testvérünknek is! 

 Hallgass meg, Urunk!


 Forrás ~ Internet


 IMA SZENT ANNA KÖZBENJÁRÁSÁÉRT

Uram, Isten, kegyelmes Atyám, Te választottad kegyelmesen egyszülött Fiad anyjának szülőjévé Szent Annát. A te kegyelmed tette őt az üdvözítés fönséges művének részesévé. Hozzád könyörgünk, Uram: engedd, hogy az ő párfogásának segítségével irgalmad és kegyelmed részesei lehessünk!

Szent Anna asszony, az áldott Szűz anyja, kérünk: légy és maradj mindenkor pártfogónk Istennél! Íme, teljesen rád bízzuk magunkat, és oltalmadra hagyatkozunk minden testi-lelki ügyünkben.

Üdvözlégy, Szent Anna asszony! Istentől megáldott anya vagy, mert Mária, a kegyelemmel teljes Szűz, a te leányod. Szent anya vagy, mert gyermeked szeplőtelenül fogantatott, s nevelésed által tiszta és ártatlan életet élt. Boldog anya vagy, mert gyermeked, Mária, az Isten Anyja. Ő az Úr Jézus Krisztus szülőanyja, aki minket az üdvösség útján vezérel. Mi, szegény bűnösök, magunktól tehetetlenek vagyunk, csak Isten kegyelmétől támogatva művelhetjük üdvösségünket. Azért esdve kérünk, hogy közbenjárásoddal légy szószólónk a Boldogságos Szűz Máriával együtt a mennyei Atyánknál, és nyerd meg számunkra Krisztustól az üdvösségre segítő kegyelmet!

Fogadd a keresztény családokat különleges oltalmadba és pártfogásodba! Segíts, hogy keresztünket zúgolódás nélkül hordozzuk, szenvedéseinkben türelmesek legyünk, az élet ezernyi bajában pedig gyermeki engedelmességgel mindhalálig kitartsunk. Anyai oltalmadba ajánljuk a szülőket, apákat és anyákat, gyermekeikkel együtt. Vezesd őket az üdvösség útján! Ha pedig erről az útról gyarlóságukban letérnek, térítsd vissza őket anyai jóságoddal az Istennek tetsző élet útjára, hogy egyedül az Ő akaratát teljesítsék.
 
Szent Anna asszony, aki örömmel néztél a halál elé, hathatós pártfogásoddal segíts Istennél: úgy éljünk a világon, hogy a haláltól ne kelljen rettegnünk, és Istennek kedves élet után boldog legyen a halálunk. Amen. 

Forrás ~ Internet