'Magasztalja lelkem az Urat'
Mária így szólt: Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben (Lk 1,46).
Olyan, sohasem hallott nagy tisztességre emelt fel engem az Úr - mondta -, hogy azt emberi nyelv semmiképp sem tudja elmondani, de még az emberi
szív sem tudja egészen felfogni, ezért mondok lelkem minden erejével
hálát Istennek az ő végtelen fölségét megsejtve.
Teljes életemmel,
szívemmel és értelmemmel hálát adok neki, mert Jézusomnak, azaz
Megváltómnak, örök Istenemnek örvendezik a lelkem, és őt hordom a szívem
alatt. Mert nagyot tett velem a Hatalmas: szentséges az ő neve (Lk 1,49).
Így utal éneke első mondatára: Magasztalja lelkem az Urat. Mert csak az a
lélek magasztalhatja méltó énekével az Urat, akivel maga az Úr ilyen
nagyot művelt. És másokat is magasztalásra csak az ilyen lélek buzdíthat
így: Magasztaljátok az Urat velem együtt, nagyszerűnek hirdessük az ő
nevét mindnyájan! (Zsolt 33,4)
Mert ha valaki tudja, hogy ki az Úr, és nem törekszik nevét magasztalni
és áldani, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában (Mt 5,
19). Szentséges az ő neve, mivel abszolút végtelen hatalmával minden
teremtménye fölött van, és egészen más, mint bármely alkotása. Gyermekét, Izraelt, gondjába vette, irgalmasságáról megemlékezett (vö. Lk 1,54).
Mily kedvesen nevezi az Úr gyermekének Izraelt, akit azért karolt fel,
hogy üdvözítse, hiszen Izrael az ő engedelmes és alázatos gyermeke,
miként Ozeás prófétánál is mondja: Izrael a gyermekem, és szeretem őt
(vö. Oz 11,1).
Aki ugyanis nem akar alázatos lenni, az nem is üdvözülhet és nem
mondhatja el a prófétával: íme, az Isten megsegít engem, és az Úr
oltalmazója életemnek (Zsolt 53, 6). Aki pedig kicsi, mint a gyermek, az
a legnagyobb a mennyek országában (Mt 18, 4).… amint megígérte atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre (Lk 1,55).
Ábrahám utódait nem testi, hanem lelki értelemben kell érteni, azaz
nemcsak azokat, akik az ő családjából valók, hanem mindazokat - akár
zsidók, akár pogányok -, akik követik Ábrahám hitét. Hiszen Ábrahám
hitt, mielőtt még Isten szövetséget kötött volna vele, és ez a hite
tette őt megigazulttá.
Tehát Ábrahámnak és az ő utódainak - az ígéret fiainak - volt megígérve a
Megváltó eljövetele, amint írva van: Ha Krisztuséi vagytok, akkor
Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök is (Gal 3,29).
Milyen szépen megelőzte, akár az Úrnak, akár Jánosnak születését
édesanyjuk prófétálása, hogy miként a bűn az asszonytól vette kezdetét,
úgy most két asszony jelentse be a megváltás kezdetét; és azt az életet,
amely a rászedett asszony bukásával elveszett, a kettő egymással
versengve hirdesse, hogy visszakapjuk.
Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópapnak a Lukács evangéliumhoz írt magyarázatából
Forrás ~ Internet
