EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.”

---

Pünkösdhöz közeledvén a mai evangélium is az eljövendő Szentlélekről szól, pontosabban arra a kérdésre ad választ, hogy honnan származik és kitől jön. A Hiszekegyben ezt imádkozzuk: „Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik.”
Hitünk szerint tehát egyrészt az Atya küldi el nekünk a Szentlelket a Fiú nevében. A Fiú küldetését az Atya határozta meg: megváltani és üdvözíteni az embereket. A Szentlélek küldetését szintén az Atya határozta meg: megszentelni a világot és az Egyházat. Másrészt a Fiú is küldi nekünk a Szentlelket, hiszen ezt mondta Jézus: „Ha elmegyek, akkor elküldöm hozzátok a Vigasztalót” (Jn16,7).
A Szentlélek ajándék. Az Atya és a Fiú ajándéka. A létezés ajándéka. A kegyelem és az irgalmasság ajándéka. Az örök isteni szeretet ajándéka. Az embereket megszentelő ajándék. A Krisztusban hívők közösségét, azaz az Egyházat megszentelő ajándék. Olyan ajándék, ami bekapcsol minket az isteni szeretet világába. De ezt sosem kényszeríti ránk Isten. Ő azt szeretné, ha hittel, engedelmesen elfogadnánk Krisztust, és felismernénk benne a legyőzhetetlen igazságot. Ezt a titkot talán Szent Pál apostol fogalmazza meg a legszebben, aki ezt írta: „A nekünk ajándékozott Szentlélek által kiáradt szívünkbe az Isten szeretete” (Róm 5,5). Várjuk és pünkösdkor fogadjuk el a Szentlélek ajándékát, hogy a szívünkbe költözzön a szeretet!
© Horváth István Sándor

---

Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!