HIMNUSZ
Ezen a szent napon örvendjünk, emberek,
szívben és ajkakon himnuszok zengjenek;
a régi múljon el, újulnak mindenek,
szó és a tett, szív és kebel.
A végső vacsorát ünnepli e sereg,
hol az Úr Krisztus ad bárányt és kenyeret
testvérei elé, amint a régiek
szentelt törvénye rendeli.
Testét így adta át gyengék falatjaképp,
búsaknak így borát, vérének serlegét;
„Amit nektek adok” – hozzájuk így beszélt –
„Vegyétek mind, és igyatok.”
E szakramentumot ekképpen adta át,
s egyedül a papok kezére bízta rá:
előbb a pap vegye, hogy majd kiosztaná,
mit rábízott Krisztus kegye.
Emberek étke lett az angyali kenyér;
az előkép-jelek sora itt véget ér.
Ó, milyen csodaszép, hogy Istenéből él
szegény nyomorult szolganép!
Hármas-egy Istenünk, hozzád fohászkodunk:
Urunkul tisztelünk, jöjj, és légy gyámolunk:
vezess ösvényeden, hová iparkodunk:
a fénybe, mely körülveszen! Ámen.
Vagy:
Sacris sollémniis iuncta sint gáudia,
et ex praecórdiis sonent praecónia;
recédant vétera, nova sint ómnia,
corda, voces et ópera.
Noctis recólitur cena novíssima,
qua Christus créditur agnum et ázyma
dedísse frátribus iuxta legítima
priscis indúlta pátribus.
Dedit fragílibus córporis férculum,
dedit et trístibussánguinis póculum,
dicens: „Accípite quod trado vásculum;
omnes ex eo bíbite.”
Sic sacrifícium istud instítuit,
cuius offícium commítti vóluit
solis presbýteris, quibus sic cóngruit,
ut sumant et dent céteris.
Panis angélicus fit panis hóminum;
dat panis áelicus figúris términum.
O res mirábilis: mandúcat Dóminum
servus pauper et húmilis.
Te, trina Déitas únaque, póscimus;
sic nos tu vísitas sicut te cólimus:
per tuas sémitas duc nos quo téndimus
ad lucem quam inhábitas. Amen.
HIMNUSZ
Az Úr Igéje földre szállt,
bár Atyja jobbján megmaradt,s művének adva át magát,
elérte életalkonyát.
egyik tanítvány hűtlenül,
az élet asztalán előbb
magát rendelte ételül.
testét s vérét övéinek,
hogy Istenember lényegét
a teljes ember kapja meg.
lett asztalunknál ételünk,
holtában váltságdíj nekünk,
országában hazát lelünk.
a zárt eget ki megnyitod,
ránk törnek ostromló hadak,
erőt adj, nyújtsd felénk karod.
örök dicsőség teneked,
ki a hazában minekünk
adsz el nem múló életet. Ámen.
Vagy:
Verbum supérnum pródiens
nec Patris linquens déxteram,
ad opus suum éxiens
venit ad vitae vésperam.
In mortem a discípulo
suis tradéndus áemulis,
prius in vitae férculo
se trádidit discípulis.
Quibus sub bina spécie
carnem dedit et sánguinem,
ut dúplicis substántiae
totum cibáret hóminem.
Se nascens dedit sócium,
convéscens in edúlium,
se móriens in prétium,
se regnans dat in práemium.
O salutáris hóstia,
quae caeli pandis óstium,
bella premunt hostília:
da robur, fer auxílium.
Uni trinóque Dómino
sit sempitérna glória,
qui vitam sine término
nobis donet in pátria. Amen.
