ADVENTI ELMÉLKEDÉS ~ 7. NAP.

'Ragyogjon föl szívemben dicsőséged fénye, hogy eltűnjön belőlem az éjszaka sötétsége, és a világosság Fiának találjon hozzánk érkező egyszülötted!' 

Amen.

IMÁDSÁG ~ ELMÉLKEDÉS
'Azon a napon a vakok szemei látni fognak'

KÉSZÜLET
'Segítőkész és barátságos igyekszem lenni mások iránt.'

'Itt van az Úr, benne reménykedtünk: vigadjunk és örüljünk!'

Amen.

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS AZ ISTENI SZERETETRŐL

Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut. Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét, meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” Akkor összehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. Majd elküldte őket, és megparancsolta nekik: „Menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa. Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!”

---

Az Isten országát hirdető és betegeket gyógyító Jézussal találkozunk a mai evangéliumban, aki látva az igazságra éhező vagy gyógyulni vágyó emberek tömegeit, tizenkét tanítványát azzal bízza meg, hogy az ő nevében tanítsanak és gyógyítsanak, azaz közreműködjenek küldetése teljesítésében. A Tizenkettő örömmel indul, s minden bizonnyal még nagyobb örömmel tapasztalja meg, hogy munkájuk hatékony, az Úr nevében végzett szolgálat valóban gyümölcsöző.
Az adventi időben Jézus Krisztus születésének ünnepére készülünk. Várjuk, hogy újra belépjen emberi világunkba. Az Úr jövetele valóban örömhír az egész emberiség számára, amiről mi, keresztények nem hallgathatunk. A reményvesztetteknek, a csalódottságból kiutat keresőknek, az isteni igazságra szomjazóknak, a megváltást és megbocsátást váróknak érdemes volna elmondanunk az örömhírt: Közeledik a Megváltó! Jézus születése azt jelzi, hogy Isten nem hagy magunkra minket, s nem engedi, hogy bűneink miatt a kárhozatra jussunk. Jézus küldetése hozzánk, az „elveszett juhokhoz,” a bűnösökhöz szól. A mi Urunknak az a szándéka, hogy visszavezessen minket az Atya szeretetébe. Örüljünk annak, hogy Isten keres minket, s higgyünk abban, hogy ránk talál! Imádkozva kérjük: Jöjj el, Urunk, Megváltónk és Üdvözítőnk! Jöjj el, és mutasd meg szeretetedet minden embernek!
© Horváth István Sándor

---

Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből szeretünk. Te az Evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk, hogy Rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani Veled mindazt, ami az életben ránk nehezedik. Amen.

Elmélkedések az adventben 7. 

Gyengeségünk tudatában elindulunk

Az önszerveződő szeretet hegyeket mozgat. 

A hópelyhek milyen lágyak, milyen gyengék, mégis képesek hordozni, 

akár egy nagy felnőtt embert a sítalpakon. 

Ha összefogás van, csodákat tehetünk!

A minap egyik gyermekünket néztem, ő rajzolt egy ákom-bákom kis rajzot, amit a pár évvel nagyobb társa el akart venni tőle. A kis óvodás megvédte az alkotását a nagy kamasszal szemben.

 Azt ő teremtette, formálta, szülte meg.

A mi mennyei Atyánk, ki ezt a világot 5 milliárd évvel ezelőtt szülte meg a tudósok szerint, lépésről–lépésre formálta, alakította, mindazt mi körülvesz bennünket, és minket, magunkat is.  

Vajon hagyni fogja, hogy széthulljon a világunk, és elpusztuljon? 

Nem hiszem, hogy mindazt, amit szeretettel, jósággal megteremtett, hagyná veszendőbe menni. 

Ő a világunkat tovább akarja teremteni. 

 

Szent István királyunk a boldogságos Szűz Anya gondjaira bízta népünket. 

Az Istent szülő Szűz az eltelt ezer esztendő alatt nagyon sokat alakított, formált minket. 

Nagyasszonyunk nagyon sok módon segítségünkre sietett. 

Miért engedné veszni erőfeszítése gyümölcsét, a nemzetünket? 

Biztos vagyok abban, hogy jó végre fogja vinni mindazt, amit szeretetből elkezdett!

Népünk, nemzetünk történelme során sokszor voltak nehéz pillanatok, a mohácsi vész után, Trianon után, a vesztett világháborúk után. 

Sokan úgy érezték, hogy nincs tovább, hogy elveszett, összedőlt minden, talán nem is érdemes tovább menni.

 Mindig azoknak volt igazuk, akik a reményre fogadtak, akik hittek abban, hogy van tovább, hogy érdemes újra kezdeni. 

Bármilyen nehézség is van, akár fizikai, egyéni létünkben, akár kisebb-nagyobb közösségi létünkben, akár az emberiség nagy létében, tudnunk kell, hogy mindig van tovább. 

 

Isten nem engedi meg, hogy végérvényesen zsákutcába sodródjon az Ő gyermeke. 

 

Szent Miklós püspök ünnepe

december 6.

 A katolikus egyház december 6-án emlékezik meg Szent Miklós püspökről, aki nagylelkű és bőkezű felebaráti szeretetével a karácsony előhírnöke. Ez a nap egyben a gyermekek által annyira várt Mikulás-ünnep is.

 

Szent Miklós (Nikolaosz) a keleti egyházak legtiszteltebb szentje, ünnepét nyugaton a 10. század óta tartják. A hagyomány szerint a 3. században született a kis-ázsiai Patarában, gazdag kereskedőcsaládban. Szüleit kiskorában elvesztette, ettől kezdve egy rokona nevelte, s ő ismertette meg a kereszténységgel. Megtérése után Miklós jótékony célokra osztogatta szét örökségét, a hívők pedig égi jelre megválasztották Müra püspökévé. Diocletianus és Galerius császár keresztényüldözése (303-311) idején börtönbe került, de életben maradt, és részt vett a 325-ben tartott niceai zsinaton. Az emberek tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki, s tettei miatt már életében szentnek tartották. 343. december 6-án halt meg püspöki székhelyén, sírja ezután zarándokhellyé vált. Amikor Mürát 1087-ben elfoglalták a szeldzsuk törökök, tetemét tisztelői az itáliai Bariba vitték, ahol bazilikát építettek a tiszteletére, s ereklyéit Orbán pápa helyezte el a főoltáron.

    

Miklós kultusza nem sokkal halála után kezdődött, már a 6. században templomot emelt neki Konstantinápolyban I. Justinianus császár. Csodatettei között tartják számon, hogy vihar idején megmentette egy vízbe esett tengerész életét, - ezért ő az utazók, a kereskedők, a zarándokok, a tengerészek és a révkalauzok védőszentje. Amikor városát éhínség sújtotta és egy gonosz hentes három kisgyermeket ölt meg, hogy húsukat kimérje, Miklós leleplezte bűnét és a fiúkat is feltámasztotta - ezért a gyermekek és a diákok védőszentje is.

    

A nevéhez fűződő leghíresebb legenda így szól: élt Mürában egy szegény ember, aki nem tudta férjhez adni három lányát, mert nem volt pénze hozományra. A dolog Miklós fülébe is eljutott, ám a püspök túl szerény volt ahhoz, hogy nyíltan segítsen. Az éjszaka leple alatt dobott be három erszényt az apának, így a lányok megmenekedtek attól, hogy örömlánynak adják őket. Miklós e tettéért a hajadonok és az aggszüzek védőszentje, s oltalmazója a házasságnak és az anyaságnak. Védőszentje továbbá Oroszországnak, Görögországnak, Szicíliának, Lotaringiának és Apuliának, a zálogházak tulajdonosainak, az illatszerészeknek, a gyógyszerészeknek, a pálinkafőzőknek, s Magyarországon Kecskemét városának.

    

Szent Miklós ünnepe mintegy a karácsony vigíliája, bevezetése, hagyományai összemosódtak a karácsonyi ünnepkörrel. A középkor óta a tizennégy segítő szent közé sorolják őt, a legnagyobb tiszteletet a régi Oroszországban tanúsították iránta. Magyarországon a bizánci kapcsolatok alapozták meg tiszteletét, mintegy hatvan községet neveztek el róla, így például Kunszentmiklóst és Szigetszentmiklóst. Szent Miklós "ökumenikus" szent, amennyiben segített zsidókon is, amikor a keresztények igaztalanul vádolták őket.

Forrás ~ Internet

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS A BŰNBÁNATRÓL

Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?” „Hisszük, Uram!” – felelték azok. Akkor megérintette szemüket, és így szólt: „Legyen a hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!” Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.

---

Két vak gyógyításáról szól az evangélium a mai napon, akik így kérik Jézus segítségét: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” (Mt 9,27). A megszólítás, azaz a „Dávid fia” megnevezés azért fontos ebben az esetben, mert abban a korban elterjedt volt az a nézet, mely szerint a Megváltó az egykori király, Dávid leszármazottja lesz. Amikor tehát a gyógyulni vágyó két vak így nevezi Jézust, akkor kifejezik hitüket, hogy a világba jött Megváltónak tartják őt. Hitüknek ez a burkolt, közvetett kifejezése azonban mintha nem volna elég Jézus számára, aki mintegy további megerősítést kér tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?” (Mt 9,28). A kérdésre azt válaszolják, hogy hisznek abban, hogy az Úr segít rajtuk. E közvetlen, szóbeli hitvallás után érinti meg szemüket Jézus, s ennek köszönhetően nyerik vissza látásukat, azaz beteljesedik, amit hittek.
A testi vakságot már az Egyház kezdeti időszakában is előszeretettel alkalmazták az igehirdetésben a lelki tompultság, valamint a hitetlenség jelképeként. A lelki sötétség időszakát mi is átéljük olykor, s bennünket is megkísért a hitetlenség. A gyógyulás feltétele, hogy felismerjük bajunkat, Jézushoz forduljunk segítségért, és higgyük azt, hogy tud nekünk segíteni. Az advent a bűnbánattartás ideje. Ismerjük fel lelki betegségünk gyökerét, a bűnt! Forduljunk az irgalmas Istenhez! Higgyük, hogy irgalma minden bűnünket eltörli! Gyónjuk meg bűneinket és szabaduljunk meg a lelki vakságtól, hogy karácsony éjjelén megláthassuk Megváltónkat!
© Horváth István Sándor

---

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.Amen.

ADVENTI ELMÉLKEDÉS ~ 6. NAP.

'Nem előállítanunk kell magunkban az Isteni életet, csak engedni, hogy megszülessék bennünk, nem megvalósítani a tökéletes Istengyermekséget, csak segíteni kibontakozását, s nem kiérdemelni a dicsőséget, de elfogadni Isten kezéből.' 

Amen.

IMÁDSÁG ~ ELMÉLKEDÉS
Ne engedd, Uram, hogy hamis fényeket kövessek! Ne engedd, hogy elnyomjalak magamban!

KÉSZÜLET
'Nem ragaszkodom minden áron a magam elgondolásához, hanem mások ötleteinek is örülök.'

'Itt van az Úr, benne reménykedtünk: vigadjunk és örüljünk!'

Amen.

Adventi elmélkedés 6.

'…amit kértek az én nevemben, azt megadom én néktek…'

A Jó Istenünk arra biztat bennünket, hogy egymásnak jó testvéreiként, egy családdá legyünk. 

Biztos, hogy Szent István, a maga módján, a 7 törzset egy nemzetbe kovácsolta. 

Ezek a törzsek valószínű nem is mind beszéltek ugyanazon a nyelven, ahogy kultúrájukban, hitükben, szokásaikban is lehettek eltérések.

 Biztos, hogy értékek tűntek el, sodródtak félre, de úgy gondolom, ma közülünk senki nem szeretné szétverni a nemzetünket, és visszamenni a Töhötöm, vagy valamelyik másik törzsbe.

 Jó nekünk itt magyarnak lenni, egy családban összetartozni, határok nélkül egymásra találni.

Jézus Krisztus arról beszélt, hogy azt szeretné, hogy egy akol legyen és egy pásztor. 

A II. Vatikáni zsinat ezt a gondolatot így fogalmazta meg: 'Isten azt akarja, hogy az emberiség egy családot alkosson, és mi egymásnak testvérei legyünk.'

Én hiszem, hogy ez a szép álom meg fog valósulni! 

Biztos, hogy ez áldozatokkal jár. 

Minden nép az Európai Unióban értékeket fog elveszíteni, de ugyanakkor új értékeket is fog nyerni.

Az lenne jó, hogy a mi magyar kultúránkból minél többet be tudnánk vinni a népek nagy családjába!

Tudatosan kellene vállalni a közösséghez való tartozást, azt, hogy egy atyánk van a mennyben, és mi ugyanannak a családnak gyermekei vagyunk.

~ Böjte Csaba ~ 

ADVENTI ELMÉLKEDÉS ~ 5. NAP.

'Nem előállítanunk kell magunkban az Isteni életet, csak engedni, hogy megszülessék bennünk, nem megvalósítani a tökéletes Istengyermekséget, csak segíteni kibontakozását, s nem kiérdemelni a dicsőséget, de elfogadni Isten kezéből.' 

Amen.

IMÁDSÁG ~ ELMÉLKEDÉS
'Vágyom arra a belső meggyőződésre, hogy Te vagy bennem
ez a világosság, s hogy bármit teszek is, 'Te bennem élsz.'

KÉSZÜLET
'Nem engedem uralkodni önmagamban az indulatokat és az önzést.'

'Itt van az Úr, benne reménykedtünk: vigadjunk és örüljünk!'

Amen.

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS ISTEN SZÁNDÉKÁRÓL

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.”

---

Gyerekkorunk bizonyára egyik legérdekesebb példázatát olvassuk Jézustól a mai evangéliumban, amelynek igazságát fiatalként, felnőttként vagy idősként az élet sok-sok területén megtapasztalhattuk már. A homokra épült ház könnyedén összeomlik a viharos időben, de az a ház, amelynek szikla az alapja, minden viszontagságot kibír. Vonatkoztathatjuk e hasonlatot nemzetünkre, családunkra vagy személyes életünkre. Ha Jézus Krisztus, az ő tanítása, az evangélium igazsága a szikla, akkor az egyén és a közösség kiállja a viszontagságokat. A példázat figyelmeztet minket, hogy nem elegendő hallgatni, ismerni a tanítást, hanem aszerint is kell élni.
Amikor ezekben a decemberi, adventi napokban az Isten-látás vágyával elindulunk Betlehem felé, felmerül bennünk a kérdés: Vajon elegendő, ha Jézus tanítását hallgatjuk? Vajon elégedett lesz velünk a Gyermek, ha szóban megvalljuk hitünket? Mindez kevésnek tűnik, hiszen Jézus szerint csak az jut be a mennyek országába, aki teljesíti a mennyei Atya akaratát. Egész életünket neki kell adnunk, hallgatnunk és élnünk kell tanítását.
Akkor vagyunk igazán bölcsek, ha nem csupán látni akarjuk a jászolban fekvő újszülöttet, hanem egész életünket rá merjük bízni. Ajándékozzuk önmagunkat egészen Istennek, aki szeretetből nekünk ajándékozta a betlehemi Gyermeket! Törekedjünk Isten szándékainak megismerésére és teljesítésére!
© Horváth István Sándor

---

Urunk, Jézus, te azért jöttél el bűnös emberi világunkba, hogy megmutasd számunkra a bűntől való szabadulás útját. Nélküled soha nem találnánk rá a bűnbánat útjára. Nélküled nem találnánk rá a mennyei Atya szeretetére. Te adod nekünk az adventi időt a bűnbánat idejeként. Jöjj el, Urunk, és érints meg minket szereteteddel! Jöjj és bocsáss meg nekünk, akik nem halogatjuk tovább bűneink beismerését, hanem a bűnbánat egyenes útján indulunk most feléd. Születésed, jöveteled nagy változást hozott egykor a világba. Te képes vagy megváltoztatni az embert. Képes vagy a bűnösöket szentté változtatni. Hozz változást az én életembe! Amen.

Adventi elmélkedés 5. - Bizalom

Csodálom Isten bizalmát: drága Szent Fiát, Szent Józsefre és Szűz Máriára bízza. 

Nem küld vele láng pallosú, őrző-védő kerubokat. 

A kis Jézus az emberek karjába veti magát, mert tudja azt, hogy az ember jó, 

hisz minden embert az ő Mennyei Atyja teremtett, és ő selejtet nem teremt. 

Jézus, a védtelen kisbaba, bizakodó szeretettel simul oda Máriához, fúrja fejét József karjai közé,  és tudja azt, hogy ez az emberpár gondját viseli. 

Heródes a gyermek életére tör, a Szentcsalád mindent hátrahagyva, mindenről lemondva, kész az élet, a szeretet mellett dönteni. 

Elmenekülnek Egyiptomba, hogy megmentsék Jézus életét. 

Az isteni bizalom gyümölcsöt szül!

Azt gondolom, hogy nekem is bíznom kell az emberben, az Isten által teremtett csodában, akit Isten társul, testvérül, barátul adott nekem.

Hiszem, hogy a törött csont vágyik összeforrni, egésszé válva életre kelni.

Él a vágy a gyógyulás után!

Hiszem, hogy népem, nemzetem él, és együtt akar szeretetben élni mindazokkal,  akik szeretettel megosztják vele a Kárpát-medence csodaszép tájait.

Hiszem, hogy akár a többi nemzetet, Isten bennünket, magyarokat is szeretetből, jóságból teremtett. 

Arra teremtett, hogy világító, életet adó, fényt hordozó gyermekei legyünk.

Isten áldása legyen a bizalmukon, mely otthont ad nekünk!

~ Böjte Csaba ~

ADVENTI ELMÉLKEDÉS ~ 4. NAP.

'Nem előállítanunk kell magunkban az Isteni életet, csak engedni, hogy megszülessék bennünk, nem megvalósítani a tökéletes Istengyermekséget, csak segíteni kibontakozását, s nem kiérdemelni a dicsőséget, de elfogadni Isten kezéből.' 

Amen.

IMÁDSÁG ~ ELMÉLKEDÉS
'Vágyom arra a belső meggyőződésre, hogy Te vagy bennem
ez a világosság, s hogy bármit teszek is, 'Te bennem élsz.'

KÉSZÜLET
Nem engedem uralkodni önmagamban az indulatokat és az önzést.

'Itt van az Úr, benne reménykedtünk: vigadjunk és örüljünk!'
Amen.

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS A CSODÁLATOS KENYÉRSZAPORÍTÁSRÓL

Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” A tanítványok erre megjegyezték: „De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk” – felelték. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.

---

A csodálatos kenyérszaporítás Máté szerinti változatát olvassuk a mai evangéliumban, amely szerint Jézus a napok óta vele tartó embereket nem akarja étlen hazaengedni, hanem a mindössze hét kenyérből és néhány halból jóllakatja az egész néptömeget. Milyen mondanivalója van e csodának most, az adventi időszakban?
Először is érdemes felfigyelnünk arra, hogy Jézus észreveszi az emberek kimerültségét és éhségét. Mert Isten figyel az emberre, s tudja, hogy mire van szükségünk. Amikor a mennyei Atya elküldi a Megváltót a világba, e tette is annak jele, hogy Isten törődik az emberekkel. Látja, hogy szükségünk van a Megváltóra, szükségünk van arra, hogy Isten jelenlétéről megbizonyosodjunk. Szükségünk van arra, hogy megtapasztaljuk: Velünk az Isten.
A második tanulság, hogy Jézus nem a semmiből varázsol rengeteg ennivalót, hanem abból a meglévő hét kenyérből, ami a tanítványoknál van. Krisztus Urunk felhasználja mindazt, amink van s amit átadunk neki. Ne sajnáljunk tehát semmit Istentől, mert nagylelkűségünknek, felajánlásunknak köszönhetően nagyobb jóban lehet részünk.
Harmadszor pedig arra a mozzanatra figyeljünk, hogy Jézus nem közvetlenül az embereknek adja a megszaporított táplálékot, hanem a tanítványoknak nyújtja, hogy ők osszák ki a népnek. Ennek az a lelki üzenete, hogy Isten a mi segítségünket és közreműködésünket kéri, hogy jótéteményeiből sokan részesüljenek. Legyünk az ő jóságának közvetítői és szeretetének továbbadói! Adventben nem kenyeret vagy egyebet adó, hanem az önmagát nekünk ajándékozó Istent várjuk.
© Horváth István Sándor

---

Jöjj el, Úr Jézus, akire a népek várakoznak, s akire mi is várakozunk! Örvendeztess meg minket isteni jelenléteddel! Nagy szükségünk van arra, hogy fényt hozz bűnös életünk sötétségébe. Saját erőnkből képtelenek vagyunk arra, hogy legyőzzük a sötétséget. Nehezen tudjuk megkülönböztetni a világ csalóka fényeit a te világosságodtól, amely most még oly erőtlennek látszik. Jézus, legyél Te bennünk a Fény! Növekedjél bennünk Te, az igazi fény! És add, hogy Téged, az igazi fényt sugározzunk a világba! Amen.