'Az igazság a földből születik, a megigazulás a mennyből adatik'
Ébredj fel, ember, mert Isten érted lett ember. Ébredj, aki alszol,
támadj fel a halálból, és Krisztus rád ragyog! (Ef 5, 14) Ismétlem,
Isten érted lett ember. Örökre halott lennél, ha ő bele nem születik az időbe.
Sohasem
szabadultál volna meg a bűnös testtől, ha ő fel nem ölti a bűnös test
hasonlóságát. Örökre hatalmában tartana a nyomorúság, ha ő nem lett
volna irgalmas. Nem éledhettél volna újra, ha ő meg nem segítene.
Elvesznél, ha ő el nem jött volna.
Örvendezve ünnepeljük meg tehát üdvösségünk és megváltásunk eljövetelét.
Ezt az ünnepnapot ünnepeljük meg, amelyen a nagy és örök napból nagy és
örök nap jött el erre a mi annyira gyorsan múló napunkra.
Ő megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. Így
teljesül a Szentírás szava: Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék! (1 Kor
1, 30-31)
Igazság sarjad a földből (Zsolt 84,12): Krisztus, aki mondta: Én vagyok
az igazság (Jn 14,2), a Szűztől született. És igazságosság tekint le
az égből (Zsolt 84,12): mivel az az ember, aki hisz abban, aki
megszületett, nem önmagából, hanem Istentől kapta a megigazulást.
Igazság sarjad a földből: mert az Ige testté lett (Jn 1,14). És
igazságosság tekint le az égből: mert minden jó adomány és minden
tökéletes ajándék felülről van (Jak 1,17). Igazság sarjad a földből: a test Máriától. És igazságosság tekint le az
égből: mert az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak nem a mennyből
kapta (Jn 3,27).
A hit révén megigazultunk, békében élünk az Istennel (Róm 5,1), mert
csókot vált az igazságosság és a béke (Zsolt 84,12). A mi Urunk, Jézus
Krisztus által: mert Igazság sarjad a földből. Általa jutottunk hozzá a
hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel,
hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk (Róm 5,2).
Nem azt mondja:
hogy 'a mi dicsőségünknek', hanem az isteni dicsőségnek a reménységével,
mert az igazságosság nem belőlünk származik, hanem az égből tekint le.
Tehát aki dicsekszik, az ne önmagában, hanem az Úrban dicsekedjék.
Ezért aztán amikor megszületett az Úr a Szent Szűztől, angyali dicsőítő
ének zengett: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a
jóakaratú embereknek! (Lk 2,14) A földön honnan volna béke, ha nem onnan, hogy igazság sarjad a földből,
vagyis, hogy Krisztus testből született?
Ő a mi békességünk, aki a
kettőt eggyé forrasztotta (Ef 2,14): hogy jóakaratú emberek legyünk,
akiket az egység édes köteléke köt össze.
Ebben a kegyelemben örvendezzünk tehát, hogy a mi dicsekvésünk a
lelkiismeretünk tanúsága legyen; ne magunkban, hanem az Úrban
dicsekedjünk. Azért mondatott: Dicsőségem, aki fejemet fölemeled (Zsolt
3,4).
Vajon ragyoghat-e fel számunkra Istennek ennél nagyobb kegyelme,
mint az, hogy egyszülött Fiát, aki csak az övé volt, Emberfiává tette;
és fordítva: az ember gyermekét Isten gyermekévé? Keresd az érdemet, keresd az okot, keresd az igazságosságot - és meglátod, nem találsz mást, csak azt, hogy mindez kegyelem.
Szent Ágoston püspök beszédeiből
Forrás ~ Internet
