EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: 'Ne sírj!' Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: 'Ifjú, mondom neked, kelj föl!' A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt anyjának.
A tegnapi evangélium szerint Jézus átlépi a zsidók és a pogányok közti határt, kifejezve, hogy küldetése nem korlátozódhat egyetlen népre. Most pedig szintén átlép egy határt, megszeg egy törvényt. A zsidó törvények szerint a halottakat tilos volt megérinteni, nehogy tisztátalanná váljon az ember, illetve egészségügyi oka volt e tilalomnak. Jézus nem törődik ezen előírással, mert segíteni szeretne. Megérinti a koporsót, hogy életre keltse a fiút.Az életet adó Jézussal találkozunk itt. Jézussal, aki együttérez a gyászoló édesanyával.
Jézussal, aki nem csupán szavakkal nyújt vigaszt az özvegynek, hanem cselekedetével is. Kérés nélkül cselekszik, s tettének nincs semmilyen feltétele. Részvét és szeretet indítja erre.
A gyászban vagy életünk más, különösen nehéz helyzeteiben sokszor csak vigasztaló szavakra számíthatunk az emberektől. Jézus ennél többet képes adni nekünk. A feltámadást, az új életet. Fogadjuk el ezt, mint szeretetének jelét. Él-e bennem a remény, hogy a vele való találkozás fordulatot hoz életembe?
© Horváth István Sándor
Morus Tamás
