'Krisztus nemcsak szavaival, hanem tetteivel is tanított imádkozni'
Nem kell azon csodálkozni, szeretett testvéreim, hogy ez az imádság
olyan jellegzetesen rövid. Hiszen ezt Isten tanította nekünk, aki egyik
oktatása alkalmával minden imánkat ebbe a néhány üdvös kérésbe foglalta
össze. Erre utal már Izajás ajkán egy jövendölés, amely akkor hangzott
el, amikor a próféta Szentlélekkel eltelve Isten fönségét és jóságát
hirdette: Összefoglaló (igazságosságban megrövidítő) ige ez, mert
rövidre fogja szavait az Úr az egész földön (vö. Iz 10,23). Mert amikor
Istennek kimondott Igéje, Urunk, Jézus Krisztus, mindenki megmentésére
eljött, és tanultakat meg tanulatlanokat maga köré gyűjtve, minden nemű
és korú embernek meghirdette az üdvösség tanítását, egyidejűleg ennek
nagyszerű összefoglalását is megadta. Azt akarta ugyanis, hogy a mennyei
tudományban a tanulók emlékezőtehetsége ne legyen megterhelve, s hamar
megtanulják azt, ami az egyszerű hit számára szükséges.
Így, amikor azt magyarázta, hogy mi az örök élet, az élet üdvösséget
szerző titkát csodálatos, isteni rövidséggel így foglalta össze: Az az
örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit
küldtél, Jézus Krisztust (Jn 17,3). Ugyanígy tett akkor is, amikor a
törvény és a próféták tanításából a legfőbb és legnagyobb parancsokat
kiemelte: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd
Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből!
Ez az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd embertársadat, mint
saját magadat! Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a
próféták (vö. Mk 12,29-31). Más alkalommal pedig így adta meg tanítása
foglalatát: Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is
tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták (Mt 7,12).
Krisztus, a mi Istenünk, nemcsak szavaival; hanem tetteivel is tanított
minket az imádságra. Ő maga ugyanis gyakran imádkozott és könyörgött
esdekelve. Így jó példájával mutatta meg, hogy mi mit tegyünk. Ezt
olvassuk róla: Elvonult a pusztába, és imádkozott (Lk 5,16). És ezt is
feljegyezték róla: Kiment a hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten
imádásában töltötte (Lk 6,12). Ilyenkor ugyan mit is kérhetett saját magának a tökéletesen ártatlan
Üdvözítő? A mi Urunk nem önmagáért imádkozott és esdekelt, hanem a mi
bűneink bocsánatáért. Ezt ő maga is elárulta nekünk akkor, amikor így
szólt Péterhez: A sátán hatalmat kért magának fölöttetek, hogy
megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy
meginogj a hitedben (Lk 22,31). Nem sokkal ezután pedig már mindenkiért
fohászkodott: Nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a
szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te,
Atyám, bennem vagy, és én benned, úgy legyenek ők is bennünk (Jn 17,20-21).
Milyen jóságos az Isten, mennyire szívén viselte üdvösségünket! Nem
elégedett meg azzal, hogy vérével megváltott minket, ezenfelül még
imádkozott is értünk. De figyeljétek csak meg, mi volt ennek a nagy
imádkozónak szíve vágya: az, hogy amiként egy az Atya és a Fiú, úgy mi
is megmaradjunk ebben az egységben.
Szent Ciprián püspök és vértanúnak 'Az Úr imádsága' című értekezéséből
Forrás ~ Internet
