EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette: Aki bennem hisz, nem
énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja,
aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem
hisz, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem
tartja meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy
elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak,
aki megvet, és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli
el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya,
aki küldött engem, hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek.
Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem,
amint az Atya mondta nekem.
Saját személyével kapcsolatban Jézus több állítást fogalmaz meg.
Első kijelentésével azonosítja magát az Atyával, aki elküldte őt a
világba. Aki hisz Jézusban, az tulajdonképpen az Atyában hisz. E szavak
alapján jogosan mondjuk, hogy Jézus valóban a mennyei Atya képmása, őt
jeleníti meg ebben a világban. Jézus által az Atya cselekszik, tehát
tanításában az Atya szól hozzánk, csodái által az Atya jósága
tapasztalható meg. Jézus mindenben az Atya akaratát teljesíti.
Engedelmességének jutalma az lesz, hogy az Atya megdicsőíti őt a
feltámadásban.
Második állításában Jézus világosságnak nevezi önmagát. A világosságban és a sötétségben élők azokat jelképezik ezek szerint, akik hisznek benne, illetve akik elutasítják őt. Örök rejtély marad számunkra, hogy az egykori kortársak, akik hallották tanítását és látták csodáit, miért reagáltak különféleképpen. Miért fogadták el és követték lelkesen őt egyesek, miközben mások szembefordultak vele. E megosztottság természetesen nem csak Jézus kortársainál jelentkezett, hanem végigkíséri az Egyház történetét. Mindenhol, ahol az Egyház igehirdetésének köszönhetően elhangzik Krisztus tanítása, megfigyelhető a megosztottság.
Jézus szava és személye egykor és minden korban döntés elé állítja a világot. Döntés elé állít engem is.
© Horváth István Sándor
Második állításában Jézus világosságnak nevezi önmagát. A világosságban és a sötétségben élők azokat jelképezik ezek szerint, akik hisznek benne, illetve akik elutasítják őt. Örök rejtély marad számunkra, hogy az egykori kortársak, akik hallották tanítását és látták csodáit, miért reagáltak különféleképpen. Miért fogadták el és követték lelkesen őt egyesek, miközben mások szembefordultak vele. E megosztottság természetesen nem csak Jézus kortársainál jelentkezett, hanem végigkíséri az Egyház történetét. Mindenhol, ahol az Egyház igehirdetésének köszönhetően elhangzik Krisztus tanítása, megfigyelhető a megosztottság.
Jézus szava és személye egykor és minden korban döntés elé állítja a világot. Döntés elé állít engem is.
© Horváth István Sándor
Urunk Jézus Krisztus! Add, hogy megértsük a keresztség igazságát az
életről, mely valamennyiünket egyesít; a küldetésről, mely
mindannyiunkat összeköt; az áldozásról, mely mindig újból összefűz.
Amen.