EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk: 'Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: 'Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.' Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.'

---

A tegnapi evangéliumban és elmélkedésben arról volt szó, hogy Jézus azonosítja magát az Atyával, aki őt küldte. A küldő és a küldött között fennálló szoros kapcsolat gondolatát viszi tovább, terjeszti ki a mai evangéliumban található mondás, amely az utolsó vacsorán hangzott el a mi Urunk szájából. A két szövegrészlet tehát nem időrendben követi egymást, hanem gondolatilag, tartalmilag kapcsolódik egymáshoz.
A mai szövegben Jézus kijelenti: 'aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be' (Jn 13,20). Itt Jézus mindazokkal azonosítja önmagát, akik az ő küldötteiként szolgálnak. Most ő a küldő és tanítványai a küldöttek. Tanítványaiban, követőiben, minden keresztényben Krisztus él tovább. Az ő tanítása szólal meg újra szavaink által. Az ő jósága válik jelenvalóvá jócselekedeteinkben. Az ő törekvése valósul meg valahányszor a békéért fáradozunk. Az ő vigasztalását közvetítjük, amikor a reményvesztettekhez és a csüggedőkhöz fordulunk. Az ő szeretete nyilvánul meg, amikor embertársaik felé a tevékeny szeretet jegyében közeledünk. Az ő vágya teljesedik be, amikor egységre törekszünk más felekezetű keresztényekkel. Az ő személye dicsőül meg, amikor tetteinknek köszönhetően valaki rátalál Istenre.
Él-e bennem Krisztus? Él-e bennem szeretete? Őt képviselem-e, őt közvetítem-e mindenki felé?
© Horváth István Sándor

---

 

 Urunk, Istenünk! Milyen könnyedén követem a nagyon emberi, de nagyon kalmári elvet: 'ha adok valamit, Te is tartozol nekem'. Mily gyakran vétettem Ellened, mert saját képemre kívántam arcodat és szívedet alakítani. Uram, légy irgalmas hozzám, és fogadd el áldozatomat! Amen.
P. Gerhardt