'Jézus neve az igehirdetők ragyogó fényessége'

Jézus neve az igehirdetők fényessége, mivel ragyogó világossággal hirdeti és hallatja igéjét. Mit gondolsz, honnan van a világban a hit oly nagy és annyira ragyogó, gyors és lobogó fényessége, ha nem Jézus hirdetéséből? Nemde ennek a névnek fényével és édességével hívott meg minket Isten az ő csodálatos világosságára? (1 Pét 2,5) Az Apostol méltán mondja azoknak, akiket megvilágít Jézus neve, és ebben a fényben látják a világosságot: Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság fiai (Ef 5,8).

Ezért ezt a nevet hirdetni kell, hogy világítson, s nem elrejteni. Az igehirdetésben nem bűnös szívvel vagy tisztátalan ajakkal kell hirdetni, hanem választott edényben kell őrizni, és onnan kell előhozni.

Emiatt mondja az Úr az Apostolról: Választott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, királyok és Izrael népe előtt (ApCsel 9, 15). Választott edényt mond, amelyben a legédesebb ital van felkínálva vételre, hogy biztasson az ivásra, amint bíborvörösen ragyog a külön e célra választott edényben: hogy hordozza nevemet.

Amint ha tűz gyullad, megtisztul a mező a haszontalan és kiszáradt tövisektől és kóróktól; ahogy a felkelő nap sugarai eloszlatják a sötétséget, és szem elé kerülnek a tolvajok, éjszakai csavargók és betörők; ugyanígy amikor Szent Pál prédikált a pogányoknak - ahogyan nagy mennydörgés dördül, heves tűzvész tör ki, vagy ragyogva felkel a nap -, elemésztődött a hitetlenség, mint a lobogó tűzben elolvadt viasz, elillant a hamisság, és felragyogott az igazság.

Jézus nevét hordozta körül szavával, leveleivel, csodáival, példájával. Dicsérte Jézus nevét fáradhatatlanul, és dicsőítette azt hangos megvallással. Ezt a nevet ráadásul királyok, pogányok és Izrael népe előtt hordozta az Apostol, mint fényt. Országokat világított meg vele, és mindenütt ezt kiáltotta: Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közeleg. Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Éljünk tisztességesen, mint nappal (Róm 13,12). És megmutatta mindenkinek a tartóra helyezett világító lámpást, hirdetve mindenütt Jézust, mégpedig a megfeszítettet (1 Kor 2,2).

Ezért az Egyház, Krisztus jegyese, állandóan tanúskodva őróla, a prófétával együtt ujjongva mondja: Ifjúságom óta oktatsz, Istenem, csodáidat mindmáig - azaz mindig - hirdetem (Zsolt 70,17). A próféta is erre buzdít, amikor így beszél: Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, napról napra hirdessétek üdvözítő erejét (Zsolt 95, 2), azaz üdvözítő Jézusát!

 Sienai Szent Bernardin áldozópap beszédeiből

Forrás ~ Internet