'Az Atya Krisztusban adott ajándéka'
Az Úr azt parancsolta, hogy kereszteljenek az Atya és a Fiú és a
Szentlélek nevében, vagyis az Alkotó, az Egyszülött és az Ajándék
megvallásában. Egy a mindenség Alkotója. Egy ugyanis az Atyaisten, tőle van minden; egy
az Egyszülött, a mi Urunk, Jézus Krisztus, általa lett minden; és egy a
Szentlélek, mindenben ő az Ajándék.
Minden dolog a maga természete szerint van elrendezve: egy a Hatalom,
akiből ered minden; egy a Fiú, aki által valósul meg minden; és egy az
Ajándék, akiben reménységünk beteljesedik. Semmi sem hiányzik az ekkora
teljességből, minthogy benne - az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben -
van az Öröklét végtelensége, látás a Képmásban és az Ajándék boldogító
birtoklása.
Hogy pedig ennek az Ajándéknak mi a szerepe bennünk, azt hallgassuk meg
magának az Úrnak a szavaiból. Ezt mondja ugyanis: Még sok mondanivalóm
volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek (Jn 16,12). Jobb nektek,
ha elmegyek, mert ha elmegyek, akkor elküldöm hozzátok a Vigasztalót
(vö. Jn 16,7).
Másutt pedig ezt olvashatjuk: Én majd kérem az Atyát, és más Vigasztalót
ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad (Jn 14,16). Ő
majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni,
hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek.
Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja (Jn 16,13-14).
Több dolog megértésének az előkészítésére mondta az Úr e szavakat. Benne
van ezekben az ajándékot adónak a szándéka, és benne magának az
ajándéknak az indoka és feltétele is. Mivel gyengeségünk nem tudná
felfogni sem az Atyát, sem a Fiút, és az Isten megtestesülésére
vonatkozó hitünket, amely nehéz, azért kell a Szentlélek ajándéka, hogy
az ő közbenjáró szövetségével megvilágítsa értelmünket.
Ezt az ajándékot tehát a tudás megszerzésére kapjuk. Hiszen az ember
testi képessége is tétlen, ha hiányzik az, ami a működéséhez szükséges.
Ha nincs ugyanis napfény vagy más fényforrás, akkor a szemünket nem
tudjuk használni. Ha nem jön semmi szó vagy hang, akkor a fülünk sem
tudja teljesíteni a rendeltetését. Ha nincs, ami illatozzék, az orr sem
láthatja el feladatát.
Nem szűnik meg a képességünk, ha nincsenek meg e
külső adottságok, de a képességek működése csak e külső adottságok által
lehetséges. Ugyanígy van az emberi lélek is, mert ha a hite által nem
merít a Szentlélek ajándékából, akkor van ugyan képessége az Isten
megismerésére, de nem jut el a tudás világosságára.
Az Ajándék pedig, aki Krisztusban van, azonos mindenki számára. Sehol
sem hiányzik, de csak az nyerheti el, aki saját maga is akar részesedni
belőle, és csak annyiban marad benne, amennyiben ki-ki meg akarja
érdemelni. Ő az, aki velünk marad a világ végéig, ő a vigasztalás
várakozásunk idején, az ajándékokból fakadó cselekedeteinkben ő a
jövendő reményünk záloga, értelmünknek ő a fénye, lelkünknek ő a ragyogó
világossága.
Szent Hiláriusz püspöknek 'A Szentháromság' című értekezéséből
Forrás ~ Internet
