'Ti vagytok a világ világossága'
Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet
elrejteni. S ha világosságot gyújtanak, nem rejtik véka alá, hanem a
tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban (Mt 5,14-15). Az
Úr a föld sójának mondta tanítványait, mivel az ördög által elcsábított
emberszíveket a mennyei bölcsességgel ők fűszerezték.
Most a világ
világosságának is nevezi őket, mivel ő maga, az örök és igazi világosság
világítja meg tanítványait, s így ők is világossággá lettek a
sötétségben. Mivel Krisztus az igazság Napja, méltán nevezi tanítványait is a világ
világosságának: rajtuk keresztül mint ragyogó sugarakon át árasztja az
egész világra ismeretének a fényét. Ők az igazság fényét felragyogtatva,
kiűzték az emberek szívéből a tévedés sötétségét.
Mi magunk is általuk nyertük a fényt, s lettünk világosság a
sötétségből, ahogy az Apostol mondja: Valaha sötétség voltatok, most
azonban világosság az Úrban. Éljetek úgy, mint a világosság fiai (Ef 5,8). S máskor: Mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok. Nem
vagyunk az éjszakáé és a sötétségé (1 Tessz 5,5).
Méltán tanúskodik Szent János is levelében: Az Isten világosság (1 Jn 1,5), és aki Istenben marad, az világosságban van, amint Isten is fényben
van. Ezért, mivel annak örvendünk, hogy megszabadultunk a sötétség
tévedéseitől, mint a világosság fiainak, állandóan fényben kell járnunk.
Emiatt mondja az Apostol: Úgy kell ragyognotok közöttük, mint a
csillagoknak a mindenségben. Ragaszkodjatok az életet tápláló tanításhoz
(Fil 2,15-16).
Amit ha nem teszünk meg, olyanok leszünk, mint akik önmaguk és mások
kárhozatára is hitetlenségük fátylával eltakarják és elhomályosítják az
annyira szükséges fény áldásait. A Szentírásból olvassuk és tudjuk, hogy
az az ember, aki a mennyei kamatoztatásra kapott talentumot inkább
elrejtette, mint hogy a pénzváltó asztalára adja, megkapta megérdemelt
büntetését.
Éppen ezért annak az égő lámpásnak, amely üdvösségünk javára gyulladt
fel bennünk, állandóan világítania kell. A lelki kegyelem és a mennyei
törvény lámpásának birtokában vagyunk, amelyről Dávid ezt mondta: Lámpás
a te igéd lábam előtt, ösvényemen csak ez világít (Zsolt 118,105).
Salamon is azt mondja róla: Lámpás a törvény parancsa (vö. Péld 6,23).
Nem szabad tehát elrejtenünk a törvény és a hit lámpását, hanem az
Egyházban mindenki üdvösségére mintegy tartóra kell helyeznünk, hogy az
igazság fényét mi magunk is élvezzük, és a többi hívőt is megvilágítsa.
Szent Chromatius püspöknek Szent Máté evangéliumáról szóló fejtegetéseiből
Forrás ~ Internet
