EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: 'Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.' Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: 'Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával, vagyis Isten erejével űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi, elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór.'

---

A gonosz lelkek kiűzésének csodája az elmúlt napok gondolataihoz kapcsolódik. Amikor Jézus kiűzi a néma emberből az őt fogva tartó gonoszt, akkor megajándékozza őt a szabadsággal. Nincs már többé a gonosz befolyása alatt, nem kell többé neki engedelmeskednie, nem kényszerítheti őt többé semmi rosszra, nincs korlátok közé szorítva az élete. Lukács evangélista leírásából nem derül ki pontosan, hogy mi is történt. Csak annyit tudhatunk, hogy az Úr parancsára, szavára a gonosz eltávozik az emberből. A gyógyulás eredményét az jelzi, hogy az eddig néma ember most megszólal. Eddig egy elzárt, külön világban, a maga némaságában, a szótlanság börtönében élt, s most Jézusnak köszönhetően belép egy új világba, ahol megszólalhat, beszélhet másokkal és dicsőítheti Istent.
Érdemes odafigyelnünk az esetnek egy érdekes mozzanatára. A néma a maga erejéből képtelen a változtatásra. A saját képességei nem elegendőek ahhoz, hogy kitörjön nyomorult élethelyzetéből. Ehhez külső segítség kell, mégpedig olyannak a segítsége, akinek hatalma van a gonosz lélek felett. Olyannak a segítségére van szükség, aki erősebb a gonosznál. A bűnök rabságában élő ember nem képes a maga erejéből a felemelkedésre. Ehhez Isten segítségére, megbocsátására van szükség. Akarom-e, hogy Isten felemeljen, megajándékozzon a szabadsággal és megbocsásson?
© Horváth István Sándor

---

 

 Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak! © Horváth István Sándor

 

 Szalézi Szent Ferenc ~  Ima

    Ha minden angyal, a világ minden lángelméje
    tanulmányozta volna,
    mi válik hasznodra ebben vagy abban a helyzetben,
    miféle szenvedés,
    kísértés vagy fájdalmas veszteség,
    nem találhattak volna
    hozzád illőbbet,
    mint azt, ami ért.
    Isten örök Gondviselése
    Kezdettől fogva kigondolta,
    hogy ezt a keresztet saját Szívéből
    értékes ajándékként neked adja.

    Mielőtt elküldötte volna,
    mindentudó szemével megszemlélte,
    isteni értelmével átgondolta,
    bölcs igazságosságosságával megvizsgálta,
    szerető irgalmával átmelegítette.

    Mind a két kezével megmérte,
    hogy egy milliméterrel se legyen nagyobb,
    egy milligrammal se nehezebb a kelleténél.

    Azután megáldotta szent nevével,
    fölkente kegyelmével,
    beléje lehelte vigaszát,
    és még egyszer rád és bátorságodra pillantott.

    Így most egyenesen az égből jön feléd,
    mint Istennek hívása,
    s könyörülő szeretetének ajándéka,
    hogy egészen önmagaddá légy,
    és Istenben megtaláld beteljesülésedet. Amen.

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

A hegyi beszédben Jézus ezt mondta tanítványainak: 'Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.'

---

'Aki megtartja és tanítja Isten törvényeit, igen nagy lesz a mennyek országában:' (Mt 5,19) - olvashatjuk Jézus szavait a mai evangéliumi szakaszban. E kijelentést kapcsoljuk a tegnapi példabeszéd mondanivalójához, tudniillik ahhoz, hogy Isten szabadsággal ajándékozza meg az embert.
Sokan úgy értékelik Isten parancsait, törvényeit, hogy azok megkötik, korlátozzák az embert, a szélsőséges vélemények szerint pedig egyenesen elveszik az ember szabadságát. E nézet hangoztatói szerint nem kell elfogadnunk semmiféle felsőbbrendű törvényt, mindenki tegye azt, amit jónak lát. Könnyen beláthatjuk azonban, hogy törvények nélkül teljes káosz uralkodna a világon. Hová vezetne, ha nem volnának törvények, amelyek szabályozzák az emberek közötti kapcsolatokat? Hová jutna az emberiség, ha mindenki a saját ösztöne, érdeke szerint cselekedne és nem volna tekintettel másokra? Isten törvényei egyaránt védik az egyének és a közösségek érdekeit. Isten törvényei biztosítják minden ember számára az emberi méltóságot és szabadságot. Az ember tud részrehajló szabályokat alkotni, Isten viszont mindenki számára egyaránt érvényes parancsokat ad, amelyek az élethez és az emberi együttéléshez való legalapvetőbb dolgokat biztosítják. Valójában nem Isten parancsai nélkül, hanem az ő törvényei által jutunk el az igazi szabadságra, amely a mennyek országába vezet.
© Horváth István Sándor

---

 

 Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nélküled semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. Egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!

 

 

  Szalézi Szent Ferenc ~ A kereszt

    Azt a keresztet, ami most annyira
    nyomja válladat,
    mielőtt elküldte volna hozzád az Úr,
    mindenható szemével megvizsgálta,
    szerető irgalmával átmelegítette,
    mindkét kezével méregette,
    vajon nem nagyobb-e,
    nem nehezebb-e a te számodra,
    mint amennyit elbírsz?

    Aztán megáldotta,
    szent kegyelmével,
    irgalmával megillatosította,
    reád és bátorságodra tekintett
    és így érkezik a mennyből a Kereszt,
    mint Isten köszöntése, mint a te
    Istened szeretetének irgalmas ajándéka. Amen.

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

 

Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: 'Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?' Jézus így felelt: 'Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte.
A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.'

---

Péter apostol megbocsátással kapcsolatos kérdésére Jézus azt válaszolja, hogy nem elég hétszer megbocsátani, hanem akár hetvenszer hétszer is tudnunk kell megbocsátani. Kijelentése szemléltetésére ezt követően a mi Urunk elmond egy példabeszédet, amelyben az úr rendkívül nagy adósságot, tízezer talentumot enged el egyik szolgájának, aki azonban ezt követően könyörtelenül lép fel szolgatársával szemben, aki neki egy jelentéktelen összeggel, száz dénárral tartozott. A két tartozás közti óriási különbség arra utal, hogy Isten sokkal többet enged el nekünk, amikor megbocsátja bűneinket, mint amikor mi megbocsátunk embertársunknak. Ha tehát az irgalomban gazdag Isten ennyire nagylelkű hozzánk, akkor nem szabad felebarátainktól megtagadnunk a megbocsátást.
Érdemes odafigyelnünk a példázatnak egy mélyebb mondanivalójára is. Az ókorban, Jézus korában a fizetni nem tudó adós rabszolga lett, annak a szolgája, akinek tartozott, akár élete végéig is. Az adósság elengedése azt jelentette, hogy megajándékozták őt szabadsággal, nem került rabszolgasorba. Ennek fényében a példabeszéd azt tanítja, hogy amikor Isten megbocsát nekünk, akkor szabadsággal ajándékoz meg bennünket. S ez nem a mi érdemünk, hanem egyedül az ő jóságának, irgalmának, nagylelkűségének köszönhető. Értékelem-e Istennek ezt az ajándékát?
© Horváth István Sándor

---

Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.
 

 

RÓMAI SZENT FRANCISKA

Római Szent Franciska özvegy és szerzetesnő ünnepe ~ március 9.

'Istenünk, aki Római Szent Franciskát azért ajándékoztad Egyházadnak, hogy példaképünk legyen előbb a családi, majd a szerzetesi életben, kérünk, segíts, hogy mi is hűségesen szolgáljunk Téged, és bármilyen hivatásban élünk, mindig te légy a szemünk előtt, és te vezérelj minket!'

Példája: Minden helyzetben őrizd meg életszentségedet!

Élete: 1384-ben Rómában született igen előkelő, nemes családba. Korán megtanult olvasni, élethivatásnak érezte a vértanúk vagy szüzek példájának követését. Előbb szülei akaratának megfelelően azonban más hívatást kellett betöltenie.

Fiatalon, már 12-13 évesen férjhez ment és hat gyermeke született. közülük három már csecsemőkorban meghalt. Több mint 40 évig éltek boldog, harmonikus házaséletet. Házasságuk alatt egyetlen kemény szó sem hagyta el ajkait. Gyermekeit kezdettől fogva vallásosan nevelte. De környezetét is vallásos szellemre ösztökélte, tanította, felolvasott nekik, még a cselédeknek is. A beteg családtagokat és cselédeket maga ápolta. Tevékeny szeretettel gondozta a szűkölködőket.

Kitűnt az alázat és türelem erényének gyakorlásában. Egyszer megszólták, hogy több időt szentelhetne a templomra. Válasza a mai embernek is tanulság lehet: 'A családanyának sokszor ott kell hagynia az oltáron Istent, hogy megtalálja őt a házi gondok közepett'. Igaz ez a tanulásra és minden munkára is.

1413-ban férjét és nagyobbik fiát a nápolyi király egy évre fogságba vitte, sőt vagyonukat is elkobozta. Hősiesen viselte Franciska ezeket a megpróbáltatásokat is.

1425-ben megalapította a bencés obláták kongregációját. Amikor 1436-ban férje meghalt, ő mindent elrendezett, ami családját illette és maga is bevonult a közösségbe. Özvegységében is példakép.

Azt írja a legenda, hogy őrangyala látható alakban kísérte. 1440. március 9-én halt meg Rómában, teste a Fórum Romanum közelében nyugszik.

'Urunk, Jézus Krisztus! Te Római Szent Franciskában a családi élet megszentelésének példáját adtad. Kérünk, add, hogy az édesanyák Szent Franciska példájára angyali életet éljenek, és az életszentségre példát adva szenteket neveljenek segítségeddel, Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: 'Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.' Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.

---

Jézus sikertelen názáreti fellépéséről olvasunk a mai evangéliumban. Kissé meglep bennünket, hogy miközben más városokban Jézust szívesen fogadják és tolonganak körülötte az emberek, addig Názáretben, abban a városban, ahol felnevelkedett, hitetlenül fogadják, elutasítóan viselkednek vele. Ezt az elutasítást látva idéz Jézus egy régi mondást, amely a próféták sorsára utal: 'Egy próféta sem kedves a maga hazájában' (Lk4,24). Az ószövetségi időkben sokszor megölték a prófétákat, akik bizony kemény szavakkal figyelmeztették a népet, hogy térjen vissza Isten törvényeinek útjára.
Miért került ez a részlet a nagyböjti idő evangéliumai közé? Jézus fellépése azzal zárul, hogy a názáretiek haragra gyulladnak és meg akarják őt ölni. Lukács evangélista szándékosan úgy fogalmazza ezt a részt, hogy előre utaljon Jézus élete végére. A Názáretben lakók a 'városon kívülre' viszik Jézust és 'felvezették a hegyre.' Ugyanezekkel a kifejezésekkel találkozunk Jézus szenvedéstörténetében is. A keresztjét hordozó Jézust kivezetik Jeruzsálemből, a városon kívülre, és felvezetik a Golgota hegyére, hogy ott keresztre feszítsék. Az a kijelentés pedig, hogy nem tudták megölni, mert 'eltávozott,' egyértelműen utal Jézus feltámadására, arra, hogy őt nem lehet örökre megölni. Észreveszem-e a történések és az emberi rosszindulat hátterében Isten üdvözítő szándékát?
© Horváth István Sándor

---

 

 Isten, én Istenem, mert te az enyém vagy, semmim sem hiányzik. És mert én a tied vagyok, benned, Szabadítómban, dicsekszem mindörökké. Minden szomorúságomban te vidítasz fel ünnepi terített asztaloddal. És hol is volna jó sora az én lelkemnek, ha nem tebenned, életem Istene?
Nagy Szent Gertrúd

 

 ISTENES SZENT JÁNOS SZERZETES

Istenes Szent János szerzetes és rendalapító ~ március 8.

'Istenünk, ki az irgalmasság lelkét Szent Jánosba árasztottad, kérünk, add, hogy a szeretet cselekedeteit gyakorolva választottaid közé kerüljünk országodban!' Amen.

Példája: Az Egyház Te is vagy, a szeretetedről ismernek meg!
Élete: 1495-ben született a mai portugáliának megfelelő Luzitániában. Nyolcévesen megszökött otthonról, hogy Madridban megtalálja szerencséjét. Csaknem száz kilométeres gyaloglásban kimerülve egy tanyán kötött ki. Itt kezdetben pásztor volt, de közben tanulhatott. Ügyesen dolgozott, a gazda a birtok irányítását is rábízta, sőt még vejéül is fogadta volna. A nősülést a gazda zaklatva sürgette, de a fiú ezt nem vállalta. Elmenekült inkább a bizonytalanba.

Katonának állt, lassan elzüllött. Egy ütközetben leesett lováról, és így az ellenséges területen maradt. Szűz Mária segítségét kérve menekült vissza saját táborába. Rábízták a hadizsákmányt, azt azonban ébersége dacára ellopták. Mivel ártatlanságát nem tudta bizonyítani, kötél általi halálra ítélték, végül aztán egy magas rangú tiszt segítségével kegyelemmel szabadult.

Katonáskodása után szolgának állt, azonban gazdái egészsége tönkrement, vagyonuk elúszott. A végén már János tartotta el a hattagú családot. Megmentette őket. Spanyolországba visszatérve vándorárus lett, majd Avilai János szónoklata hatása alatt előbb nagyon mély nyilvános bűnbánatot tartott, őrültnek tartották és bezárták emiatt. Kórházat alapított a Spanyolországban levő Granadában. Éjszakánként fát gyűjtött, eladta, a pénzen gyógyszert vett rászoruló betegeknek. Esténként koldulni járt betegeiért, óriási adóssága volt.. Egyre több kórházat sikerült működtetniük.

Itt negyvenéves korában társaival megszervezte az irgalmas rendet. A rendet V. Sixtus Szentünk halála után 36 évvel ismerte el hivatalosan.

Egyformán szerette a nélkülözőket és betegeket, a világi apostolok példaképe. Egy tűz alkalmával a kórház betegeit sértetlenül hozta ki a lángokból. Egy áradáskor vízbeesett fiatalembert próbált sikertelenül kimenteni. Az amúgy is rendkívül legyengült János a sikertelen mentést nem tudta elviselni, rohamosan romlott az állapota. A leggondosabb ápolás sem tudta megmenteni.

Granadában halt meg 1550. március 8-án. Szentté avatása 1690-ben történt meg. XIII. Leó pápa a kórházak és betegek védőszentjévé tette.

'Urunk, Jézus Krisztus! Te megérintetted Istenes Szent János szívét, és egész életét a betegek szolgálatára rendelted. Kérünk, add, hogy az ő közbenjárására mi is értékeljük az irgalmasság cselekedeteit, és nagylelkűen gyakoroljuk az önzetlen szeretetet Általad és Érted, Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.' Amen.

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

Abban az időben, mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: 'Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!' Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: 'Emészt a házadért való buzgóság.'
A zsidók erre így szóltak: 'Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?' Jézus azt válaszolta: 'Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!' A zsidók azt felelték: 'Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?' Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak. És amíg (Jézus) a Húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodáit, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben.

---

'Jézus az Atya házában'
Ha történtek Jézus életében olyan események, amelyekről bizonyos szempontból kínos beszélni s amelyeket az evangélisták is szívesen elhallgattak volna, akkor a templom megtisztítása valószínűleg ezek közé tartozik. De mégsem hallgattak róla, mert ez a kellemetlennek tűnő jelenet Jézus életének fontos része. Jézus indulata, haragja, könyörtelen fellépése a kereskedőkkel szemben mindenképpen magyarázatra szorul. Nem magyarázkodásra, hiszen helyesen értékelve az esetet jogosnak tartjuk Jézus fellépését.A templom megtisztítása már Jézus küldetésének vége felé történt, nem sokkal elítélése előtt. Jézus cselekedete jelképes, amellyel mintegy birtokba veszi a templomot, mint Isten házát, az ő Atyjának házát s megmutatja, hogy ez az ő otthona. E helyen neki még ahhoz is joga van, hogy onnan eltávolítsa mindazokat, akik nem megfelelő célra, azaz nem az istentiszteletre használják a templomot. Először akkor volt Jézus a templomban, amikor a születése utáni negyvenedik napon bemutatták őt Istennek. Ekkor hozta el őt Mária és József ide, s ekkor fogadta őt Simeon és Anna, akik benne meglátták a világ szabadítóját. Az evangéliumi beszámolók szerint legközelebb akkor járt Jézus a templomban, amikor tizenkét éves volt. E zarándoklat alkalmával szülei és rokonsága hazafelé indultak, s csak később vették észre, hogy Jézus nincs a hazatérők körében. Visszatérvén Jeruzsálembe Mária és József a templomban találják meg őt, amint az írástudókkal beszélget, otthon érzi magát Isten házában. Istent már ekkor Atyjának nevezi, amikor ezt a kijelentést teszi: 'Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?' (Lk 2,49). A későbbiekben a zsidó szokásoknak megfelelően évente elzarándokolhatott ide.
Jézus cselekedete, azaz a kereskedők kiűzése a templomból prófétai cselekedet. Zakariás próféta könyvében a messiási időkre vonatkozóan olvashatjuk a következőket: 'Azon a napon élő víz fakad Jeruzsálemből. Attól a naptól fogva nem lesz többé kereskedő a Seregek Urának házában' (Zak 14,21). Jézus tehát beteljesíti ezt a jövendölést, s szavaival megerősíti azt, hogy ennek értelmében cselekszik: 'Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!' (Jn 2,16).
Jézus cselekedete a feltámadására utaló jel. A tettét számon kérő és annak oka felől érdeklődő zsidókkal folytatott rövid beszélgetésben Jézus a következőket mondja: 'Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!' (Jn 2,19). Az eseménynél minden bizonnyal jelen lévő tanítványok ekkor még nem, hanem csak később, a feltámadást követően idézik fel Mesterük szavait s gondolják azt, hogy a feltámadásáról beszélt.
A nagyböjti időszakban Jézus a mi lelkünkben is rendet szeretne tenni. El akar onnan távolítani mindent, ami méltatlanná tesz bennünket az istengyermekségre. Meg szeretne tisztítani minket bűneinktől, amelyek elszakítanak Isten szeretetétől. Most van itt az ideje annak, hogy lelkünket megtisztítsa Isten a bűnbocsánat által, hogy megtisztulva várhassuk a feltámadás húsvéti ünnepét.
© Horváth István Sándor

---

 

'Urunk, Jézus Krisztus! Rombold le bennünk azt az ingatag építményt, amelyet bűneink köveiből emelünk! Rombolj le bennünk mindent, amit a magunk dicsőségére építettünk! Te építsd fel ezután lelkünk templomát, amely a te szereteted hajléka. Evangéliumod igazsága lakjon szívünkben és újítsa meg életünket, hogy az örömhír továbbadásával és feltámadásod hirdetésével újjáépítsük az Egyházat.' 

 SZENT PERPETUA és SZENT FELICITAS

Szent Perpétua és Felicitas vértanúasszonyok ünnepe ~ március 7.

'Istenünk, kinek szeretetéért Szent Perpetua és Szent Felicitas vértanú asszonyok megvetették a fenyegetéseket és úrrá lettek a halál kínjain, kérünk, add meg az ő könyörgésükre, hogy a te szeretetedben szüntelenül gyarapodjunk.' Amen.

SZENT PERPÉTUA

Szent Perpétua kisgyermekes 22 éves afrikai fiatal özvegyasszony volt. A Septimus Severus-féle üldözés alatt, 203. március 7-én Karthágóban szenvedett vértanúságot Szent Felicitásszal, hitoktatójukkal és három hitújonc társukkal (Saturninus, Secundulus és Revocatus). Apja a gyermekével érvelve próbálta hittagadásra rávenni, de ő nemet mondott. A börtönben keresztelkedtek meg, a keresztségben erőt nyert a szenvedések elviseléséhez. Rövid enyhe bánásmód után sötét, zsúfolt, elviselhetetlen börtönbe zárták őket. Egy idő után - rövid időre - gyermekét is maga mellé vehette, ez némileg enyhített a szenvedésein. Mivel végsőkig ellent mondott a hittagadásnak, 203-ban halálra ítélték. A vad tehenek nem ölték meg őt, ezért tőr oltotta ki életét.

Szent Ágoston a két szent nevét összekapcsolva hívja fel a figyelmünket a böjti fegyelem értékére, a 'perpetua felicitas' - örök boldogság lesz állhatatosságunk jutalma.

Példája: 'A haláltól a gazdagság nem véd meg, a hit örök életet szerez!'

SZENT FELICITÁSZ

Szent Felicitas hűséges rabszolga-asszony volt. A Septimus Severus-féle üldözés alatt a börtönben szülte meg kislányát. Szülési fájdalmai közt erős lélekkel a vértanúság szenvedéseire készült. 203. március 7-én Karthágóban szenvedett vértanúságot úrnőjével Perpétuával, hitoktatójukkal és három hitújonc társukkal (Saturninus, Secundulus és Revocatus) együtt. Először vad tehenek elé dobták őket, majd lefejezték.

Szent Ágoston a két szent nevét összekapcsolva hívja fel a figyelmünket a böjti fegyelem értékére, a 'perpetua felicitas' örök boldogság lesz állhatatosságunk jutalma.

Példája: 'A kisemberek is csodálatosak a példás életükkel!'

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy a vértanúk erőssége és állhatatosságának forrása. Kérünk, fordíts meg bennünket, hogy a szent vértanúk példájára és közbenjárására mi is önfeláldozó szeretettel szeressünk Téged, Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Amen.

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. 'Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük' - mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:
'Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: 'Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.' Az atya odaszólt a szolgáknak: 'Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.' Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt - felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.'

---

A tékozló fiú története az atyai házból való távozással kezdődik és ugyanebbe a házba való visszatéréssel fejeződik be. A kettő között történik a fiú észhez térése, amit keresztény szóhasználattal megtérésnek nevezünk. Mi indítja őt a megtérésre, a hazatérésre? Örökségének, vagyonának elpazarlása után a fiú arra kényszerül, hogy sertéseket őrizzen, s annyira éhezik, hogy még az állatok eledeléből is enne. Megalázó helyzet. Olyannyira megalázó, hogy ennél már aligha lehetne lejjebb süllyedni. Annyira megalázó, amit már az ember nem tud lelkileg elviselni, hiszen emberi méltóságától fosztották meg, amiért csak magát okolhatja. A fiúban van annyi őszinteség, hogy nyomorúságos, megalázó helyzetéért nem mást hibáztat, s van benne annyi bölcsesség, hogy megtalálja a kiutat. Azzal a gondolattal indul haza apjához, hogy legalább béres, szolga lehessen, mert még ez is jobb, mint amiben jelenleg él.
Elindulása, hazatérése, bocsánatkérése alázatot kíván, a bűnbánó ember alázatát. A történet igazi meglepetése mégsem a fiú hazaindulása, hanem az, hogy apja várta őt, remélte, hogy visszatér. Az apa nem büntet, pedig volna hozzá joga. Nem is oktatja ki fiát, pedig volna miért. Ő megbocsát. Ahogyan Isten megbocsát mindenkinek, aki alázattal hozzá megy. Érzem-e a mennyei Atya ölelését, szeretetét, amikor meggyónom bűneimet?
© Horváth István Sándor

---

Köszöntelek téged, Istennek szent igéje, Istennek szent rendelése, Fényes világ, Ki a fényes világot megfényesítetted, Édes áldott Napom, Adj szerencsés mai napot, Boldog munkálatot, értelmes eszet, okosságot, És minden jóra menendőséget.
 

 

'Kezedbe helyezem magamat' ~ John Henry Newman

Istenem!

Teljesen és fenntartás nélkül kezedbe helyezem magamat. Jólét vagy nélkülözés, öröm vagy bánat, barátság vagy egyedüllét,becsület vagy megalázás, dicsőség vagy megvetés, kényelem vagy kínlódás, jelenléted, Uram, vagy elrejtettséged: minden jó, ha Tőled jön. Te vagy a szeretet és a bölcsesség! Mit kívánhatnék ennél többet? Akaratod szerint vezéreltél és dicsőséggel fogadtál. Rajtad kívül mim van a mennyben és kit keressek itt a földön? Testem elöregszik, lendületem ellankad! De Te, szívem Istene maradsz és osztályrészem mindörökké. Amen.

Forrás ~ Internet