EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS
Amikor feltámadása után Jézus még együtt volt övéivel, Péter látta egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az, aki a vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: „Uram, ki az, aki téged elárul?” Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: „Uram, hát ővele mi lesz?” Jézus így felelt: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele? Te csak kövess engem!” Így a tanítványok között elterjedt az a vélemény, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta: „Nem hal meg”, hanem: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele?” Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről, és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Jézus még sok mást is cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
Az evangélium befejező szavai arra emlékeztetnek, hogy az isteni igazságot, Jézus tanítását és működésének cselekedeteit János tanúságtételének köszönhetően ismerhetjük meg. Az evangélista lelkiismerete nyugodt lehet, hiszen teljesítette feladatát, hirdette a Mesterétől kapott tanítást. Munkája sokszoros termést hozott. Az ő tanúságtétele is igaznak bizonyult, de mennyivel inkább igaz Jézus Krisztus tanúságtétele az Atyáról és az ő irántunk való szeretetéről!
Vajon én mit teszek annak érdekében, hogy az emberekhez eljusson az örömhír? Hivatásomnak tekintem-e azt, hogy másokat az üdvösség útjára, Krisztus tanításának útjára vezessek? Engedem-e, hogy a pünkösdi Lélek engem is az evangélium hirdetőjévé tegyen?
© Horváth István Sándor