'Isten kifürkészhetetlen mélysége'
Isten mindenütt jelen van, teljességgel mérhetetlen, s mindenütt a
lehető legközelebb van hozzánk, amint saját maga tanúsítja: Közeledő
Isten vagyok, mondja, nem távoli Isten (vö. Jer 23, 23). Tehát nem a
tőlünk távol maradó Istent keressük, hanem - ha érdemesek vagyunk rá -
magunkban is hordozzuk őt.
Bennünk lakik, mint a lélek a testben,
feltéve, ha élő tagjai vagyunk; feltéve, ha meghaltunk a bűnnek. Ekkor
tényleg bennünk lakik ő, aki ezt mondta: Bennük fogok lakni, és közöttük
fogok járni (vö. Lev 26,12). Ha pedig méltók vagyunk arra, hogy ő
bennünk legyen, akkor igazán ő éltet bennünket, mint eleven tagjait,
ahogy az Apostol mondja: Benne élünk, mozgunk és vagyunk (ApCsel 17,28].
Ki kutatta át a Magasságbelit kimondhatatlan és felfoghatatlan
lényegében? Ki fürkészte ki Isten mélységeit? Ki dicsekedhet azzal, hogy
ismeri a végtelen Istent, aki mindent betölt és körülvesz, aki mindent
áthat, de mindent felülmúl, mindent magába foglal, és őt semmi sem képes
magába fogadni? Ki ismeri őt, akit senki sem látott úgy, ahogy van?
(vö. 1 Jn 4,12)
Senki se képzelje magáról tehát, hogy megismerheti
Isten kifürkészhetetlen titkait, hogy mi az, hogyan van, és kicsoda ő. Ezek kimondhatatlanok, kifürkészhetetlenek és átláthatatlanok. Csak
egyszerűen, de erősen hidd, hogy az Isten így van, így lesz, ahogyan
volt, mivel változhatatlan az Isten.
Kicsoda tehát az Isten? Atya, Fiú és Szentlélek, egyetlen Isten. Többet
ne akarj tudni Istenről, mert aki nagy mélységeket akar ismerni, annak
előbb a dolgok természetét kellene ismernie. A Szentháromság ismeretét
méltán hasonlítják a tenger mélységeihez, a Prédikátor e szavai szerint:
Felette mély az, ki tudná azt megismerni (vö. Préd 7,24).
Mert amint a
tenger mélysége el van rejtve az emberi tekintetek elől, úgy a
Szentháromság isteni mivolta az emberi érzékek számára felfoghatatlan.
Ezért ha valaki - úgymond - tudni akarja azt, amit hinnie kell, ne
gondolja, hogy majd jobban megért valamit, ha beszél róla, mintha hittel
elfogadja: az isteni bölcsesség ugyanis, amit megismerni vágyott az
ember, még jobban távol lesz tőle, mint előzőleg volt.
A legmagasabb tudást tehát ne vitákban keresd, hanem az erkölcsi
tökéletességedben; ne nyelvvel keresd, hanem a szív egyszerűségéből jövő
hittel, ami nem a tudós hitetlenség magyarázkodásából alakul ki.
Ha
tehát értekezésekkel keresed a kimondhatatlant, távolabb kerül tőled
(vö. Préd 7,23), mint előbb volt: de ha hittel keresed, akkor ott áll a
bölcsesség, ahol a tartózkodási helye van, a kapuknál, és ahol működik,
ott legalább részben látható.
De valójában már akkor is eléri az ember
valamennyire, amikor a láthatatlant megfoghatatlanként hiszi; hinnünk
kell, hogy Isten a maga mivoltában láthatatlan, jóllehet e világban a
szív bizonyos mértékben meg tudja őt látni.
Szent Kolumbán apát Utasításaiból
Forrás ~ Internet
