REMETE SZENT ANTAL APÁT
Remete Szent Antal apát ünnepe ~ január 17.
A
251. és 356. között élt, egyiptomi származású keresztény apát a
szerzetesség megalapítója. Hérakleopolisz környékén született, jómódú
családban nőtt fel. Tizennyolc éves volt, amikor szülei meghaltak, s
ráhagyták a családi örökséggel való gazdálkodást és a húgáról való
gondoskodást. Egy alkalommal, amikor egy szentmisén vett részt, úgy
érezte, neki szól az, amit Máté evangéliumából felolvastak: 'Ha
tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények
között. Aztán gyere, és kövess engem!' Antal szétosztogatta megmaradt
vagyonát, a húgát zárdában helyezte el, visszavonult a hétköznapi
élettől, s megkezdte csaknem kilenc évtizedes remeteéletét.
Előbb
a falu közelében lakott, hamarosan egy sziklasírban húzta meg magát,
ahol napjait imádkozással töltötte, majd 285-ben egy hegycsúcsra vonult.
Amikor húsz év után először ismét az emberek közé ment, úgy jelent meg
előttük, mint bölcs férfi, akinek a szigorú önsanyargatások ellenére nem
tört össze a teste, aki 'ismeri a mélységes titkokat és telve van
Istennel'. Nevét hamarosan fölkapta a hír. Mindenfelől özönlöttek hozzá
az emberek, akik imáiba ajánlották magukat, vagy szerzetesi életet
akartak élni az ő vezetése alatt. Antal nem tudta a kérők ostromát
elhárítani.
A közeli és távoli környéken mindenfelé
remeteségek nőttek ki a földből. Így a világ elől menekülő remetéből a
'szerzetesek atyja' lett, bár ez még nem volt a szerzetességnek az a
formája, amely később Pakhomiosz kezdeményezéséből alakult ki. Bár
számos tanítvány sereglett Antal köré, ő sohasem fogta össze őket olyan
tartós közösséggé, amelynek közös szabályzata van. Az a szerzetesi
szabályzat, amely a neve alatt ránk maradt, valójában későbbi korból
származik. Érdekesség, hogy Konstantin császár és gyermekei leveleztek
vele.
Antal 105 éves korában halt meg. Sírja - mivel
arra kérte testvéreit, hogy titokban temessék el - 200 éven át
ismeretlen volt. 561-ben megtalálták a sírt, ereklyéit Arles-ban, a
Szent Julien-templomban őrzik.
A szerzetesek pátriárkája, a
bőrbetegségek védőszentje, főként a Szent Antal tüze bőrgyulladásé.
Patrónusa a háziállatoknak és a kedvtelésből tartott apróbb jószágoknak,
valamint a kosárfonóknak.
A koptok és a szírek remetéi Szent
Antal fiainak tekintették magukat. Franciaországban a 11. században
alapítottak egy betegápoló társulatot, melyből az antonita rend
fejlődött ki.
Remete vagy Nagy Szent Antalt a művészetekben
aggastyánként, hosszú, fehér szakállal és hajjal, csuklyás öltözetben, T
alakú botra támaszkodva ábrázolják, néha hollóval, máskor fáklyával a
kezében (amely Szent Antal tüzének égő fájdalmát jelképezi) vagy
disznóval.
'Ha tökéletes akarsz lenni - felelte Jézus
-, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed
lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem!' Máté 19,21
Forrás ~ Internet
