SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA

'Mennyei Atyánk, te elküldted a világba Fiadat, az igazság Igéjét és a megszentelő Szentlelket, és ezzel kinyilatkoztattad belső életed csodálatos titkát. Add, hogy az igaz hit megvallásával a Szentháromság dicsőségét megismerjük, és a fölséges hatalmú egy Istent imádjuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

HIMNUSZ A SZENTHÁROMSÁGHOZ

Legfőbb Atyának, született Igének,

Szent Leheletnek, egy Urunknak vallunk
mind, kiket földön fűzött egy családba

 édeni kertünk.

Élsz, de a Három s ugyanakkor Egynek
titka titoknak marad a világon,
ámde az égben téged dicsérőket

 fényed betölti.

Énekli mind már: 'Te vagy a Teremtő',
mennyei tűzzel igazítasz mindent,
és fölséges-szent, szerető Szívedtől

 lángol a szívünk.

Emberi hadnak akarattal adtad,
égi karokhoz, hogy odaszegődjék,
s vágyai célját, az örökös békét

 boldogan élje. Amen.

'Isten titokzatos, rejtett bölcsessége'

Amikor nálatok jártam, testvérek, nem keresett szavakkal vagy bölcsességgel akartam nektek hirdetni Isten misztériumát. Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Gyöngeségem tudatában félve és nagyon elfogódottan mentem hozzátok. Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja.

A tökéletesek körében azonban mi is bölcsességet hirdetünk.  Nem ennek a világnak a bölcsességét, sem az e világ pusztulásra ítélt fejedelmeiét, hanem Isten titokzatos, rejtett bölcsességét, amelyet Isten öröktől fogva megdicsőülésünkre szánt. Ezt senki sem ismerte fel a világ fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. Így érvényes az Írás szava: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.”

Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységét is. Ki ismeri az ember belső dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek? Hasonlóképpen Isten titkait sem ismeri senki, csak Isten Lelke.

Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk. Erről beszélünk is, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít, lelki embereknek lelkieket nyújtva. A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered. Balgaságnak tartja, s nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie. A lelki ember azonban mindent megítél, maga azonban senki ítéletét nem vonja magára. 'Hiszen ki látta át Isten gondolatait, hogy oktatná őt?' Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus gondolatainak.

Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből 2. fejezet 1-16. 

Forrás ~ Internet