'A keresztény ember hű mása, Krisztusnak'
Szent Pál mindenkinél jobban tudta, hogy kicsoda az Úr Krisztus, és a
legjobban ő mutatta meg, mégpedig saját tetteivel, hogy milyennek kell
lennie annak az embernek, aki Krisztustól kapta a nevét. Olyan
tökéletesen mintázta le Mesterét, hogy egész lénye valósággal Urának
tükörképe volt. Pontosan utánozva őt, lelke olyan hű mása lett
Krisztusnak, hogy szinte egy képbe olvadtak össze: úgy tűnt, már nem is
Pál az, aki él, és aki beszél, hanem Krisztus él benne. Ezt ő maga is
kifejezte, hiszen olyan jól ismerte saját értékeit, így mondja:
Bizonyítékot akartok, hogy belőlem Krisztus szól (2 Kor 13,3), íme:
Élek én, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem (Gal 2,20).
Pál szavakkal is bemutatta mintaképünket nekünk, akik Krisztus nevét
viseljük: Krisztus az Isten ereje és bölcsessége. Békének is nevezte őt,
és megközelíthetetlen világosságnak, akiben Isten lakik; nevezte
engesztelő áldozatnak és megváltásnak, főpapnak, Pászkának, a lelkekért
felajánlott engesztelésnek; Isten dicsősége kisugárzásának, lényege
visszfényének, az idők Teremtőjének, lelki ételnek és italnak,
sziklának, víznek, a hit alapjának, szegletkőnek, a láthatatlan Isten
képmásának, nagy Istennek, az
Egyház teste fejének, az új teremtés
elsőszülöttjének, a halottak zsengéjének, elsőszülöttnek a halottak
közül, elsőszülöttnek a sok testvér között, Isten és ember
közvetítőjének, dicsőséggel és tisztelettel koronázott egyszülött
Fiúnak, a dicsőség Urának, olyannak, akié az elsőség mindenben, a
mindenkinek igazságot osztó Királynak, a béke Királyának, a mindenség
Királyának, aki korlátlanul birtokolja királysága hatalmát.
Sok más hasonló kifejezéssel is jellemezte őt, nem is lehetne
valamennyit számon tartani, olyan sokat említ. Ha egybevetjük és
összehasonlítjuk az egyes jelzők értelmét, akkor elénk tárul Krisztus
nevének és szóval ki nem fejezhető fönségének csodálatos gazdagsága.
Mindebből annyit mutat meg nekünk, amennyit csak befogadni képes a
lelkünk és az értelmünk.
Minthogy a mi Urunk jóságából a legfönségesebb, legistenibb és mindenek
felett álló névről kaptuk mi is nevünket, hiszen Krisztus nevéről minket
is 'krisztusinak', kereszténynek hívnak, ezért szükséges tehát, hogy
mindazok a jelzők, amelyek feltárják nekünk ennek a névnek a tartalmát,
azok bennünk is láthatókká legyenek, nehogy minden alap nélkül mondják
rólunk, hogy „krisztusiak” vagyunk, hanem életünk is tanúskodjék e
nevünk igaza mellett.
Nyssai Szent Gergely püspöknek 'A keresztény tökéletesség' című értekezéséből
Forrás ~ Internet
