EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek:
Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki
szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig (a sziklába)
taposógödröt vágott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a
munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte
szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások
megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a
harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint
először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte le hozzájuk,
mondván: 'A fiamat csak megbecsülik!” Mikor azonban a szőlőmunkások
meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: 'Ez itt az örökös! Gyertek,
öljük meg, és miénk lesz az öröksége!' Meg is ragadták őt, kidobták a
szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz
majd ezekkel a szőlőmunkásokkal? Ezt válaszolták: 'Gonoszul elbánik a
gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják
neki a termést.'
Jézus így folytatta: 'Nem olvastátok soha az írásokban: A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez! Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.'
Jézus így folytatta: 'Nem olvastátok soha az írásokban: A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez! Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.'
![[Mt 21,33-43]](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_s87_qUkgb5dXU6CKjCTKjtjCgU58B4CbkMSkaVEucDC_MwssE3wI4nWoxeJyJTK5lcK2nStYBhq5HYoUDuMhjss2qDUWYomfAdkDI71GMDNVX7TpnBpvbsW289k2uP1cbTh26Go47xC3w=s0-d){kind=small}
A Fiú küldetése
A mai evangéliumi példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról szól. A hagyományos értelmezés szerint Jézus hasonlata az üdvtörténetet mutatja be. A szőlőskert gazdája maga az Isten, aki „szőlőt telepít,” azaz kiválasztja Izrael népét. Amikor elérkezik a szüret ideje, a tulajdonos elküldi szolgáit, akik Isten küldötteit, a prófétákat jelentik a történetben, s akiket megölnek a gonosz munkások. A Szentírás ószövetségi könyveit olvasva látjuk, hogy a prófétákat szinte kivétel nélkül megölték. Az idők teljességében Isten az ő Fiát, Jézus Krisztust küldi el a világba, akit szintén elutasítanak az emberek. A példázat azon mozzanata, mely szerint a szőlőskerten kívül ölik meg a gazda Fiát, egyértelmű utalás arra, hogy elítélését követően Jézust arra kényszerítik, hogy keresztjét hordozva kimenjen Jeruzsálemből és a városon kívül, a Golgota hegyén feszítik őt keresztre. Isten azonban az emberek által megvetett és elutasított Jézusra, mint szegletkőre új népet épít, az újszövetség népét, az Egyház közösségét, amely Istennek engedelmeskedve megtermi gyümölcsét.
A történet lezárásaként Máté a következőket írja: „Példabeszédeit hallva a főpapok és a farizeusok megértették, hogy róluk beszél. Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől, mert az emberek prófétának tartották őt” (Mt 21,44-45). Jézus számíthatott erre a reakcióra, hiszen jól tudta, hogy az írástudók ismerik az ószövetségi idők történeteit és magukra fogják vonatkoztatni a hallottakat. Miért mondta mégis ezt a példabeszédet nekik? Biztos nem azért, hogy az ellene irányuló haragot tovább fokozza. Korábban is megtapasztalta már, hogy a nép vallási vezetői nem nézik jó szemmel cselekedeteit, és tanításába is próbálnak belekötni. Gondolhatnánk azt is, hogy mintegy vádként hangzott el részéről a példabeszéd. Ezzel akarta szembesíteni a vezetőket elődeik, atyáik tetteivel, akik megölték a prófétákat. Ebben lehet némi igazság, de mégse menjünk tovább ezen a vonalon, mert akkor könnyen odajuthatunk, hogy Jézus megöléséért is felelősöket fogunk keresni, embereket fogunk kereszthaláláért hibáztatni, s így könnyen megfeledkezünk arról, hogy mindez végső soron Isten megváltó terve szerint történt.
Jézus szándéka kettős lehetett. Egyrészt saját istenfiúságáról adott kinyilatkoztatást a példázat segítségével. A történet ezek szerint azt bizonyítja, hogy a tanítványok nem csupán a feltámadás után alkalmazták az Isten Fia kifejezést Mesterükre, hanem ő maga is Isten Fiának tartotta, nevezte magát. Másrészt a rá váró sorsról is nyíltan beszél Jézus. A beszéd a jeruzsálemi bevonulást követően hangzik el, tehát Jézus életének utolsó napjaiban. Ekkor már biztosan tudja, hogy közel van szenvedésének és halálának napja. Sorsát jogosan hasonlítja a megölt prófétákéhoz. De ő sem menekül el, hanem azt a fiúi küldetést akarja teljes engedelmességgel teljesíteni, amit az Atya bíz rá.
A gonosz szőlőmunkások viselkedése és a gazda cselekedetei elgondolkoztatnak minket. Az atya mindent megtett az emberek megváltása érdekében. A Fiú szintén mindent megtett a megváltás érdekében, amit az Atya kért tőle, feláldozta életét. Én megteszek-e mindent, hogy a Jézus megváltó halála gyümölcsöző legyen számomra, azaz az üdvösségre jussak?
© Horváth István Sándor
A mai evangéliumi példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról szól. A hagyományos értelmezés szerint Jézus hasonlata az üdvtörténetet mutatja be. A szőlőskert gazdája maga az Isten, aki „szőlőt telepít,” azaz kiválasztja Izrael népét. Amikor elérkezik a szüret ideje, a tulajdonos elküldi szolgáit, akik Isten küldötteit, a prófétákat jelentik a történetben, s akiket megölnek a gonosz munkások. A Szentírás ószövetségi könyveit olvasva látjuk, hogy a prófétákat szinte kivétel nélkül megölték. Az idők teljességében Isten az ő Fiát, Jézus Krisztust küldi el a világba, akit szintén elutasítanak az emberek. A példázat azon mozzanata, mely szerint a szőlőskerten kívül ölik meg a gazda Fiát, egyértelmű utalás arra, hogy elítélését követően Jézust arra kényszerítik, hogy keresztjét hordozva kimenjen Jeruzsálemből és a városon kívül, a Golgota hegyén feszítik őt keresztre. Isten azonban az emberek által megvetett és elutasított Jézusra, mint szegletkőre új népet épít, az újszövetség népét, az Egyház közösségét, amely Istennek engedelmeskedve megtermi gyümölcsét.
A történet lezárásaként Máté a következőket írja: „Példabeszédeit hallva a főpapok és a farizeusok megértették, hogy róluk beszél. Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől, mert az emberek prófétának tartották őt” (Mt 21,44-45). Jézus számíthatott erre a reakcióra, hiszen jól tudta, hogy az írástudók ismerik az ószövetségi idők történeteit és magukra fogják vonatkoztatni a hallottakat. Miért mondta mégis ezt a példabeszédet nekik? Biztos nem azért, hogy az ellene irányuló haragot tovább fokozza. Korábban is megtapasztalta már, hogy a nép vallási vezetői nem nézik jó szemmel cselekedeteit, és tanításába is próbálnak belekötni. Gondolhatnánk azt is, hogy mintegy vádként hangzott el részéről a példabeszéd. Ezzel akarta szembesíteni a vezetőket elődeik, atyáik tetteivel, akik megölték a prófétákat. Ebben lehet némi igazság, de mégse menjünk tovább ezen a vonalon, mert akkor könnyen odajuthatunk, hogy Jézus megöléséért is felelősöket fogunk keresni, embereket fogunk kereszthaláláért hibáztatni, s így könnyen megfeledkezünk arról, hogy mindez végső soron Isten megváltó terve szerint történt.
Jézus szándéka kettős lehetett. Egyrészt saját istenfiúságáról adott kinyilatkoztatást a példázat segítségével. A történet ezek szerint azt bizonyítja, hogy a tanítványok nem csupán a feltámadás után alkalmazták az Isten Fia kifejezést Mesterükre, hanem ő maga is Isten Fiának tartotta, nevezte magát. Másrészt a rá váró sorsról is nyíltan beszél Jézus. A beszéd a jeruzsálemi bevonulást követően hangzik el, tehát Jézus életének utolsó napjaiban. Ekkor már biztosan tudja, hogy közel van szenvedésének és halálának napja. Sorsát jogosan hasonlítja a megölt prófétákéhoz. De ő sem menekül el, hanem azt a fiúi küldetést akarja teljes engedelmességgel teljesíteni, amit az Atya bíz rá.
A gonosz szőlőmunkások viselkedése és a gazda cselekedetei elgondolkoztatnak minket. Az atya mindent megtett az emberek megváltása érdekében. A Fiú szintén mindent megtett a megváltás érdekében, amit az Atya kért tőle, feláldozta életét. Én megteszek-e mindent, hogy a Jézus megváltó halála gyümölcsöző legyen számomra, azaz az üdvösségre jussak?
© Horváth István Sándor
Jézus Krisztus! Hiszem, hogy te vagy az Isten Fia. Hozzád megyek,
aki a kereszten életedet áldoztad minden emberért. Feltekintek szenvedő
arcodra és a te áldozatodhoz szeretném kapcsolni életáldozatomat, hogy
megértsem az istenfiúság titkát, és élő hittel tudjam megvallani, hogy
te vagy az Isten Fia. Tégy engem tanúságtevővé, hogy hirdessem a
világban: te vagy az Isten Fia, te vagy a Megváltó, egyedül benned van
üdvösségünk!
