'A Szentlélek munkálkodása'
A Szentlélek említésének hallatára ki ne figyelne fel, és ki ne gondolna
a legmagasabbrendű természetre? Hiszen Isten Lelke a neve, az igazság
Lelke, aki az Atyától származik: készséges Lélek, uralkodó Lélek, Szent
Lélek, ezek az ő saját és egyedi nevei.
Hozzá folyamodik mindenki, aki rászorul arra, hogy megszenteljék: minden
élő az ő erejét kívánja, akinek lehelete mintegy öntözi és erősíti
őket, hogy mindegyik elérhesse saját természetes célját.
Ő a megszentelés kiindulópontja, a szellemi fény, aki önmagából
ajándékoz megvilágosítást mindenkinek, hogy kutatni tudja az igazságot.
Természete szerint elérhetetlen, de jósága miatt elnyerhető; jóllehet
erejével mindent betölt, mégis csak azok számára közölhető, akik méltók
rá; ezeknek sem egyforma mértékben adja önmagát, hanem hitük arányában
árasztja rájuk erejét.
Lényege szerint egyszerű, erőiben sokféle: minden egyes ember számára
egészen jelen van, és teljesen van mindenütt; úgy osztja szét önmagát,
hogy semmi kisebbedést nem szenved; mindnyájan úgy részesülnek benne,
hogy ő maga ép marad. Úgy, mint a napsugár, amely jótékony erejével
mintha csak egy személyre világítana, mégis beragyogja a földet, a
tengert, és átjárja a levegőt.
Így a Szentlélek is minden ember számára, aki képes őt befogadni, úgy
van jelen, mintha csak az övé lenne, ugyanakkor mindenkinek elegendő és
teljes kegyelmet ad. A kegyelemmel aztán minden belőle részesedő úgy
gazdálkodik, ahogyan saját természete lehetővé teszi, s nem úgy,
amennyire a Szentlélek képes.
A Szentlélek magasba ragadja a szíveket, kezén fogva vezeti a gyengéket,
s tökéletessé teszi a haladókat. Ő teszi lelki emberekké azokat, akik
megtisztultak minden szennytől azáltal, hogy átragyogja őket a vele való
közösség.
Ahogy a tárgyak csillogó fényesek lesznek, ha napsugár éri őket, s maga a
napsugár is visszaverődve róluk felragyog rajtuk, úgy a lelkek is, akik
a Szentlelket hordják magukban, és a Szentlélek fénye éri őket, maguk
is lelkivé válnak, és mások felé is sugározzák a kegyelmet.
Tőle származik az eljövendő dolgok előre tudása, a szent titkok
ismerete, az elrejtett dolgok megértése, az adományok szétosztása, a
mennyeiekkel való társalgás és örömeikben való részvétel; neki
köszönhető a soha véget nem érő öröm, az Istenben való állhatatosság, az
Istenhez való hasonlóság, s aminél nagyobbat nem lehet kívánni, tőle
van, hogy istenivé lesz az ember.
Nagy Szent Vazul püspöknek 'A Szentlélekről' írt könyvéből
Forrás ~ Internet
