'A Szentlélek élő vize'
Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne (Jn
4,14). Új fajtája ez a víznek: él és szökell, és azokra árad ki, akik
méltók rá. Miért nevezte Krisztus víznek a Szentlélek kegyelmi
adományát? Azért, mert minden a víz által áll fenn; mert a víz hozza
létre a növényeket és állatokat; mert a víz elsőként az égből hull alá;
mert egy és ugyanazon formában hull alá, de sokféle formában fejti ki
hatását: másképpen a pálmafában, másképpen a szőlőtőben; és ott van,
mint valami, ami ugyanaz mindenben: noha mindig egyforma, és nem
változtatja magát. Nem változik ugyanis az eső, amikor egyik vízcsepp a
másik után hull alá, de alkalmazkodik mindazoknak a természetéhez, amik
befogadják, és mindegyik számára az lesz, ami annak pontosan megfelel.
Ilyen a Szentlélek is: egy és ugyanaz, és oszthatatlan. Kegyelmét
kinek-kinek úgy osztja, amint akarja. Amiképpen a száradó fa, ha magába
szívja a vizet, új hajtást sarjaszt, ugyanúgy a bűnös lélek is, ha a
megtérés folytán méltóvá lesz a Szentlélekre, hozni kezdi az
igazlelkűség hajtásait. A Szentlélek is egy és ugyanaz, és mégis Isten
tetszése szerint és Krisztus nevében sokféle erényt hoz létre.
Így az egyik ember nyelvét a bölcsesség hirdetésére használja fel, a
másik lelkének prófétai megvilágosítást ad; van, akinek a gonosz lelkek
kiűzésére ad erőt; van, akit a Szentírás értelmezésével ajándékoz meg.
Van, akit erőssé tesz az önmegtartóztatásra, mást pedig az irgalmasság
gyakorlására nevel. Van, akinek azt sugallja, hogy böjtöljön, és
aszketikus életet éljen. Másokat a földiek megvetésére tanít, és van,
akit felkészít a vértanúságra. Mindenkiben más és más, de ő maga
önmagában sohasem más, a Szentírás szerint: A Lélek ajándékait mindenki
azért kapja, hogy használjon vele (1 Kor 12,7).
A Szentlélek érkezése szelíd és enyhe, felfogása kellemes, a legkönnyebb
iga. A fény és a tudás felvillanó sugarai előzik meg érkezését. Az
oltalmazó testvér szeretetével jön, hogy üdvözítsen, gyógyítson,
tanítson, intsen, erősítsen, vigasztaljon; azért jön, hogy
megvilágosítsa az elmét, először abban a lélekben, amely befogadja,
azután pedig ennek a közreműködésével, mások lelkében is.
Mint amikor valaki sötétben tartózkodott, és hirtelen beragyogja a nap
világossága, akkor látja meg tisztán mindazt, amit azelőtt nem látott,
ha szeme már megszokta a fényt; így van azzal is, aki oly szerencsés,
hogy megkapja a Szentlélek ajándékát: megvilágosodik a lelke, és emberi
képességet meghaladó módon szemlélheti azt, amit azelőtt nem látott.
Jeruzsálemi Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból
Forrás ~ Internet
