Sík Sándor ~ Az Andocsi Máriához

Koldusboton, törött mankón
Jövünk búcsút járni,
Szűzmáriás magyaroknak
Kopott unokái.
Éjfél van a Duna táján.
Magyaroknak éjszakáján
Nincs más, kivirrasszon.
Baráttalan, testvértelen,
Hozzád ver a veszedelem,
Boldogságos Asszony!

Megcsúfolták, megpöködték
Ami bennük szép volt,
Kilencfelé hasogatták,
Ami rajtunk ép volt;
Tépett testünk megtapossák,
Ragadozók ragadozzák
Édes-kevesünket,
Koporsónkat faragdálják.
– Eléd sírjuk, magyar árvák,
 A mi keserünket.

Idegenek megnevetik
Drága magyar szónkat,
Idegentől kéregetjük
Kenyerünket, sónkat.
Magyar kezek szántogatnak,
Régi rögön új uraknak,
Néped hegye-völgyén.
Más arat, hol mi vetettünk.
Jövevények, szolgák lettünk
Úr-apáink földjén.

Boldogasszony, ezer évig
Édesanyánk voltál,
Eleink, ha hozzád sírtak,
Hozzájuk hajoltál:
Száz ostorral ostorozzon,
Csak ez egyért, Boldogasszony,
A jó Krisztust kérd meg:
Négy-víz-parton, három-hegyen
Mindörökké magyar legyen
A máriásének.

Magyar búcsújárók éneke 1920-ban.

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=tsKjXhFl5-o

Forrás ~ Internet



SZENT QUIRINUS - KERÉNY- PÜSPÖK ÉS VÉRTANÚ ~ JÚNIUS 4.

A dél-pannóniai Siscia - Sziszek, ma Jugoszlávia - püspöke volt. Amikor Diocletianus császár rendeletet adott ki a kereszténység üldözésére, Quirinus elmenekült Sisciából. A felkutatására kiküldött katonák azonban elfogták, és Maximus Praeses elé állították. Az agg sisciai püspök a helytartó minden rábeszélése, fenyegetése ellenére is állhatatosan kitartott hite mellett. Erre Maximus börtönbe vetette.

     Három nap elteltével Pannónia Príma helytartójához vitték Sabariába - a mai Szombathelyre. Quirinus állhatatosságát azonban Amantius sem volt képes megtörni, s ezért halálra ítélte. A püspöknek malomkövet kötöttek a nyakába, és a Sibaris - ma Gyöngyös - patakba vetették 309-ben. Szent testét a barbár betörések elől menekülő savariai keresztények az V. század elején Rómába mentették. Szombathelyi tiszteletét nemcsak a IV. századi bazilikája, hanem az 1938-ban felszentelt plébániatemplom, a székesegyház egyik oltára és a hívek buzgósága is hirdeti.

'Mindenható Istenünk, tekints gyengeségünkre, és minket, akiket bűneink súlya földre nyom, oltalmazzon vértanúdnak, Szent Quirinus püspöknek dicsőséges közbenjárása.'

Forrás ~ Internet

 
PRÓBATÉTEL AZ ÚT

Próbára tette Isten a lelkemet.
Adott számomra testet, szellemet.
Adott szülőt, földi életet.
Szólt az Úr, s útnak engedett

Tiéd a vágy, a gondolat!
'Szeresd felebarátodat, mint magadat!'
Tiéd a sorsod, tégy amit akarsz,
szabad vagy, jó s rossz közül választhatsz.

De vigyázz, mert egyszer mindenről számot adsz!
Foghatod a kezem. S ha jót kérsz, kaphatsz,
De el is engedhetsz, nélkülem is haladhatsz.

Segíthetsz azon, ki porba hullt,
ki feléd kiállt, mert nyomorult.

De ott is hagyhatod, kikerülheted.
Adtam széles utat és keskenyet.
De az Ítéletre minden 'út' - Hozzám vezet!

Szabó István

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. június 4. – Csütörtök
Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: 'Melyik az első a parancsok közül?' Jézus így válaszolt: 'Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.' Az írástudó erre azt válaszolta: 'Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.' Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte az írástudót: 'Nem jársz messze Isten országától.' Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.

[Mk 12,28b-34]
Elmélkedés
A mai evangéliumban egy olyan újabb vitatéma merül fel, amely az egykori vallási csoportok között szintén mindennapos lehetett. 'Melyik az első a parancsok közül?' (Mk 12,28) - teszi fel egy írástudó a kérdést Jézusnak. Milyen szándék vezethette az egykori kérdezőt? Abból a tényből, hogy ez a jelenet is a viták sorában található, gondolhatnánk, hogy ez az írástudó is csak próbára akarta tenni Jézust, vajon kiigazodik-e a törvények sokaságában. Talán ő is bele akart kötni tanításába. A párbeszéd menete azonban nem tükröz ilyen ellenséges szándékot. Ezért talán inkább arról lehet szó, hogy jószándékkal, jóindulattal tudni akarja, hogy saját életében melyik törvény megtartását tartsa a legfontosabbnak. Jézus elismerése és dicsérete azt sugallja, hogy ő sem érzett ellenséges szándékot a kérdés mögött.
Elmélkedésünkben ne feledkezzünk el az Úr feleletéről, aki az istenszeretet és az emberszeretet kettős parancsát nevezi legfőbb törvénynek. E kettő egymás mellé helyezése azt jelzi, hogy tulajdonképpen egy törvény van, a szeretet törvénye, amely kettős irányú: egyrészt Isten felé, másrészt az embertárs felé kell gyakorolnunk a szeretetet. E kettőt nem szabad egymás ellen kijátszani, azaz az egyikre hivatkozva nem mulasztható el a másik.
Mennyire része életemnek, mindennapjaimnak a szeretet?
© Horváth István Sándor

Imádság 
 Istenünk, add, hogy egyházad hirdesse és hordozza szentséged titkát az emberek között, és vezesse el a világot szereteted teljességére.


A KERESZT

A kereszt amit vinni kell, mindenkinek nehéz.
Van akinek könnyebben megy van akinek kemény.
Megállsz néha nem érted, mit vétettem Istenem?
Aztán újra elindulsz és cipeled a kereszted.

Ez a küldetésed, letenni nem lehet a másé könnyebb.
Mindenkinek más az útja ezt megírták oda fent.
De, ha figyelsz észreveszed, van akinek a tiédnél nehezebb.
Olyankor nézz magadban, ó bocsáss meg Istenem.

Biztos mindenkié olyan, amilyet megérdemel.
Ha nekem ez jutott viszem türelmesen.
S, ha az utam végére ér, Te várj ott rám Istenem.

Forrás ~ Internet



 LWANGA SZENT KÁROLY ÉS TÁRSAI ~ UGANDAI VÉRTANÚK

Lwanga szent Károly és társai vértanúk ünnepe ~  június 3.

 1879-ben francia hittérítők, a 'fehér atyák' kezdték áldásos működésüket Ugandában. Sokan megtértek, megkeresztelkedtek, még az ugandai király udvarában szolgálók közül is, akik közvetlen a király személye körül tevékenykedtek.

A keresztény udvarmester és a testőrség parancsnoka lelepleztek egy összeesküvést. Az összeesküvő kegyelmet kapott, ám ezután viszonzásul kémkedéssel és hazaárulással vádolta meg a keresztényeket. A 'koncepciós perben' a bíróság kimondta, hogy 'imádkozás vétségében' bűnösök. Éjjel rontottak rá az udvarmesterre, Mkasa Józsefre, 1885. november 17-én reggelre lefejezték és elégették.

Subuggwao Dénes apródot hitoktatáson érték tetten. Bátran bevallotta, erre maga a király szúrta torkon lándzsájával a 17 éves fiút. Másnap reggelig magára hagyták, akkor fejezték le. Lwanga Károly volt a királyi apródok vezetője. Buzgó katolikus volt. A király tisztátalan vágyainak sem ő, sem 21 társa nem engedett. A véres események hatására imádságos éjszakai virrasztásra gyűjtötte össze hű társait. Másnap elítélték őket, mert nem engedtek a királynak. Volt akit a 60 km távoli Rubaga közelében levő vesztőhelyre menet öltek meg, a többieket próbálták megrémíteni -például Lwanga Károlyt előttük égették el, de senki se tántorodott meg. Szalmanyalábba göngyölve tették őket a máglyára.

Kagwa Andrást, a király személyes barátját azzal vádolta a kegyelmet kapott összeesküvő, hogy ő az áruló keresztények vezére. Lefejezték és elégették 1886. május 26-án.

Murumba Mátyást apja a halálos ágyán bízta meg, hogy a fehér emberek új vallásához csatlakozzon, őket kövesse. Hosszú keresés után - mohamedánok, majd protestáns missziósok után -végül a katolikus misszionáriusoknál felismerte az igazságot. Állhatatos maradt. Kegyetlen módon végeztek vele.

Hitüket megtagadva megmenekülhettek volna, erre azonban még a főhóhér fia Tuzinde Mbaga sem volt hajlandó. Ezért 1886. június 3-án egy részüket karddal végezték ki, másokat pedig megégettek.

1887. január 27-én Jamari János Mária a méltóságteljes magatartású és mindenkin segítő, 'az Öreg' szenvedett vértanúságot: egy tóba ölték.

1885 és 1887 között Ugandában igen sok katolikust öltek meg a vallás iránti gyűlöletből, mivel rendszeresen imádkoztak. 1920-ban XV. Benedek pápa a 22 vértanút boldoggá avatta. 1934-ben XI. Piusz pápa Lwanga Károlyt az afrikai Katolikus Akció és az afrikai ifjúság védőszentjévé avatta. A második vatikáni zsinat harmadik ülésszakának idején 1964. október 18-án VI. Pál pápa mind a 22 ugandai vértanút szentté avatta.

Példájuk: Hatalmas fegyver az ima - a gonosz ki nem állhatja!

'Istenünk, ki úgy rendelted, hogy a mártírok véréből sarjadjon a kereszténység vetése, engedd kegyesen, hogy Egyházad szántóföldje, amelyet Szent Károly és társainak vére öntözött, aratásodra bőséges termést hozzon! ' Amen.

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. június 3. – Szerda
Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: 'Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor - ha ugyan feltámadnak -, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!'
Jézus azt felelte nekik: 'Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez Isten: 'Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?' Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!'

[Mk 12,18-27]

Elmélkedés
Miután a farizeusok kudarcot vallottak Jézussal szemben az adófizetéssel kapcsolatos kérdésükkel, a szadduceusok fordultak Jézushoz a feltámadás témájával. A farizeusok hittek a feltámadásban, a szadduceusok viszont nem, ezért szinte mindennaposak lehettek e vallási csoportok képviselői között a viták e témában. Most Jézus véleményét akarják megtudni. Kérdésük felvezetéséhez a sógorházasság szokását hozzák fel, amely szokás szerint, ha valaki gyermek nélkül halt meg, özvegyét az ő testvérének kellett feleségül vennie. A hét, gyermek nélkül meghaló testvérről szóló példa szinte egészen biztosan csak elméleti, a gyakorlatban aligha fordult elő, de alkalmas arra, hogy a túlvilági életről, illetve a feltámadásról vitát nyisson.
A szadduceusok részéről érezzük a kérdésfeltevés gúnyos stílusát, módját. Gúnyt kívánnak űzni azokból, akik hisznek a túlvilági életben és az ember feltámadásában, nevetségessé akarják tenni azokat, akik hisznek az örök életben.
Jézus bizonyára jól tudhatta, hogy ezeknek az embereknek a véleményét nem fogja megváltoztatni, mert egyértelmű bizonyíték sem a túlvilág létezésére, sem annak nem létezésére nem volt. Ez ugyanis valóban hit kérdése. Az Úr talán csak annyit szeretne válaszával elérni, hogy a kérdezők gondolkozzanak el azon, mire alapozzák véleményüket. Ezért idézi fel az ószövetségi személyekkel kapcsolatban az élő Istent, az élők Istenét.
Talán nekem is érdemes elgondolkoznom: mi az alapja a feltámadásba vetett hitemnek?
© Horváth István Sándor

Imádság 
Adj, Úristen, éber szívet, amelyet Tőled semmi kíváncsi gondolat el nem téríthet; adj nemes szívet, amelyet semmiféle méltatlan érzelem le nem alacsonyíthat; adj egyenes lelket, amelyet semmiféle rossz szándék félre nem vezethet; adj erős lelket, amelyet semmi viszontagság meg nem törhet; adj szabad lelket, amelyet magáévá nem tehet semmi erőszakos indulat.
Aquinói Szent Tamás




Sík Sándor ~ Te Deum

Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.
Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
hála legyen.

Hogy mindig jutott két garasom adni,
és magamnak nem kellett kéregetnem,
hála legyen.

Hogy értenem adatott másokat,
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,
hála legyen.

Hogy a sírókkal sírni jól esett,
és nem nevettem minden nevetővel,
hála legyen.

Hogy megmutattál mindent, ami szép
és megmutattál mindent, ami rút,
hála legyen.

Hogy boldoggá tett minden, ami szép
és ami rút, nem tett boldogtalanná,
hála legyen.

Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.

Hogy akik szerettek, szépen szerettek,
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.

Hogy amim nem volt, nem kívántam,
és sohasem volt elég, aki voltam,
hála legyen.

Hogy ember lehettem akkor is,
mikor az emberek nem akartak emberek lenni,
hála legyen.

Hogy megtarthattam a hitet,
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!

Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! -
hála legyen, Uram!
hála legyen!

Forrás ~ Internet

 

SZENT MARCELLIN ÉS SZENT PÉTER VÉRTANÚK EMLÉKNAPJA

A Diocletianus-féle üldözéskor (304) Rómában szenvedett vértanúságukról Szent Damazusz pápa tanúskodik. Kivégzésük történetét a hóhértól hallotta, és márványtáblába vésett költeményben örökítette meg az eseményt a pápa. Egy berekben fejezték le őket, de testüket átvitték a Via Labicanán lévő két babérfához. Sírjuk körül híres temető alakult ki, ahol a keresztény Nagy Konstantin császár bazilikát emelt tiszteletükre. Itt volt eltemetve Szent Heléna (Ilona) a császár édesanyja is.

'Istenünk, aki Szent Marcellin és Szent Péter vértanúid dicsőséges hitvallásának emlékezetét erősíted bennünk és oltalmunkra fordítod, kérünk, segíts, hogy követésük előbbre vigyen, és közbenjárásuk támogasson minket!' Amen.

Forrás ~ Internet


EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 2015. június 2. – Kedd
Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: 'Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?' Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt: 'Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!” Erre odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: 'Kinek a képe és felirata ez?' Azok ezt felelték: 'A császáré.' Jézus pedig így folytatta: 'Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!' Azok igen elcsodálkoztak.

[Mk 12,13-17]

Elmélkedés
A heti evangéliumok Jézus és a zsidó vallási elöljárók fokozódó ellentétét, vitáit mutatják be. A gonosz szőlőmunkásokról szóló példázat felkeltette a Jézus iránti ellenszenvet, erről szólt a tegnapi részlet. Ezt követően az adófizetésről, a feltámadásról, a főparancsról kezdeményeznek vitát Jézussal, s végül ő tesz fel kérdést a Messiásról. Utólag nehéz azt megállapítanunk, hogy időrendben egymást követően hangzottak-e el ezek a viták vagy csupán az evangélista illesztette egymás után őket éppen azzal a szándékkal, hogy a fokozódó ellentétet bemutassa.
'Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?' (Mk 12,14) - hangzik az első vita alapkérdése. A kérdés hátterében az áll, hogy egyes korabeli vallási csoportok ellenezték, sőt nyíltan megtagadták a rómaiaknak való adófizetést, míg a békülékenyebbek elfogadhatónak tartották azt éppen a béke megőrzése érdekében. Melyik oldalra áll Jézus? Elfogadja-e az adófizetést és a római fennhatóságot, s ezzel belenyugszik-e abba, hogy a zsidó nép nem önálló, vagy megtagadja-e ő is az adófizetést, s ezzel szembeszáll az idegen uralommal? Bármelyiket is választaná Jézus, szembekerülne a másik csoport képviselőivel, illetve a rómaiakkal. Ő ügyes válaszával kilép a vita keretéből: 'Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!' (Mk 12,17).
© Horváth István Sándor

Imádság 
 Teremts, Úristen, új és tiszta szívet énbennem, mely állhatatos legyen a jóban, hogy soha Tőled el ne szakadjak; okos legyen, hogy az ördögi csalárdságtól meg ne győzettessék; állhatatos legyen, hogy semmi háborúság miatt Tetőled el ne szakíttassék, hanem a te parancsolataidnak útján vígan és örvendezve járjon.
Pázmány Péter


 SZENT JUSZTINIUSZ VÉRTANÚ EMLÉKNAPJA ~ JÚNIUS 1.

 SZENT JUSZTINUSZ (Jusztin) a második század elején pogány, római származású család gyermekeként született a szamariai Szichemben (a mai Nablusban). Pogány bölcseleti iskolákban tanult, szülei római szellemiségének hatása alatt. Élete kialakítására a helyes utat, Istent tudatosan kereste a filozófiában kereste, de nem találta a hagyományos műveltségben.

Egy tengerparti sétán beszélgetett el egy tiszteletreméltó idős emberrel. Az beszélt neki Izrael prófétáinak tanításáról, Jézus Krisztusról. Az ő szavai nyomán talált rá a helyes útra. Megtérve Istent megtalálta a kereszténységben. Sokat írt a vallás védelmében, azonban csak két műve maradt fenn. Apologetikájában leírta az őskeresztény szentmisét.

Rómába költözve iskolát nyitott, nyilvános vitákat tartott. Hat társával 165 körül szenvedett vértanúságot Rómában, Marcus Aurelius idejében, mivel a pogányok és zsidók egyaránt veszélyesnek érezték apologéta (hitvédő) és filozófusi működését.

A prefektus előtt is állhatatosan kitartottak hitükben, az ítélet után is dicsőítették Istent. Lefejezésük után a holttesteket néhány hívő titokban magához vette, és méltó helyre temette.

Példája: Válassz magadnak lelki vezetőt!

'Istenünk, ki Szent Jusztin vértanút a kereszt oktalansága által csodálatosan megtanítottad Jézus Krisztus fölséges ismeretére, kérünk, az ő közbenjárására engedd, hogy a bennünket megkörnyékező tévedéseket elűzve a hit szilárdságára törekedjünk!' Amen.

Forrás ~ Internet


EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

2015. június 1. – Hétfő

Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: 'A fiamat csak becsülni fogják.' A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: 'Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az öröksége!' Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben. Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.

[Mk 12,1-12]

Elmélkedés
Jézus példabeszédet mond a gonosz szőlőmunkásokról, akik sorra bántalmazzák a gazda hozzájuk küldött szolgáit, majd végül megölik a fiát. A beszéd címzettjei, a főpapok és az elöljárók azonnal megértették, hogy az Isten által küldött próféták voltak a bántalmazott szolgák, a fiú pedig Jézus, aki e hasonlattal saját sorsáról beszélt előre.
A szőlőmunkások viselkedése a bűn három sajátosságát tárja elénk. Először is minden bűn lázadás. A teremtmény lázadása a Teremtő ellen. Az ember lázadása Isten ellen. Az ember nem akarja elfogadni ezt a viszonyt, nem hajlandó engedelmeskedni és szembeszegül Istennel. Ezt jelzi a történetben a szolgák engedetlensége. A bűn másik jellegzetessége, hogy egyre jobban eluralkodik az emberen, aki egyre nagyobb bűnöket követ el. Mivel nem kap minden bűnéért azonnali büntetést, megjön a bátorsága a nagyobbakhoz, egyre súlyosabb bűnöket követ el. Közben teljesen megfeledkezik arról, hogy felelős tetteiért, és egyszer biztosan számon fogják kérni cselekedeteit. Erre utal a hasonlatban a szolgák egyre fokozódó erőszakossága. A bűn harmadik tulajdonsága, hogy teljesen ésszerűtlen. Miért kerülne a gyilkosok tulajdonába a fiú öröksége, ha megölik őt?
A bűnre nincs ésszerű magyarázat. Az Isten elleni lázadásnak nincs ésszerű oka.
© Horváth István Sándor

Imádság 
Üdvözítőm, Feléd emelem tekintetemet. Mit akarsz, hogy cselekedjem? Ha így volt a múltban, hogyan kell alakulnia jövőmnek? Milyen akadályokat kell eltávolítanom? Mit kell kerülnöm és mit cselekednem? Szólj, Uram, hallja a te szolgád.