'Imádságainkban erősítsük az örök élet utáni vágyat!'
Miért kapkodunk olyan nagyon, és miért keresgéljük, hogy mit is
imádkozzunk, attól félve, hátha nem megfelelőképpen imádkozunk? Miért
nem mondjuk inkább a Zsoltárossal: Csak egyet kérek az Úrtól, egy a
vágyam: hogy az Úr házában lakjam életem minden napján, hogy az Úr
gyönyörűségét láthassam, és szemléljem templomát! (Zsolt 26,4) Ott
ugyanis már nem jönnek és mennek a napok, és egyik kezdete sem lesz a
másiknak a vége, hanem ott mindegyik vég nélkül együtt van. Hiszen ott
nincs vége magának az életnek sem, és ehhez tartoznak azok a napok.
Ennek a boldog életnek elnyerése végett tanított meg minket imádkozni
maga az igazi Élet. Nem bőbeszédűségre, mintha csak akkor hallgatna meg,
ha minél bőbeszédűbbek vagyunk. Hiszen maga az Úr mondta, hogy ahhoz
imádkozzunk, aki mielőtt kérnénk, már tudja, hogy mire van szükségünk. Azért teszi mindezt Isten, aki tudja, hogy mire van szükségünk, mielőtt
mi kérjük tőle, hogy megindítsa lelkünket, de értsük meg: Urunk és
Istenünk nem a mi akaratunkat szeretné ezzel megtudni, mintha előbb még
nem ismerné, hanem éppen azt akarja, hogy imádságunkban tartósan
foglalkozzunk kérésünkkel, hogy ezáltal majd be tudjuk fogadni, amit már
úgyis adni készül. Hiszen olyan nagyon nagy az, amit ad, mi pedig oly
kicsik és kislelkűek vagyunk annak befogadására! Ezért szólít fel
bennünket: Tárjátok ki a szíveteket, ne húzzatok egy igát a
hitetlenekkel! (2 Kor 6,13-14)
Mivel olyan nagy dologról van szó, amit sem a szem nem látott, mert nem
szín; sem a fül nem hallott, mert nem hang; sem az emberi szívbe nem
hatolt (vö. 1 Kor 2,9), hiszen éppen az emberi szívnek kell majd oda
felhatolnia, legyünk annál fogékonyabbak befogadására, minél
rendületlenebbül hiszünk benne, minél erősebben reméljük, és minél
forróbban vágyakozunk utána.
Tehát ilyen hitben, reményben és szeretetben imádkozzunk mindig e boldog
élet után való állandó vágyakozással, így azután kérjük ezt Istentől
szóbeli imádságban is, meghatározott órákban és időpontokban is, hogy a
kijelölt alkalmak serkentsenek bennünket, és mi magunk is lássuk:
mennyire haladtunk már előre ebben a vágyakozásban, és még buzgóbban
törekedjünk e vágyakozás fokozására.
Annál nagyobb előrehaladást
érdemlünk ugyanis, minél forróbb lelkülettel törekszünk rá. Ezért mondja
maga az Apostol is: Szüntelen imádkozzatok! (1 Tessz 5,17) Mi másra
biztatna ezzel, mint hogy szüntelenül kérjétek a boldog életet, vagyis a
boldog örök életet attól, aki azt egyedül képes megadni?
Szent Ágoston püspöknek Próbához írt leveléből
Forrás ~ Internet
