'Átkelés a Jordánon'
A Jordánon át a szövetség ládája volt Isten népének a vezére.
Felsorakozott a papok és leviták rendje, s a folyó vize - mintegy Isten
szolgái iránti tiszteletből - megáll, és magasra feltornyosul, így nyújt
Isten népének biztonságos utat. Te ne csodálkozz, midőn Isten e korábbi
népéről ilyen történeteket mondanak el; ne csodálkozzál, keresztény
ember, aki keresztség szentségében a Jordán folyón mentél át: az isteni
ígéret sokkal nagyobbat és magasztosabbat helyez számodra kilátásba,
midőn a magasba vezető utat s átjutást ígér neked.
Halld ugyanis Pál szavát a megigazultakról: A felhőkön elragadtatunk a
magasba - úgymond - Krisztus elé, és így örökre az Úrral leszünk (1
Tessz 4, 16). Nincs egyáltalán semmi, amitől félhetne az igaz, minden
teremtett dolog az ő szolgálatára van. Halld végül azt is, mi módon tesz ígéretet az igaznak Isten a próféta
által: Ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg,
mert én, az Úr vagyok a te Istened (Iz 43, 2-3).
Minden hely befogadja
hát az igazat, minden teremtett dolog szolgálatával hódol neki. S ne
véld, hogy ezek csak régen történtek, s veled - aki most hallod ezeket -
semmi ilyesmi nem történik: mindez benned is beteljesedik misztikus
értelemben. Mert te, aki csak a minap hagytad el a bálványimádás
sötétségét, és elhatározod, hogy eljársz az isteni törvény
meghallgatására, még az elsőnél vagy: most hagyod el Egyiptomot.
Amikor pedig a katechumenek sorába bevesznek, és kezdesz az egyházi
előírásoknak engedelmeskedni, akkor jutsz át a Vörös-tengeren, és a
pusztaság állomásaiba kerülvén naponként eltelsz Isten törvényeinek
meghallásával és az Úr dicsőségétől tündöklő Mózes-arc szemlélésével. Ha
pedig majd elérkezel a keresztség misztikus kútjához, és a papi meg a
levita rend szolgálata bevezet majd téged azokba a tiszteletreméltó és
fenséges szentségekbe, amelyeket jól ismernek mindazok, akiknek már
szabad azokat ismerniük, akkor a papi szolgálat segítségével a Jordánon
átjutva, belépsz majd az ígéret földjére is, ahol téged Mózes helyett
majd Jézus fogad, és új utadon ő maga lesz vezéred.
Te pedig Isten ennyi és ilyen nagy tetteire emlékezve: tudniillik, hogy
megnyílt előtted a tenger, és megállott előtted a folyó vize, feléjük
fordulva így szólsz majd: Mi lelt téged, tenger, hogy meghátráltál, és
téged, Jordán vize, hogy megfordultál? Ti, hegyek, mint a kosok, mitől
ugráltatok, és ti, halmok, mint a kis bárányok? De megfelel rá Isten
szava, mondván: Megrendült a föld az Úr színe előtt, Jákob Istenének
színe előtt, aki a sziklát tóvá változtatja, és a szirtet vizek
forrásává (vö. Zsolt 113, 5-8).
Origenész áldozópapnak Józsue könyvéről mondott szentbeszédeiből
Forrás ~ Internet
