BOLDOG SCHEFFLER JÁNOS PÜSPÖK ÉS VÉRTANÚ - MÁJUS 17.

 Tízgyermekes családban született 1887. október 29-én, Kálmándon (Szatmár vármegye). A Szatmárnémeti Katolikus Gimnáziumban, a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd Rómában, a Gregorianán tanult. Volt segédlelkész, plébános, teológiai tanár, lelki vezető.
 

A Szentszék 1942. március 26-án kinevezte a szatmári egyházmegye püspökévé, március 28-án pedig nagyváradi apostoli kormányzóvá. Május 17-én a szatmári székesegyházban szentelték püspökké.
Élete fő célja: Isten akaratának keresése, felismerése és teljesítése. Püspöki jelmondata „Ut omnes unum sint” szellemében próbálta összefogni szétdarabolt egyházmegyéjét, vezetni papjait és híveit.
1950-ben szembeszegült a romániai katolikus egyházat a pápától elszakítani akaró kommunista törekvésekkel, kényszerlakhelyre vitték, majd letartóztatták. Jilava börtönében halt meg 1952. december 6-án. Boldoggá avatása 2011. július 3-án, Szatmárnémetiben volt. 

 Mindenható örök Isten, te megadtad Boldog Scheffler János püspöknek, hogy mindhalálig küzdjön az igazságért, és így az Egyház iránti hűség és engedelmesség példaképe legyen. Add, hogy odaadását követni tudjuk, és a mennyei hazában örök otthonra leljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.' Amen.

Mindenható örök Isten, te megadtad Boldog Scheffler János püspöknek, hogy mindhalálig küzdjön az igazságért, és így az Egyház iránti hűség és engedelmesség példaképe legyen. Add, hogy odaadását követni tudjuk, és a mennyei hazában örök otthonra leljünk. Amen.

Forrás ~ Internet

A JÓ PÁSZTOR RÉG VISSZATÉRT AZ ATYÁHOZ

'A Jó Pásztor rég visszatért Atyjához, de ma mégis közöttünk él minden kincsével és jóságával'

Gondolkoztatok-e már ezen, miképpen maradt fenn a Jó Pásztor emléke és minden drága adománya századokról - századokra, és miképpen szállott át nemzedékről nemzedékre, és jutott el hozzánk is, akik nem lehettünk szerencsések a Jó Pásztort földi életében látni? - Úgy, hogy az isteni Jó Pásztor végtelen jóságában maga helyett más, látható, földi pásztorokat rendelt:

Önmaga helyett legfőbb pásztorrá tette Pétert és annak utódait, folytatólagosan Szentatyánkig, XII. Piusz pápáig;

Péter mellé apostolokat választott: Andrást, Jánost, Jakabot… és azok utódait, a püspököket, és az apostolok mellé segítőtársakat adott: a 72 tanítványt és azok utódait, a mai áldozópapokat.

Ezeknek adta át a Jó Pásztor szeretetét és minden kincsét. Rájuk bízta az örök igazságok hirdetését: 'Elmenvén tanítsatok minden népet…'; szent áldozatát: 'Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre'; szentségeit: 'Elmenvén, kereszteljetek az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében', 'Akiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak.'

Ezek nélkül a látható földi pásztorok nélkül rég feledésbe ment volna az Evangélium; megszakadtak volna a szentségek csatornái, amelyek a Jó Pásztor megváltó halálának gyümölcseit a lelkekbe vezetik; kialudt volna az újszövetségi áldozat tüze oltárainkon. Sőt ha a földi pásztorok nem vésték volna az isteni Jó Pásztor képét a katakombák falára, de még inkább a bárányok szívébe nemzedékről nemzedékre, Jézus drága emléke elhalványult, talán egészen el is veszett volna.

Az isteni Jó Pásztor - földi pásztorok által közli minden javát.

Ha Jézus jóságából mi nem volnánk, az emberiség rég visszasüllyedt volna a pogányság sötétségébe. Azért mondta híveinek az arsi szent plébános: 'Vegyétek el egy faluból a papot, és 20 év múlva barmokat fog imádni.' Sőt mi több: maguk is barmokká lesznek, elvadulnak és eldurvulnak.

Hová süllyed az elhagyatott nép, - pap és templom nélkül! - Mi lesz a legműveltebb néppel, ha 10-15 éven át folyik a lélekmérgezés a papok és az Egyház ellen. Saját szemünkkel láttuk, hogyan válhat a rombolás és nyomorba döntés eszközévé.

Közületek is sokan éltek hosszú hónapokat messze idegenben, papok nélkül. Ti tudjátok, milyen sivár a vasárnap szentmise és prédikáció nélkül; milyen szomorú az élet templom és szentségek nélkül; milyen vigasztalan a halál pap nélkül; milyen borzalmas a hulla elföldelése keresztény temetés és imádság nélkül.

A pap közvetíti mindazt, amit a Jó Pásztor hozott: örök igazságait a prédikációban, lelki újjászületést a keresztségben, az elsőáldozás édességét, a bérmálás örömét és erejét, szentmisét, a bűnbocsánatot, az áldást a házasélethez, az ünnepeknek Istenhez emelő derűjét; vigasztalást a balsorsban, betegségben és halálban, enyhületet a halál után…

Azért, amikor ma a Jó Pásztornak minden jóságát megköszönjük, mélyen érző keresztény lélekkel megköszönjük jópásztori szívének azt a jóságát is: hogy nekünk papokat adott.

Boldog Scheffler János püspök pásztorleveléből

Forrás ~ Internet