'Az ember szívében megtalálható az Isten'
Az emberi életnek egyik értéke a test egészsége; ám nem az boldogítja az
embert, ha tudja, hogy mi az egészség, hanem az boldogítja, ha valóban
egészséges is. Ha valaki nagy dicsőítést zeng az egészségről, de a
szervezetére valamilyen káros ételt vesz magához, mit használ neki a
egészség magasztalása, ha maga megbetegszik? Ilyen értelemben vegyük hát
a most tanulmányozott mondatot is: az Úr szerint a boldogság nem abban
áll, hogy valamit megismerünk Istenről, hanem abban, hogy birtokoljuk
Istent. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent (Mt 5,8).
Mert úgy tűnik nekem, hogy Istent nem mint valami megtekintésre kitett
tárgyat látja a megtisztult szemű lélek. Ez az említett nagyszerű ígéret
burkoltan inkább arra utal, amit nyíltabban fejez ki más helyütt a
Szentírás: Az Isten országa bennetek van (vö. Lk 17,21). Ez arra tanít,
hogy akinek a szíve nem ragaszkodik semmi teremtményhez és bűnös
szenvedélyhez, az már a saját lelki szépségében szemléli az isteni
természet képét.
Úgy vélem, hogy az isteni Igének ez az említett néhány szava
tulajdonképpen ezt a tanácsot foglalta össze: emberek, ti vágytok
meglátni az igazi jót; ha mégis arról hallotok, hogy a nagy isteni
fönség az egész látható mindenséget is túlszárnyalja, dicsősége
leírhatatlan, szépsége szóval ki nem fejezhető, és lényege
felfoghatatlan, akkor se veszítsétek el azt a reményeteket, hogy mégis
meglátjátok majd, amire így vágyakoztok.
Ha ugyanis buzgó és törekvő élettel ismét lemosod a szívedre rárakódott
szennyet, az Istenhez való hasonlóság szépsége újból felragyog benned.
Amint a vasdarab is, ha a reszelő a rozsdát szépen leszedi róla,
visszaveri a nap sugarait, csillog és ragyog, bár előbb még foltok
éktelenítették, úgy történik az ember belső világával is, amelyet
szívnek nevez az Úr. Ha lesúrolja róla az ember azokat a rozsdás
szennyfoltokat, amelyek a bűn következtében eltorzították a képmást,
akkor ismét visszanyeri az ősmintához való hasonlóságát, és újra jó
lesz. Hiszen ami a Jóhoz hasonlít, az mindenképpen jó.
Ezért, aki önmagát szemléli, az meglátja önmagában azt, aki után
vágyódik, így, akinek tiszta szíve van, boldoggá lesz, ugyanis amíg a
saját tisztaságát nézi, abban - mintegy képmásban - az ősmintát
szemléli. Hiszen akik csak tükörben szemlélik a napot, ha nem is
fordítják az égbolt felé a szemüket, akkor is ugyanolyan jól látják a
napot a tükör fényében, mint azok, akik magát a napkorongot nézik.
Ugyanígy ti is - mondja nekünk az Úr -, jóllehet nincs képességtek az
elérhetetlen Fény szemlélésére és meglátására, ha visszatértek ahhoz,
aki kezdettől fogva belétek teremtette saját képmásának szépségét és
szeretetreméltóságát, akkor majd magatokban hordozzátok azt, akit
kerestek.
Mert a lelki tisztaság - részint a bűnöktől és szenvedélyektől való
megszabadulás, részint pedig minden rossztól való elfordulás -, már
isteni vonás az emberben. Ha tehát ezek megvannak benned, egészen
biztos, hogy benned van az Isten. Ha elhatároztad, hogy minden bűnt
elkerülsz, a szenvedélyektől és hibáktól megszabadulsz és minden
rossztól elfordulsz, akkor tisztánlátásod boldoggá tesz téged. Mivel már
tiszta vagy, látod azt is, amit nem vesznek észre azok, akik nem
tiszták, lelki szemed megszabadul minden evilági homálytól, és tiszta
szíved békéjében egészen tisztán tárul eléd egy boldog látvány. Mi ez a
boldog látvány? Az isteni természet szépséges vonásai: a szentség, a
tisztaság, az egyszerűség, amelyek által Isten láthatóvá lesz számunkra.
Nyssai Szent Gergely püspök szentbeszédeiből
Forrás ~ Internet
