'Szűz Mária látogatása'
Az angyal közölte Szűz Máriával Isten titkait, s hogy szavainak igazát
példával is bizonyítsa, az idősebb és magtalan asszonynak anyaságáról is
hírt adott Máriának. Ezzel is meg akarta erősíteni állítását: Isten
megtehet mindent, amit jónak lát.
Amint ezt Mária meghallotta, elindult a hegyek közé. Nem azért tette
ezt, mert nem hitt a jövendölésben, vagy mert bizonytalan volt szemében a
hírnök személye, vagy mert kételkedett az említett példában; hanem
azért, mert örült kérése teljesedésének, és mert lelkiismeretesen akarta
teljesíteni hivatásbeli kötelességét, mert az öröm siettette lépteit.
Mivel lelke már tele volt Istennel, hová mehetett volna máshová sietve,
mint a magasságok felé? A Szentlélek kegyelme nem ismer tétova
késlekedést! Ugyanakkor hamarosan nyilvánvalóvá lesznek azok az isteni
jótétemények is, amelyek Mária megérkezésével és az Úr jelenlétével
voltak kapcsolatban. Hiszen alighogy Erzsébet meghallotta Mária
köszöntését, felujjongott méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt a
Szentlélekkel (Lk 1,41).
Figyeld meg az egyes szavak sajátos jelentését és a köztük lévő
különbségeket! Erzsébet hallotta előbb a szót, de János fogta fel előbb a
kegyelmet: az a természet rendje szerint hallott, ez pedig titokzatos
módon ujjongott fel; az Máriának, ez pedig az Úrnak jövetelét érezte
meg, a nő az asszonyét, és a gyermek a Gyermekét; azok Isten kegyelméről
beszélnek, ezek belülről valósítják meg a szeretet titkát, amely az
anyákra áradó kegyelemben nyilvánul meg, és így kétszeres csoda
segítségével az anyák prófétáltak magzatuk lelkületével.
Felujjongott a magzat, és eltöltötte a Szentlélek az anyát. Nem töltötte
előbb el az anyát, s aztán a fiát, hanem amikor eltöltötte a fiút a
Szentlélek, akkor töltötte el anyját is. Felujjongott János,
felujjongott Mária lelke is. Miközben felujjongott János, eltölti
Erzsébetet a Szentlélek. Máriáról azonban úgy tudjuk, hogy ő nem azért
ujjong, mert eltölti lelkét a Szentlélek.
A Felfoghatatlan ugyanis
felfoghatatlan módon működött már édesanyjában. Erzsébet akkor telik el
Szentlélekkel, miután méhében fogant, Mária még akkor, mielőtt édesanya
lett. Hiszen így szól hozzá Erzsébet: Boldog vagy, mert hittél (Lk 1,
45). De ti is boldogok vagytok, akik meghallgattátok az igét és hittetek
annak; mert mindaz a lélek, aki hívő lett, Isten Igéjét foganja és
szüli, és felfogja Isten tetteit.
Legyen meg mindegyikünkben Mária lelke, hogy magasztalja az Urat, legyen
meg mindegyikünkben Mária szelleme, hogy Istenben örvendezzék! Ha test
szerint csak egy anyja is van Krisztusnak, mégis mindenki hitének a
gyümölcse Krisztus; mert minden lélek magába fogadja Isten Igéjét, ha
csakugyan szeplőtelenül és vétektől mentesen őrzi meg tisztaságát
sértetlen szemérmességgel. Minden lélek, aki ilyenné tudott lenni, dicséri az Urat, ahogyan Mária lelke is dicsérte őt, és örvendezett megváltó Istenében.
Magasztaljuk ugyanis az Urat - miként másutt is olvastátok a
Szentírásban: Magasztaljátok az Urat - velem együtt! (Zsolt 33, 4) -, de
nem azáltal, hogy emberi szavunkkal bármiképpen is gazdagíthatnánk őt,
hanem úgy, hogy bennünk dicsőül meg.
Krisztus valóban Isten képmása. De
az emberi lélek is dicsőségessé teszi magában az Isten képmását, ha
valami igaz és istenfélő dolgot cselekszik, hiszen saját képére és
hasonlatosságára alkotta őt a Teremtő. S miközben dicsőségessé teszi
magában ezt a képmást, bizonyos fokban részesül annak nagyságából és
maga is magasabb rendűvé válik.
Szent Ambrus püspöknek a Lukács-evangéliumhoz írt magyarázatából
Forrás ~ Internet
