'Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod'
Így folytatjuk imádságunkat: Jöjjön el a te országod (Mt 6,10). Azt
kérjük, hogy bennünk jelenjék meg az Isten országa, amint előbb is úgy
kértük, hogy bennünk szenteltessék meg az ő neve. Mert ugyan mikor nem
uralkodik Isten, és nála ugyan mikor kezdődnék el az, ami mindig volt,
és meg nem szűnt soha? Annak az országunknak eljövetelét kérjük, amelyet
Isten nekünk megígért, és Krisztus Urunk vérével és szenvedésével
megszerzett, hogy mi, akik azelőtt e világnak szolgáltunk, ezután
Krisztus fősége alatt uralkodjunk, amint ő maga ígérte meg nekünk:
Gyertek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek
készített országot! (Mt 25,34)
Úgy is érthetjük ezt a kérést, szeretett testvéreim, hogy maga Krisztus
az Isten országa, és mi mindennap az ő érkezése után vágyakozunk, és azt
óhajtjuk, hogy bennünk valósuljon meg minél előbb az ő eljövetele.
Minthogy ő maga a feltámadás, hiszen mi is őbenne támadunk fel, ezért őt
tekinthetjük az Isten országának, mivel őbenne fogunk uralkodni.
Helyesen tesszük, hogy kérjük az Isten országát, vagyis a mennyek
országát, mert van földi ország is. Ámde, aki már lemondott erről a
világról, az máris felülemelkedett az e világ dicsőségén és országán.
Majd így folytatjuk kéréseink sorát: Legyen meg a te akaratod a mennyben
és a földön (Mt 6,10); azaz nem azt kérjük, hogy Isten tegye azt, amit
ő akar, hanem azt kérjük, hogy mi meg tudjuk tenni azt, amit Isten
tőlünk kíván. Mert ugyan ki akadályozhatná meg Istent, hogy meg ne tegye
azt, amit akar? Viszont minket a sátán megakadályoz abban, hogy Isten
akarata szerint legyen minden szándékunk és cselekedetünk. Ezért kérjük
imádságunkban, hogy bennünk legyen meg Isten akarata. Ahhoz pedig, hogy
ez meglegyen bennünk, feltétlenül szükségünk van Isten segítségére és
oltalmára. Senki sem erős ugyanis a maga erejéből: csak Isten irgalmas
szeretete ad biztonságot. Hiszen az Úr Jézus is feltárta a világnak a
magára vállalt emberi gyengeséget, amikor így imádkozott: Atyám, ha
lehetséges, kerüljön el ez a kehely. Mégis így folytatta: De ne úgy
legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te (Mt 26,39), és ezzel példát
adott tanítványainak, hogy Isten akaratát tegyék, ne pedig a magukét.
Isten akarata pedig az, amit Krisztus végbevitt, és amire tanított is:
legyünk alázatosak a viselkedésünkben, álljunk szilárdan a hitben;
legyen tartózkodó a beszédünk, igazodjék az isteni akarathoz a
cselekvésünk, gyakoroljuk az irgalmasságot, és magatartásunk legyen
fegyelmezett; jogtalanságot elkövetni se tudjunk, de annál inkább tudjuk
azt elviselni; éljünk testvéreinkkel békében; szeressük teljes
szívünkből az Urat, szeressük mint Atyánkat, és féljük mint Istenünket;
Krisztus elébe senkit és semmit se tegyünk, mint ahogy ő is mindennél
többre becsült minket; elszakíthatatlanul ragaszkodjunk az ő
szeretetéhez, bátran és nagy bizalommal tartsunk ki keresztjénél, amikor
neve becsületéért folyik a harc; legyünk állhatatosak a beszédben,
amikor megvalljuk őt; legyünk bátrak, ha érte vallatnak minket; legyünk
türelmesek, ha miatta halállal koszorúznak meg bennünket. Mindez azt
jelenti, hogy Krisztus társörökösei akarunk lenni, és meg akarjuk
tartani Isten parancsát, azaz teljesíteni akarjuk Atyánk akaratát.
Szent Ciprián püspök és vértanúnak 'Az Úr imádsága' című értekezéséből
Forrás ~ Internet
