
EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy ellenetek vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.'
Az Egyház életében évszázadokon keresztül a hittanulóknak a keresztség felvétele előtt a Hitvallást és a Miatyánkot kellett megtanulniuk, mert az előbbit a keresztény hit, az utóbbit a keresztény élet összefoglalásának tekintették. A Miatyánk hét kérésében felfedezhetjük Krisztus érzéseit, s ha ezt az imát naponta elmondjuk, akkor valóban Krisztus lelkületével közeledünk nap mint nap az Atyánkhoz, hozzá emelve szívünket.
Tanuljuk meg a figyelmes, várakozó, elfogadó és türelmes imát! Ne csak a magunkét mondjuk! Engedjük, hogy Isten megszólaljon, szóljon hozzánk. Haszontalan dolgokra elfecsérelt időmből talán jó volna többet szentelnem az imára, az Istennel való személyes beszélgetésre.
© Horváth István Sándor