'A Szentlélek küldetése az Egyházban'

Amikor a Fiú befejezte a földön azt a munkát, amelynek elvégzésével megbízta az Atya, Pünkösdkor a Szentlélek küldetése kezdődött, hogy ő legyen az Egyház állandó megszentelője, és így a hívőknek - Krisztus által az egy Lélekben - szabad útjuk legyen az Atyához. Az élet Lelke ő, vagyis örök életre szökellő vízforrás; általa eleveníti meg az Atya a bűn halálával meghalt embereket, amíg halandó testüket is életre nem kelti Krisztusban.

A Szentlélek úgy lakik az Egyházban és a hívők szívében, mint templomban, imádkozik bennük, és tanúbizonyságot tesz arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Az Egyházat - amelyet elvezet a teljes igazságra, s egyesít közösségben és szolgálatban - ellátja és irányítja a különféle hierarchikus és karizmatikus adományokkal, fel is ékesíti sajátos gyümölcseivel.

Az evangélium erejével megfiatalítja az Egyházat, szüntelenül megújítja, és elvezeti a Vőlegényével való tökéletes egyesülésre. Mert a Lélek és a menyasszony így szól az Úr Jézushoz: Jöjj el! (Vö. Jel 22,17)

Így az egész Egyház, mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységéből egybegyűlt nép áll előttünk.

A hívők összessége a Szentlélek kenetét kapta, s így nem tévedhet meg hitében. Ezt a kiváltságos tulajdonságát akkor nyilvánítja ki, az egész népben meglevő természetfeletti hitérzék birtokában, amikor - kezdve a püspöktől a legkisebb világi hívőig - kifejezi általános egyetértését a hit és erkölcs dolgaiban.

Az Isten népe a szent tanítóhivatal vezetése alatt - és hűségesen ráhagyatkozva - már nem emberi tanításban részesül, hanem valóban Isten igéjét kapja; így azzal a hitérzékkel, amelyet az igazság Lelke hoz létre és tart ébren benne, elveszíthetetlenül birtokolja a hitet, amely egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek (vö. Júd 3), abba helyes ítélettel egyre mélyebben behatol, és azt mindig nagyobb teljességgel érvényesíti életében.

Ezenkívül ugyanez a Szentlélek az Isten népét nemcsak szentségeken keresztül és papi szolgálatokkal szenteli meg, vezeti és ékesíti erényekkel, hanem ajándékait tetszése szerint juttatva kinek-kinek (1 Kor 22, 11), sajátos kegyelmeket is oszt szét a hívők minden fokozata között. Ezekkel a kegyelmekkel alkalmassá és készségessé teszi őket különféle munkák és feladatok vállalására az Egyház megújhodása és továbbépítése érdekében, ahogy az Írásban áll: A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon velük (1 Kor 12,17).

Ezeket a karizmákat, akár a legragyogóbbak közül valók, akár egyszerűbbek és gyakorta előfordulók, hálaadással és vigasztalódással kell fogadnunk, mert mindig éppen időszerűek és nagyon is hasznosak az Egyházban. 

 A II. vatikáni zsinat Lumen gentium kezdetű, az Egyházról szóló dogmatikai konstitúciójából

Forrás ~ Internet