EVANGÉLIUMI ELMÉLKEDÉS

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis Mester. „Ne tartóztass! – felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.

---

A húsvéti időben a feltámadt Jézussal való találkozások adják az evangéliumok alaptémáját. E találkozások azt bizonyítják, hogy lehetséges eljutni a hit látásmódjára, s ennek köszönhetően felismerhetővé válik Jézus. A mai evangéliumi történet kezdetén az üres sír mellett álló és sírdogáló Mária Magdolnáról van szó, aki az elbeszélés végén már nagy örömmel siet, hogy megvigye a feltámadás hírét a tanítványoknak. Mária Magdolna magatartását egészen rövid idő alatt változtatja meg a Feltámadottal való találkozás, amely a csalódott sírásból kimozdítva elvezeti őt a felismerésre és a hitre.
A találkozás első pillanataiban azonban ő is csak egy kertészt lát, de amikor az Úr nevén szólítja, megnyílik szeme és felismeri Jézust. Amíg a halottra emlékezik és a halottat keresi, addig szemét, értelmét homály takarja. A szeretett személy elvesztése miatt érzett fájdalom útja és a könnyek útja e megszólítással véget ér, és ekkor kezdődik el számára a hit útja, a feltámadás hirdetésének útja, az öröm útja.
Ezt a látásmódot, a hit látásmódját kellene megtanulnom Mária Magdolnától, hogy felülemelkedhessek csalódottságaimon és Krisztus feltámadásának lelkes hirdetője legyek a világban. Ha ezekben az örömteli húsvéti napokban elindulok, hogy keressem az Urat, egészen biztos, hogy egyszer csak mellém lép, rám tekint és nevemen szólít.
© Horváth István Sándor

---

Ó, Uram, nem merem már ígérni, hogy megjobbítom életemet! Ha te nem segítesz, csak rosszat tudok tenni. Ha nem segítesz, még szeretni sem tudlak. Magamban semmit sem bízom, Jézusom. Bizalmatlan vagyok önmagam iránt, benned azonban bízom!
Néri Szent Fülöp