'Tartsunk bűnbánatot!'

Ha a keresztség által úgy megerősíttetnénk a jóban, hogy az általa adott megigazulást többé el nem veszíthetnénk, nem volna szükséges a bűnbánat. Mivel pedig - Szent Pál tanítása szerint - a keresztség által másodszor nem újulhatunk meg, ha egyszer annak tisztaságát elvesztettük, a bűnbánatot rendelte Isten, hogy általa ismét megtisztuljunk, és Isten kedvébe jussunk. 

Hogy pedig ennek szükséges voltát világosabban megismerjük, Krisztus nemcsak a bűnbánatra való kötelezettséggel kezdte prédikálását, amikor ily szavakkal kezdett prédikálni: Tartsatok bűnbánatot (Mt 1,14), hanem tanításában mint legszükségesebb dolgot parancsolta, hogy bűnbánatot tartsunk. 

Nemcsak azt akarta, hogy az apostolok a Szentlélek vétele után az első prédikációban a bűnbánattartásra kötelezzék hallgatóikat - mint ahogy Keresztelő János tanításának is ez volt a fundamentuma -, hanem világos szavakkal azt is elénk tárta, hogy a keresztség után a bűnök bocsánatának elnyerése és az örök kárhozat elkerülése miatt szükséges a bűnbánat. 

Azért nem egyszer mondja: Ha bűnbánatot nem tartunk, egyformán mind elveszünk (vö. Lk 13,3.5). Másutt azt parancsolja a bűnös embernek, hogy gondolja meg: honnan süllyedt le, és tartson bűnbánatot (vö. Jel 2,5), mert ha nem tart, kárhozatba taszítják. Ugyanezt mondja a Bölcs, amikor azt írja, hogy ha bűnbánatot nem tartunk, Isten kezébe esünk (Sir 2,22), pedig rettenetes dolog az Isten kezébe esni (Zsid 10,31).

Ami a gyónást illeti: Isten minden időben megkívánta a bűnös embertől, hogy ha bocsánatot akar nyerni, maga legyen vádolója bűnének. Amikor édes Üdvözítőnk ítélőszéket kívánt emelni, amelyben magunk tartozunk a papok előtt vallomást tenni bűneinkről, először az apostolokra lehelt, és azt mondta nekik: Vegyétek a Szentlelket! (Jn 20,22) 

Mintha azt mondta volna: Bizonyos, hogy tibennetek nincs arra hatalom, hogy az Isten ellen való bűnöket megbocsássátok, hanem én teszlek titeket eszközzé az Istennel való kibékülésben (2 Kor 5,19). Ezért méltán mondhatjátok, hogy ti üdvözítitek az embereket, mint szolgák és Isten sáfárai. Azért akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad (Jn 20,23). Kötve lesz a mennyben, amit megkötöztök; oldva lesz, amit feloldoztok.

Mivel pedig az egyházi embernek választania kell a bűnök között, hogy melyeket kell megbocsátania vagy megtartania, szükséges ismernie a bűnök nemét és körülményeit, mert egyébként nem tud választani közöttük. Tehát szükséges, hogy a bűnös ember megvallja és elsorolja bűneit, amelyek lelkiismeretét furdalják.

Tagadhatatlan, hogy az emberi szemérmességnek gátlása van a gyónásban, ezért a néma ördög sokaknak száját befogja az oktalan szeméremmel, hogy meg ne gyónjanak. De hiszem, hogy jobb egy ember előtt örök titok pecsétje alatt megvallani a szégyent, mintsem, hogy az ítélet napján az egész világ előtt kitudódjék, örök gyalázatunkra és kárhozatunkra. 

Pázmány Péter bíboros szentbeszédeiből

Forrás ~ Internet