VIRÁGVASÁRNAP

'Ne hagyjátok, hogy ellopják tőletek a reményt' – Ferenc pápa

'Ne legyetek soha szomorúak! Egy keresztény soha nem lehet szomorú! Ne engedjetek soha a bátortalanság érzésének! Az ilyen pillanatokban megjelenik az ellenség, az ördög, aki angyalnak álcázza magát és alattomosan szól hozzánk.Ne hallgassatok rá! Kövessük Jézust!'
'Arra kérlek titeket: ne hagyjátok, hogy ellopják reményeteket!
Azt a reményt, amit Jézus ad nekünk'.

Jézus, bár királyként vonul be Jeruzsálembe, de Isten, nem pedig az emberek látószöge szerint. Királyi trónusa a kereszt fája.  tömeg Királyként üdvözli, azonban Jézus nem hallgattatja el őket, nem száll velük szembe.

Milyen típusú Király Jézus? Szamárháton vonul be, nincs udvartartása, nem veszi körül hadsereg, hatalma jelképeként. Egyszerű emberek köszöntik, akik megérzik, hogy Jézus több mint király, megérzik, hogy ő az Üdvözítő. Jézus nem azért lép be a Szent Városba, hogy a földi királyoknak kijáró tisztelettel fogadják, akiknek hatalmuk van, akik uralkodnak.

Azért lép be a városba, hogy megostorozzák, hogy bántalmazzák és meggyalázzák, mint ahogy ezt Izajás próféta megjövendöli az első olvasmányban (vö. Iz 50,6). Azért megy Jeruzsálembe, hogy fogadja a töviskoronát, egy botot és egy bíborpalástot. Királysága gúny tárgya lesz. Azért vonul be Jeruzsálembe, hogy hátán egy kereszttel felmenjen a Kálvária dombra. Jézus azért megy Jeruzsálembe, hogy kereszthalált haljon. Éppen ebben ragyog fel Isten szerinti királysága: királyi trónusa a kereszt fája! – mondta homíliájában Ferenc pápa.

Pilátus előtt Jézus így szól: Király vagyok; hatalma azonban Istené, aki szembenéz a világon lévő rosszal, a bűnnel, ami eltorzítja az ember arcát. Jézus magára veszi a világot beszennyező rosszat, a bűnt, a mi bűnünket is és lemossa azt vérével, Isten irgalmasságával és szeretetével.
A kereszt Jézus trónja. Ez Jézus. Ez az ő szíve, amely mindnyájunkra letekint, betegségünkre, bűneinkre fordítja tekintetét. Ez Jézus nagy szeretete. Így lép be Jeruzsálembe, ezzel a szeretettel és mindnyájunk felé fordul. Jézus Isten, de lealacsonyította magát, hogy velünk együtt haladjon. Barátunkká és testvérünkké lett. Megvilágítja utunkat.

Ne féljünk attól, hogy kilépjünk önmagunkból, hogy elinduljunk mások felé. A tanítványok tömege ünnepelve kíséri Jézust, leterítik előtte ruháikat, emlegetik csodatetteit és felhangzik kiáltásuk: 'Áldott legyen a király, aki az Úr nevében jön!' (Lk 19,38). Jézus azért vonult be Jeruzsálembe, hogy meghaljon a kereszten. Kiüresítette önmagát, magára vette emberi létünket és felénk jött. Nézzünk felfelé Istenre, de lefelé is, az egyszerűek, az alázatosak felé. Ne féljünk az áldozattól. Mennyi áldozatot hoznak a szülők! Miért? Szeretetből. Örömmel hoznak áldozatot azokért a személyekért, akiket szeretnek. Ha szeretettel öleljük át Krisztus keresztjét, akkor nem a szomorúságot, hanem az örömet hozza el nekünk.

Forrás ~ Internet

 KERESZTÚTI ÁJHATATOSSÁG ÍGÉRETEKKEL

Egy fiatal spanyol szerzetes, Estanilao testvér, (1903-1927) 18 évesen lépett be a Keresztény Iskolatestvérek rendjébe, Bugedoban. A szegénység és tisztaság mellett tökéletes engedelmességre tett fogadalmat. 1926-ban, Mária által felajánlotta magát áldozatul Jézusnak. Ezt követően nem sokkal súlyosan megbetegedett, ami nyugalomra kényszerítette. Szentként halt meg 1927-ben.

Estanislao testvér kiválasztott lélek volt, akinek égi megvilágosodásban volt része. Ezt a természetfölöttiséget úgy gyóntatója, mint a teológusok is elismerték. Fölöttese azt a parancsot adta neki, hogy írjon le minden ígéretet, amelyet Urunk adott a Keresztúti ájtatosság imádkozásáért.

 AZ ÍGÉRETEK

• A Keresztúti ájtatosság imádkozásakor minden meghallgatásra kerül

• Az örök életet ígérem azoknak, akik ezt az imát együttérző részvéttel imádkozzák

• Egész életük során mellettük vagyok, és haláluk óráján segítségükre sietek

• A Keresztút imádkozása által, minden bűn megbocsáttatik, azok számára is, akik annyi bűnt követtek el, mint fűszál a réten, és a tengerparti homokszemnél is többet, de ez nem jelenti azt, hogy a halálos bűnöket továbbra is ne kéne meggyónni, különösen a Szentáldozás előtt

• Különleges dicsőségben részesülnek azok, akik a Keresztutat gyakran imádkozzák

• Haláluk után az első kedden, vagy pénteken kiszabadítom őket a Tisztítótűzből

• A Keresztút imádkozásakor áldásomban részesítem őket, és áldásom kísérni fogja őket, úgy a halálukkor, mint a Mennyben, és az Örökkévalóságban

• Haláluk óráján, nem engedem, hogy az ördög megkísértse őket

• Azokból, akik szeretettel imádkozzák a Keresztutat, élő Cibóriumot csinálok, amelyet boldogsággal és kegyelmekkel töltök ki

• Tekintetemet azokra fordítom, akik a Keresztutat gyakran imádkozzák. Kezeimet mindig széttárom fölöttük, hogy védelmemben részesítsem őket

• Amint a Kereszthez szegeltek Engem, olyan szorosan leszek összekötve mindazokkal, akik a Keresztút imádkozásával dicsőítenek Engem

• Azok, akik gyakran imádkozzák a Keresztutat, abban a kegyelemben részesülnek, hogy sohasem tudnak majd Engem elhagyni, mert többé nem fognak már súlyos bűnöket elkövetni

• Haláluk óráján jelenlétemmel fogom megvigasztalni őket, és együtt lépünk majd be a Mennyország kapuján. Könnyű haláluk lesz mindazoknak, akik a Keresztutat gyakran imádkozzák.

• Lelkem védőpalástjuk lesz, Én mindig a segítségükre fogok sietni, hogy békét találjanak Bennem .

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

 

Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: „Mit tegyünk? Ez az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és népünket.” Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” Ezt pedig nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, eljön-e az ünnepre?” A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse, hogy elfoghassák őt.

---

A mai evangéliumban arról a fontos eseményről számol be János evangélista, hogy a főtanács elhatározza Jézus halálát. Látnunk kell, hogy nem csupán arról van szó, hogy maguk elé idézve ki akarják vizsgálni az esetet, hanem döntésükkel megelőlegezik a halálos ítéletet. Ha sikerül elfogniuk és a főtanács elé állítaniuk a nép előtt nagy tekintélynek örvendő Jézust, akkor ennek a vizsgálatnak előzetes szándékuk szerint egyetlen kimenetele lehet: Jézusnak meg kell halnia.
A beszámolóból úgy tűnik, hogy a Jézussal szemben ellenséges érzelmeket tápláló farizeusok számára Lázár feltámasztása az utolsó csepp volt a pohárban. Máskor is rosszallásukat fejezték ki a csodatettek alkalmával, főként, ha szombaton tette azokat Jézus, hiszen e csodák nem csupán a meggyógyítottakban eredményeztek hitet, hanem a szem- és fültanúk is hinni kezdtek Jézusban. A halott Lázár visszaszólítása az életre szintén olyan esemény, olyan erős cselekedet volt, amely Jézus isteni hatalmát igazolta és hitet ébresztett sokakban. Jézus megölésének szándéka ekkor már kimondottan is megfogalmazódik.
Miközben tehát az egyik oldalon a megváltásban megnyilvánuló isteni jóság a betetőzéséhez közeledik, a másik oldalon egyre inkább elhatalmasodik az emberi gonoszság és gyűlölet. A kettő a kereszten találkozik. Az Úr kereszthalála egyaránt feltárja Isten jóságát és az ember gonoszságát.
© Horváth István Sándor

---

Uram, Jézus Krisztus! A te szereteted jele és eszköze szeretnék lenni. Adj nekem alázatot, hogy a hibát először mindig magamban keressem, s kész legyek elindulni a jó úton. Elsősorban nem másokon, hanem magamon szeretnék változtatni, hogy egészen olyan legyek mint te: irgalmas és megbocsátó minden emberhez.

KRISZTUS HÉT SZAVA A KERESZTEN

'Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.'

Az áldozat imádkozik a hóhérért. Jézus kétségbeejtő helyzetében sem magára gondol - kínzói számára keres mentő körülményt. Nem tudják, mit cselekszenek. Ha csak az emberi szívbe írt törvénynek engedelmeskednek, akkor sem tennének ilyen kegyetlenséget. De igazuk bizonyítását látták abban, hogy Jézust keresztre feszíthették: a Messiás, ha valóban az Isten fia, nem kerülhetett volna a kezükre, nem lehetne megkínozni és kivégezni.

Jézus ezzel az imával mutatta meg, mit jelent az ellenség szeretete. 

Semmit nem tanított, amit maga meg ne tett volna.

Mi hogyan állunk az ellenségszeretettel? Meg tudunk-e bocsátani ellenségeinknek? El tudjuk-e felejteni a sértéseket? Isten kegyelmét kell kérnünk, hogy legalább imádkozni tudjunk az ellenünk vétőkért. Erre is emlékeztet bennünket a kereszt.

'Asszony, nézd: ő a te fiad. Nézd, ő a te anyád.'

Jézus anyja és Jézus tanítványa a kereszt alatt állnak: a szeretet központjában, a szenvedésben a szeretet teljességébe jutott Krisztus által összekapcsolt közösségben. Jézus gondoskodik anyjáról, Jánosra bízza Máriát, és a tanítvány házába fogadja őt. Nem tehet másként senki, aki Jézus tanítványának vallja magát. Ugyanúgy kell állnunk a kereszt alatt, ahogyan Mária és János apostol állt ott, ugyanúgy be kell fogadnunk Jézus anyját, ahogyan János tette. Jézus anyja megtanít a kereszt tövében állni, és ő áll majd mellettünk halálunk óráján, mint egykor fia keresztjénél.

'Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?'

Jézus Krisztus Isten fia és ember, aki mindenben hasonló lett hozzánk. Utolsó nagy kísértése az Istentől való elhagyottság élménye, amelyben teljes mélységében átélte, amit ember átélhet. A hinni képtelenek fájdalmát is, azokét is, akik elfordulnak Istentől. Átlépte végső magányunk kapuját, elmerült elhagyatottságunk mélységében. Ezzel győzte le a halált, pontosabban ezzel tette nyilvánvalóvá, hogy a halál nem azonos a pokollal. Jézus világosságot gyújt legsötétebb pillanatainkban, arra tanít, hogy akkor is imádkozzunk, amikor elérkezik végső óránk.

'Még ma velem leszel a Paradicsomban.'

Jézus nagylelkűsége a kereszten is végtelen. A pislákoló mécsbelet nem oltja ki, a megroppant nádat nem töri össze. A jobb lator csak emlékezést kér, Jézus válasza: még ma velem leszel a Paradicsomban. Micsoda gyors válasz, micsoda ,,társaság'', micsoda ,,lakóhely''! Amióta elhangzott Jézus szava a kereszten, tudjuk: nincs reménytelen helyzet, mindig van esély a megtérésre. Nincs elháríthatatlan akadály, nincs véglegesen elrontott élet. Nincs olyan vétek, amelynél nagyobb ne volna Isten irgalma.

A Jézussal együtt szenvedők közül az egyik szidta őt, a másik könyörgött hozzá. A jobb lator számára megtérését készítette elő a szenvedés. Ezért vált lehetővé, hogy Isten kegyelme pótolja hosszú évek mulasztását. Mindig, mindannyiunkra igaz: a tegnapi lator ma szentté válhat.

'Beteljesedett.'

Mondják, a haldokló néhány pillanat alatt átéli egész földi életét. Film módjára pereg előtte mindaz, ami vele történt. Jézus is átélhette ezt. Halálával minden beteljesedett, a művet bevégezte. Nem torzót hagyott hátra. Beteljesedtek az írások: ezért könyvünk az ószövetségi szentírás. Beteljesedett a szenvedés: kiitta a keserű poharat. Beteljesedett a bűn: ártatlanként feszítették őt keresztre. Beteljesedett irántunk való szeretete: életét adta barátaiért. Beteljesedett a megváltás: úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte. Beteljesedett az ószövetség: kezdetét vette az új és örök szövetség.

Jézus a teljesség elérésére buzdította követőit. Aki a kegyelem állapotában hal meg, teljes pályát futott be, akárhány évet élt. Ezért kérjük a mindennapi megtérés és az állhatatosság kegyelmét.

'Szomjúhozom.'

A szenvedés, a vérveszteség és izzadás olyan kínzó szomjúságot okozhatott, amelyet mi nem ismerünk. Ezáltal teljesedett be a zsoltár szava: „Torkom, mint a cserép kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt.” Jézus ezt a zsoltárt imádkozta a kereszten. A katonák – anélkül, hogy tudták volna – ugyancsak beteljesítették az írást, amikor ecetes bort adtak neki: „Szomjúságomban ecettel itattak.” Jézus elutasította ezt, mert teljes öntudattal akart meghalni. Amint korábban, negyvennapos böjtje végén is volt ereje nemet mondani a kövek kenyérré változtatására, ugyanúgy mondott nemet haldoklásában az ecetes borra.

Az emberben mindig él a végtelenre irányuló vágy, amelyet csak Isten tud betölteni. A zsoltáros szerint: „Mint szarvas a forrásvízre, úgy kívánkozik a lelkem utánad Uram.” Jézus pedig így tanít: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék.”

Minden ember szívében ott rejtőzik az isteni dolgok megértésének képessége, az Isten képmása. Lehet, hogy túl mélyen van elrejtve bennünk. De ha szomjúságunk nem csillapul irántuk, ha nem fáradunk bele az imádságba, van, aki kiássa szívünk kútját, hogy élő vizet fakasszon belőlünk.

'Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.'

Jézus a kereszten most másodszor szólítja Atyját. Először közbenjárt gyilkosaiért. Most a fiú szava szól – ez már nem az elhagyatottság fájdalmát, hanem bizalmat, győzelmet fejez ki. Lukács evangélista megjegyzi: „Jézus akkor hangosan felkiáltott.” Nagyon emberi dolog ez: kiáltva, sírva születünk, de később is hányszor megkönnyebbülünk, ha fájdalmunkat kikiálthatjuk. A segélykiáltás megmenekítheti az elveszett embert. Jézus az Atya színe előtt kiáltja ki fájdalmát és bizalmát. Teljes öntudattal, szabadon az Atyának adja magát. Példát ad arra, hogy aki az Atya kezébe teszi le sorsát, annak az élete győzelmes.

Isten nekünk is Gondviselőnk. Nem úgy, hogy a földi bajoktól megment, hanem hogy célba juttat az örök életre. Atyánk, nem bosszúálló urunk. Amikor majd körülvesznek bennünket a halál árnyai, akkor Jézus helyettünk és velünk újra kimondja a szavakat, amelyeket a kereszten mondott: Atyám, kezedbe ajánlom az ő lelkét.

Bábel Balázs érsek elmélkedései nyomán szerkesztette ~ Szikora József.

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?” A zsidók ezt válaszolták: „Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte: „A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” Erre ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.” És sokan hittek Jézusban.

---

Jézus nyilvános működése azzal kezdődik, hogy a Jordán folyónál Jánostól részesül a keresztségben. Erre az eseményre utal az evangélium befejező része. Ekkor kezdi el hirdetni tanítását a nép körében és ekkor kezdi csodatetteit. Most visszatér arra a helyre, ahonnan elindult. Amikor János arról ír ennél a résznél, hogy sokan hittek Jézusnak, akkor egyértelműen azt sugallja, hogy az Úr működése eredménnyel zárult. Az emberek hittel elfogadták tanítását, amelyet csodái megerősítettek. Tanítása az Atyától származik, s a csodákat is az Atya erejével viszi végbe. Éppen ez az, amit egyesek azonban nem képesek elfogadni, s káromkodással vádolva őt, megkövezésére készülnek. Az evangélium e szakasza tehát a Jézus működésére adott kétféle választ tárja elénk.
Kijelentései, szavai alapján egyesek nem hisznek Jézusban. De miért nem hisznek a tettei alapján? Hiszen cselekedetei arról tanúskodnak, hogy olyan rendkívüli hatalommal cselekszik, amelyre ember nem képes. Miért nem hisznek neki, hiszen láthatták a jócselekedeteket, amelyekkel a betegeket segítette? Ezeket egyébként a zsidók is elismerik, de gondolkodásukba nem fér bele az, hogy mindezt maga Isten teszi. Jézus legnagyobb jócselekedete az, hogy meghal értünk a kereszten. Hiszem-e, hogy ezt a megváltó tettet maga Isten hajtja végre?
© Horváth István Sándor

---

Előtted, Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, neked köszönhetek mindent; alárendelem magam neked. Hagyom, hogy fájdalmaid és szenvedéseid teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és akaratodhoz simulva hagyatkozom terád.

 Ferenc pápa ~ 'A bezárt szívekben és elmékben nincs hely Isten számára'

Ferenc pápa csütörtök reggeli szentmiséje: a bezárt szívekben és elmékben nincs hely Isten számára
Manapság a kizárólagos gondolkodásmód (pensiero unico) kulturális hegemóniájának rabságában szenvedünk, amely megöli a népek, emberek és a lelkiismeretek szabadságát. A Szent Márta Házban bemutatott szokásos napi szentmiséjén, a nagyhetet megelőző csütörtökön a Szentatya ezt a gondolatot fejtette ki homíliájában.

A pápa ezúttal is az első olvasmány szavaiból indult ki, a Teremtés (17,3-9) könyvéből, amelyben Isten ígéretet tesz Ábrahámnak, hogy sok nemzet atyjává rendeli őt. Ennek feltétele azonban az, hogy Ábrahám és utódai hűséggel megőrizzék az Istennel kötött szövetséget. A pápa ezzel szembeállította a farizeusok Jézus üzenetétől elzárkózó magatartását. Ők abba a hibába estek, hogy elszakították a parancsolatokat Isten szívétől.

Egyedüli gondjuk a parancsolatok szigorú megtartása volt, mintha azok csupán rideg törvények lennének. Ezzel szemben a parancsolatok a szeretet kapcsolatából fakadnak, útmutatást és segítséget adnak, hogy ne tévedjünk le az Istenhez vezető útról. A farizeusok becsukták szívüket és lelküket minden elől, ami új. Ha pedig a szív és az elme zárt, akkor nincs többé hely Isten számára. A parancsolatok ígéretek hordozói, amelyeket a próféták szítanak fel bennünk. Becsukott szívvel és elmével az emberek nem képesek befogadni Jézus új üzenetét, amely az Isten iránti hűségnek a próféták által hirdetett üzenete. A farizeusok ezt nem értették meg.

A zárt gondolkodásmód nem nyitott a párbeszédre, arra a lehetőségre, hogy van más is, arra, hogy Isten szól hozzánk, mutatja a hozzá vezető utat. Ezek az emberek nem hallgatták meg a prófétákat, sem Jézust. Ez jóval több, mint csökönyösség, ez az egyéni elgondolás bálvánnyá emelése. „Ezt én így gondolom, ennek így kell lennie és nincs más.” Ezek az emberek kizárólagos módon gondolkodtak és ezt akarták rákényszeríteni Isten népére. Jézus feddő szavai ezek: túl sok parancsolatot raktatok a nép vállára, amik titeket meg sem érintenek.

Jézus szemrehányást tesz azért, mert nem következetesek. Ezeknek az embereknek a teológiája egy szkéma rabjává lesz, ez pedig azt jelenti, hogy kizárja mások elgondolását.

Nincs lehetőség a párbeszédre, arra, hogy megnyíljunk Isten újdonságaira, amelyet a próféták hirdettek. Ezek megölték a prófétákat, becsukták az ajtót Isten ígéretei előtt. Amikor az emberiség történelmében megjelenik ez a kizárólagos gondolkodásmód, mennyi sorscsapás történik. A múlt században mindannyian láthattuk a kizárólagos gondolkodás diktatúráját, amelynek annyi emberi élet esett áldozatául.

Ferenc pápa a mára gondolva ezt mondta: Ez most is így van, ma is létezik a kizárólagos gondolkodás.

„Ma ezt kell gondolnod és ha nem ezt gondolod, akkor nem vagy modern, nem vagy nyitott, sőt még ennél is rosszabb vagy.” Hányszor halljuk a kormányzókat, akik ezt mondják: anyagi támogatásra van szükség, de ha te akarod ezt a segítséget, akkor ezt kell gondolnod, ezt a törvényt kell meghozni, és nem egy másikat… Ma is létezik a kizárólagos gondolkodás diktatúrája, az a fajta, amely követ ragad, hogy megkövezze a népek, az emberek, a lelkiismeretek szabadságát, az emberek kapcsolatát Istennel. Ma Jézust ismét keresztre feszítik.

Ferenc pápa szentbeszédét ezekkel a gondolatokkal zárta: „Ezzel a diktatúrával szemben az Úr Jézus figyelmeztetése mindig ugyanaz: virrasszatok és imádkozzatok, ne legyetek ostobák, ne vegyetek meg olyan dolgokat, amelyekre nincs szükségetek. Legyünk alázatosak és imádkozzunk, hogy az Úr adja meg a nyitott szív szabadságát, hogy befogadjuk Igéjét, amely ígéret, öröm és szövetség. Ezzel a szövetséggel haladjunk az élet útján.

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.” A zsidók azt felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy. Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: „Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre”. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?” Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem ismeritek. Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond. Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta, és örvendezett.” A zsidók erre felháborodtak: „Még ötvenesztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” A zsidók erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a templomból.

---

A nagyböjt vége felé közeledve olyan részekkel találkozunk az evangéliumban, amelyekben fokozódik az ellentét Jézus és a nép vezetői között. Az ellentét oka az, hogy Jézus nyíltan beszél arról, hogy ő a mennyei Atya küldötte. A zsidók ezt nem tudják elfogadni és nehezményezik, hogy Istennek tartja magát. Bár Jézus rendkívüli erővel tanít, és olyan cselekedeteket hajt végre, amelyre ember soha nem volt képes, mégis továbbra is csak embernek tartják őt. Halálra ítélésekor éppen az lesz a vád ellene, hogy Istennek nevezte magát. Jézus könnyen elkerülhetné most az ellenkezést, később pedig a halálos ítéletet is, de ehhez meg kellene tagadnia önmagát, származását és küldetését.
Saját küldetése mellett az örök élet kérdése is előkerül Jézus beszédében. Egykori hallgatósága értetlenséget tanúsít, amikor Jézus az örök életről beszél. Tapasztalatuk csak a földi életről, annak kezdetéről, a születésről s végéről, a halálról voltak. Mindaz, ami az élet előtt és azon túl létezhet, azaz az örök élet és a feltámadás már nem fért bele gondolkozásuk földi keretébe. Jézus húsvéti feltámadása éppen e kereteket nyitja meg, kitárva egy új, örökké tartó élet lehetőségét. A halál nem az utolsó állomás lesz életünkben, hanem csupán átmenet az új életbe.
Ha hiszek az Úr feltámadásában, akkor bátran hihetek abban is, hogy a feltámadás által részesedni fogok az örök életben.
© Horváth István Sándor

---

Lelkem és egész bensőm, ébredj rá, mivel tartozik egész lényem az Úrnak. Valóban, Uram, azért, mert teremtettél és szeretetedért teljesen adósod vagyok. Mert megváltottál, teljesen neked tartozom. Mert olyan nagyot ígérsz nekem, teljesen adósod vagyok. Annál is többel tartozom szeretetedért, amennyivel több vagy nálam, akiért feláldoztad s akinek ígéred magadat.

 

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta nekik: „Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim: megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket.” Ők erre tiltakoztak: „Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha senkinek sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: Szabadok lesztek?”
Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a fiú ott marad mindvégig. Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz titeket, akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, mégis az életemre törtök, mert tanításom nem fog rajtatok. Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam; ti ellenben azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.” Erre közbevágtak a zsidók: „A mi atyánk Ábrahám!”
Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett! De ti az életemre törtök, bár azt az igazságot hirdetem, amit Istentől hallottam. Ábrahám ilyet nem tett. Ti azt teszitek, amit atyáitok tettek!” Ők azonban tovább erősködtek: „Mi nem vagyunk törvénytelen gyermekek, csak egy atyánk van: az Isten.” Jézus azonban megállapította: „Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől vagyok, és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, hanem az Isten küldött engem.”Jn 8,31-42

---

A zsidók vallási és nemzeti öntudatból az Ábrahámtól való származásukra hivatkoznak, de Jézus arra irányítja figyelmüket, hogy a választott nép és Isten közötti kapcsolat sem csupán e vérségi köteléken nyugszik, hanem azon a lelki háttéren, amelyet a szövetségkötés jelképez.
Az Egyház, az újszövetség népe Krisztust követi. Az ő megváltó halála törli el a bűnt és tesz bennünket Isten gyermekeivé. Tehát nem vérségi kapcsolatról van szó, amikor Istennel való viszonyunk alapjait keressük, hiszen e lelki kapcsolatot Krisztus biztosítja, akiben megtaláljuk az igazságot.
Mivel az evangéliumban szó esik az „igazságról,” fontos tisztázni, hogy János apostol teológiájában kulcsfontosságú az igazság fogalma, amely elsősorban nem magát Istent jelöli, hanem Isten kinyilatkoztatott Igéjét, Jézus Krisztust. Jézus egyrészt hirdeti az embereknek azt az igazságot, amelyet az Atyától hallott, s amelynek közvetítése az emberek felé küldetésének eleme, másrészt, ő maga az igazság. János szerint éppen abban rejlik az ószövetség és az újszövetség különbsége, hogy az előbbi a mózesi törvényt közvetítette az embereknek, az utóbbi pedig a kegyelmet és az igazságot Krisztusban és Krisztus által. Jézus azért nevezte magát igazságnak, mert a kinyilatkoztatás teljességét hordja magában. Általa, a teljes igazság által ismerhetjük meg az Atyát és azt az utat, amely az Atyához vezet.
© Horváth István Sándor

---

Nekem te vagy az Uram, akinek akaratát a sajátoménál jobban szeretem! Mivel nem tudok állandóan szavakkal imádkozni; ha valaha is imádkoztam igazi odaadással, most halld meg kiáltásomat! Fogadd kegyesen a téged kérlelő odaadást, mint végtelen kiáltást; s hogy szavaim még méltóbbak legyenek a meghallgatásra, adj imádságomnak erőt és állhatatosságot!

 Ferenc pápa ~ 'Az igazi bölcsesség a Szentlélek ajándéka'

Az igazi bölcsesség a Szentlélek ajándéka – Ferenc pápa katekézise a szerda délelőtti általános kihallgatáson

Ne legyünk „ízetlen, sótlan” keresztények, hanem életünknek legyen inkább evangéliumi íze, krisztusi illata, hogy másoknak is át tudjuk adni Krisztus gyengédségét és szeretetét” – buzdította Ferenc pápa a Szent Péter teret megtöltő híveket.
Kedves testvérek! Jó napot kívánok. Ma új ciklust kezdünk a Szentlélek ajándékairól – kezdte katekézisét a Pápa. Tudjátok, hogy a Szentlélek képezi az egyház és minden egyes keresztény lelkét, életnedvét: Isten szeretete, amely szívünkben lakást vesz és szeretetközösségre lép velünk. A Szentlélek mindig velünk van, mindig bennünk van: szívünkben van.

A Szentlélek maga „Isten ajándéka” (vö. Jn 4,10). Isten adománya, amely különféle lelki ajándékokkal látja el azokat, akik befogadják őt. Az egyház a Szentlélek hét ajándékát különbözteti meg. Ez a szám jelképesen a teljességet, a befejezettséget jelöli; amikor a bérmálás szentségére készülünk, megtanuljuk őket – mondta a pápa, majd felsorolta a Szentlélek hét ajándékát: a bölcsesség, az értelem, a jótanács, a lelki erősség, a tudomány, a jámborság és az istenfélelem.

A felsorolás szerint a Szentlélek első ajándéka tehát a bölcsesség. Azonban nem egyszerűen emberi bölcsességről van szó. Az emberi bölcsesség az ismeret és a tapasztalat gyümölcse. A Biblia elbeszéli, hogy Salamon, amikor megkoronázták Izrael királyává, a bölcsesség ajándékát kérte. A bölcsesség éppen ez: annak a kegyelme, hogy mindent Isten szemével láthatunk. Egyszerűen csak ez – ismételte Ferenc pápa – a világot, a különféle helyzeteket, az összefüggéseket, a problémákat, mindent Isten szemével látunk. Ez a bölcsesség. Olykor a dolgokat saját tetszésünk, vagy szívünk pillanatnyi állapota szerint látjuk – szeretettel vagy gyűlölettel, irigységgel. Nem: ez nem Isten szeme. A Szentlélek az, aki a bölcsességet ajándékozza nekünk, hogy mindent Isten szemével láthassunk. Ez a bölcsesség ajándéka.

Nyilvánvalóan ez az ajándék az Istennel való bensőséges kapcsolatból fakad, abból a bensőséges kapcsolatból, amely Istenhez fűz minket, az Atya-gyermek kapcsolatból. És a Szentlélek, amikor fennáll ez a kapcsolat, akkor nekünk adományozza a bölcsesség ajándékát.

Amikor szeretetközösségben vagyunk az Úrral, a Szentlélek mintha átalakítaná a szívünket és megízleltetné vele a Lélek szeretetét. A Szentlélek akkor a keresztényt „bölccsé teszi”. Ez nem azt jelenti, hogy a kereszténynek mindenre van válasza, hogy mindent tud; egy bölcs személyt nem ez jellemez. Azt jelenti, hogy tudja, hogyan cselekszik Isten, felismeri, hogy mi jön Istentől és mi nem. Azzal a bölcsességgel rendelkezik, amit Isten ad szívünknek. Az ebben az értelemben vett bölcs ember szívének Isten ad ízt. Milyen fontos, hogy közösségeinkben legyenek ilyen keresztények!

Bennük minden Istenről szól, minden Isten jelenlétének és szeretetének szép, élő jelévé válik. Ez egy olyan valami, amit mi nem tudunk rögtönözni, ezt nem tudjuk önmagunktól megszerezni: olyan ajándék, amelyet Isten adományoz azoknak, akik engedelmesek a Szentléleknek. Bennünk van, szívünkben van a Szentlélek; meg van rá a lehetőség, hogy hallgassuk, vagy ne hallgassuk szavát.

Ha hallgatunk a Szentlélekre, akkor Ő megtanítja nekünk a bölcsességnek ezt az útját, nekünk ajándékozza bölcsességét, ami azt jelenti, hogy Isten szemével látunk, Isten fülével hallunk, Isten szívével szeretünk, Isten szerint ítélkezünk. Ez az a bölcsesség, amelyet a Szentlélek nekünk ajándékoz, és mindnyájan birtokolhatjuk. Nem kell mást tennünk, mint kérnünk a Szentlelket.

Gondoljatok egy anyukára, aki otthon van kisgyermekeivel, az egyik ezt csinálja, a másik azt, és a szegény anyuka egyik helyről a másikra megy, a gyermekek problémáival. Amikor az anyukák elfáradnak és megszidják gyermekeiket, ez bölcsesség? Ti mit mondotok? Bölcsesség, vagy nem? Nem! Amikor azonban az anyuka magához veszi gyermekét, és kedvesen, nagy türelemmel elmagyarázza: „ezt ezért, meg ezért nem csináljunk”, akkor az Isten bölcsessége? Igen! Ez az, amit a Szentlélek ad nekünk az életben.

Azután például a házasságban, a házasfelek veszekednek és egymásra sem néznek, vagy rossz szemmel néznek egymásra: ez Isten bölcsessége? Nem! Ha azonban elmúlik a vihar, kibékülünk, és tovább haladunk előre békességben: ez bölcsesség? – tett fel egy újabb kérdést a pápa. És nem váratott magára a teret megtöltő hívősereg válasza: - Igeeeen!! Igen, ez a bölcsesség ajándéka. Legyen benne mindnyájunknak része: otthon, a gyermekekkel, mindenki osztozzon benne! Ezt nem lehet megtanulni, ez a Szentlélek ajándéka.

Ezért kérjük az Urat, hogy adja meg nekünk a Szentlelket, adja meg a bölcsesség ajándékát, Isten bölcsességének ajándékát, amely megtanít arra, hogy Isten szemével lássunk, Isten szívével érezzünk, Isten szavaival beszéljünk. Ezzel a bölcsességgel menjünk előre, építsük családunkat, építsük az egyházat, és így mindnyájan megszentelődünk. Kérjük ma a bölcsesség kegyelmét. Kérjük a Szűzanyát, aki a Bölcsesség széke, adja meg nekünk ezt a kegyelmet. Köszönöm szépen – fejezte be katekézisét Ferenc pápa.

Forrás ~ Internet

  Ferenc pápa ~ 'A kereszt misztérium, Isten szeretetének misztériuma.'

 'A kereszt misztérium, Isten szeretetének misztériuma. Azé az Istené, aki megalázza önmagát, semmivé lesz ' – Ferenc pápa kedd reggeli szentbeszéde

Nem létezik kereszténység kereszt nélkül. A kereszt pedig nem egy dísz, amit az oltárra helyezünk, hanem Isten szeretetének misztériuma – hangsúlyozta homíliájában a Szentatya a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Egyedül nem léphetünk ki bűneikből, nincs rá lehetőség. A Számok könyvéből vett olvasmányban arról hallunk, hogy a nép zúgolódott Isten és Mózes ellen, mert belefáradt a vándorlásba. Amikor azonban az Úr tüzes kígyókat küldött rájuk, belátták bűnüket és azt kérték, hogy az Úr mentse meg őket. A napi evangéliumban pedig Jézus azt mondja a farizeusoknak: meghaltok bűneitekben.

A törvénytudók nem voltak tisztában azzal, hogy egyedül nem léphetünk ki a bűneinkből – magyarázta Ferenc pápa. Hittek persze Isten bocsánatában, de erősnek, elegendőnek érezték magukat, mindentudónak. Végül pedig a vallásból, Isten imádásából egy kultúrát csináltak a maga értékeivel, megfontolásaival, magatartási előírásaival.

A pápa leszögezte: a kereszténység nem egy filozófiai tanítás, nem egy életprogram a túléléshez, a neveléshez, a békéhez. Ezek következmények. A kereszténység egy személy, a kereszten fölmagasztalt személy, aki megsemmisítette önmagát, hogy üdvözítsen minket. Nem lehet megérteni a kereszténységet Isten Fiának e mélységes megalázkodása nélkül: aki megalázta önmagát, szolgává lett egészen a kereszthalálig,

A kereszt pedig nem egy dísz, amit ki kell tennünk a templomainkban az oltárra – folytatta homíliájában a Szentatya. Nem egy jelkép, ami megkülönböztet minket másoktól. A kereszt misztérium, Isten szeretetének misztériuma. Azé az Istené, aki megalázza önmagát, semmivé lesz.

Hol van a te bűnöd? ’Hát nem tudom, sok van itt belőle’. Nem, a te bűnöd itt van, a kereszten. Ott keresd, az Úr sebeiben és kigyógyulsz a vétkedből, a sebeid beforrnak, a bűnöd megbocsáttatik. A megbocsátás, amit Isten ad nekünk nem abból áll, hogy eltörli a vele való számlánkat. Az isteni megbocsátás: Fia sebei a kereszten. Fohászkodjunk, hogy magához vonzzon minket az Úr és hagyjuk magunkat meggyógyítani – mondta végül kedd reggeli homíliájában Ferenc pápa.

Forrás ~ Internet

 EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek”? Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben.” Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?” Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok, amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” De azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. Végül Jézus azt mondta nekik: „Ha majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja.” E szavak után sokan hittek Jézusban.

---

A farizeusoknak azt mondja Jézus, hogy azért fognak bűneikben meghalni, mert nem hisznek benne, majd pedig az is kiderül, hogy értetlenségüket a hitetlenség okozza. János evangéliumának ebben a részében tehát a hit és a hitetlenség, a hívők és a hitetlenek állnak egymással szemben. Amikor Jézus beavatja hallgatóit küldetésének titkába és az Atya üdvözítő tervébe, akkor lehetőséget ad az állásfoglalásra. Miként egykori hallgatóinak, ugyanúgy nekünk is választanunk kell, hogy hittel elfogadjuk-e, hogy ő a Megváltó vagy elutasítjuk őt. Döntésünknek azonban következményei vannak, hiszen a hitetlenek bűnben halnak meg, a hívők viszont elnyerik a feltámadást és az örök életet.
Amikor az Úr a mennyei Atyától kapott küldetéséről tanítja a népet, sokan hinni kezdenek benne. Ki valójában Jézus és honnan jött? – tették fel egykor a kérdést. Egyesek azt gondolják, hogy tisztában vannak Jézus származásával: Názáretből való, ismerik családját. Ez igaz ugyan, de mégsem a teljes igazság. Aki csak azt tudja Jézusról, hogy melyik városból való, az még nagyon keveset értett meg abból, hogy ő a mennyei Atya küldötte. Aki csak Jézus emberi származását ismeri, még nem érti, hogy Istentől jött. Jézus igazi kilétére nagypénteken, az ő kereszthalálakor fog fény derülni. Ő a mi megváltónk, aki az Atya iránti engedelmességből vállalja megváltásunk szolgálatát.
© Horváth István Sándor

---

Én Uram, keresztre feszített Jézus Krisztus, a boldogságos Szűz Máriának Fia, nyisd fel szemeidet és tekints reám, amint a kereszt fájáról tekintettél fájdalmas és szomorú édesanyádra! Én Uram, keresztre feszített Jézus Krisztus, a boldogságos Szűz Máriának fia, nyisd meg a te áldott ajkaidat és szólj hozzám, amint Szent Jánoshoz szóltál, mikor őt anyádnak fiául adtad!

 

 Ferenc pápa ~ 'Az isteni irgalmasság a szeretet és a gyöngédség nagy világossága, Isten simogatása a bűneink által okozott sebekre'

 

"Az isteni irgalmasság a szeretet és a gyöngédség nagy világossága, Isten simogatása a bűneink által okozott sebekre" – Ferenc pápa hétfő reggeli homíliája

A pápa a napi evangéliumi szakaszból (Jn 8,1-11) kiindulva fejtette ki, hogy mi Isten irgalmassága. A házasságtörő asszony története jól ismert: a farizeusok és írástudók Jézus elé visznek egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Megkérdezik, hogy mit tegyenek vele, mert a mózesi törvény a megkövezést írta elő a házasságtörés súlyos bűne esetében. A házasság – mondta Ferenc pápa – egyben jelképe Isten népével való hűséges kapcsolatának.

 Amikor egy házasság tönkremegy házasságtörés miatt, akkor ez az Istennel való kapcsolat is bepiszkolódik.Az írástudók és a farizeusok azért teszik fel Jézusnak a kérdést, hogy legyen okuk megvádolni őt. Ha Jézus azt mondta volna: igen, kövezzétek meg, akkor azt mondták volna az embereknek: látjátok, ilyen ez a ti jó mesteretek. Nézzétek, mit tett ezzel a szegény asszonnyal! Őket egyáltalán nem érdekelte az asszony, a házasságtörők, talán közöttük is volt házasságtörő. Nem számított! Csak az számított, hogy csapdát állítsanak Jézusnak!

Ezért válaszolt így az Úr: „Aki közületek bűn nélkül van, az vessen rá először követ”. Az evangélium némi iróniával megállapítja, hogy a vádlók „egymás után elmentek, kezdve a vénektől”. Látszik, hogy ezeknek a mennyei bankban már sok volt a számláján! – jegyezte meg Ferenc pápa. Jézus egyedül marad az asszonnyal, mint egy gyóntató és ezt mondja: „Asszony, hol vannak ők? Senki sem ítélt el téged?” Az asszony pedig így felel: „Senki, Uram!” – de nem mondja, hogy hamis volt a vád, hogy nem követett el házasságtörést – tette hozzá a pápa, majd idézte ismét az evangéliumot: „Jézus ekkor azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne vétkezzél!”

Ferenc pápa továbbfűzte Jézus gondolatait: ne vétkezzél, hogy ne kelljen többet ilyen pillanatot átélned, hogy ne kelljen szégyenkezned, hogy ne sértsd meg Istent, ne piszkítsd be az Isten és népe közötti szép kapcsolatot. Jézus megbocsát, de itt valamivel többről van szó, mint bocsánatról.

Jézus túlmutat a törvényen. Nem azt mondja, hogy a házasságtörés nem bűn. Nem. De nem ítéli el az asszonyt a törvénnyel. Ez az irgalmasság misztériuma. Ez Jézus irgalmasságának misztériuma. Az irgalmasságot nehéz megérteni – folytatta homíliájában Ferenc pápa. „De Atyám, az irgalmasság eltörli a bűnöket? – kérdezhetné valaki. Nem. Isten bocsánata törli el a bűnöket. Az irgalmasság az a mód, ahogyan Isten megbocsát. Mert Jézus mondhatta volna: „Megbocsátok neked, menj!” Mint ahogy ezt mondta a bénának: menj, bűneid meg vannak bocsátva. Itt azt mondja: menj békével! Jézus tovább megy, azt tanácsolja az asszonynak, hogy többé ne vétkezzen.

Jól látjuk Jézus irgalmas magatartását: megvédi a bűnöst ellenségeitől; megvédi a bűnöst egy igazságos ítélettől. Közülünk is talán hányan vannak azok, akiknek a pokolba kellene jutniuk? – tette fel a kérdést a pápa. Az az ítélet igazságos, és Jézus azon túl megbocsát. Hogyan? Ez az irgalmasság. Az irgalmasság tovább mutat, és úgy alakítja egy ember életét, hogy kerülje a bűnt. Olyan, mint az égbolt.

Nézzük az eget, a sok-sok csillagot; de amikor reggel felkel a nap nagy ragyogással, a csillagok már nem látszódnak. Ilyen Isten irgalmassága: a szeretet, a gyöngédség nagy világossága. Isten nem egy határozattal bocsát meg, hanem simogatással, megsimogatja a bűn által okozott sebeinket. Mert számára fontos bűneink bocsánata, fontos a mi üdvösségünk. Jézus gyóntatóként lép fel: nem alázza meg az asszonyt, nem kérdezi: „Mit tettél, mikor, hogyan, kivel tetted? Nem. „Menj, és többé már ne vétkezzél!” Isten irgalmassága nagy, nagy Jézus irgalmassága. Megbocsát nekünk úgy, hogy közben megsimogat bennünket – fejezte be hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.

 

 Forrás ~ Internet