'Szenteltessék meg a te neved!'

Milyen nagylelkű az Úr! Milyen gazdag az ő kegyes jósága irántunk! Hiszen ő akarta: úgy imádkozzunk hozzá, hogy az Ég Urát Atyánknak szólítsuk, és amint Krisztus az Isten Fia, úgy minket Isten gyermekeinek hívjanak. Melyikünk merte volna még imádságban is Atyának szólítani őt, ezt a szót csak kimondani is, ha ő maga nem engedte volna meg, hogy így imádkozzunk? Jól jegyezzük meg tehát, szeretett testvéreim, és tartsuk is mindig szem előtt, hogy ha Istent Atyának szólítjuk, akkor Isten gyermekei módjára kell viselkednünk. Mert ahogyan mi kedvünket találjuk abban, hogy Isten az Atyánk, úgy ő is lelje kedvét bennünk.

Úgy éljünk tehát, mint Isten templomai, hogy biztosan bennünk lakjék az Úr. Ne legyen a cselekvésünk elütő attól, amik lélek szerint vagyunk: lelki és mennyei embernek indultunk, ezért csak lelki és mennyei módra gondolkodjunk és cselekedjünk; maga Urunk, Istenünk mondotta ugyanis: Aki tisztel, azt én is megtiszteltetésben részesítem, aki azonban megvet, azt megszégyenülés éri (1 Sám 2,30). A szent Apostol is hangsúlyozza levelében: Nem vagytok a magatokéi. Nagy volt a váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg, és hordozzátok tehát Istent a testetekben! (1 Kor 6,20)

Majd így folytatjuk imádságunkat: Szenteltessék meg a te neved (Mt 6,9). Nem azt kívánjuk Istennek, hogy a mi imádságaink szenteljék meg őt, hanem azt kérjük az Úrtól, hogy szenteltessék meg az ő neve mibennünk. Mert ugyan ki által is szentelődnék meg Isten, hiszen ő maga szentel meg minket? Viszont ő maga mondta: Szentté legyetek, mivel én szent vagyok (Lev 11,45), azért kérjük könyörögve, hogy akik a keresztségben szentek lettünk, meg is maradjunk ebben a szentségben, amelyben már élni kezdtünk. És ezt mindennap esdve kérjük! Szükségünk is van mindennap a megszentelődésre, hiszen mindennap vétkezünk; akkor pedig kell, hogy szüntelen megszentelődés által újra megtisztuljunk bűneinktől.

Az Apostol azt is megmondja, hogy miben áll ez a megszentelődés, amelyet Isten kegyes jósága ad nekünk. Így tanítja: Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem részesül Isten országában. Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, megigazultatok, és szentek lettetek Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által (1 Kor 6, 9-11). Azt írja tehát az Apostol, hogy szentek lettünk Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által. Mi tehát azt kérjük, hogy ez a megszentelődés maradjon meg bennünk. 

Urunk és Bíránk szigorúan meghagyta, hogy akit ő egyszer meggyógyított, és életre keltett, az többé már ne vétkezzék, nehogy valami még nagyobb bajba essék. Kérjük tehát imádságunkban szüntelenül, esdekeljünk éjjel és nappal azért, hogy őrizze meg Isten ezt a megszentelődésünket és ezt az új életünket, amelyet Istentől kaptunk ajándékba. 

 Szent Ciprián püspök és vértanúnak 'Az Úr imádsága' című értekezéséből

Forrás ~ Internet