HÚSVÉT FERENC PÁPÁVAL

 

«Christus surrexit, venite et videte!» - Ferenc pápa húsvéti üzenete

Kedves Testvéreim, boldog húsvétot!

Az egész világon szétszóródott egyházban visszhangzik az angyal asszonyokhoz intézett üzenete: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt... Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott!” (Mt 28,5–6)
Ez az evangélium csúcsa, ez a kiváltképpen örömhír: Jézus, a keresztre feszített, feltámadott! Ez az esemény képezi hitünk és reményünk alapját: ha Krisztus nem támadt volna fel, akkor a kereszténység elveszítené értékét, az egyház egész küldetésének elapadna a lendülete, mivel innen indult el és mindig innen indul újra. Az üzenet, amelyet a keresztények elhoznak a világnak, ez: Jézus, a megtestesült Szeretet meghalt a kereszten a mi bűneinkért, ám az Atyaisten feltámasztotta s az élet és halál Urává tette Őt. Jézusban a szeretet legyőzte a gyűlöletet, az irgalom a bűnt, a jó a rosszat, az igazság a hazugságot, az élet a halált.

Ezért ezt mondjuk mindenkinek: „Jöjjetek és lássátok!”. A töredékességtől, bűntől és haláltól megjelölt minden emberi élethelyzetben az örömhír nem csupán szó, hanem az ingyenes és hűséges szeretet tanúságtétele: arról van szó, hogy kilépjünk önmagunkból, s találkozzunk a másikkal, legyünk közel ahhoz, akit megsebesített az élet, osztozzunk azzal, aki nélkülözi a szükségeset, maradjunk ott amellett, aki beteg vagy öreg vagy kitaszított... „Jöjjetek és lássátok!”: a Szeretet erősebb, a Szeretet életet ad, a Szeretet kivirágoztatja a reményt a sivatagban.

Ezzel az örömteli bizonyossággal a szívünkben ma hozzád fordulunk, feltámadott Úr!
Segíts keresnünk téged, hogy így mindenki találkozhasson veled, tudja, hogy van egy Atyánk, s ne érezzük magunkat árváknak, hogy szerethessünk és imádhassunk téged.
Segíts, hogy leküzdjük az éhség csapását, amelyet súlyosbítanak a konfliktusok s a hatalmas pazarlások, amelyeknek olykor mi is cinkosai vagyunk.

Tégy minket képessé arra, hogy megvédjük a védteleneket, különösen a gyermekeket, a nőket és az időseket, akik olykor ki vannak téve a kihasználásnak és az elhagyásnak.
Add, hogy meggyógyíthassuk az Ebola-járványtól sújtottakat Guineában, Sierra Leonéban és Libériában, és mindazokat, akiket annyi másféle betegség fertőzött meg, amely fertőzések a gondatlanság és a végletes szegénység miatt is terjednek.

Vigasztald meg mindazokat, akik ma nem ünnepelhetik meg a Húsvétot övéik körében, mivel igazságtalan módon elszakították őket szeretteiktől, és azt a számos embert, papokat és világiakat is, akik a világ különböző pontjain üldöztetést szenvednek.
Erősítsd meg azokat, akik elhagyták földjüket, hogy olyan helyekre vándoroljanak, ahol jobb jövőt remélhetnek, méltósággal élhetik meg életüket, s – nem kevés esetben – szabadon vallhatják meg hitüket.

Kérünk téged, dicsőséges Jézus, vess véget minden háborúnak, minden nagy vagy kicsiny ellenségeskedésnek, akár ősi, akár új keletű!

Különösképpen is kérünk Szíriáért, hogy mindazok, akik a konfliktus következményeit elszenvedik, megkaphassák a szükséges humanitárius segélyeket, s az érintett felek ne alkalmazzák többé arra az erőt, hogy általa halált vessenek, különösen a tehetetlen lakossággal szemben, hanem legyen meg bennük a bátorság arra, hogy béketárgyalásokat folytassanak, amely békére már oly régen várnak!

Kérünk, vigasztald meg az iraki testvérgyilkos erőszak áldozatait és tartsd fenn az izraeliek és palesztinok között újrakezdett tárgyalások által ébresztett reményeket.
Esedezünk hozzád, hogy érjenek véget az összecsapások a Közép-Afrikai Köztársaságban, s szűnjenek meg a vad terroristatámadások Nigéria egyes területein, ahogyan az erőszakos cselekmények is Dél-Szudánban.
Kérjük, hogy a lelkek forduljanak a kiengesztelődés és a testvéri egyetértés felé Venezuelában.

Feltámadásod által, amelyet idén együtt ünneplünk a Juliánusz-naptárt követő egyházakkal, kérünk, világosítsd meg és ösztönözd a békeszerzés ukrajnai kezdeményezéseit, hogy minden érdekelt fél a nemzetközi közösség támogatásával megtegyen mindent, hogy elkerülje az erőszakot, és az egység és párbeszéd szellemében építse fel az ország jövőjét.

A Föld minden népéért kérünk téged, Urunk: te, aki legyőzted a halált, ajándékozd nekünk életedet, ajándékozd nekünk békédet!

Ferenc pápa ~ Via Crucis

"Jézus keresztjénél egészen kézzel foghatóan látjuk, hogy mennyire szeret minket Isten örökre" - Ferenc pápa beszéde a nagypénteki keresztúti ájtatosság végén

A Colosseumnál megtartott hagyományos keresztúti ájtatosságot, amelyen 40 ezer hívő vett részt, a pápa rövid beszéddel zárta le:
Isten Jézus keresztjére helyezte bűneink egész súlyát: az összes igazságtalanságot, amelyet minden Káin elkövetett, Júdás és Péter árulásának keserűségét, az erőszakosok hiúságát, a hamis barátok önteltségét. Olyan súlyos volt ez a kereszt, mint a magukra hagyott személyek éjszakája, súlyos, mint szeretteink halála, súlyos, mert magába foglalja a gonosz aljasságát. Ugyanakkor egy dicsőséges kereszt, mint egy hosszú éjszaka hajnala, mert jelképezi Isten egész szeretetét, amely nagyobb a mi bűneinknél és árulásainknál.

A keresztben látjuk az ember szörnyűségét, amikor hagyja, hogy a gonosz vezesse. De látjuk Isten szeretetének végtelenségét is, aki nem bűneink szerint bánik velünk, hanem irgalmassága szerint. Jézus keresztjénél egészen kézzel foghatóan látjuk, hogy mennyire szeret minket Isten örökre. A kereszt előtt „gyermekeinek” érezzük magunkat, nem pedig „dolgoknak” vagy tárgyaknak, mint ahogy ezt Nazianzi Szent Gergely jelentette ki Krisztushoz fordulva ezzel az imával:
„Ha Te nem lennél, ó Krisztusom, meghalt teremtménynek érezném magam. Megszülettem, és úgy érzem, hogy darabjaimra hullok szét. Eszem, alszom, pihenek és járok, megbetegszem és meggyógyulok. Számtalan vágy és gyötrelem támad rám, élvezem a napot és mindazt, amit a föld terem. Azután meghalok és a hús porrá lesz, mint az állatok teste, amelyeknek nincsenek bűnei. De nekem milyen többletem van? Semmi, ha csak nem Isten. Ha Te, ó Krisztusom nem lennél, végem lenne, halott teremtménynek érezném magam.
Ó, Jézusunk, vezess minket a kereszttől a feltámadásig és tanítsd meg nekünk, hogy nem a gonoszé lesz az utolsó szó, hanem a szereteté, az irgalmasságé és a megbocsátásé – mondta imájában a pápa. “Ó, Krisztus, segíts bennünket, hogy ismét így kiálthassunk: tegnap Krisztussal együtt keresztre feszítettek, ma vele együtt megdicsőültem! Tegnap vele meghaltam, ma élek vele együtt! Tegnap eltemettek vele együtt, ma vele feltámadtam!"
"Végül mindnyájan emlékezzünk meg a betegekről, a kereszt súlya alatt magukra hagyott személyekről, hogy a kereszt súlya alatt megtalálják a remény erejét, a feltámadás és Isten szeretetének erejét” – mondta a pápa, majd áldását adta a több mint 40 ezer hívőre.

 

 Ferenc pápa homíliája Húsvét vigíliáján

A Szentatya nagyszombaton este fél kilenckor kezdte a vigília-szertartást a Szent Péter bazilika átriumában lucernáriummal: a tűzszenteléssel és a húsvéti gyertya megáldásával. Amikor a tűzről meggyújtotta a húsvéti gyertyát, a kereszt vonalait és a folyó év számait követve, ezeket a szavakat mondta: „Jézus Krisztus tegnap és ma, Ő a kezdet és a vég, Ő az Alfa és az Ómega. Övé az idő és övé az örökkévalóság. Övé a dicsőség és a hatalom mindörökkön-örökké. Ámen.”- Ezután még öt tömjénszemet szúrt a feltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertyába ezekkel a szavakkal: „Szent és dicsőséges – sebei által – őrizzen – és védjen meg minket – az Úr Krisztus. Ámen.”

Következett a bevonulás a bazilikába: a diakónus fölemelve a húsvéti gyertyát három alkalommal énekli: „Krisztus világossága”, mire a hívek így válaszoltak, meggyújtva saját gyertyáikat: „Istennek legyen hála!”

Ezután felhangzott az Exultet, amely ujjongó örömmel ünnepli megváltásunk húsvéti misztériumát.

Ferenc pápa szentbeszéde:

A Jézus Krisztus feltámadásáról szóló evangélium azzal kezdődik, hogy a szombat utáni napon hajnalban az asszonyok a sírhoz sietnek, hogy megadják a végtisztességet Jézus holttestének, de a sírt üresen találják. Angyal jelenti nekik a hírt, hogy vigyék el az apostoloknak: Jézus feltámadt, előttük megy Galileába, ott majd megláthatják. (Mt 28, 5-10). A Mester halála után a tanítványok szétszóródtak, hitük összeomlott; úgy tűnt nekik, hogy mindennek vége, a bizonyosság és a reménység összeomlott.

De most az angyal híradására fénysugár tör elő a sötétségből: Jézus feltámadt, amint előre megmondta. Galileában meglátják a tanítványok. Ott, ahol először hívta őket, a tóparton, ahol hálóikat rendezgették. Akkor mindenüket elhagyva követék Őt (vö. Mt 4, 18-22). Visszatérni Galileába azt jelenti, hogy újra emlékezetükbe idézzék a kereszttől és a feltámadástól visszamenőleg a történteket, hogy ez új kezdet legyen: Jézus prédikációit, csodáit, a lelkesedést, majd kiábrándulást és az árulást.

Ferenc pápa ezután aktualizálta húsvét üzenetét: Valamennyiünknek van egy „galileai” kezdetünk Jézussal való utunkon, kezdve keresztségünkkel, hitünk meggyökerezésén át keresztény tapasztalatainkig. Elmenni Galileába ezt jelenti: visszatérni ahhoz az izzó pillanathoz, amikor Isten kegyelme megérintett engem utam kezdetén. Attól a szikrától ma is meggyújthatom tüzemet, minden nap, és meleget és fényt vihetek testvéreimnek. E szikrától meggyullad az alázatos öröm, amely nem sérti mások fájdalmát és elkeseredését, jó és szelíd öröm. A keresztény életében tehát van egy Galilea a keresztségtől kezdve: találkozás Jézussal, aki magához hívott, akit követtem, hogy részt vegyek küldetésében. Visszatérni Galileába azt jelenti, hogy megőrizzük elevenen emlékezetünkben a hívást, amikor utamon Jézussal találkoztam, amikor irgalommal rám tekintett és követésére hívott. Emlékezem a pillanatra, amikor tekintetünk találkozott, és megéreztette velem, hogy szeret.

„Ma, ezen az éjszakán, mindannyian kérdezzük meg magunktól: hol van az én Galileám? Mikor találkoztam Vele? Emlékezem rá? Vagy talán elfeledtem? Olyan ösvényekre tévedtem, amelyek elfeledtették velem e találkozást? Uram, segíts: mondd meg, hol van, melyik életmozzanatom az én Galileám! Tudod, szeretnék oda visszatérni, hogy találkozzam Veled, és hagyjam, hogy átöleljen irgalmasságod!” Ne féljetek, térjetek vissza Galileába!

Húsvét Evangéliuma világos: Visszatérni Galileánkba! „Ez nem nosztalgia, nem a múltba menekülés, hanem visszatérés első szerelmünkhöz, hogy által hozott tűztől meggyújtva elvigyük azt másoknak, a föld szélső határaiig, mert ez a „nemzetek Galileája” (Mt 4, 15), a Feltámadott horizontja, az Egyház horizontja; a találkozás végtelen vágya…Induljunk el az úton!”

 

 Ferenc pápa Regina Coeli imája Húsvéthétfőn

Boldog Húsvétot! „Cristòs anèsti! – Alethòs anèsti!” „Krisztus feltámadt! – Valóban feltámadt”. Közöttünk van itt, a téren! Ezen a héten továbbra is kicserélhetjük húsvéti jókívánságainkat, mintha Húsvét egyetlen nap lenne. Ezt a nagy napot az Úr adta nekünk. A Feltámadást elbeszélő evangéliumi szakaszokból áradó uralkodó érzés az örömteli, nagy ámulat! A belülről fakadó öröm!

A liturgiában átéljük a tanítványok lelkiállapotát, amikor az asszonyok elhozták nekik a hírt: Jézus feltámadt! Mi láttuk őt! Hagyjuk, hogy ez a tapasztalat, amelyet az evangélium rögzített, mélyen bevésődjön szívünkbe is és áthassa egész életünket. Hagyjuk, hogy Húsvét Vasárnapjának örömteli ámulata sugározzon gondolatainkból, tekintetünkből, magatartásunkból, gesztusainkból és szavainkból. Bárcsak ilyen ragyogóak lennénk! De ez nem kozmetikum! Ez belülről jön, olyan szívből, amely elmerül ennek az örömnek a forrásában, mint Mária Magdolna szíve, aki sírt Ura elvesztésén és nem hitt a szemének, hogy meglátta a feltámadt Jézust. Akinek része van ebben a tapasztalatban, az tanúja lesz a Feltámadásnak, mert bizonyos értelemben ő maga is feltámad. Akkor képes lesz arra, hogy elvigye a Feltámadt Úr világosságának egy „sugarát” a különféle helyzetekbe: a boldog pillanatokat még szebbé teszi és megóvja azokat az önzéstől; a fájdalmas helyzetekbe pedig derűt és reményt visz.

Ezen a héten jól tesszük, ha elővesszük az evangéliumot és elolvassuk azokat a fejezeteket, amelyek Jézus Feltámadásáról szólnak. Olyan jót tesz majd nekünk! Vegyük elő az evangéliumos könyvet, keressük meg a fejezeteket és olvassuk el őket. Jót tesz ezen a héten az is, ha gondolunk Mária, Jézus Anyja örömére. Mint ahogy fájdalma bensőséges volt olyannyira, hogy szívét tőr járta át, így öröme is bensőséges és mély volt, és a tanítványok meríthettek belőle. Megtapasztalta Fia halálát és feltámadását és ezeket a hit szemével szemlélte, mint Isten szeretetének legmagasabb rendű kifejezését, így Mária szíve a béke, a vigasztalás, a remény, az irgalmasság forrásává vált.

Mária minden előjoga abból származik, hogy részt vett Jézus Húsvétjában. Péntektől vasárnap reggelig Mária nem veszítette el a reményt: szemléltük a fájdalmas Anyát, de ugyanakkor a reménnyel teli Anyát is. Ő, minden tanítvány Anyja, az egyház Anyja, a remény Anyja. Kérjük Máriát, Jézus halálának és feltámadásának csöndes tanúját, hogy vezessen be bennünket a húsvéti örömbe. Ezt most a Regina Coeli elimádkozásával tesszük, amely a húsvéti időszakban az Úrangyala imádságot helyettesíti – mondta Ferenc pápa.

A Regina Coeli elimádkozása után köszöntötte az Olaszországból és számos országból érkezett zarándokokat. Arra emlékeztette őket, hogy ezen a héten vegyék elő az evangéliumot és olvassák el a Feltámadásról szóló fejezeteket. Minden nap egy részt azokból a fejezetekből. Mindenkinek kellemes Húsvéthétfőt kívánt. Az Angyal hétfője ez, amelyben folytatódik Krisztus Feltámadásának öröme. Végül Ferenc pápa boldog és szent Húsvétot, majd jó ebédet kívánt mindenkinek és a szokásos „viszontlátásra” köszöntéssel búcsúzott a hívektől.

 

Forrás ~ Internet