Adventi elmélkedés 4. - Adj Uram élő hitet nekünk!

A ma embere nem csak Istenben nem mindig hisz, hanem a gonosz lélek létét sem fogadja el. 

Éppen ezért mind az Isten, mind a gonosz lélek szerepét emberek vállalják át, embereknek osztjuk ki az ő feladataikat.

Groteszk, visszataszító, mikor egy-egy embert környezete istenít, talán még ennél is szörnyűbb, mikor valaki hitetlenségében Isten trónjára vágyik, teremtője feladatait akarja átvállalni.

Sajnos a gonoszat tapasztalva, világunkat jókra és rosszakra osztjuk, mint a mesében élő gyermekek, és ellenfeleinket gonosznak tartjuk. 

Pedig mi mindannyian egy-egy marék porból vagyunk teremtve arra, hogy tipegve, topogva lábra álljunk, és egymás kezét fogva, váll a váll mellett elinduljunk a végtelen felé, Isten országa felé. 

Meg-meg csillan Napunk, Istenünk fénye rajtunk, egy-egy szép vonása feltűnik arcunkon, de nem vagyunk Istenek.

Sokszor a gonosz, a gyűlölet mozgatja kezünket, lábunkat, nyelvünket, de nem vagyunk gonoszak, a gonosztól megszabadulhatunk és tisztán, szabadon vándorolhatunk. 

Utunk maga is teremtés, hisz Istenünknek partnerei vagyunk, teremtve teremtődünk, szülve születünk, életet adva élünk, világunkat kibontakoztatva önmagunkat bontakoztatjuk ki az örök életre.

Mennyivel egyszerűbb lenne a világ, ha őseink hitét követve térdet hajtanánk Istenünk előtt, és a tékozló fiú atyjának szeretetével ölelnénk át a gonosz karmaiból szabaduló testvéreinket.

~ Böjte Csaba ~ 

 

ADVENTI ELMÉLKEDÉS ~ 3. NAP

'Nem előállítanunk kell magunkban az Isteni életet, csak engedni, hogy megszülessék bennünk, nem megvalósítani a tökéletes Istengyermekséget, csak segíteni kibontakozását, s nem kiérdemelni a dicsőséget, de elfogadni Isten kezéből.' 

Amen.

IMÁDSÁG ~ ELMÉLKEDÉS
'Vágyom a Te világosságodra, vágyom az egyetlen, igazi fényre, mely öröktől fogva született.'
Amen.

  KÉSZÜLET
Lemondok az ítélkezésről és a sértődékenységről. 

Xavéri Szent Ferenc Ünnepe 

december 3.

 

 Szent Ferenc, a missziós pap, Istent mutatta fel azokon a területeken, ahova eljutott. Isten hegyére, Isten lakomájához vezette a népeket. Adventi utunkon mi is szeretnénk meglátni azokat, akik körülöttünk éhezik és szomjazzák Isten igéjét. 

FERENC 1506-ban született Spanyolországban, Javier (Navarra) várában. Apja a királyi tanács elnöke volt. Ő maga előkelő megjelenésű és büszke magatartású volt, nagy tudományos karrierről álmodott, erre minden adottsága meg is volt.
Párizsban tanult, és csak nehezen tudta megoldani, hogy egy rosszszándékú tanára hatására az erényes életútjáról le ne térjen. Szerencséjére egy másik tanára keze alá került, aki nagyon nagytudású és jámboréletű volt, az ő vezetésével egyetemi tanár lett.
Lelki fejlődését szobatársai is segítették, ott ismerkedett meg Loyolai Szent Ignáccal, akivel mély barátságba került, és lelki vezetését elfogadva társai közé lépett. A barátságuk nyomán ő is a jezsuita rend egyik alapítója lett, 1534. augusztus 15-én a montmartre-i Chapelle du Saint kriptájában ő is megfogadta, hogy a Szentföldre zarándokol, majd onnan visszatérve minden erejét és tehetségét a pápa rendelkezésére bocsátja.
A zarándokút elején Velencében pappá szentelték 1537-ben, de a török-velencei háború miatt nem mehetett a Szentföldre. Bolognában, majd Rómában volt lelkipásztor, ekkor a szeretetszolgálatban dolgozott eredményesen. A lelkekért mindenre kész volt, tudott mindenkinek mindene lenni. Állandó imája volt: "Lelkeket, lelkeket adj nekem Uram!" Nagy buzgósága és kiváló szervező tehetsége sokat használt az induló rendnek.
A portugál király kérésére és Loyolai Szent Ignác döntése alapján hosszú fárasztó és veszélyes utazással Indiába utazott. Missziós tevékenységével óriási eredményeket ért el Indiában, Indonéziában, Japánban. 1541-től tíz éven át dolgozott a misszióban. Tanította a gyermekeket, gyóntatott, kolégiumot szervezett misszionáriusok képzésére. Egész falvakat térített meg, a keresztelésbe sokszor belefájdult már a karja, torka berekedt a sok szertartásba és imatanításba.
Kínába is elindult, mert látta, hogy a japánok teljesen a kínaiak hatása alatt állnak, azonban a csempész aki a kínai határon kellett volna, hogy átvigye, cserben hagyta, egyedül maradt Sancian szigetén, és ott halálos betegségben meghalt 1552 -ben
Teste Goában nyugszik. A missziók védőszentje.

Xavéri Szent Ferenc ~ Áldozási Ima

Istenem szeretlek forrón, mélyen,
Nem mert a kárhozatos szörnyű éjen
Gyötrő tűzbe vetsz, ha elhagytalak,
S nem mert egednek édes fényességét,
Szent örömben úszó angyali zenéjét
 
Ígérted nekem szárnyaid alatt.
De mert a kereszten karjaid kitártad,
Emberi szívemet Szívedre vártad,
Rútul kiszögezve, jaj, felém hajoltál,
Vérfutotta arcod édes, tüzes oltár,
Bűnömért viseltél szörnyű ékességet...
 
Meg nem állottál a gyötrelmek mezsgyéjén,
Átmentél az éjek szörnyűséges éjén,
Borzalmas kísértet, gyalázat és szitok,
Lélek-hóhérok, gyűlölet-kárpitok
Födtek, jaj, követtek az utolsó szóig...
Rettentő mértékkel mérted szeretésed.
Ó legyek, hadd legyek könnyező vetésed;
Hadd legyek, én legyek a te aratásod,
Míg gyötrelmeiddel lelkem földjét ásod.
 
Szeretlek, szeretlek,
Nem mert megmentettél,
Hanem mert a vérig, halálig szerettél.
S amint te szerettél, szeretlek most téged,
Életem és lelkem elkínálom néked.
Szeretlek, szeretlek, te vagy a királyom,
Istenem, mindenem, örök mennyországom!

Amen.

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS A KEGYELEM BOLDOGSÁGÁRÓL

Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

---

Jézus mai evangéliumban olvasott imájából megtudjuk, hogy Isten rejtve marad azok előtt, akik önmagukat bölcsnek tartják, és úgy gondolják, hogy nincs szükségük Istenre. De feltárja önmagát mindazoknak, akik lélekben gyermekké, kicsinnyé válva nyitott szívvel közelednek hozzá. Figyeljük csak meg adventben a gyerekeket! Milyen izgalommal várják a karácsonyt. Mennyi kérdést tesznek fel ilyenkor, hogy a karácsony titokzatosságát felfedjék. Szeretnék siettetni az időt, mert bennük van a gyermekek türelmetlensége. Sok esetben a felnőttek is siettetnék az időt, de ők inkább talán azt várják, hogy túl legyenek az ünneplésen és az ünneppel járó teendőkön. A gyerek viszont nem az ünnep elmúltát várja, hanem magát az ünnepet, a karácsonyt.
Már most, az adventi időszak kezdetén ébresszük fel magunkban a gyermeki lelkületet! Emlékezzünk vissza saját gyermekkorunkra, amely néhány éve vagy évtizede lehetett. Hogyan vártam akkor a karácsonyt? Él-e bennem most is gyermeki kíváncsiság, érdeklődés Isten titka iránt? Gyermeki szívvel, gyermeki lélekkel felismerhetjük a jászolban fekvő gyermekben az isten Fiát. Nem fogunk isteni hatalmat, fenséget vagy gazdagságot látni, csak szegénységet és egyszerűséget. Boldogok leszünk, mert életünkbe örömet és békét hoz a betlehemi Gyermek. Boldogok leszünk, ha befogadjuk őt, és úgy tekintünk rá, mint a mennyei Atya karácsonyi ajándékára.
© Horváth István Sándor

---

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az igazi fény. Te vagy az igazi világosság. Te vagy a világ világossága. Te vagy életem világossága. Te vagy az egyetlen, aki elhozhatod életembe a hit fényét, a remény világosságát és a szeretet ragyogását. Eljött az idő, itt a kedvező alkalom, most kell elindulnom a bűnbánat útján, a hit útján, a hozzád vezető úton. Uram! A karácsonyi ünnep öröme a veled való találkozásból születhet meg. Add, hogy megérkezzek hozzád és felismerjem, benned, a betlehemi Gyermekben az Istent, aki végtelenül szeretsz engem és minden embert.Amen.

Adventi elmélkedés 3.

 'Az irgalmas szeretet bűnöket töröl el'

Sok bűn történt az elmúlt évezredben, erőszak, önzőség, kapzsiság.

 Ezek a közösségileg elkövetett bűnök beszennyeztek minket is. 

Közös jócselekedetek által megtisztulhatunk!

 Együtt gondolkozva felkészülnénk az új Karácsony ünnepére, arra, hogy a szeretet megszülethessen közénk.

A fizikai személyt az irgalmas szeretet meg tudja tisztítani, szentté tudja tenni, fel tudja emelni, ugyanúgy hiszem és vallom, hogyha népünk, nemzetünk közösségileg az irgalmas felebaráti szeretet útjára lép, akkor mindannyian megtisztulhatunk az önzés, a hazugság, a korrupció bűnétől, mely sajnos, sokakat megtévesztett.  

Ne vérben, könnyben, szenvedésben, hanem szeretetbe mossuk magunkat tisztára! 

 

Milyen szép lenne, ha minden faluban, városban, ahol magyarok élnek, az előttünk álló évben, az emberek tudatosan megszerveznék a lelki, anyagi újjászületés napját: „Reménnyel Jövőt Mindenkinek”.

Szép lenne, ha erre a napra a közösség papjai, lelkészei, művészei, lelki vezetői programot állítanának össze, hogy lelkünket felemeljük az Istenhez. 

Megfürdetnénk azt, népünk nagyjainak művészi alkotásaiban, a szent, szép, igaz és jó értékekben. Felújítanánk szívünkben az Isten- és emberszeretetet, az értékek, erények iránti elkötelezettséget.

Ajándékozzuk meg magunkat egy szép nappal, amikor megújulhatunk hitben, reményben, szeretetben, népünk iránti elkötelezettségben.

 

 

ADVENTI ELMÉLKEDÉS ~ 2. NAP

'Nem előállítanunk kell magunkban az Isteni életet, csak engedni, hogy megszülessék bennünk, nem megvalósítani a tökéletes Istengyermekséget, csak segíteni kibontakozását, s nem kiérdemelni a dicsőséget, de elfogadni Isten kezéből.'

 Amen.

IMÁDSÁG ~ ELMÉLKEDÉS
Krisztus! 

Te vagy a világ világossága. 

Aki téged követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.

Amen.

KÉSZÜLET
Ezen a héten világosságot gyújtok a sötétségben azzal, 

hogy visszatérek a bennem élő és engem éltető Istenhez;

Amen.

 

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS ~ NE FÉLJETEK

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd ezt!” – és megteszi.”Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”

---

Jézus nyilvános működésének időszaka alatt mindennapos volt, hogy betegeket hoztak hozzá a gyógyulás reményében. Az evangéliumokban több helyen is találkozunk azzal, hogy tolonganak körülötte az emberek és még messzi vidékekről is elhozzák beteg családtagjaikat, hogy meggyógyuljanak. A gyógyításokkal Jézus jelenvalóvá teszi Isten irgalmát, mivel minden csoda az isteni jóság jele. Minden alkalommal, amikor egy-egy beteget hoznak, s Jézus segítségét kérik, magával a kéréssel kifejezik hitüket az emberek. Hisznek abban, hogy Jézus az ő isteni erejével tud segíteni, hisznek abban, hogy Jézus Isten. A beteg meggyógyításának kérése tehát egyúttal a hit kifejezése is részükről.
A mai evangéliumi történet érdekessége, hogy nem egy zsidó ember, hanem egy pogány katonatiszt kér segítséget, aki a római hadsereg tagja volt. Pogány (nem zsidó) létére kérésével ő is kifejezi hitét Jézus iránt. Kérésében ugyanakkor benne van az udvariasság, a zsidó vallási törvények tisztelete is. A mózesi törvények szerint ugyanis a zsidóknak nem volt szabad belépniük pogány emberek házába. A kafarnaumi római százados ismeri ezt a törvényt, ezért nem is kéri azt, hogy házába betérve tegyen Jézus csodát, hanem így szól: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám” (Mt 8,8). Hitét az Úr csodával jutalmazza, meggyógyul a szolga.
Az adventi időben Isten Fia jövetelét várjuk. Nem vagyunk méltók arra, hogy bűnös emberi világunkba belépjen az Isten, de ő mégis eljön. Kérjük őt hittel, hogy világunkba jöjjön, otthonunkba lépjen!
© Horváth István Sándor

---

Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít: ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető emberi szándékok ne zavarhassanak meg minket. Add, hogy e világ zűrzavarában Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged, aki ma is megszólítasz minket: Ne féljetek!

 

Adventi elmélkedések 2. - A végtelen vár ránk

Csodálatos! Isten nagyon ragaszkodik hozzánk, meghal értünk a kereszten, életével megmutatta Krisztus, hogy mi az igazi szeretet. Szívünkbe lopta a szeretet lángját, hogy a világunk el tudjon indulni, lassan, tipegve - topogva az őszinte szeretet, a testvériség útján.

Vezet, azt akarja, hogy az emberiség ne fenekedjen meg a bűnben, a gyűlölködésben, a háborúk pusztító csapásaiban. Mint kotló a csibéit, maga köré gyűjt, és vezet önmagunk, és világunk felfedezésében, a teremtés továbbálmodásában. A jóság és szeretet országának felépítésében, melynek megvalósulásáért imádkozunk kétezer éve a Miatyánkban, az “Úr imájában”.

Hiszem, hogy az emberiség nem ért el a repülését lefogó falakig, utunk szakadékok mellett vezet, de még óriási távlatok vannak előttünk. Ismeretlen, felfedezetlen világok, melyek felfedezésére, meghódítására én is, de te is hivatott vagy. Az ötmilliárd év, melyen keresztül ideért az élet, feljogosít, hogy higgyünk a végtelenben, mely előttünk van, melyet még elképzelni sem tudunk, de ha alázatosan, Istenre, és a teremtett világra figyelünk, lépésről-lépésre kibomlik, s a miénk lehet.

Sajnos jönnek erőszakos diktátorok, és kétségbeesett pesszimisták, szélsőséges nyughatatlan emberek, lesznek társadalmi rengések, de ne zavarjanak, mert életed, életünk biztos kezekben van. Isten, ki szeret, s kinek gyermeke vagy, vezet, veled van. Ő tarisznyált fel jósággal, születésed előtt elrejtette a földbe a vasércet, a rezet, az olajat, mert tudta, hogy te vágyni fogsz repülni, tengereken átkelni. Ő adott bölcs szervező erőt, hogy álmodat álmodva alászállj a földbe kincseidért, és kitartó munkával felszínre hozd, s megszüld vágyadat, mely tovarepít.

Hiszem, hogy nem jutottunk a tarisznya aljára, még sok csoda vár reánk, mit felfedezve otthonosabbá tehetjük életünk. Minden kérdésre van válasz, és minden vágy beteljesedik, mert Atyánk, ki szomjat oltott testedbe, vizet is adott bőségesen.

~ Böjte Csaba ~

 

 

ADVENTI ELMÉLKEDÉS ~ ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA

'Nem előállítanunk kell magunkban az Isteni életet, csak engedni, hogy megszülessék bennünk, nem megvalósítani a tökéletes Istengyermekséget, csak segíteni kibontakozását, s nem kiérdemelni a dicsőséget, de elfogadni Isten kezéből.'

 Amen.

IMÁDSÁG ~ ELMÉLKEDÉS
Uram, Királyom! Add meg, hogy megismerjem bűneimet, és meg ne ítéljem felebarátomat, mert áldott vagy örökön örökké! 

Amen.

KÉSZÜLET
Személyesen és a családban is figyeljünk arra, hogy bennünk és kapcsolatainkban növekszik-e a fény, erősödik-e Isten jelenléte.

EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS A VÁRAKOZÁSRÓL

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön, ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek –, egészen addig a napig, amikor Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat. Így lesz ez akkor is, amikor az Emberfia eljön. Ha akkor ketten lesznek kint a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malmával, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok.

---

Gyermekkor
A betlehemi Gyermek, Jézus Krisztus születése karácsonyi ünnepére készülve az advent folyamán figyelmünket irányítsuk a gyermekekre és a gyermekkorra! Többféle nézőpontból tehetjük meg ezt. Ma, az első vasárnapon azzal indítsuk elmélkedésünket, hogy a felnőttek hogyan tekintenek a gyermekekre. Ne semleges szereplőként tegyük ezt, hanem a gyermekekkel foglalkozó személyek, főként a szülők és nevelők helyébe képzelve magunkat. Akinek van gyermeke, vagy tanárként nap mint nap találkozik tanítványaival, könnyen megteszi ezt.
A gyermek idővel felnő. Nem biztos, hogy felnőtté válik az idő múlásával, de biztosan felnő. Ha az életben maradáshoz szükséges legfontosabbakat, a testi fejlődéséhez szükségeseket megkapja, akkor biztosan felnő. Ha értelmi fejlődéséről is gondoskodnak, akkor megtanulja az emberek közti kapcsolatok szabályait és felnőttként a társadalom tagja lesz. Ha lelki fejlődése is cél az évek során, akkor megtanulja, hogy a látható világ kereteinél tovább lásson. Tehát a gyermekkor nem telhet tétlenül. A szülő és a nevelő feladatának érzi, hogy felnevelje a gyermeket, segítse őt felnőtté válni. A nevelés folyamán elsődleges szempontot kap a jövő. „Mi leszel, ha nagy leszel?” – kérdezik rokonok és barátok, idegenek és ismeretlenek a gyermektől, s helyettük általában az őt nevelő szülő válaszol, hiszen ő tudja, hogy mivé neveli gyermekét. Sok ember gyermekkorát és talán egész életét keseríti meg, ha a szülők saját egykori kudarcaikat, sikertelenségeiket felejteni szándékozván gyermekükben akarják megvalósítani álmaikat.
Az adventi időszakban egy gyermek születését várjuk. Mi lesz ebből a gyermekből? – kérdezzük. Mi lesz belőle, ha felnő? Ő is ács lesz, mint nevelőapja Szent József, aki mellett felnő s megtanulja a becsületes munkát? Vagy talán a Galileai-tó mellé költözik és halásznak áll, mint oly sokan azon a vidéken? Vagy szántóvető ember lesz? Esetleg nyájra vigyázó pásztor? Talán uralkodó lesz? Az evangéliumok nem jegyzik le, hogy Máriának vagy Józsefnek konkrét elképzelése lett volna Jézus jövőjét illetően. Nem tervezgették, melyik híres tanító mellé küldik majd tanulni. Nem irányították életét egy bizonyos mesterség felé. Mindez nem hiba részükről, nem a nevelési szándék hiánya. Inkább annak elfogadásáról van szó, hogy az idő múlásával majd kiderül, milyen szándéka van Istennek a gyermekkel.
A mai vasárnap evangéliumában Szent Máté írásából azt a részletet olvassuk, amely Krisztus második eljöveteléről szól. Tehát egy jövőbeli eseményről, amelynek idejét előre senki nem tudhatja. Jézus arra figyelmeztet, hogy szüntelenül álljunk készen érkezésére, mert ez bármelyik napon bekövetkezhet. Ezt mondja: „Legyetek készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok” (Mt 24,44).
Az advent a múltat, a jelent és a jövőt sűríti egybe. Az adventi időszak Jézus 2000 évvel ezelőtti világrajöttét, jelenbeli születését karácsonykor (és mindennap), valamint újbóli eljövetelét az idők végén foglalja egybe. Éppen ezért emlékezés, ünnep és várakozás számunkra ez az idő. Megemlékezünk betlehemi születéséről, örvendezünk újbóli születésének és jelenlétének, és várjuk, hogy a végső időkben mindent újjáteremtsen, benne újjászülessen minden.
Visszatérve a bevezetésben foglaltakhoz, egy kis gondolkodásra kérek mindenkit. Az előttünk álló hét folyamán próbáljuk megfogalmazni, mit gondolunk a gyermek Jézusról? Nem a felnőttről, aki tanít és csodákat tesz. Nem a felnőttről, aki bölcsességével és az igazság kimondásával ámulatba ejt sokakat, s egyúttal ellenségeket szerez magának. Nem a felnőtt Jézusról, aki meghal a kereszten és feltámad. Hanem kifejezetten a gyermek Jézusról. Mit várok Jézus születésétől? Mit ébreszt bennem, milyen cselekedetre indít jövetele? Milyen reményt fűzök születéséhez? Mert minden születés, minden emberi élet kezdete reményt ad az embereknek. Mit gondolok a gyenge, újszülött gyermekről, a kis Jézusról? Mit érzek a pólyába takart, jászolba fektetett gyermek iránt? Mit gondolok az emberré lett, a gyermekké lett Istenről?
© Horváth István Sándor

---

Ó, Jézus! Gyermekként jöttél emberi világunkba. Gyenge, magatehetetlen gyermekként születtél meg, miként minden ember. Gyermekként szükséged volt a szeretetre, a gondoskodásra, a törődésre. Oly módon szeretnék hozzád közeledni, ahogyan az édesanyák gyermekükhöz. Szeretettel, gyengédséggel, odafigyeléssel. Alázattal meghajolva a születés titka előtt, az élet titka előtt, a gyermek titka előtt. Rácsodálkozva arra, hogy minden új élet, minden újszülött gyermek az Isten ajándéka. Hiszem, hogy születésed új lehetőségeket, új utat nyit meg számomra. Születésed adjon nekem bátorságot és erőt az újrakezdéshez és a lelki újjászületéshez! Amen.

 

 

ELMÉLKEDÉSEK AZ ADVENTBEN 1.

'Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, 

hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.' (Jn. 3,16.)

A mennyei Atya nemcsak a Fiát adta ajándékba, hanem a fákat, a virágokat, a növényeket, az állatokat, az embertársainkat is. Mind-mind Isten ajándéka. 

Jó úgy nézni körülöttünk lévő dolgokra, lényekre, mint Isten szerelmes leveleire, jóságos teremtőnk irántad, irántam való tiszteletére, szeretetének kisebb-nagyobb, játékos, vagy nagyon is komoly megnyilvánulásaira..

Mennyi szépség, csodás ízek, tündöklő színek, kecses formák, dallamok: mind-mind Isten irántunk való szeretetéről beszél. Az embertársad, ki melletted van a bajban, a kedves ki megfogja kezed, s magához ölel, mind-mind ajándék, áldás, kegyelem.

Arra is kell gondolnunk, hogy nemcsak a világ, a kék ibolya ajándék számunkra, hanem én magam is, Isten ajándéka vagyok, te is, az kell, hogy legyél. Igen, úgy szerette Isten ezt a világot, hogy nemcsak saját Fiát, de téged és engem is megteremtett, hogy ajándékba adjon az embertársainknak, e nagy családnak, szép világunknak.

Ennél szebb hivatás nincs is a Földön, áldások között áldássá válni mindenkinek! Isten áldó simogatása lenni.

Jézus, 'mindennapi kenyere', ahogy ő maga mondta, az igazi arca, - a mennyei Atyának ajándéka - lenni, akaratát teljesíteni. Isten bennünket a saját képére, hasonlatosságára teremtett, mi is mindannyian Isten ajándékai kell, hogy legyünk ezen a Földön. Áldás, ajándék, jó szó, lágy simogatás, foszló belű kenyér testvéreink számára.

Ne félj, merd vállalni hivatásodat, boldog leszel!

~ Böjte Csaba ~

 

   

AZ ADVENTI KOSZORÚ SZIMBOLIKÁJA

Az adventi koszorú szokása kereszténység előtti: a germán és skandináv népek a téli napforduló környékén a nappalok hosszabbodására, az újjászülető fényre várva örökzöldből font koszorún gyújtottak gyertyákat.

A kersztény adventi koszorú viszonylag új keletű. 1838-ban egy hamburgi árvaházban Johann Hinrich Wichern evangelikus lelkész készített a gyerekeknek ádventi koszorút, hogy a közelgő Karácsonyt fokozódó áhitattal várják. Egy kocsikerékre 19 piros, és 4 nagyobb fehér gyertyát rendezett el. A piros gyertyákat hétköznapokon, a fehér gyertyákat vasárnap gyújtották meg. A piros szín Krisztus szenvedését és kínhalálát, a fehér pedig diadalmas feltámadását és mennybemenetelét szimbolizálja. Ez egyben már egy teológiai utalás is: ádventkor Krisztus születését várjuk, mint ahogy egész életünkön át Krisztus második eljövetelére készülünk.

A római katolikusoknál a XIX-XX században terjed el az ádventi koszorú szokása. A koszorú, akárcsak az ókori görögöknél, a győzelmet és a dicsőséget jelképezi, az örökzöld pedig az örök életre utal. A négy - vagy öt - gyertya elhelyezése keresztet rajzol ki.

A gyertyák vagy fehérek, vagy pedig közülük három lila és egy pedig rózsaszín. A lila szín a bűnbánat, az önvizsgálat és a böjt színe. A rózsaszín az öröm színe, amit az "Öröm vasárnapján" gyújtunk meg.

Az első gyertya jelképezi a Hitet valamint Ádámot és Évát, mert már a bűnbeesésükkor megígérte az Atya a megváltást.

A második gyertya jelképezi a Reményt valamint Izráelt, az ószövetség népét, aki a Messiást várja.

A harmadik gyertya a rózsaszín, az Öröm gyertyája, hiszen Krisztus születése már hamarosan bekövetkezik. Jelenti egyben az Istenszülő Szűz Máriát, illetve Szűz Mária örömét is. Máriával angyal közölte az Örömhírt, hogy Isten Fiának fog életet adni; Isten Fiának, aki Örömhírt hoz a mennyei Atyától az egész emberiségnek: meghirdeti Isten Országát, ahol mindenki számára van hely.

A rózsaszín, mint a lilának halványabb változata jelzi, hogy a böjti időszak ma egy kicsit "enyhébb": a bűnbánat mellett az örömnek is helye van. Másrészt a rózsa színe Máriára utal, hiszen a rózsa többszörös Mária-szimbólum is.

A negyedik gyertya jelképezi a Szeretetet, valamint Keresztelő Szent Jánost, Jézus Krisztus előhírnökét.

Több helyen a koszorú közepére egy ötödik gyertya is kerül. Ez fehér színű, magát Jézus Krisztust jelképezi és csak az éjféli mise után gyújtják meg. Van ahol a Luca napi búzát - a közepébe állított fehér gyertyával - teszik az ádventi koszorú közepére.

 Forrás ~ Internet