EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy
melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a
tanítványok elmondták neki: 'Láttuk az Urat.' De ő így szólt: 'Hacsak
nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek
helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!'
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: 'Békesség nektek!' Tamásnak pedig ezt mondta: 'Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt' Tamás így válaszolt: 'Én Uram, én Istenem!' Jézus ezt mondta neki: „ó'Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!'
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: 'Békesség nektek!' Tamásnak pedig ezt mondta: 'Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt' Tamás így válaszolt: 'Én Uram, én Istenem!' Jézus ezt mondta neki: „ó'Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!'
Az evangéliumok csupán néhány jelenetet őriztek meg Tamás apostollal
kapcsolatban. Ezek közül az egyik legérdekesebb, amikor Jézus elindul
barátjához, Lázárhoz, akit feltámaszt a halálból. Ekkor Tamás nagy
lelkesedésében azt mondja apostoltársainak, hogy 'Menjünk, és haljunk
meg vele!' (Jn 11,16). Kijelentésében benne van, hogy már sejti a
tanítványi élet lényegét: együtt élni és halni a Mesterrel. Kész arra,
hogy akár az életét is odaadja Jézusért, akit megismert. Jézus
tanítványaiként nekünk is e cél felé kell haladnunk. Ha ővele élek a
földön, halálomban is vele fogok találkozni, s ő fog feltámasztani az
Istennel való örök életre.
Egy másik alkalommal, amikor az utolsó vacsorán Jézus az ő távozásáról beszél, Tamás megjegyzi: 'Uram azt sem tudjuk, hová mész, hogyan ismerhetnénk hát az utat?' (Jn 14,4). E kérdés kapcsán fejti ki Jézus, hogy ő az út, aki az Atyához vezet. Tamás tehát ha nem értett valamit, bátran kérdezett. Legyen nekünk is bátorságunk a szívünkben megfogalmazódó kérdésekkel Isten elé állni!
Harmadikként pedig említsük meg Tamás kételkedésének és megbizonyosodásának esetét, amelyet a mai evangéliumban olvasunk. Egy érdekes mozzanatra szeretném most felhívni a figyelmet. Az embereket általában arcukról ismerjük fel. Tamás viszont nem Jézus arcát akarja bizonyítékként látni, hanem a sebhelyeket. Bizonyítékot akarván csupán a Jézus kezén, lábán, oldalán lévő sebeket említi és semmi mást. E sebek tehát a feltámadt Krisztus igazi ismertetőjegyei Tamás számára s az én számomra is.
© Horváth István Sándor
Egy másik alkalommal, amikor az utolsó vacsorán Jézus az ő távozásáról beszél, Tamás megjegyzi: 'Uram azt sem tudjuk, hová mész, hogyan ismerhetnénk hát az utat?' (Jn 14,4). E kérdés kapcsán fejti ki Jézus, hogy ő az út, aki az Atyához vezet. Tamás tehát ha nem értett valamit, bátran kérdezett. Legyen nekünk is bátorságunk a szívünkben megfogalmazódó kérdésekkel Isten elé állni!
Harmadikként pedig említsük meg Tamás kételkedésének és megbizonyosodásának esetét, amelyet a mai evangéliumban olvasunk. Egy érdekes mozzanatra szeretném most felhívni a figyelmet. Az embereket általában arcukról ismerjük fel. Tamás viszont nem Jézus arcát akarja bizonyítékként látni, hanem a sebhelyeket. Bizonyítékot akarván csupán a Jézus kezén, lábán, oldalán lévő sebeket említi és semmi mást. E sebek tehát a feltámadt Krisztus igazi ismertetőjegyei Tamás számára s az én számomra is.
© Horváth István Sándor
