EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: 'Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám - kiáltotta újra -, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.'

---

A nagyravágyáshoz hasonlóan a gazdagságról is elmondhatjuk, hogy nem önmagában jó vagy rossz, hanem az a döntő, hogy az ember mire használja a vagyonát. Jézus két emberi utat vázol fel példabeszédében. A gazdag ember élete során nem törődött a szegénnyel, nem segítette őt, pedig megtehette volna. E mulasztása bűn Isten előtt, s e bűne miatt jutott a kárhozatra. Vele ellentétben a szegény Lázár a mennybe jutott. Jézus nem fejti ki, hogy miért jutott oda, inkább meghagyja a lehetőséget a hallgatóságnak és nekünk, hogy erről gondolkodjunk. Valószínűleg nem azért juthatott a mennybe, mert szegény volt, hanem azért, mert türelmesen viselte sorsát. Ellenérvként rögtön felhozzák egyesek: törődjünk bele saját nyomorúságunkba és ne tegyünk semmit sorsunk jobbra fordításáért? Aligha ez a példabeszéd mélyebb üzenete. Ha viszont új lehetőségeket keresve kitörünk nélkülöző élethelyzetünkből, és sikerrel járunk, akkor szívtelen gazdaggá is válhatunk. És akkor jön ismét az ellenérv: aki volt már szegény, az nem veti meg mások szegénységét. Szóval ne zárjuk le a kérdést, gondolkozzon mindenki azon, melyik a helyes.
Jézus példabeszédei közül egyedül itt van név szerint megnevezve egy szereplő. Lázár neve azt jelenti: Isten segít. Aki bízik Isten segítségében, annak mindegy, hogy gazdag vagy szegény.
© Horváth István Sándor

---

Istenem, bocsásd meg gyermekkorom sértéseit, felnőttkorom sok rettenetes bűnét, mindazt, amit a mai napig elkövettem a jelen pillanatig. Segíts, Istenem, ítéld bennem halálra a régi gonosz, langyos, hűtlen, gyönge, határozatlan, elbágyadt embert, és 'teremts bennem új szívet'! Neked szentelem életem második felének minden pillanatát. Add, hogy jövőm teljes ellentétben legyen múltammal, hogy jövőm fizessen a múltért, hogy mindig a te akaratodat tegyem, hogy minden pillanatban megdicsőítselek a te akaratod mértéke szerint.
Boldog Charles de Foucauld
 

 

  Bűnbánati ima ~ John Henry Newman

Uram, eléggé megismertem már, milyen borzasztó a bűn rabszolgasága.

Ha távol vagy, bárhogy is igyekszem, nem tudok helytállani, akaratosságom, gőgöm, érzékenységem és önzésem uralkodnak felettem. Napról-napra növekednek bennem és végül ellenállhatatlanok lesznek.

A régi Ádám mind erősebb lesz bennem és végül rabságba ejt.
Sok rossz dolgot ismerek, mégis megteszem, végül még én panaszkodom keservesen, hogy rabjuk lettem és nem tudok velük szakítani.

Micsoda zsarnokság a bűn! Súlyos teher, megbénít és lenyom,
és mi lesz a vége?

Drága érdemeidért, mindenhatóságod erejével erre kérlek,
 Uram, adj életet, szentséget és erőt.

Szentséges Isten, engedd, hogy erős legyek!

Halhatatlan Isten, tégy kitartóvá! Szent, erős,
halhatatlan Isten, könyörülj rajtam! Amen.

Forrás ~ Internet

 

  SZENT KÁZMÉR

Szent Kázmér hitvalló emléknapja ~ március 4.

Szent Kázmér 1458-ban született, apja lengyel király volt, anyja, Erzsébet pedig Albert magyar király és római császár lánya volt. Heten voltak testvérek, kemény tanulmányokat kellett folytatnia. Királynak nevelték, ő azonban nem akart uralkodni. Sokszor a játék elől is elhúzódott imádkozni egy csöndes zugba. Ezt még lelki vezetőjének unszolására sem hagyta el, annyira fontosnak tartotta.

A Mátyás király ellen lázadó magyar nemesek magyar királlyá választották volna. Ekkor hadsereg élén vonult Magyarországra. Gyors visszavonulásának oka, hogy Mátyás király tárgyaláson kiegyezett a lázadókkal, és a pápa is Mátyás javára szólalt fel. Kázmér ebbe a kalandba csak becsvágyó apja kemény parancsa nyomán keveredett. Hazatérése után az akaratlanul elkövetett hibájáért keményen vezekelt. Bátyja viszont - II. Ulászló - Mátyás halála után elnyerte a magyar trónt.

Erények terén a tisztaságban és a szegénygondozásban volt kiváló. Mária-tisztelete igen bensőséges volt. Nem vakította el sem vagyon, sem pozíciója!

Terjesztette hitét, mélységesen tisztelte az Oltáriszentséget és a Szűz Anyát.

Tüdősorvadásban halt meg fiatalon, 26 évesen, hosszú szenvedés után 1484-ben. A kor orvosai közt volt olyan, aki betegségét bűnös életmóddal javasolta gyógyítani. Határozottan utasította el a javaslatot: 'Sohasem akarok olyat tenni, amivel ugyan egészségem állítólag visszanyerhetem, de elveszítem Isten kegyelmét'

Vilniuszban temették el a székesegyházban. Lengyelország és Litvánia védőszentje.

Példája: 'Ne nagyratöréssel, de alázatos céltudatossággal valósítsd meg hivatásodat!'

'Mindenható Istenünk, kinek szolgálata uralkodást jelent, kérünk, add meg Szent Kázmér közbenjárására, hogy szentségben és igazságban élve szolgáljunk Neked! '

Forrás ~ Internet

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és bizalmasan közölte velük: 'Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.'
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: 'Mit kívánsz?' Ő azt felelte: 'Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.' Jézus így válaszolt nekik: 'Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?' 'Készek vagyunk!' - felelték. Jézus erre így folytatta: 'A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.'
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: 'Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.'

---

A tegnapi evangélium kapcsán az alázatos, a szenvedést önként vállaló Jézusról elmélkedtünk, ma pedig az ő nagyravágyó tanítványaival találkozunk. Meglehetősen éles az ellentét, amelyet tovább fokoz az időbeli egybeesés. Tanítványai éppen akkor kezdenek saját felemelkedésükről gondolkozni, amikor Mesterük a rá váró szenvedésről beszél nekik.
A nagyravágyást önmagában nem érdemes erkölcsi szempontból jónak vagy rossznak minősítenünk. Ha valaki azt érti alatta, hogy neki több tisztelet, megbecsülés jár, mint másoknak, pedig valójában semmivel sem tesz többet a közösségért vagy családjáért, mint mások, akkor helytelenül gondolkozik. Abban az esetben is helytelen magatartásról van szó, ha valaki saját előmenetele érdekében minden eszközt megragad, még mások háttérbe szorítását, megkárosítását is. Nagyra törőnek szoktuk nevezni azt az embert, aki jó célokat tűz ki maga elé, céltudatosan és szorgalmasan törekszik azok megvalósítására, s e célok inkább szolgálják mások javát, mintsem az övét. Ez esetben pozitív tulajdonságról és magatartásról beszélhetünk. Az evangéliumi történetben Jézus ebbe az irányba tereli a két nagyravágyó tanítványát, mégpedig saját példájából, küldetéséből, életáldozatából kiindulva. A szenvedések kelyhéről, a szenvedés vállalásáról, a szolgáló lelkületről, az élet odaadásáról beszél nekik, amely értékes Isten szemében.
© Horváth István Sándor

---

 

Én csak szegény bűnös vagyok, Uram, de mihelyt szólítalak, kegyelmeddel és irgalmaddal egészen elárasztasz engem. Legnagyobb boldogságomról mondanék le, ha nem törekednék arra, hogy mindig csodálatos jelenlétedben éljek! Ámen.
Kolumbusz Kristóf

 

 NAGYBÖJTI HIMNUSZ

Üdvösség napja, Krisztusunk,
hasítsd szét vakságunk ködét,
hogy felragyogjon az erény,
midőn reánk nappalt hozol.

Adtál üdvünkre szent időt,
adj hát bűnbánó szívet is,
hogy jóságod térítse meg,
kiket sokáig tűrt kegyed.

Hadd vezekeljünk némiképp
a bűnbocsánat díjaként:
hisz bűneink bármily nagyok:
csodás irgalmad még nagyobb.

Jön már a nap, fényes napod,
és minden újra felvirít;
mi is vigadjunk boldogan,
hogy szent kegyelmed ránk ragyog.

A nagy mindenség téged áld,
kegyes Háromság, és imád,
bocsánatodban újulók,
mi is mondjunk új éneket! Amen.

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: 'Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.'

---

'Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják' (Mt 23,12) - olvassuk Jézus szavait az evangéliumban. Amikor Jézus alázatáról beszélünk, az alázat mellé rögtön oda kell tennünk a szenvedést és a megbocsátást. Jézus alázata abban mutatkozik meg, hogy vállalja a szenvedést. Még isteni hatalmáról is lemond s engedi, hogy az emberi erőszak felülkerekedjen rajta. De a szenvedései közepette sem harag vagy gyűlölet ébred benne azok iránt, akik bántalmazzák, hanem képes a megbocsátásra. A kereszten a szenvedő, a haldokló Isten bocsát meg az egész emberiségnek. Az alázatos Isten képes a megbocsátásra. Az alázatos, a szenvedést vállaló Istentől tanulhatom meg a megbocsátást.
Lehetek tudatosan alázatos, vállalhatom önként, hogy megalázzanak, de az is előfordulhat, hogy kényszerűségből viselem el, hogy megaláznak. A szenvedéssel ugyanez a helyzet. Vagy önként vállalom, mert Krisztus szenvedéséből felismerem annak értékét, vagy egyszerűen csak nincs erőm ellenállni az erőszaknak. A megbocsátásnál viszont nincs ilyen kettősség, mert az nem fakadhat külső kényszer hatására. Megbocsátani csak szeretetből, szívből, szívem mélyéből tudok. Vajon van-e bennem akkora alázat, hogy lemondva a bosszúról, szívből megbocsátok még a rosszakaróimnak is?
© Horváth István Sándor

---

Előtted, Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, neked köszönhetek mindent; alárendelem magam neked, hagyom, hogy fájdalmaid és szenvedéseid teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és akaratodhoz simulva hagyatkozom terád.
 

 

 BÖJTI IMÁDSÁG

 Mennyei Atyánk! Mi is az ember nélküled! Amikor minden, amit tud, bármily sokszínű legyen is, töredék csupán, ha Téged nem ismer; amikor minden törekvése, ha az egész világot felöleli is, félkész munka csak, ha Téged nem ismer. Te Egyetlen, ki Magad vagy a minden!

   Adj hát bölcsességet, hogy értelmünkkel megragadhassuk az egyetlent, szívünknek nyíltságot, hogy befogadhassuk a megértést, akaratunknak tisztaságot, hogy csakis egyet akarjunk. Adj hát kitartást a jó napokban, hogy egyet akarjunk; összpontosítást a szétszórtságban, hogy egyet akarjunk; türelmet a szenvedésekben, hogy csak egyet akarjunk.

   Ó, Te, aki mindkettőt, a kezdetet és a beteljesedést is adod, adj az élet hajnalán elhatározást sz ifjúnak, hogy csak egyet akarjon; és az élet alkonyán idézd újra az aggastyán emlékezetébe ezt az első elhatározást, hogy az utolsó olyan legyen, mint az első; az első, mint az utolsó; az legyen élete, hogy csakis egyet akart.

   Ah, de nem így van; hisz történt valami közben: a bűn elválaszt. Naponta és napról napra közénk áll valami: késlekedés, megtorpanás, szakítás, tévúton járás, kárhozat. Adj hát őszinte megbánást, hogy újra egyet akarjunk.

   Bizonyosan a szokásos tevékenykedés félbeszakítását jelenti, a munkában megtorpanást, mintha ünnep volna, amikor a bűnbánó, és egyedül a bűnbánatban munkálkodó elcsendesedik a bűn megvallásában, és Eléd állva önmagát vádolja. Ó, de a tevékenykedés olyan félbeszakítása ez, mely visszavágyik a kezdethez, hogy újra egyesítse a szétválasztottakat, hogy bánatában bepótolja a mulasztásokat, hogy aggodalmában beteljesíthesse azt, ami előtte áll.

   Ó, Te, aki mindkettőt adod, a kezdetet és a beteljesedést, adj győzelmet a szűkölködés napján, hogy ami nem sikerült a vágyak tüzében emésztődőnek, a szándékában eltökéltnek, sikerülhessen a bűnbánatban gyötrődőnek: hogy csakis egyet akarjon. Amen.

Soren Aabye Kierkegaard imája

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: 'Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.'

---

Jézus így tanít a mai evangélium szerint: 'Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is' (Lk 6,37). Ezt az életszabályt először is az embertársainkkal való kapcsolatra szoktuk vonatkoztatni. Ennek értelmében, ha nem ítélkezünk felebarátaink felett, azaz nem azzal töltjük a drága időnket, hogy hibát keresünk másokban és megítéljük őket gyengeségeik miatt, akkor ők sem a mi vétkeink boncolgatásával fognak foglalkozni. A jézusi mondás pozitív megfogalmazásban így hangzik: jószándékkal, jóindulattal közeledj a másik emberhez, és akkor ő is jóindulattal fogja ezt viszonozni.
A Biblia sajátos nyelvhasználatát figyelembe véve érdemesebb kiszélesítenünk ezt az értelmezési kört. Ennek értelmében azért ne ítélkezzünk mások felett, hogy ne vonjuk magunkra Isten ítéletét. Mert ahogyan mi bánunk embertársainkkal, ugyanolyan bánásmódra számíthatunk Istentől. Itt nem arról van szó, hogy le kellene mondanunk a testvéri figyelmeztetésről, amely a bűnös élet útjáról szeretné letéríteni a felebarátot, hanem mások teljesen felesleges megítéléséről, amely sok esetben csak felületes és részrehajló. Ismerjük el inkább, hogy az emberi cselekedetek megítélője egyedül Isten lehet, aki egyaránt igazságos és irgalmas.
© Horváth István Sándor

---

 

Jézusom! Köszönöm, hogy jelenléteddel mindent átformálsz! Téged nem kötnek a formulák, az előírt rendelkezések. Nem külső parancsoknak akarod, hogy engedelmeskedjünk, hanem az élő Istennek. Szentlelkedet nem lehet korlátok közé szorítani. Az új Borhoz, ami te magad vagy, új tömlőt akarsz adni. S bár nem veted el a régi törvényeket, újat adsz nekünk, amit a szívünkbe írsz. Nem szeretnéd, ha pusztán szokások rabjai lennénk, hogy csak azért böjtöljünk, mert mások ezt teszik. Ennek csak akkor van értelme, ha belülről érezzük szükségét, amikor nem vagyunk közel hozzád. Köszönöm, Uram, hogy megmutatod, hogyan éljek Lélekből, belső indíttatásból, és nem kívülről magamra öltött szabályok szerint. Amen.

 

NAGYBÖJTI HIMNUSZ

Térdelve mondjunk hő imát,
zengjünk bűnbánó éneket,
tartsák fel forró könnyeink
a vétket torló szent kezet!

Sok rosszat tettünk, Istenünk,
megsértve nagy jóvoltodat,
a mennyből mégis nyújtsd felénk
irgalmat osztó jobbodat!

Az emberszívet ismered:
esendő, mégis gyermeked:
ne vess el minket, kérlelünk,
hogy áldjuk érte szent neved!

Ne tartsd számon rossz tetteink,
s a jót növelve úgy vezess,
hogy elnyerjük tetszésedet,
most és örökkön át szeress!

Boldog Háromság, légy velünk,
osztatlan Egység, add nekünk:
teremjen jó gyümölcsöket
nagyböjti önmérsékletünk! Amen.

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Abban az időben Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: 'Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!' Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: 'Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!' Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a holtak közül.

---

'A felhőben'

Érdekes fényképet kaptam valakitől. A fotón egy franciaországi függőhíd volt, amint éppen leereszkedik rá egy felhő. A képen kristálytisztán látszódik, amint az egyik hídpillért, a folyót és a völgy egyik felét megvilágítja a nap, de a másik pillérből és a völgy túlsó oldalából semmi sem látszódik, az úttest eltűnik a felhőben, eltűnik a semmiben, mintha a levegőben lógna az út. A lenyűgöző fénykép láttán elgondolkoztam: vajon milyen érzés lehetett ebben a percben autóval ráhajtani a hídra? A hídra, amelynek a végéből semmi sem látszódott. Milyen érzés lehetett haladni egy olyan úton, amely az ismeretlenbe vezet? Milyen érzés lehet menni olyan irányba, amit az ember nem lát a szemével? Valószínűleg nem ilyen kérdések foglalkoztatták az éppen arrafelé utazókat, s egyáltalán nem ijedhettek meg megpillantván az ismeretlenben végződő, a felhőben elvesző utat, hiszen azt is láthatták, hogy szemből, a felhőből autók jönnek ki, tehát nem lesz hirtelen vége az útnak. Külső szemlélőként azt mondhatnám, hogy reményteli érzés lehetett.
Életünk útján, amely vándorútként és keresztútként is felfogható, reménnyel haladunk előre. Azzal a reménnyel, hogy életünk nem vész el a semmiben és nem a semmi felé tart, hanem eljutunk Isten örök országába, az örökkévalóságba, amit testi szemünkkel ugyan most még nem láthatunk, de hitünk szerint létezik, s ahová Isten mindannyiunkat meghív és vár. Ebbe az örök országba, öröklétbe, ismeretlen világba, túlvilágba pillanthatott be egy rövid időre az a három apostol, aki tanúja lehetett Jézus színeváltozásának a hegyen. Erről az eseményről olvashatunk ma, nagyböjt 2. vasárnapján az evangéliumban. Péter, Jakab és János apostolok lehettek a szemtanúi annak, hogy milyen dicsőség vár majd Jézusra a feltámadás után, illetve mire számíthatnak azok az emberek, akik eljutnak a mennyországba, az örök üdvösségre. Az élmény felejthetetlen számukra. Megtapasztalják, hogy jó Isten közelében lenni. Mesterük kifejezett tiltása miatt ugyan nem beszélhettek apostoltársaiknak és másoknak a hegyen átélt élményükről, de egymás között beszélgetve többször felidézhették azt a későbbiekben. Amikor a feltámadás húsvéti eseménye után találkozhattak a feltámadt Úrral és láthatták őt dicsőséges, új testében, akkor ismételten eszükbe jutottak a hegyen történtek, az Úr alakja ragyogó fehér ruhában és tündöklő arca, és megértették azt, hogy miért is beszélt nekik a hegyről lejövet az Emberfia feltámadásáról.
E mai nagyböjti vasárnapon egy rövid időre eltűnik szemünk elől a köd, megszűnik a homály és felragyog számunkra a dicsőségbe öltözött Krisztus. És feltárul az út, a végső cél, a 'túlsó part', ahová életünk vezet. Életünk nem reménytelen küzdelem tehát az idővel, az elmúlással, hanem reményteli előrehaladás az örök élet felé, ahová Jézus Krisztus vezet minket. A nagyböjti időszak segítsen minket abban, hogy újra a helyes irányba állítsuk életünket és erősítse bennünk a reményt, hogy Isten kegyelmének és irgalmának köszönhetően földi életünk után a feltámadás révén eljuthatunk a mennyországba.
© Horváth István Sándor

---

 

 Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor a kiválasztott három apostolnak megmutattad isteni dicsőségedet. Kérünk, mutasd meg nekünk is dicsőséges arcodat, hogy életünk nehéz óráiban, a szenvedések és a betegség idején új erőt kapjunk. Mutasd meg számunkra, milyen sors, milyen dicsőség vár ránk a feltámadást követően, ha kitartunk veled a szenvedésben. Erősítsd bennünk az örök élet reményét! Adj nekünk tanulékony lelket, hogy szavadban felismerjük azt az igazságot, amely minket az üdvösségre vezet.

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: 'Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig ezt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket! Imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszakra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!'

---

Jézus örömhírének egyik központi témájához és tanításának igazi újdonságához érkeztünk a mai napon, s ez az ellenségszeretet. A mi Urunk azt kéri tőlünk, hogy azokkal is tegyünk jót, akik gyűlölnek minket, imádkozzunk azokért, akik üldöznek vagy bántalmaznak bennünket. Még a következő kiegészítéssel is találkozunk: 'böjtöljetek elnyomóitokért!' A böjt alatt itt minden bizonnyal az imádságnak egy fokozott módját, mintegy annak megerősítését kell értenünk. Az apostoli igehirdetésben, Péter és Pál apostol leveleiben, valamint az első keresztény századok egyházatyáinak írásaiban nagyon erőteljesen visszhangoznak Jézus ezen kérései.
Egyesek könnyen túllépnének az ellenségszeretet parancsán, mondván, hogy ez nem nekik szól, hanem csak egy válogatott társaságnak, a tökéleteseknek, akik mindenben példamutatóan és Istennek tetszően élnek. Ők talán szívesen háttérbe szorítanák, mellékesnek minősítenék az Úr ezen szavait. De ha így teszünk, a krisztusi életbölcsesség és az evangéliumi értékrend nagy kincsét zárjuk ki életünkből. Jézus szava azonban minden követőjére vonatkozik, rám is. Igen, az ellenségszeretet valóban nehéz, és talán túl is mutat az emberi ésszerűség határain, de érdemes rálépnem a nagylelkűség és a szeretet útjára, amely a tökéletességre, az életszentségre vezet.
© Horváth István Sándor

---

 

 Üdvözlégy, Jézus Krisztusomnak, Uramnak és Megváltómnak legszentebb és valóságos teste, aki Szűz Máriától, a legtisztább szűztől születtél, akit érettünk ártatlanul megkínoztak, s a keresztfán égi Atyádnak feláldoztak. Üdvözlégy, drága, igaz vér, amely az én Uram szent sebéből ömlöttél ki!
Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!
Canisius Szent Péter

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: 'Ne ölj!' Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: 'Te esztelen!', méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: 'Te istentelen!', méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat! Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.

---

A nagyböjti időszaknak egyaránt kell szolgálnia az Istennel és az embertársainkkal való kapcsolatunk, magatartásunk megújítását. Erre figyelmeztet a mai evangéliumi részlet, amelyben Jézus a békülékeny lelkületet ajánlja tanítványai számára. Embertársunk iránti haraggal a szívünkben nem méltó Isten elé állni. Ennek fényében úgy tekinthetünk a böjtre, mint olyan cselekedetre, amely meghozza szívünk és lelkünk békességét, a kiengesztelődést Istennel és a felebaráttal. A békétlenség sok esetben a mértéktelenségből fakad, abból, hogy nem tudunk uralkodni önmagunkon. A böjt segít minket abban, hogy fegyelmezzük magunkat és uralkodjunk ösztöneinken. A böjt során felvesszük a küzdelmet káros szenvedélyeinkkel és helytelen gondolatainkkal.
A mai napon tudatosan odafigyelek arra, hogy békesség töltsön el. Nem veszítem el türelmemet, nem jövök könnyen indulatba, mellőzöm a felesleges sietséget. Nem szakítom félbe azt, aki hosszasan meséli nekem örömét vagy gondját, s olyan dolgokra is találok időt, amire máskor csak nehezen. Nem mérgelődök azon, ha valamiről lemaradtam, mert a gondviselő Isten nem felforgatni akarja életemet, hanem megtanít a békességre, melyből türelem fakad. És ha eltölt Isten békéje, akkor ezt a nyugalmat tudom sugározni a körülöttem lévők felé.
© Horváth István Sándor

---

Irgalmas és szent Urunk, küldj szüntelenül új munkásokat Országod aratásába! Segítsd azokat, akiket arra hívsz, hogy napjainkban kövessenek Téged! Engedd, hogy akik arcodat szemlélik, örömmel válaszoljanak a csodálatos küldetésre, amelyet rájuk bíztál, néped és valamennyi ember javára. Istenünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol, most és mindörökké. Ámen.
II. János Pál pápa